Kitaláltam egy fogalmat: Web Presence

Lehet, hogy már létezik, nem tudom, nem néztem utána.
Hogy tartalommal is megtöltsem, onnan jött az egész, hogy szinte naponta regisztrálok valami most induló, forradalminak kikiáltott szolgáltatásra. Elég egy modern, felkapott közösségalapú helyen ott lenni, és a többiek már fertőznek is tovább. Lassan ott járok, hogy igencsak meg kell kurtítani a “jelenlétem” a weben, mert már magam sem tudom követni.
Egy hevenyészett felsorolása azon “helyeknek”, ahol “jelen” vagyok. Nem biztos, hogy teljes lesz. A sorrend sem jelent semmit.

MySpace, az egyik legjobb közösségi oldal volt valamikor, nagy erőssége, hogy jelen vannak a kedvenc bandáid is. Mindenki fent van, aki számít.

Az iwiw. Mit meséljek róla? Mind felesleges lenne.

TurulMeme, az egyik legerősebb magyar próbálkozás. Szerintem kicsit fura az ötlet, hogy gyűjtsük össze mindenféle népek gReader megosztásait, de láthatólag működik.

Ha már szóbakerült a gReader, avagy Google Reader, akkor jöjjön ő is ide. Ezt szeretném ajánlani, minden olyan blogolvasónak, aki olyan blogokat olvas, amik igen kiszámíthatatlanul frissülnek. Itt aztán lecsapódik minden, amit egyszer beadtunk neki, ugyanis ez egy feedolvasó, méghozzá onlájn, tehát bárhonnan elérhető. Nagyon remek, azt kell mondjam. Nemhogy ajánl feedeket, még megosztani is lehet vele google-ös kontaktokkal a híreket, amiket érdekesnek találunk. Erre alapul a fentebb említett TurulMeme.

Ott vagyok a plörkön is. Ez egy mikroblogging szolgáltatás, durván addiktív, ne szokjatok rá, de gyertek. Lehet ugyan regisztrálni, de kérjetek meghívót tőlem, vagy más barátotoktól, aki fent van, mert úgy sokkal könnyebb megtalálni egymást. Tényleg gyertek, nagyon jó móka, remek társaság van. A mai magyar web legújabb, leghaladóbb, legforradalmibb társasága.

A plörk miatt szálltam be egy fotómmal a vadiúj Spottr-be, ami egy fotósblog. Tegnapelőtt indult, abszolúte startup. Még most forogja magát ki, de jó cikkek vannak, és ezt értékelni kell.

A Flickr-ről már írtam, ott tárolom a fotóimat. Remek szolgáltatás. Nekem ne mutogasson senki pendrájvról fotókat, küldjön linket. :) Iszonyat kényelmes, és elég komoly publicitást lehet elérni, ha az ember szépeket lövlödöz össze. Gyertek, nézegessük egymás fotóit, kommenteljünk, favoljunk. (Nagyon belsős kifejezések.) Nyugi, lehet úgy is feltenni fotót, hogy csak a család, vagy a barátok lássák, vagy épp csak mi magunk.

A last.fm-en megismerhetsz neked való új zenéket. Eltárolja mit hallgatsz, és ajánl ez alapján. Elég jól, egyébként. Ismertem meg innen zenét. Nem mellesleg szépen le lehet követni, milyen zenéket hallgatok. Ez még nem tudom, hogy kit, és miért érdekel, de valamire még jó lehet.

Van egy blogom, ne keresd. Csak a teljesség kedvéért.

Vannak ilyen elhalt dolgok, mint a myvip, barátikör, de tulajdonképpen az iwiw-re is csak a PTI-sekkel kommunikálni járok. Ha nem volna az a fórum, be sem jelentkeznék. Tök felesleges.

Amúgy, sokkal többre számítottam, de valószínűleg csak az aktív dolgok jutottak az eszembe. Nem is olyan vészes ez. A lényeg -szerinte-, hogy átfedés ne legyen. Utálom a redundanciát. Például kipróbáltam a google Picasa-ját, hát, két ábrát tettem csak oda, igazából a Flickr-hez képes gyenge vicc.
Ilyen múltezredbeli dolgokat, mint a fórumok, meg sem említek, számtalanra regisztrálva vagyok, de nem vonz már egyik sem, esetleg praktikus szempontokból.
Van szkájpom, gtalk-om, msn-em, icq-m (még a régi szép időkből), de nem vagyok jelen. Nem tudom már elviselni a realtime kommunikációt a neten.

Van PayPal-om, az ebay-t is használom, dehát ezek megintcsak praktikus dolgok, amiket ki lehet még kerülni, de óriási kényelmet jelentenek.

Hát, ennyi jut eszembe. Egyszer majd valaki gondol egy nagyot, és egy helyre besűrít mindent. Én biztos csinálok majd, csak legyen meg az új helye a blognak. Lesz olyan lifestream…

Posted in élet | Leave a comment

Ezafélév

A fő szopatótárgy a Mesterséges Intelligencia ebben a félévben.
Már többedjére dobják vissza az előzetes dokumentációm, amit csak “Állapottér”-nek neveztek el az emberek. Harry Potter, Álla Pottér.

Még egy nekifutásom lesz, úgy érzem okés, meglesz az aláírás, mehetek vizsgázni.
Az ilyen megpróbáltatások igazán össze tudják kovácsolni a társaságot. A múltkor ott kellett szívni kettőtől hatig, vagy meddig. Bajtársak voltunk. Végső soron tök jók az ilyenek. Egyének halmazából társas lények leszünk, együtt gondolkodunk, és könnyebben túlélünk.

Ezek mellet, nem vagyok vak, hogy ne fedezzem fel, van egy pár srác, akik mostanában utálnak. Tudjátok, vannak ilyen egyének, akiknek lételemük a társadalom felosztása szeretem-nemszeretem halmazokra, és nincs olyan, hogy sem nem szimpi, sem nem utálom. Az ilyenek kitalálnak maguknak és fajtársaiknak Know-howt, hogy mondjuk éppen engem miért kell utálni. Olyanokat tudok elképzelni, minthogy jó jegyeim vannak, vagy éppen kaparok a suliban a jobb eredményért, és nem elég nekem a kettes. Ki kell engem rekeszteni, mint a leprást, mert teszem azt, jóban vagyok olyan tanárral, aki van olyan fíreg, hogy megbuktatja a népet, ha nem tanulnak. Különben is, mit képzelek, hogy tanárral beszélgetek? Hallgató az szidja a tanárt, mert az köcsög! Nem vegyülni velük, különben kilöknek maguk közül a gyárekek! Az ovisok még az ovónénivel vannak, aztán kiokosodnak, és szövetkeznek egymással, mire áltsulisok lesznek, majd az emberek egy része rájön huszonéves korára, hogy törekedni érdemes a parterni viszonyra, lehetőleg mindenkivel, mert hosszútávon az a jó. A másik része meg nem, és ez teljesen gáz.

Na, ezek a faszik még a kezüket is ímmel-ámmal nyújtják, ha én nyújtom. Beszélgetni próbálok, aztán levakarnak, “nincsen neked ahhoz közöd, különben sem szeretjük errefelé az ilyeneket…”
Remélem -bár valószínűnek nem tartom-, hogy olvassák ezt, mert szeretném kinyílvánítani, hogy mekkora kicsinyes, szánalmas, balfasznak tartom őket, és tulajdonképpen a hideg rázna, ha abba a körbe kéne tartoznom, amiből ők kizárnak. ;)
Én azt mondom, ha utáljuk egymást, akkor azt nyíltan, és teljes pályán. Ne vacakoljunk! Én csak reagálni fogok.

Hogy valami békésebbel folytassam, iszonyatosan kettest kaptam PLC-ből. Nagyon tetszett a tárgy, csak nem jött ki jól. Nem vagyok én kompatibilis azzal a tanszékkel. Egyéjszakás kalandnak jó volt, de messze járok én már ettől a témától, hogy érdemes legyen komolyan foglalkoznom vele.

A Rendszerfejlesztés módszertana, na sokat erről ne mondjak, mert bírom Pocak tanárúrat, de ezt valahogy nem jött ki jól, szintén. Valahogy túl száraz volt, vagy nem tudom. Aha, kettes lett. De majd elmegyek javítani. Jól betanulom.

A Fizikai szimulációk tárgy viszont jó móka volt. Rendesen szórakoztató volt a tanárúrral C-t, meg GnuPlot-ot haxxolni, meg pletykálkodni, a világ nagy dolgairól beszélni. Összehaverkodtunk, mondta, miután beírta az ötösöm, hogy ír majd nekem ajánlást, vagy mit, ha esetleg kell. Hogy hova kellhet, az még titok, mert csak álmodozgatok róla. Majd időben elmondom.
Biztos forrásból tudom, hogy aki most nem csinálta meg választható B típusúként, az jólmegszívta, mert legközelebb már kötelező lesz. Nem vagyok biztos, de talán A típusú is. Nem kell rámhagyatkozni, mert rossz az emlékezetem.

Gond a szakdolival lesz, mert gond van vele. Inkább nem részletezem, majd csak utólag, mert nem akarok véletlen befolyásolni valamit.

Összegezve, jó kis félév volt, de jól elszúrtam bizonyos részét. Talán a következőt jobban összerakom.
Késő lett, majd írok még talán holnap. Geek téma lesz, iPhone-ról, meg a Dev Phone 1-ról fog szólni, ha közbe nem jön valami.

Posted in élet | Leave a comment

Új az év

Többet kéne blogolnom.
Lement egy elég mozgalmas évvége, szomorú okok miatt hazajöttek Gáborék is, mégis jól végigbuliztuk a decemebert. Még Dóra talán itthon van, de ő is indul hamarosan vissza. Sokmindent beterveztünk, hogy majd Teaház, meg megyünk futni, de csak a kocsma maradt belőle, meg sütöttem nekik palacsintát, amikor meglátogattak itthon. Jöttek megnézni az állatokat, Józsefet, meg Picúrt (Mr Pic).

A szorgalmi időszak szépen végetért, a csoportot visszaadtam, mindenki egyben élte túl a fasza Excel kurzust. A végére teljesen megtanulták a dolgokat, amit kiszabtam nekik. Vagy erről már írtam? Többet kéne blogolni, és akkor emlékeznék, mit írtam már ide, és mit nem.
Mindegy, írom, ami jön.
Ilyen vacak félévem rég volt.
Hálózati Oprendeszerekből is szégyen szemre négyes lettem, mert elszúrtam a zh-t. Pedig a beadandót nagy kedvvel csináltam meg OpenBSD-n, ez ötös is lett. Nagyon nem lepődnék meg, ha nem lennék soha komoly programozó. No, nem mert nem szeretem csinálni, de méginkább szeretek RJ-45-öt bepattintani, DHCP-t konfigurálni, frissíteni, beállítani, próbálgatni, hibátkeresni, és találni. Úgy érzem, ehhez van igazán érzékem. Elkódolgatok, nem azt mondom, de nincs sok tehetségem hozzá, és kreativitásom. Na meg, tapasztalatból mondhatom, hogy iszonyatosan odaillőnek éreztem magam a légkonditól hideg, ventillátoroktól sivító teremben, ahol fel kell emelni a hangot, ha beszélni kell valakihez, és minden rackben van tíz, milliókat érő pizzásdoboz.
Arra jöttem rá, hogy imádok megoldani, összeszervezni. Technikai, és szociális téren is. Technikai téren falom a problémákat. Ha meg kell oldani valamit, hozzám sem nagyon lehet szólni, és nem is nagyon érdemes, mert vihar van odabent, és születik a megoldás. Olvasom a doksit, a vikipédiát, guglizom az emberiség onlájn elérhető tudáskupacát, és Megoldok.
Valahogy úgy érzem magam ilyenkor, mint a Ponyvaregényben a megoldóember. Ha megoldás kell, akkor csöndet, és mindenki csinálja, amit mondok.
Szeretek megoldani. Valósidőben, azonnal, tétre.

Nehezen lehet idevezetni, pedig ide tartozik, mekkora állat jó volt az a kéttszer fél nap Mátó (Atya) Péter féle szeánsz. Ugyanez, ez az útról letérés, a tankönyv bezárása, amit az előbb írtam. Friss, pengeéles, kegyetlenül geek tudomány, amit ott megkaptunk. Ha ezt mind tudnám, ami ott elhangzott, de büszke lennék. Esküszöm, minden szombatom odaadnám egy ilyen kurzusért, minden héten. De fasza lenne. Sebaj, lesz még egy félév belőle.
Többször voltam már előadásán, ez a fickó tényleg képes jószerivel bármennyit beszélni úgy, hogy témánál marad, és egy perc üresjárát, vatta, helykitöltő nincs.
Az első szomabton csak egy jó teherautónyi pizzát kellett volna rendelni, meg sok kólát, és nyomhattuk volna estig, csakhát mindekinek valami mennivalója volt. Amikor a ródsóval voltak itt, akkor is az volt az utasítás, hogy addig adjon elő, míg meg nem halunk. :)
És olyan jó, hogy csak néhányónknak esnek a Monty Python, és hasonló poénok. ESR beleírhatán a Hacker Howto-ba, hogy “olvass sok Douglas Adams-et, és nézz Flying Circust”.
Szerintem igazán bölcs dolog, ha az ember megtalálja a mestereit, akiktől tanulhat, és akikre felnézhet. Ezt azt hiszem, a japánoktól kell megtanulnunk.

Szóval, tanultam eleget idén is, lassan már gyümölcsözni is kezd a dolog. Paul is visszaírt, a gitáros fickó, hogy köszöni a képet, maradunk kapcsolatban, majd szól, ha van valami, tehát a fotós hobbim is kellemesen ellát lelki üzemanyaggal.
A sulival lesz valami, a fejemre nem estem. Ha egy kicsit csúszok a befejezéssel, majd elmegyek dolgozni valamit.

Szoktak ilyekor fogadni.
Hát, én inkább csak elvárásokat fogalmazok meg magammal szemben.
Eljárok majd gyúrni, meg futni.
Többet fotózok, mert a Nikon csak ott ül a táskában. A 365 nap projektról már lemaradtam, de talán majd jövőre.
Sokat tanulok.
Sokat postolok. (Flickr, plurk, blogom, JPG)
Sok jó könyvet elolvasok.
Sok jó filmet megnézek.
Bicajjal járok, amint kisüt a tavasz.

Kábé ennyi elég lesz, meg majd még úgyis jönnek dolgok. Írok még ma egyet, vagy kettőt is. Stay tuned…

Posted in flickr, fotó, linux, élet | Leave a comment
  • Barátok