RSS (Első rész)

Az RSS webes együttműködésre szolgáló XML állományformátumok családja, mely megkíméli a felhasználókat attól, hogy az ilyen megoldást használó weboldalakat rendszeresen kelljen látogatniuk az új tartalom ellenőrzése miatt, vagy levélben kelljen értesítést kapniuk erről. Wikipédia

Engedjétek meg, hogy arról írjak ma, mit olvasok.
A feedolvasómból fogom idecitálni az egyes feedeket, és elmondom, miért is olvasom, miért is jó?
Mutasd a feedjeid, és megmutatom, ki vagy.

Nem titkolt célom rávenni az engem körülvevő embereket, hogy használjanak valami feedolvasót, mert egy blogot írok, amire nem lehet számítani. Vannak gyakran frissülő források, amelyeket ha mindennap megnézünk, akkor nem maradunk le semmiről, de az én blogom nem ilyen. Tegyétek be a feedjét egy olvasóba, és perceken belül látni fogjátok, amint írtam. Nem szokásom annyira tolni nagy gonosz cégek szekerét, de most fogom a Google-ét, amellett, hogy ugyanolyan ferde szemmel nézem ténykedését, mint az általam a “gonosz-multi” prototípusaként számon tarott Microsoft-ét.
Talán annyi, hogy Google termék még nem bántott, nem rabolta el időm, nem tépette ki a hajam.
Majd ha vállalhatatlan lesz a Google is, mint a másik említett cég, akkor letagadom ezt a művet.

Szóval a Google Reader-t javaslom, mert bele van szőve egy kis barátkozós, szociálishálós móka is. Egyszerűen meg lehet osztani általatok érdekesnek tarott tartalmat benne, hogy a többiek is lássák, akik a kapcsolatok közt vannak.
Akinek van már Guglis kontója, annak teljesen fájdalommentes lesz belefogni.
Persze ez csak egy javaslat, mindenki a maga szájíze szerinte előre a horizont irányába. (Ma valahogy jönnek belőlem az ilyen csúnya kavarások. De olyan jól esik a giccs.)

Kicsit úgy érzem, mintha nyílvánosan pucérra vetkőznék, de nem baj, lássuk, mit olvasok. Nem kell műelemzés mélységű kritikákra gondolni itt, csak egypár sort írok minden blogról. Kritikának sem igazán nevezhetőek, mert ami a Reader-ben van, azt szeretem, azért van ott. Amikor valamit kirepítek, na az a kritika. Vagy csak egyszerűen meguntam olvasni.
Remélem számotokra nem lesz unalmas ezt.
ABC-sorrendben csapjunk is bele.

1001 rules for my unborn son
Tegnapi, vagy tegnapelőtti szerzeményem. Amolyan kollektív bölcsességgyűjtemény. Lényegében, egy fickó összegyűjti az bölcsességet a leendő fiának, gyorsan, míg nem lesz öreg és uncool. Meglepően sok okos dolog van benne, hiába tűnik elsőre közhelygyűjteménynek. Most másodjára írok itt erről. Ez szó. Legutóbb is leírtam, hogy zseniális. Tényleg az. Van benne egy pár dolog, amit követni fogok.

A Bombagyár legújabb termékei
Sokkal több rétegben, és több irányból tudok nekifutni a nagy- és kisvilág dolgainak, mióta olvasom őket. Igazából az indulás óta, és korábban is. Remek kozervatív, radikális, független média, kristálytisztán deklarált célokkal, világlátással. Értsd ezt úgy, hogy nincs mögöttük egy kitudjamilyen cég, érdekkör, ahonnan fújhatna a szél. Lehegesztett szélkakas. Praktikus dolog. Vannak néha cikkek, melyektől megmozdul az egyik szemöldököm felfele, de összességében oké az egész.
Gondolj bármit. :)

Amátirë
Kikasz idézetes blogja. Kapsz mindennap egy idézetet, ennyi, se több, se kevesebb, és bőven elég is. Nem kell állandóan világot váltani. Szerettem, de eltűnt a radarról egy ideje. Ha más nem, történelmi okok miatt marad a Reader-ben, de hátha egyszer beindul újra.
Link sincs. Mintha privát lenne a blog, vagy mi?!

Appleblog
Steve Jobs él, és magyarul blogol. Én örök elégedetlen oda jutottam, hogy levedlettem a Windows-t, imádom a Linux-om, de már kacsingatok, mert egyrész megállni tilos (Ez nem valami pártnak a szlogenje? Vagy valami reklám?), másrészt én örök elégedetlen. Még nem birtoklok Apple terméket, de már fogyasztom a híreket, pletykákat ez ügyben. Ez már a vég, a romlás. Tudom, merre vezet sorsom.
Egyébként, ha IT-ben akar mozgolódni az ember, érdemes figyelni ezt a céget, mert ők húzzák az ipart. Akármerre is, de húzzák.
Szóval, ez a magyar Apple-blog. Nem elgőzölt agyú Jobs Jugend, hanem okos, kiegyensúlyozott szórakoztató hírforrás.

Belsőség
A Totalcar saját blogja. No, nem azon cikkek gyűjtőhelye, ami kevés volt a totalcar.hu-ra, hanem sokkal személyesebb, kötetlenebb írások helye, a Totalcar szerzőitől.
Autóbuzéria esetén kötelező.
Mióta nem Orosz Péter csinálja, nem olyan jó már, azt el kell mondanom. Azóta Orosz doktor már a Jalopnik-nak ír, ami autósblog kategóriában az, ami az autók közt -nem is tudom- valamelyik nagy német autógyár, legyen a Merci.
Csikós Zsolt szent őrültségei miatt már megéri olvasni, veteránautókat rak össze, meg blogol a bütykölésekről, autóvadászatról igen jó stílusban.
A Belsőség régi fénye megkopott, de jó még.

doransky
Pár napja iratkoztam fel, még nincsenek igazi mély élményeim ezzel a bloggal kapcsolatban. A webes trendekkel foglalkozik, legalábbis, amennyire eddig lecsapódott, és okos dolgokat ír. Érdemes olvasni annak, aki webre fejleszt, webre publikál.

English Russia
Nagy kedvenc.
Az orosz nyelvű web teljesen kiesik a látókörömből, mivel nem tudok szovjetül(sic!). Annyit tesz a blog, hogy hetente egypárszor publikálja angol nyelven, mit történt, történik az orosz interneten. Egy rendkívül érdekes, bumfordiságában cizellált világ, mindenképpen érdemes tudni róla. Szórakoztató dolgok, szép tájak, ételek, italok, egy kis szelet az orosz mindennapokból. A legjellemzőbb az egész dologra a blog mottója: “Because something cool happens daily on 1/6 of the Earth’s surface”

Finger updates from icculus@icculus.org
Ryan “Icculus” Gordon az egyik legnagyobb hős azon emberek szemében, akik Linux-on játszanak. Sok nagy játék Linux-os portját készítette, készíti éppen is. Nem is igazán blog ez, csak szól a fickó, ha valami érdekesett tett le az asztalra épp.

Free Gamer - open source games
Igazából, nem nagyon játszok én. Azért követem a híreket, mi történik a Linux-os scene-en. Jó kis oldal, de túl vagyok már azon, hogy minden utamba kerülő játékot kipróbáljak. Pedig volt olyan időszak is.

Göndöcs blog
Még a Kretén Magazinban ismertem meg munkásságát, elég egyedi stílusú karikaturista. Szeretem a rajzait, Sör Kálmán a legkonkrétabb ember kit valaha rajzoltak. Egy depressziós Homer Simpson.

Hacktivity
Jó kis biztonságtechnikai konferencia, egyszer már voltam, és nagyon megérte. Szakmai kötelesség elmenni. Tavaly sajna lemaradtam, mert se kedvem nem volt igazán, se szállást nem találtam. Az ideivel kapcsolatban már követek minden hírt, és igyekszem menni.

Handras
Ő egy olyan személy számomra, akiről nem tudom eldönteni, hogy szimpi-e, vagy sem. Inkább szimpi.
Az XMS köthető hozzá, tehát megint bejön a képbe az “epöl”. Ez van.
Egyébként sokszor lehet szépautót, szépnénit, látni a blogján. Tud élni. A ma publikált videója meg egyenesen király. Bármennyire is gáz ez a jelző 2009-ben, de tényleg király. És a három Session közül a harmadik a legkirályabb. Nézzétek, ha gondoljátok.
Van neki macskája, ami valamiért -úgy fest- minden menőbb férfi bloggernek ismertetőjegye. Handrás, Angelday, Mefi, meghátugye, khm, én. (Igen, önirónia.)


Ez megint egy három részes sorozat lesz, mert 39 feedet követek, és ezt pont lehet szépen harmadolni. Meg mostmár késő van a többiről is írni valamit. Majd valamikor jön a második rész. Nem holnap, mert holnap péntek, és a péntek veszélyes dolog.

Posted in élet | Leave a comment

Eszmél, tanácsol, álmod

Kéne egy jó notesz. Moleskine-re gondoltam, mert sznob vagyok. (nem)
Megpróbálok magyarázkodás nélkül írni egy kicsit, hogy fenntartsam a kommunikációt. Aki látta a ma mindenhová belinkelt, embeddelt műsort 2003-ból, az tudja, honnan ez a fordulat. Angelday József(kövesd twitteren, én is fogom) túrta elő a blogja segítségével valahonnan. Érdekes volt, ajánlom én is megnézésre.
10 éves az indexhu, előkerül ez a videó, és teljesen webnosztalgia van. Azt hiszem, ezen a héten jött rá a magyar web a saját létezésére.

Igértem a főhéről dolgokat, de nem írom le, mert annyira nem volt nagy cucc. Remek koncertek voltak, remek társaság volt (szia, Csilla), hidegolcsó sör, finomdrága lángos. Öregszem, azt viszont érzem. A harmadik nap már alig bírtam állni, konkrétan fájt a lábam, mint valami vénembernek. Lehet, hogy csak a túra miatt.

Azóta sok közhely lefolyt a Dunán.
Nem volt időm semmire sem. Járok egy ideje különféle szakokra a Fősulin, de ilyet még nem szívtam. Ilyen hetem még nem volt.
Azt hiszem, az előttielőtti volt olyan, hogy ha nem tanultam, akkor zh-t írtam. Két órákat aludtam, ébren tanultam, zh-t írtam, táplálkoztam, vagy wc-n ültem. Ha jól emlékszem, zuhany is volt, de gondolom csak megszokásból.
Most ez kezd csillapodni, és kezd időm lenni a szakdogára, ami szopó. Más szóval szoptam. Majd ha lefutott az ügy, írok róla.
Holnap tanulok egész nap a valségre, mert szerdán lesz vizsga-zh. Ami nem megy, azt nem kell erőlteni, de ezt most muszáj, mert ha nem jön össze, akkor még egy félévet csúszok, és az csúnya lenne. Egyszerűen nem bírom felfogni ezt a részét a matematikának.
Az analízis az jó, mert azt leülsz, és megtanulod, ha gyakorlod, elvileg megérted, mi-miért? Ok, az én szintemen, persze.
De ez?
Nem bírom összerakni. És a legrosszabb, hogy nem is akarom, csak muszáj. Pedig remek órák voltak, remek előadások, de mélyebben nem foglalkoztat. Meg aztán jó, ha az ember tudja, és bevallja, ha valamihez hülye.

A másik mumus is megvan még, a numanal. Abból akár át is mehettem volna már, de ha az ember háromféle feladatot tud megoldani, akkor nem fogja azokat kapni, mert akkor ideális világban élnénk, ahol eleve nem kell számolni, meg tanulni, mert Tahitin fekszünk a fehér homokon, és gyöngyözik a pohár a koktél körül.
Ezt választottam, meg kell oldani. Messze még a gyakjegyvédés. Meg kell csinálni, opció nincs.

A szokásos összefüggéstelenséget folytatva, szeretném bemutatni nektek azt a (végülis)blogot, ami mostanában a kedvencem lesz.
Zseniális. Csillagosötös, különösen ajánlott.
Azt hinné az ember, hogy közhelygyűjtemény, de valahogy mégse. Imádom az olyan szabályokat, tanácsokat, életigazságokat, amiket nem lehet megindokolni, csak úgy igazak valamiért, maguktól.

Szeretném megköszönni itt is a szülinapi jókívánságokat, és főként azoknak, akik először ejtették meg, mert nemrég ismerkedtünk meg. Idén is hiányérzetem volt, de tudjátok, ilyen, nem tartja fejben a dátumokat. Hetente kétszer álmodok róla. Mai napig. A visszatérő kép, hogy megölelem, aztán mindig szomorúan ér véget az álom.
Így megy ez.

Idén nem lesz szülinapi bulim sem.
Talán négy éves hagyományt törünk meg. (Mennyi is? Komment!)
Egyedül nincs kedvem szervezni. Majd lesz tán jövőre, és akkor bepótlunk mindent. Vagy majd bejelentkezik mindenki ustream-en, nem tudom.
Vagy addigra már én is valahol messzi vidéken leszek. Jó lenne.

Posted in élet | Leave a comment

Vitézlő Rally III.

Galvácson a kocsma az ellenőrzőpont, pecsét, csokika, csipsz ajándékba, meg vettem egy energiaitalt is. Jól esett mind, és megbeszétük a tanárurakkal, hogy ne szarozzunk, irány Szendrő, zárjuk a kört, tudjuk le a túrát. Aszfalt végig, és teljesen elfogytam. Ekkor még nem tudtam, de napszúrást kaptam, és ahol nem volt ruha, ott meg is égtem. Aki meglát, rám sem ismer majd a suliban.
Nagynehezen lenyomtam a távot, bent Szendrőn már alig húztam magam, de a suliajtón belépve hagymaszag, meg tea. Gyorsan becsekkoltam, meg is kaptam az oklevelem, és bevertem két lilahagymás zsíroskenyeret, meg egy pofa teát. Szuszogatam kettőt, és jött a legjobb rész. 500m-re van a kocsi. Odavánszorogtam, víz, meg pihi, aztán haza is indultam. Szerpentin, kacskaringó, de lassan, mert kérdezte a tábla, hogy én (Ön) leszek-e a következő. Mármint, aki fejenpörög az árokban.

Teljsen mellékszál, de leírom, mert vicces volt a hazaút. A nyékládházi kereszteződés után rámszállt két csaj egy Smart-tal. Ugye, a kicsi, nyolcszázas turbódízel nem egy erőspista, országúton elég bajosan tartja a tempót. Hát, a lányok jöttek, és nulla követési távolsággal elkeztek nekem szélárnyékozni. Ami ugyan jó móka, meg izgalmas, de igen veszélyes, és én nem szeretek a közúton veszélyesen játszani, mert tonnák vannak, nagy sebességek, és a fizika.
Szóval, mostmár tudom, mekkora jó móka a Forma1-ben a Safety Car mögött elsőként menni, és szopatni a többieket, mert ők ugye nem előzhetnek, és így én diktálok. A kis Smart előzhetett volna, de vagy jöttek szembe, vagy nem mert belevágni.
Többszöri figyemleztetés ellenére csak bújik a szélárnyékomba.
Najó, akkor innentől én diktálok, gondoltam.
Gázt elveszem, lassít, lassít, kisfröcs már ott is maradt, alig bír felmászni, de muszáj bevárom, mennek előttem.
Volt, hogy lelassítottam neki 20-ra, hogy na most mit csinálsz?! Lassított, de már rá is tapostam, össze is ment a visszapillantóban, de csak rámmászott mindig.
Végül kint az országúton körülbelül hetvennél is ott jött a csomagtartóban, hogy nem is láttam a fényszóróit a tükörben, úgyhogy 1.6L, 16v versus 800ccm dízel.
Gyere akkor kislány szélárnyékban, ha tudsz, visszakettő, harmadikban padló.
Többet nem láttuk egymást.
Lehet, hogy én értettem el a dolgot, és valamit akartak, de nekem csak az tűnt magyarázatnak, hogy velem akarták húzatni magukat. Nem, köszi. Nem hiányzik a kocsitörés.
Ha arra akarták felhívni a figyelmem, hogy kiégett a bal féklámpa, akkor köszi, itthon észrevettem.

Szóval, sűrű nap volt, de remek.
Itton már nehezemre esett kimászni az ágyból, mert úgy rázott a hideg, hogy nem tudtam tőle semmit csinálni. A lázmérő szerint 35 fokos voltam, szóval kicsit megborult bennem valami. Vagy a lázmérőben. De bennem biztosan.
Látszik a pólóm nyoma, ott nem égtem meg. A karórám alatt sem, de a fejem szép piros, és nem bírja a napot, szóval diszkomfort van kicsit.
A járás is nehezen megy, van öt vízhólyagom, és enyhe izomlázam.
Nem panaszkodok, mert remek volt, férfimunka. Nagyon élveztem. Rengeteg, és sokféle élmény ért. Jövőre is is megyek, ha tudok.


Ez volt tehát a Vitézlő túra leírása. Remélem sikerült végigolvasni.
Mától Főhe van, szóval.
Idén sem lesz szomjazás.
Ímmel-ámmal majd talán jelentkezek is.

Posted in élet | Leave a comment
  • Barátok