No, nagyjából ennek is vége lett.
Túl vagyok a két mumuson. A kis-mumuson, az Analízis 2-n, és a nagy-mumuson, a Mesterséges Intelligencián.

Ezutóbbi miatt háromszor voltam bent a Főiskolán programbemutatáson. Egy ilyen programbemutatás úgy zajlik, hogy vizsgaidőpont van, és odamegy apraja-nagyja, levelezős- nappalis, és ki vizsgázik, ki programbemutat. Az igazi hardcore arcok mindkettőt. Amilyen a szerencse, mindig úgy jött ki, hogy énmarha odamentem 14:00-ra, és legutolsóként meg sorrakerültem. 19:30-kor általában már el is jöttem.
Most harmadjára sikerült végre letudni. Rendberaktam minden előzetes, és utólagos dokumentációt a programhoz, és egy vizsgába is belevágtam.

Pirospont volt, hogy LaTeX-ben szerkesztettem meg nagyjából minden szöveges dolgot, amit be kellett adni, a fejlesztői dokumentációt meg megcsináltattam a Javadoc-kal. Azt hittem, meg is kapom érte a letolást, de ez is jó pontnak számított, mint kiderült.

A program maga elég komoly lett, végül olyan 700 sor lett a konkrét kód, amit magam írtam. Ebben volt három módszer, ami a megoldást megkeresi, és a járulékos dolgok, amik úgyszintén nem elhanyagolhatóak. Megszenvedtem vele rendesen. Ezerforintos órabérben szép summa lenne.
Olyan szépen lehet Java-ban termelni, arra jöttem rá. Semmi művészet, semmi hack-elés, csak lapátolsz, lapátolsz, és kész. Persze a NetBeans legenerálja a program azon részeit, amit úgyis csak elrontanék, meg ad remek GUI-szerkesztőt, ezzel sem kell már szöszmötölni.

A kis mumus az csak egy lett-mumus. Mármint nem Lettországból származik, hanem mumus lett. Nem volt az, de azzá vált. Elsőre tanultam rá olyan három órát, és lazán meglett a kettes. Ezt a Tanárúr javaslatára nem írattam be, mert tényleg értettem az anyagot, csak kicsit több időt kellet volna még beletennem. Így jelentkeztem a következő vizsgalkalomra, és tanultam is bőven.

Ó, a hatványsorokat minek tanuljam, az csak úgy ottmaradt az előző félévről, meg olyan izé téma. Nemtetszik. Lapozzunk, úgyse lesz…
Egyszerű integrálok? Á, hát azt már tudom, megtanultam gyakorlatra, meg vizsgán úgyse lesz. Ott van a Rolle-tétel, meg a Lagrange-tétel. Gyönyörűek, tényleg. Az biztos lesz, az milyen jó már? Nagyon szépek, valahogy tetszik a pofonegyszerűségük. Olyan, mintha én is ki tudtam volna találni. Elneveztem volna kolbász-tétetlnek, vagy macsakarúgjameg-tételnek, csak úgy poénból, hogy legyen ilyen is, de ez már mellékszál.

Mint azt már kitaláltátok, a hatványsorokról, és az alapintegrálokról kellett volna írni. Valamit összeszenvedtem, nagynehezen meglett a hármas. De ez még a legkisebb dolog.
Namost, ez azt hiszem, a kedvenc vizsgám volt valaha. Sohasem röhögtem még vinnyogva vizsgaírás közben. Komolyan. Vinnyogva.
A Tanárúr olyan műgonddal tudja ízlelgetni a helyzet komikumát. Röhögtünk, mint az állat. Nem írom le a sztorit, mert nem kell az ide, de élőben majd elmesélem, ha kéred. Lehet, hogy akkor is, ha nem kéred.
(Leírni úgysem tudnám jól, meg hosszú lenne, el sem olvasnád.)
Az ilyen dolgok miatt fog veszettül hiányozni a Főiskola.

Szóval, a két mumus kinyírva, elcseszett egy félév ez. Lesz egy vacak átlagom, csupa kettest szereztem. Így jött ki, nem tudok már mit tenni. Sokat vállaltam. Szerintem nem is lesz meg az átlagom a demonstrátori pályázathoz.

Most ott állok, hogy össze kell kalapálnom egy jó kis pdf-be, hogy mit haladtam a szakdolgozatommal, és be kell mutatni a cégnek. Valószínű, hogy el is kell csattogni Debrecenbe, de úgyis szeretek utazni. Ha ezt letudom, vége is a félévnek.
Rohadtul nehéz volt, elmondhatom.

Most kapkodok a fejemhez, egy félév hátra, ami nem is tűnik már olyan vészesnek, pedig biztos az lesz, szokás szerint. Aztán az a faramuci helyzet fog előállni, hogy egy megcsúszott tárgy miatt be kell járnom egy plusz félévre. Ez olyannyira igénytelen egy szituáció lesz, hogy valamit kiudvarolok majd a Tanulmányi Osztályból, valami jó kis megoldás félét. Nem akarok egy nyavajás tárgy miatt vacakolni.