Amúgy, nagy nap ez

Sosem foglalkoztam még ezzel a nappal. Egyrészt azért, mert. Másrészt meg harmadrészt. Mostanság olyan furcsán alakul minden, ami régebben elképzelhetetlen volt, most evidencia, ami régen hétköznap volt, most hétvégén is kuriózum.

Nem foglalkoztam, mert épp nem volt ki eszembe juttassa eddig, másrészt valami ideológiát is kovácsoltam a dolog mögé, ami persze csak az előbbit leplezte. Idén nem volt kétségem, hogy beállok a sorba. Korán keltem, hogy néhány hasonló sorsú férfitárssal együtt, bambán nézelődjünk egy virágboltban, mint valami állatok a karámban, hogy bizonyos idő után ugyanazzal a bizonyos színű, szúrós virággal távozzunk mindannyian.
Mostanában nem vagyok túl teszetosza, de ebben a maiban nagyon bizonytalan voltam, pedig éreztem, hogy meg kell csinálni. Tulajdonképp kötelességem.
Féltem, hogy nem jön össze valami, de csak hagytam, hogy menjen minden, ahogy akar, és ment is szépen, ahogy kell. Csak semmi túlszervezés…
Adta magát az egész, alakult a nap, vége lett a linalgnak, hetvenháromszor néztem az órát, legyen már vége, legyen már vége, és közben persze még számolgassak is, jaj nekem.
Gyönyörű napsütés volt egész nap, ez is jól kijött, és ha túltettem magam az izguláson, remekül éreztem magam. Tűzött a nap, Janis Joplin-t ordíttattam a kocsiban, feltettem a lábam, és zacskós kakaót ittam. Remek, tényleg…
Most lehet, hogy nem fair, meg titkolózok, de nem fogok semmit leírni, mi, és hogy volt ma délután. Gondoltam, menjünk ki Sóstóra, mégse a sáros parkolóban adjak már virágot, hogy néz az ki. Inkább egy aszfaltos parkolóban. Először adtam valakinek ilyen virágot.

Van olyan, hogy az ember körröl-körre javít az időn, és nem is hiszi, hogy az előzőre rá lehet tenni, de velünk folyton ez van. Megint a motorsportos hasonlataim…
Fantasztikus délután volt, nem írok le semmit, mert irígy vagyok, csak a miénk, nem adok belőle semmit. Nem adok…

Öregemberként fogom majd még mesélni ezt a napot.

Ez egy ilyen blog, nem írtam bele semmit, mert túl sok lenne ide.
(szerk.: visszadátumoztam február 14.-ér, mert akkor volt aktuális. tizenhét perccel éjfél után posztoltam, csak egy kicsit késett el.)

This entry was posted in élet. Bookmark the permalink. Trackbacks are closed, but you can post a comment.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.

  • Barátok