Most gondoljatok bele, ha ez az egész dolog sokkal komolyabb, és nem vasárnap van, amikor a krumplifőzelék, meg fasírt után fekszünk a Discovery, vagy a Spektrum előtt a szép tavaszkinézetű koradéluténban!
Az emberek felálltak volna gép elől, mert nem lehet e-mailt írni az ügyfélnek, nem lehet elérni a szervereket, amiket felügyelni kell, és még sorolhatnám.

Egy ideig talán sikoltoztunk volna, meg nyomkodtuk volna az F5-öt a böngészőben, meg pingeltük volna távol gépeket.
Aztán talán kimentünk volna az utcára sétálni egyet, mert mit csináljunk ‘net nélkül az irodában.
Talán beültünk volna egy kávézóba, és nem okostelefonnal butáskodtunk volna az Internetbe bele, hanem egy nyomdaszagú újságot olvasgattunk volna.

Lett volna egy nap nyáriszünet télen. Úgy lett volna mint rég, amikor még számított a távolság, meg nem voltak közösségi terek programsorokból, meg html-tegekből építve.
Szerintem remek lett volna.

A bökkenő annyi, hogy vasárnap van, és volt krumplifőzelék is, meg fasírt is. A Discovery-t nem néztem, mert a mai meló persze a géphez kötött. Szerencsére a webhez annyira nem, de néha bizony pislogtam a rossz kanóc végén magányosan susogó gépek hiánya miatt.
A sztakiszótár, az hiányzott.
Más oldal hiányát nem vettem észre.

Annyi történt amúgy, (én tudom) hogy ment a nagy teherautó, egy nagy guriga autópályával az utánfutóján, és terítette rá az országra az autópályát.
Ment mendegélt, és míg nem figyeltek oda, véletlen kereszbefektették az autópályát a nagy, vastag, sárga-fekete, “INTERNET” feliratú vezetéken.
Olyan nehéz az autópálya métere, hogy megnyomta a vezetéket, mint mikor bicaj megy át a slagon.
Az egyik oldalon nagy buborék kezdett gömbölyödni, a másikon meg leeresztett az egész.
Aztán építettek felé viadukot, hogy mindenki boldog legyen.

Amúgy, igazából nem is így történt, hanem egészen másképp.