Rövidet írok, mert holnap korán kell kelni, nyolctól kombinatorika. Tulajdonképp semmi nem volt ma, csak mindenki szembejött.
Ebből a napból bulvárosabb címet nem sikerült kerekítenem, osszátok be.
Valahogy mindenkinek az útjában voltam ma, nevettek is rajtam, apró kis hülyeségen, de azért még rosszul esik. Az órák rendben lezajlottak, még egész jól fel is tudtam fogni a dolgokat. Az egyik tanárúrat mi kocsikáztuk vissza a Sóstói útra, eltársalogtunk, de én csak ritkábban szóltam, valahogy nem volt kedvem jópofizni, pedig ez a Tanárúr megérdemli, jó arc, bírom. Hálából a fuvarért letrirpákozott. Bezzeg Hajmáskér az cool.
Nyílván nem sértésnek szánta, gondolom nem tudja, hogy ez manapság már sértés. Meg nem is vagyok tirpák, amúgy. Ha az lennék, azt vállalnám, de úgy tudom, nem sok közöm a tótokhoz. Igazából, fogalmam sincs, kikhez van közöm. Dédnagyapám méhész volt, nagyapám szabó, apám mérnök. Anyai ágon egyértelmű a szláv vonal, de nem vagyunk tirpákok, mert néha szidjuk őket. Az utcában laknak, és néha rászolgálnak a szidalmakra, mert igen tahók bírnak lenni. Néha azt hiszik, még mindig a bokortanyákban élnek, és szabad az út mellett menni autóval, meg ilyen apróságok.
Az ebédlőben aztán már nem is akadtam fel azon, hogy nem fogadta el a kétszázast a nő, én sem fogadnék el egy vértől csatakos kétszázast. Honnan a francból kerül hozzám egy vértől csatakos kétszázas, és a mi a jó lekváros buktát kezdjek vele? A kutya nem fogja elfogadni, ehhez a pénzhez vér tapad, el van átkozva. Oda kéne adni egy csövesnek, de azt meg elveim nem engedik.
Amúgy, nem baj, csak mondjad, hogy “sajnos nem fogadhatom el, mert a főnököm, meg satöbbi…”, és ne pedig “csere!” felkiáltással piszkálódj, mert rossz napom van, és ha rossz napom van, akkor nem szeretem, ha cseszegetnek.
Nesze ötszázas, tiszta mint a hó, kend a hajadra, mindenünk a vevő. Ráadásul káposztástészta sem volt. Még ez is.
Skandallum.
Ki is borult a bili, no nem a káposztástészta miatt, hanem az egész vacak nap miatt. Ez mostanában megtörténik kábé kéthetente, nagyon örülök, hogy ilyen ingatag vagyok, fantasztikus, tényleg.
Levezettem az egész hülyeséget egy kis radiátorszereléssel. Felraktuk a helyükre őket, mert sikerült szerezni tiplit, ami kompatibilis a szilikáttal, és nem esik ki belőle az első szellőre. 150 forint. Igen, egy darab. Fischer Dübel, nem akármi…
Lyuk kifúr, tipli belever, csavar belé, aztán kurbli, és már csak fel kell akasztani a ~20 kilós radiátort. Férfimunka, jólesett.
Lett végre szemüvegem is, majd nyáron kell a bicajozáshoz. Teljesen átlátszó, értsd, nem napszemüveg, hanem rendes munkavédelmi, polikarbonát lencséjű, teljesen testreszabható szemüveg. Nincs holttere, kényelmes, és megfogja a kis bogarakat, amik az ember szemében akarják bevégezni szétkenődve. Mindemellett nem turbulálja be a levegőt pont a szememre, mint az eddigi Polaroid, hanem befedi az egész szemgödröt. Két ilyen hülye szót egy mondatba?! Valahogy bele kéne még rakni az empiriokriticizmust is, csak hogy teljes legyen a kép.
Holnapra egy önfeledtebb nap rendel…