Korán feküdetem este, hogy könnyen keljek, nameg a tesi is lehúzott rendesen. Olyan egy óra alvás után, tíz körül keltem, sms-re. Ilyen idióta viccet még nem nagyon éltem meg, főleg, ha valaki ezt komolyan gondolta. Olyat írt a valaki, ismeretlen számról, hogy “cicusmicus” vagyok, meg ő az én “tigriském”, szóval ilyen mindenféle macskafélékkel dobálózott, meg hogy találkozzunk a szokott helyen. Aztán nem is erre keltem, hanem a következő üzenet landolására, hogy miért nem írok, meg hogy mekkora bunkó vagyok, úgyis könnyen lehet nálam jobbat találni, kész, végeztünk. Eddig még semmi extra, nem is ezen nyihogtam fél éjszaka, hanem azon, hogy ez a valaki bizonyos “Jozska”-ként írta alá az üzeneteket. Ejj, nem hagyhattam ki, vissza kellett írjak, valami kis hülyeséget, kábé annyit, hogy “Mivaaaann?!”, de jött hamar a válasz, hogy “Montam ne keres! Amugy ki kerdezet? Bunko! Ne keres!” .Hát itt már azért rendesen zokogtam a röhögéstől, mert egyrészt, nem kerestelek b+, másrészt szidalmazni ilyen helyesírással azért több, mint vicces. Jó, én sem vagyok valami nagy isten helyesírásból, de ez?! Ezzel a stílussal?! Hát, jól szórakoztam, na. Ha valaki meg akart viccelni, üzenem, sikerült, ráadásul valóban jól szórakoztam, kösz, tényleg. 
Ha komoly, akkor sajnálom ezt a valakit, mert rossz estéje lehetett. Megmondtam még neki, hogy férfi vagyok, és hetero, remélem nem bántottam meg. Annyi azért hellyel-közzel kisült, hogy az sms-ezőm valószínűleg buzi, de a nőket is szereti, és eltévesztette a számot. Azóta nem írt, mióta megírtam, hogy én nem vagyok “olyan srác”, azt hiszem, jobb is így, bár szórakoztatott, tényleg…
Szegénykém.
Tök ismeretlen szám elkezd bunkózni, meg arcoskodni, azért nehogymár még én legyek az érzéketlen, hahh…
Az is lehet, hogy csak egy médiahack, és csak a blogomba akart bekerülni.
Benne vagy a zinternebe, legalább tízen olvasnak. Integess neki Jozska, Anyád is olvassa.
Irány a hírnév.
Tudom, cinikus vagyok. Ilyen is kell néha, ne csak nekem legyen már jó…