Mostanában valahogy se idő, se kedvem blogot írni, de azért mégis pötyögök valami banálisat arról, ami annyira nem is banális.
Nincs időm, mert vagy suli van, vagy bicajt szerelünk, vagy elvagyunk együtt. A bicaj már egész jó állapotban van, lehet vele menni, meg is tud állni, a fokozatokat végig lehet váltani, egész jó a váltója. Benne vagy egy kis melóm, de megéri. Nekem megéri.
A fékje igencsak rossz. Ha volna tehetségem, kicserélném valami alap, de új rendszerre, a bowdenekkel együtt, és akkor nem volna ez a szívás vele. Nagyon nehéz behúzni, és akkor is igen gyengén fog. Végül is jó, mert csak negyvenvalahány kilót kell megfogjon, de mégis, egy fék nem lehet elég erős.
Beteg voltam a héten, betegek voltunk, valami hülye köhögős, náthás, torokfájós járvány volt, lógni is muszáj volt miatta. Kihagytuk a hétfőn az OpRendszerek előadást, kedden a LaTeX-et, az analízist, úgyhogy lesz mit pótolni. Kedden (is) nálunk voltunk, és nem bírtunk elmenni órára, belázasodtam egy kicsit, úgyhogy szundítottunk egyet suli helyett. Jót tett, sokkal jobban lettem tőle.
Ez a legjobb gyógyszer.
Kérek még!
Bütyök meg meg van őrülve Kicsilányért. Ha meglátja, visít, sír, földhözvágja magát, felugrál az ölébe. Jó’van Bütyök, jó kutya vagy, büszke vagyok rád, jó az ízlésed! Gazdája kutyája…
Amúgy, ami szabadidőm van, azt eltöltjük valahogy, nagyon jól elvagyunk. Bepótoltunk pár kötelező darabot, mint Macska-jaj, Gyalog-galopp, Macskafogó. Van még egypár, amit meg kell nézni, most épp az Eldorádó van betárazva, kíváncsi leszek, ez újdonság lesz mindkettőnek.
Amúgy figyeled a többesszámokat?