Karácsonyi élménybeszámoló

Tehát, ott jártunk, hogy elhozom Gáborékat Ferihegyről. Meg is indultam időben délután, mert nem akartam, hogy abban a farkasordító hidegben Krisztinek ácsorognia kelljen, így is beteg. Tehát, Őt vettem fel először Nyugat-Vecsés buszmegállónál, a többiekre még várni kellett kicsit.
Az odaút eseménytelen volt, leszámítva a bokrok közül random előugró ködfoltokat. Az út remek volt, száraz, kiszámítható, rendes tempóval lehetett haladni. Egy baj van az ilyen egyedüli nagy utakkal, hogy mocskosul unalmas. Nem az, hogy elalszok, hanem egyszerűen őrjítő a semittevés. Igazán remek, hogy megcsinálták az M0-t, mostmár csak le kell térjek az M3-asról, és pillanatok alatt a reptérnél vagyok. Csaló gazember módjára nem fizettem parkolódíjat, viszont negyed óra hosszat úgy tettem, mint aki de. Persze, hogy rossz helyen álltam meg, de valahogy nem láttam a táblát, ami az érkezési oldalhoz irányít. Ami tulajdonképp szint, nem is oldal. Eggyel lentebb van, mint az indulási. Nembaj.
A budai cím megtalálása nem volt nehéz, a GPS elterelgetett minket, gyakorlatilag arra kellett csak figyelnem, hogy ne törjek autót, a többi ment magától.
Én már nem is tudom, hogy történtek a dolgok, annyi minden történt, valahogy. Tettünk-vettünk itthon is, Kriszti már családtag, sütit csináltunk, meg segítettünk a konyhában a karácsonyi készülődés közepette. Persze, megtartottuk a kötelező üdvözlőbulit az angliásoknak, ott voltak Petiék, öcsém, jött Attila is, elegen voltunk, sokáig, szóval ránkzárták a kocsmát. Gondolhatjátok…
Szakadt a hó, iszonyat hideg volt, úgyhogy hóangyalka gyártásba torkollott az este, a taxis szánkózott haza velünk, esett vagy tíz centi. Igen, a kötelező, meghitt, közös hóbanfetrengés is megvolt, belelöktem magunkat a hóba, muszáj volt, egyszerűen kellett, értsétek meg. Szerencsére nem tört csontja a Jánynak. :)
Igen, és azt hiszem, az ezt követő napon csináltuk megint a hócsúcs sütiket. Amúgy is hívott Gábor kávézolni, szóval utána bevásároltunk minden hozzávalót, meg csupa érdekes dolgot is. Van már nekem olyanom, hogy szőlőzsír, például. Direkt “for men”. Meg vettem Krisztinek egy Kindertojást, és ilyen pecsét volt benne. Lett rajtam egy pár. :)
Aztán tartottunk egy igen sűrű napot is. Igazi élménygombolyag volt az egész. Reggel kezdtünk a piacon, mert kolbászt _kellett_ enni. A minőség stabil, rommá ettem magam, de ez csak később derült ki. Fejenként egy szálat vettem, és mindenki megette a magáét. Az egy dolog, hogy mi Gáborral megettük, mert hogyne. De Kriszti még meg is előzött. Igaz, én dumáltam.
Azért ide is eljutottam. Én vettem a karácsonyfának való fenyőtetemet meg. Szerintem elég kedves példányt sikerült kiválasztani, megjegyezném, már feldíszítve áll a nappaliban. (24.-én keletkezett a poszt)
Szóval, nagy bevásárlókörút után elmentünk kettesben megnézni a Munkácsy kiállítást. Csak ajánlani tudom. Mint festészethez értő ember, nagyon élveztem. Értek a festészethez. Kell hozzá ecset, meg vászon. Meg olyan bigyó, ami a festőknek szokott lenni, és nem ecset, nem vászon. De komolyan, nagyon szép volt, nézzétek meg.
Este meg az Avatart néztük meg, nagyon szórakoztató, érdekes, szép, film. Szintén ajánlom. Régen láttam ilyen jó filmet.
Ezt is négyesben néztük, Dóra, Kriszti, Gábor, én. Ez volt az én karácsonyi ajándékom. Kicsit csóringer, meg ötlettelen, dehát tőlem már ez is fejlődés.
Szóval, remek időket élünk, valahogy most minden jól megy. Úgy néz ki, a csomagolós munka is jól sül el. Ugyan nem fejeztem még be, de mosmár talán csak a simítások vannak hátra. Két ünnep közt meg is csinálom.
És most megint itt állok, hogy idehordtam hetet-havat, és nem mondtam el semmit. Ránk kell nézni, abból látszik, leírni nem sikerül. Annyira nagyon szép és jó mostanában minden. Három hónapja vagyunk együtt Krisztivel.

(Csúnya dolog dicskedni, de most muszáj. Gáboréktól Simpsonsos uzsidobozt kaptam, meg Keresztapa DVD-t. 5 lemezes iszonyatjóság. Nyálam csorog.)

Posted in élet | Leave a comment

Hó az van

Alakul a hóhelyzet.
Tegnap éjjel 1.50-kor még nem esett, tudom, mert fel kellett kelni köhögni, meg fuldokolni, de egy hasonló hajnali ébredéskor már havas volt a táj. Azóta is esik.
Szerencse, hogy nem ma kell menni Ferihegyre. Ha épp nem vágja oda magát az ember valahova (’stenőrizz), akkor még mindig jóeséllyel ülhet valami dugóban, mert valaki más megtette, és áll a forgalom.
Bedeltáztam ma a suliba, rendes téli idő, kavarja a havat a szél, imádom. De most így lábadozás közben annyira nem esett jól. Rendesen rosszabbul lettem tőle, de muszáj volt bemenni. Sikerült szerezni egy jegyet a Munkácsy kiállításra, de sajnos csak egyet. Aki esetleg “kiváltotta” a sajátját, és nem kell neki, az dobjon már egy mailt, legyen szíves. Nyílván nem egyedül akarok menni.
Holnap még be kell ugrani az indexemért, meg a wxmaximával kapcsolatos dolgokat megbeszélni. A 22.-ei vizsgával nem is tudom, mi legyen. Ha még lesz időm péntekig tanulni rá, akkor talán elmegyek. Ha nem, akkor lesz még időpont máskor is.
És akkor még ott az ehavi Fullcircle levelezési rovat lefordítása.

Ó, ha látnátok Kriszti blogját. Gyakorlatilag ugyanazt leírta, ugyanabban az időben, amit én tegnap. Telepátia, tényleg. Ilyen elvileg nem létezik. Aztán tessék.
Hihetetlen.
Nagy terveink vannak, és erősek vagyunk. Ezt így deklarálnám.

Posted in élet | Leave a comment

Már megint beteg voltam

Hol is kezdjem?
Remeknek indult a hétvége, már túl régen nem találkoztunk, aztán csütörtök volt betervezve. Meg is jött Kriszti, elég dög egy csütörtök volt, itt nem részletezett okok miatt, és még angolból is szintzárót írtam. A szóbeli része 90% lett, szóval, valószínűleg nem bukok meg.
A másik nagy hír, hogy megvan a valségem is. Igen kalandos volt, mert a tanárúr rosszul kalkulált, és vagy 5 percig úgy tudtam, hogy bukó. Aztán a fejéhez kapott, hogy “állj az egész”, Somogyi úr, így már 44 pont, ami néggyel több, mint ami a boldogsághoz kell. Szóval ez is pipa. Nehéz volt, de túl vagyok rajta. Köszönhetően a telepatikus támogatásnak. Nem is tudom, mit aggódtam, Kriszti megmondta előre, tanultam is, kikövezett utam volt a kettesig.
Naigen, aztán azért csütörtökön vizsgáztam angolból, mert a pénteket már szabaddá akartam tenni kettőnknek. Persze, úgy volt, hogy koncertre megyünk, de aztán másképp alakult. Már nem volt pofám szólni Anikónak, hogy bocs, mégis jó lenne a péntek. Gondoltam, legyen úgy, mint a F1-ben, hogy csak egyszer szabad irányt váltani védekezéskor. Na, mindegy.

Aztán, pénteken gondoltuk, megnézzük a karácsonyi vásárt. Valahogy megvolt a hangulata, tök jó volt. Mint valami vacak hollywoodi, karácsonyos romantikus filmben. No, semmi extra, csacsogtunk erről arról, ittunk forralt bort, meg kapott Kriszti egy holdat. Két félhold, az egy hold, nem? Ok, szóval fülbevalót kapott, nem bonyolítom ezt tovább. Nagyon jól áll neki, majd meglátjátok. Valószínűleg még eznap sikerül megfáznom alaposan.

Szombaton már gyakorlatilag ágybanfetrengésen kívül nem sok mindenre voltam képes. Most már tudom, hogy maradni kellett volna otthon, a jó melegben, de elmentünk mégis kenyérlángost enni a Kossuth téren, mert megígértük magunknak. Igazán fincsi volt, meg az a kandírozott törökmogyoró is. Muszáj volt venni, túl jó illata volt. Ajánlom mindenkinek. Meg a puncsot is, amiről lemaradtam sajna, mert vezettem. Aztán vasárnap Kriszti sütött nekünk palacsintot, igazán ügyes a csaj. Megmondtam neki, hogy megtartom. Jó, ez már rég eldöntött kérdés, de mindegy.

Ekkor már igazán gethes voltam, lázzal, torokfájással, mindennel. Most először volt, hogy tudott hétfő estig maradni, erre lebetegszek. A suliba muszáj volt bemenni, ha minden jól megy, ez volt az utolsó előadásom. 16-szor fújtam az orrom, nem hallottam semmit a B-fákról, mert a füleg is be volt dugulva, Kriszti meg olvasott. Hát, juhé, nem ülök többet suliban! Igazából még fel sem fogtam.

Az első havat együtt bámultuk, utólsó előadáson együtt ültünk. Fantasztikusan fantasztikus dolgok ezek, kérem. Nem tudom átadni, de higyjétek el nekem.

Szóval, nagyhirtelen ezek vannak. Pénteken megyek Ferihegyre, és megpróbálok összeszedni mindenkit, úgy, hogy ne kelljen parkolnom, mert horribilis árak vannak ott. 680 egy fél óra. Addig még meg kell gyógyulnom teljesen, legalább lázam már nincs. Remélem, normalizálódik akkorra a beígért hóhelyzet, és nem kell Blitzig a hóban gázolnom majd.

Posted in élet | Leave a comment
  • Barátok