Csak úgy, véletlen eszembe jutott egy kis sztori, még nyárról.
Akkoriban volt látható valamelyik meteorraj, és persze sokat lestük, mert olyan helyen voltunk, ahol jó az ég. Csicsó olyan hely. Sokadik fröccsök után mentünk vissza a házhoz, a völgy kellős közepén, a lucernaföld mellett megálltunk kicsit bámulni az eget, hátha látunk hullócsillagot. Póriasan hívjuk meteornak.
Láttunk, nem is egyet, Dóra meg Gábor valamiről beszélgettek, talán az is szóba jött valahogy, hogy kívánni kell.
Én csak álltam, kitekeredett nyakkal felfele nézve, vigyorogtam, kussoltam és kívántam. Nem mondtam el senkinek, hogy mit.
Bejött.
Ugyan, ez a mai nap igen szomorú volt, de általánosságban elmondhatom, hogy boldog vagyok.
Nagyon jó Krisztivel, szeretem Őt. Egyre jobban.
A minap néztem rá teljesen véletlen a nofxofisolpontkomra, vagy a spészen láttam, nem is tudom, de van új cucc. Tetszett a Coaster(Frisbee), a legutóbbi album, de valahogy nem volt az igazi. Ez az új nóta meg teljesen olyan, mintha valami régi lemezről vették volna.
Iszonyat felcsigázóan Mel Yell (mikor Eric Melvin kiabál, az a Mel Yell) felvezetés, erre lép be Fat “Slim” Mike versszaka, és bam. Részemről űbereli az előző albumot cakkpakk.
Ma van a dátum, kijön két EP, ha jól értelmezem a híreket, várom kivácsian.
Nem tudom, mióta van kint ez az új szám, lehet, hogy le vagyok maradva, de mindegy. Még az is lehet, hogy én vagyok a legfrissebb Nofx hírharsona a környéken. Hallgassuk…
(Részemről napi ötször.)
Tim McIlrath (Rise Against) mondja meg a frankót a klipp végén. Én is utálnám, ha orrbadurranttanának azzal a liszttel.
A My Orphan Year EP borítóján különösen vicces a gyerek Mike, a sunyi mosoly már akkor ott volt, meg a pankosra belőtt fogazat.
Rég volt zenei rovat, most íme.
Megint elvitte Krisztit.
Csak mondom, hogy most hétvégén volt két hónapja, hogy elvisel. Tömény időszak, többnek érzem az eltelt időt.
A hétvégén Berentén voltunk, jót ettünk-ittunk, sétáltunk is a ködben, hidegben.
Aztán másnap elmentünk Nyírbátorba, sétáltunk ott is. Ez most ilyen sétálós hétvége volt.
A lényeg -a részletek-, az marad a Miénk, nem blogható kontent.
Mostanában szép Debian csomagokat próbálok csinálni, nem feltétlen egyszerű feladat, konkrétan hét órát szenvedtem vele múlt hét csütörtökön. Nem adtam még fel, össze fog az jönni. Az elv már megvan, csak valami mindig hibádzik. A szakdogát lassan elfelejthetem, ez most így jött össze. Semmi esélyem befejezni. Ez így harminc bukó, meg még egy félév a suliban. Majd lesz valahogy, que sera, sera.
