2009. április 18. szombat

Megpróbálom magam behozni... A tavaszi szünet utáni meglepetés az volt, hogy a mouzgáskottát elkészítettem, és most már bármikor felragaszthatjuk, bármit, bármikor játszhatunk vele. Nagyon örültetek neki, és ez volt a legjobb az egészben. Ügyesek is vagytok vel, és egyre ügyesebbek is lesztek!
A mûsor nagyon jól alakul, biztos vagyok abban, hogy a jövõben fogunk tudni gazán nagyot alkotni, ha ez a kezdetnek számit. A próbák alatt nagyon sokat tanultok. Ezt még nem tudjátok, nem is veszitek észre, de a türelem, figyelem, egymás elfogadása, a rögtönzés, a helyzetfelismerés, fegyelmezettség mind, mind olyan képesség, amit az élet minden területés jó, ha jól tudtok használni. Arról nem is beszélve, hogy egyre muzikálisabbak vagytok, és úgy látom, élvezitek a közös alkotást. Nagyon szeretlek benneteket, és jó látni, hogy mennyire jól érziktek magatokat velünk.

A "városi iskola" programja is összeállt:

Június 2. kedd

Tropicarium (idegenvezetéssel) 

Június 3. szerda

Repülõtér + Emlékpark (idegenvezetéssel, Mercedes mikrobusz transzferrel)

Június 4. csütörtök

Planetárium ( A Nap családja c. elõadás) 

Június 5. péntek

Apák napja à találkozás 10 órakor a Vajdahunyad váránál (Mezõgazdasági Múzeum)

Még egy büszkeség, bár ez leginkább Sz. Norbihoz kötõdik, de többször világossá vált, hogy általános ez a jelenség. Abszolút a helyére került az, hogy miért is járunk logis osztályba. R betût tanultuk, és Norbi már a tervezésnél "görcsölt", hogy õ ettõl fél. Jól megnyugtattam, hogy semmi baj nem lesz, mert akinek nem pereg eléggé, és van még rajta munka, Marika néninél tanulja majd. Ez megnyugtatta. Ezek után esett le a tantusz, hogy többségetek valóban úgy veszi, hogy segítõ "mûhelymunka" ami login történik, az az a bizonyos segítség, amivel repülünk együtt tovább. Ez szuper jó érzés, mert így teljes az iskolás lét. Az is nagy büszkeség volt, hogy Kata nénivel úgy próbáltatok, hogy - bár nem látott azelõtt próbát, nem tudta, mikor mi van -  pontosan képbe került, amikor megmutattátok neki.

Micsoda társaság vagytok TI ???!!!

---

2009. április 22. szerda

A mûsorral teljesen készen vagyunk, annyira, hogy pénteken el is megyünk "tájolni", lesz egy fellépésünk egy 60 fõs közönség elõtt. (jaj, csak tudják-e, hogy 15 perc összesen???:D:D) Mire bejönnek, már mehetnek is ki... Na jó, ez csak vicc volt, talán tényleg nem várnak el III. Richardot egy elsõ osztálytól!
Aztán nagy dolgok vannak ám. Már másodszor írtunk üzenõbe, annyira, hogy ma láttam az arcotokat, meg sem lepõdtetek, nem berzenkedett senki. Gyönyörûen másoltatok, tábláról. Ez klassz, mert többek között ez lesz motiváció nektek a tudáshoz. Apropó tudás: az is hihetetlen eredmény, hogy tanuláskor, amikor készen van az osztály egyik fele, és érti (matek), ki lehet osztani a segítõ párokat. Tündériek voltatok, ma, amikor óra végén elkezdtétek ezt, kicsöngettek, és a szünetben még javában magyarázott minden "kistanár" az aktuális nebulójának. Hamarosan végzünk mindennel, ami idén elõre tervezett volt. Olvasásban/írásban a nagybetûk elõtt megállunk, de addig - úgy gondolom - elérünk; matekból mûveletek 20-ig, tizes átlépéssel. Hm. Egészen jól állunk!

---

2009. április 24. péntek


Vas-szigorral indult. Ugyanis az utolsó (mai) próbát az elején leállítottam, dekoncentráltság miatt. Nem akartam, hogy a rossz rögzüljön bennetek. Ráadásul azt is éreztem kicsit, hogy túl van próbálva. Már csak kétszer fogunk próbálni: kedden, és május 4-én, hétfõn. Nagyon meg is lepõdtetek, hogy egyszerûen (na jó, kicsit ingerülten) leállítottam. Elindultunk tehát próba nélkül. Délután, az indulás elõtti utolsó fél órában egy nagyot énekeltünk, szinte mindent, amit szeretünk énekelni. Öröm volt nézni, hogy mennyire élvezitek a zenét, az éneklést, ezeket a dalokat!
Majd megérkeztünk az Arany Alkony Paskálba, ahol elõször is - legnagyobb megdöbbenésemre - kiderült, hogy szabadtéren fogunk szerepelni. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg. Hogy fogom azt elmagyarázni, hogy a hangos beszéd nem egyenlõ az üvöltéssel???? Azért valahogy megtettem. Jól fel voltunk cuccolva, Kata néni hozta a magnót, Csenge az emlékdobozt, én hoztam a gitárt,  Marika néni teregetett minket, és folyamatosan számoltunk az úton, mintha 30 gyereket vinnénk. Szóval a hangulat ott volt, és az sem ijesztett meg minket jobban, hogy még azt a pici helyet, ahová szántak minket, átrakták máshová, hogy elférjünk. Ezzel az járt, hogy a vendégek felálltak, és átültették õket, majd még egyszer, mert akkor a hely már jó volt, de az irány nem. Aztán szét is estetek. Volt nagy rohangálás, virágszedés, székkelfelborulás, hangoskodás, szóval ketten be is gyûjtöttek egy-egy síróst délutánra. Ennek komoly nevelési oka van, az elõadás, az SZENT!!!!
(Sajnos színházban nem ismerek tréfát, eléggé autokrata, erõszakos és határozott vagyok, és persze maximalista. Tanításban sokkal lágyabb, demokratikusabb vagyok. Nem tudok a bõrömbõl kibújni, a színpad nekem oltár. Ott csak az történhet, amit én elképzeltem. na jó, kicsi mozgástér azért van...)
Végül elkezdtük. Én az elsõ két percben elbõgtem magam, párszor akkor még rá tudtam nézni a kolléganõimre, mindkettõjüknek párás volt a szeme. Hogy ott mi történt? Hát kérem szépen: ez a pici elsõsökbõl álló kis csapat életében elõször idegenek elõtt fellépve, egy teljesen friss mûsorral fegyelmezetten, odaadóan, hibátlanul, minden körülény dacára jókedvûen és tehetségesen mutatta be, hogy mit tud. Senkit nem tudok név szerint kiemelni, mert mind a 14 gyereknek van erõssége, tehetsége valamiben,, annyira tökletes volt, amit láttunk. A nézõk minden kis szünetben - a versek között - tapsolt, hangosan mondták, milyen édesek. A végén volt gage is, a felléptidíj plüss játék volt. Ennek külön örültem. Persze õk is.
Hát, kérem ez nagy vízválasztó! Ha ezen a szinten indulunk elsõben, ki tudja, hová jurunk negyedikre!? (vannak ötleteim)

Istenem! Csak így menjen le május 4-én is!!!!!!!!!!!!!