Repülni és élni tanulni

Elég komoly ez a kedd. Rengeteg matek, meg tesizni is elkezdtünk. Csöppet kimerítő. Most le kéne mennem enni, de nem sok kraft van bennem.
Tegnap este együtt tanultunk, eléggé jó volt, bár inkább csak arra volt jó nekem, hogy tudjam miről van szó. Nem az én világom ez az analízis, de még kapaszkodok, meglesz az, nincs olyan hogy én bukjak. Csak ezeken az érzelmi mélypontokon kell túllennem, el kell fogadni, hogy IJ, igazság pedig nincs. Kaptam is egy pontot Toledo tanárúrtól, ügyes voltam, készültem, tudok halmazokkal műveleteket végezni. Ügyes vagy! Már csak 19 pont van hátra, és megvan az aláírás.
Együtt tanultunk nálunk, na, ezt is megértük, mégsem pusztult bele senki, sőt jól is éreztük azért magunk. Bütyök kitett magáért, nagy showt vágott le, addig a gazdi meg ülfekszik. Ettünk az új kolbászból, aztán tanultunk Analízist, tudunk élni, huh!? Utána megnéztük odafent, mit haladtak a kőművészek. Alig maradt valami munka, de azért még idő, míg fel lehet költözni. Beszélgettünk sokat, amúgy levezetésképp, csak ilyen kis kellemes, tétnélküli sztorizás, gyerekkor, nagyigazságok, banalitások. Imádom az ilyet, és nagyon sajnálom, amikor lelkizni kell. Persze az én lelkem miatt, mi másért. Olyan jó lenne kiegyensúlyozottságban, nyugiban, jövőbe optimistán tekintően beszélgetni.
Eszembe jutott beszélgetés közben az első zenei, és egyáltalán első emlékem.

Sokszor volna kedvem betűzni a tollat, lehajítani a kabátom, és elrugaszkodni. Nem is látnátok többet. A kocsiban van egy tollam, az erdőben találtam, valami ragadozómadár evezőtolla, épp a célnak megfelelő. Ezt szokta Kicsilány a fejére tűzni, mikor felveszi azt az idétlen sapkát, ami eredendően a fejtámlára való, csak levettem, mert kitakar.

Szóval voltunk tesizni is. De jól elvoltunk, mint két gyerek. Késtünk, de azért persze lefutottuk a tíz kört, kell az. Alig láttam ki a fejemből, de jól meghúztam. Utána medicinlabdával kellett hajigálózni, hát, azt a kis negyvenvalahánykilót néha majd agyoncsapta a labda, de túléltük. Sőt, utána még gyúrtunk is, de csak ilyen átmozgató jelleggel. Mi voltunk a leglelkesebbek, még sprinteltünk is, pedig nem volt kötelező. Mindannyiszor én nyertem, pedig nem vagyok az a robbanékony ezzel a testsúllyal. Mondtam már, hogy 95 alatt vagyok? Azért odébb még a kockahas, de alakul.
Jó volt, nagyon élveztem, ritkán érzem jól, és gondtalanul magam, mint vele. (veled, veled Kicsilány, aha.)

Holnap kezdenek baszni a verebek, tudtátok?

This entry was posted in zene, élet. Bookmark the permalink. Trackbacks are closed, but you can post a comment.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.

  • Barátok