A mi blogunk

!!Üzenőfüzet!!


Gyerekszájak



*Képgaléria*

2010. február 02. kedd


A holnapi meglepi:
(mivel három névnap, egy szülinap lesz a héten)



2010. február 03. szerda

Megvolt a nagy buli. Három névnap, egy születésnap a heti mennyiség, így igazán jogos volt: névre szóló muffinok, és Alma zenekar. Őrületes volt, amikor a Nád a házam-at a három tanerő vezette fel: Fruzsi néni, Kata néni és Anikó néni. Van egy gyanúm, ezt a dalt felvettük a repertoárba. Ugye?:))
Ma Fruzsi néni tanított, szerintem tényleg megpróbáltatok mindent, hogy otthon érezze magát Fruzsi néni, ő meg egy nagyon ügyes tanító néni, szóval jó lesz ez.

Kata néni nagyon örül annak, hogy Sz. Bazsi és Dani rákapott a meseírásra. Sz. Bazsi meséje a következő volt:.


Volt egyszer egy macska. A gazdasszonya nem szerette, ezért elüldözte. Találkozott vándorlása során egy egérrel.
-Én kedves macska vagyok - mondta az egérnek.
Így hát összebarátkoztak és együtt mentek tovább, míg nem találkoztak egy jámbor kutyával, így hárman járták a vidéket. Egyszer csak hazamentek.
- Most már 3-an vagytok? Hogy foglak tudni etetni titeket? - kérdezte a gazdasszony.
- Elmegyünk színésznek a piacra! - felelte a macska.
- Abból majd megélünk? - lelkendezett a gazdasszony.
- Meg bizony!
Így hát elmentek színészkedni.
Máig is élnek, ha bele nem fulladtak a sok pénzbe.

2010. február 05. péntek

Mozgalmas hetünk után máris készülünk a jövő hétre, ami szintén nem lesz unalmas. 9-én, kedden a 100. tanítási nap lesz, amit méltóképpen fogunk megünnepelni. Fordított nappal!:)))) Az egész nap a gyerekeké (gondolkoztunk, mi felnőttek, hogy egyáltalán bemenjünk-e:D) Itt most leírom, ki milyen részt vállalt a keddi napon:
  • Matematika óra: Csenge
  • Testnevelés: Viki, Sz. Norbi, Sz. Balázs
  • Olvasás: Nagy Norbi
  • Írás: Dávid, Sanya, D. Bence
  • Ebédeltetés: Peti
  • Szabadidő: Csaba
  • Tanulási idő: Sz.K. Bence
  • Uzsonna, pakolás: Beni
Ma Márk szülinapja volt, finom epertortát kaptunk, amit itt is köszönünk szépen, és a szülinapi szertartás is jól sikerült, mert már olyan rutinosan, éretten csináljátok!
Apropó rutin: a matek órán csoportmunka volt, és bizony vannak olyan tanulók, akik lenyűgözően viselkednek a kooperatív csoportban. Mindenki nagyon ügyes volt, mégis három nevet ki kell emelnem: Sz. Norbi, Csenge és Peti. Meg még valami a rutinról. Csak csendben vetném oda; ha azt halljátok, hogy tegyétek el a törölközőtöket, az mindig MINDENKIRE vonatkozik. Ezt a közös megszólítást még mindig gyakorolni kell. :))


2010. február 06. szombat

Azoknak, akik még sosem voltak velünk csörgölabda mérkőzést nézni, egy kis kóstoló:



2010. február 10. szerda

A 100. tanítási nap krónikája, amikor fordított napot tartottunk

(a teljes képriport a Képgalériában található)


1. óra matematika - tanító: Králics Csenge
 
A tanárnő nagyon igyekezett az iskolába, hogy pontosan kezdhesse az órát, és még segíteni tudjon abban, hogy a gyerekek mit készítsenek elő a tanuláshoz. Sz. Bazsi volt a hetes. Kicsit az első néhány percben zavarban volt, de aztán végül csak elkezdte a jelentést: "Tanító néninek tisztelettel jelentem...."
Az óra anyaga gyakorlás volt, melyet Csenge a Kelj fel játékkal vezetett be. Jó kis munkás óra volt, abakusszal számolás, könyvbe dolgozás... olyan igazi volt. Mindenki kapott személyre szóló segítséget, megvárták a lemaradókat, Csenge dicsérte a jó válaszokat
Az osztály fegyelmezett, kedves volt, és  tanító néninek szólították Csengét.
***

2. óra testenevelés - tanítók: Nagy Viki, Szlota Norbi és Szabó Balázs

Az első percben nagy trauma érte a tanárokat, ugyanis kiderült, hogy összevont órát kell tartani, velünk lesznek a harmadikosok is (szoktunk ilyet, a helyzet ismerős lehetett, de igaz, akkor felnőtt tartotta az órát :D)
A három testnevelő már reggeltől elkezdte a lázas egyeztetést, hogy ki melyik blokkját fogja tartani az órának.
A harmadikosok rövid tájékoztatást kaptak, hogy mi lesz a különleges a most, kértük az együttműködésüket, és ezt megkaptuk végig. Három részből állt az edzés: 1. bemelegítés, 2. bordásfal gyakorlatok, 3. játék. A galériában látható képek magukért beszélnek a hangulatot illetően.
3. óra írás - tanítók: Paróczai Dávid, Szűcs Sanyi, Dancs Bence

Három csuda udvarias, finom úriember állt az osztály elé, új betű írására: Gy.
Hajszál pontosan felosztották a munkát, kulturáltan, szelíden és nagyon tudatosan vezették elő a tudnivalókat. pici segítségre volt csak szükség, amikor kiderült, hogy a levegőbe íráskor nem is olyan könnyű "tükörben mutatni" a betűt. A munkafüzetben elolvastuk a szöveget, és a tanárok radírral a kezükben mindenkihez, egyenként mentek oda. Bence (mert ő az igazi szépíró az osztályban) még előírást is adott füzetbe. Az egyik fejjel lefelé siekerült, de kitaláltuk, hogy úgyis fordított nap van, belefér ez is, fordítva. Szóval Bencus dedikálta, a 100. nap emlékére.


4. óra olvasás - tanító: Nagy Norbi

A legkevesebb kép készült erről az óráról, ami azért érdekes, mert a gyerekeket ámulatba ejtette a tanár felkészültsége. Hihetetlen komolyan vezette fel az olvasmányt, szómagyarázatokat kért és adott, saját kezűleg gyártott feladatlapot, amire többen, többször megkérdezték: "Ezt tényleg te csináltad???"
Beült olvasni a tanulók közé, figyelt arra, hogy ne legyen hiba - sem olvasásban, sem fogalmak értelmezésében. A feladatlapnál mindenkinek segített, és amikor a felnőttek is bekapcsolódtak a segítésbe, felelősen ellenőrizte a kitöltött papírokat.

Ebédeletetés - vezető: Szelei Peti

Az első gondolata az volt, hogy mi lesz, hogyha konyhás is (neki kéne teríteni), tehát választottunk helyettest.  A csoport szépen sorakozott, rendre kezet mostak, és mire az ember észbe kapott volna, már bent is ültek az asztalnál. Az ebédelés rendben, családiasan és nyugisan zajlott.

Szabadidő - vezető: Hegedüs Csaba

Még van hó. Nem is kevés. Csak egy kicsit jeges:). Természetesen Csaba a szánkózást választotta. Igaza van, azt tud az ember legjobban tanítani, amit szeret. A képek elárulják, hogy valóban szerette mindenki a csúszkálást. Ki tudja, meddig van még tél....

Délutáni tanulás - vezető: Szabó Király Bence

Talán Bencének volt a legnehezebb dolga. Délutánra már mindenki hulla fáradt, Csenge elég nehéz feladatot adott házinak, és magyarból is volt. De Bence hősiesen helyt állt, annak ellenére, hogy ő volt az egyetlen, akire ráosztottuk a feladatot, mert beteg volt, amikor a vállalások történtek. De örömmel vállalta, és nagyon ügyes volt, amikor meg már nehéz lett a helyzet, ott volt Kata néni, segítségnek!

Pakolás - vezető: Szirtesi Benjamin

Kata néni szavaival élve: Beni egy istenadta őstehetség. Pont úgy navigálta el a gyerekeket a táskáért, kabátért (egy rendben lement uzsonna után), mint ahogy Kata nénitől látta. Így rendzetten lehetett készülni, és a jó hangulatú napnak jó lett a vége. Is.

A napról képes összefoglalót készített Fruzsi néni, professzionális géppel és professzionális szemmel. Köszönet illeti.

Összegzés:
Órák óta dolgozom ezen a beszámolón, mert a sok képet sem volt kevés idő feltenni, és a napot is át kellett gondolni. De megérte, sőt, még többet kellett volna, mert még kidolgozottabb, még türelmesebben fogalmazott beszámolót érdemelne ez a nap!
 Hiszen valami fantasztikus dolgon vagyunk túl. Emberek!!!! Ez az osztály még csak másodikos!!! És már ilyet tud csinálni. Mi lesz később? A visszajelzések nagyon jók, szívesen tartjátok meg máskor is a fordított napot, sőt, év közben is várhatóak gyerek-órák.
Kicsit nekünk, felnőtteknek ebben az örömben az is benne van, hogy jól végezzük a munkánkat, mert látható kereteket adunk, és olyan tanítás megy az osztályban, ami megtanulható.
Így legyen!

(köszönöm mindenkinek)


2010. február 12. péntek


Megint egy különleges nap krónikája: február 12.

Iskolánknak vendége volt. Kata néni az első mondata a vendéghez az volt, mikor megérkezett, hogy fel kell jönnie hozzánk a terembe, ha van rá ideje. Azonnal igent mondott. Hónapok óta vártunk rá, készültünk a találkozásra, olvastuk verseit, és izgultunk. Az esemény a tornateremben zajlott, ahol forró volt a hangulat. De semmihez nem fogható az pillanat, amikor A MI TERMÜNKBE BELÉPETT VARRÓ DÁNIEL!

Csillogó szemek, megdobbanó szívek köszöntötték. Már fél órával előtte odakészítették a beszélgető széket, ami a díszvendégnek jár. Ő helyet foglalt, és egyszerre, mint valami fészekben a színes kis madárfiókák, tizenöt gyerek fészkelődött, nyújtózkodott a helyén. Mindenki ragyogott a boldogságtól, a felnőttek meg voltak hatódva.
Hihetetlen! Itt ül velünk szemben Andris megálmodója, Maszat Janka barátja, Szösz néne és a náthás angol költő megteremtője. A sorai, amin könnyesre nevettük magunkat nap mint nap, hirtelen más jelentőséget kaptak. Mint ahogy ő is kapott - teát:


S ez a tea többet ért néhány perc múlva, mint gondoltuk, mert Csabi, aki háttal ül nekünk a képen, és nézi a bögrét ilyen autogramot kapott:
"Szia Csaba! Köszi, hogy a padodra tehettem a teámat." (*)
És mesélt, és kérdeztek, és még kérdeztek, és még mesélt. De aztán jött a lényeg, a Túl a Maszat-hegyen előkerült, és a nagy kívánság: olvasson fel a szerző, persze a gyerekek kedvenc részeit.


És olvasott, és kérdeztünk, és olvasott, és nevettünk. Persze volt, aki most is csendesen élvezte csak a helyzetet. Sanya a következő írást kapta: "Sanya, én is csendes voltam, mégis híres lettem!" (*)
A hangulat fokozódott, és előkerültek az üzenőfüzetek, amiket már régóta szorongattak a rajongók, hogy megkaphassák a valódi költő nevét a lapokra, a valódi költőtől. Az eddig idézett beírások is így születtek. Varró Dani pedig türelmesen, nagy szeretettel osztogatta az emlékaláírásait. Persze mindenki saját vérmérséklete szerint élte meg az élményt, Csenge is így volt ezzel, amikor megkapta az autogrammot, utána még mindig szerette volna "éhségét" csillapítani, és Csengének megszületett a második autogramm is: "Ez itt még, még, még, sok, sok, sok, még több, még több, rengeteg..." (*)


De lassan eljött az ebédidő, amit most cseppet sem bánt senki, mert
EGY ASZTALNÁL EBÉDELT AZ OSZTÁLY VARRÓ DÁNIELLEL.
N. Norbi új meseötlettel állt elő "A négyfogú nyúl" című remekművel. Daninak tetszett az ötlet, és megígérte, hogy ha megírja a négyfogú nyúl történetét eljuttatja hozzánk. Ebéd után visszakísért minket a terembe, ahol érzelmes és könnyes búcsút vettünk Tőle.

Köszönjük, Varródani, hogy nálunk voltál, köszönjük Kata néni ezt az élményt, amit soha, de soha nem felejtünk el!



(*) Az idézetek nem teljesen pontosak.........

2010. február 19. péntek

Szép számmal gyűltünk össze a farsangon. De ez még semmi! Mindenki beöltözött jelmezbe, ami külön öröm volt nekünk, felnőtteknek. Szerettük volna, ha jól sikerül, hiszen ez az utolsó olyan farsang, hogy az osztályban vagyunk, jövőre már nagy, közös lesz az összes 3-4. osztályosnak. Valójában azt gondolom, tényleg jól sikerült.


A terem gyönyörűen, zsúfolt bujasággal van feldíszítve, ezerszínűen, mert dobáltunk szerpentint is, és egy papírdzsungel lett belőle.



Fruzsi néni arcot festett, szegény, fényképezni is akart, ezt persze egyszerre nem lehet. De azért utána készült képriport is, fent lesz a Képgalériában.
Két óra után kezdetét vette a jelmezverseny diák-szülő zsűrivel, és igazi díjakkal, oklevelekkel. Nagyszerű jelmezek voltak!
     
Óra, vámpír, indián, cigis ember, Nemo, ninja, batman, hastáncos, cowboy, pillangó, kalóz, rab, farmer és star wars - harcos. A zsűrinek nehéz dolga volt, mert minden jelmez kapott minősítést, mint egy igazi fesztiválon:)) Az oklevelek itt láthatók.
Miközben a zsűrinek főtt a feje, és osztogatták a díjakat, mi, tanítók is megmutattuk a jelmezeinket. Hát, némi csalódás volt számomra, hogy nem kacagó tapsviharban tört ki a közönség, hanem csendben néztek. Azt mondta valaki a muri után, hogy ez a döbbenet csendje volt. Hm. Nem tudom. Szerettünk volna inkább derűt... Fruzsi néni tolltartó, Kata néni egérfogó, Anikó néni pedig csavarhúzó volt.
Aztán megszülettek az eredmények, átadta a zsűri a díjakat, és elkezdtünk játszani. Az első játék Frutti vadászat volt. Egy leborított zománc lábos alá rejtettünk egy cukrot, és azt bekötött szemmel, fakanállal, négykézláb kopogtatva kellett megtalálni. Nagyon nagy nevetések voltak! Iszonyú hangzavar és drukkolás, és izgatottság, szóval egy valódi nagy káosz! Aztán három órakor, hajszál pontosan megérkezett Hajnal Andy meglepetése, egy iszonyatos méretű pizza! Mindenki boldogan falt, és következett a második játék, a Turf. Fogadni lehetett 3 zsinórra kötött plüssjátékra, amelyeket fel kellett tekerni egy ceruzára. Annyira jópofa volt! Komolyan és felelőssen mérlegelte mindenki a téteket, és gördülékenyen, szórakoztatva zajlott ez a játék is.
Aztán - persze - elrepült az idő. Sajnos az est legnagyobb bakiját én követtem el.:((((
Még az elején bekészítettem a dvd lejátszót, a lemezt, hogy a finálé a Nád a házam lesz. És elfelejtettem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ezt nem tudom, mikor fogom kiheverni, mindenkitől elnézést kérek. (még jó, hogy csak ketten tudtuk Kata nénivel:D)
A buli egyik pontján, amikor épp evős szünet volt, és zene szólt, és szerpentint dobáltunk, Sz.K.B. megszólalt: Ez a világ legeslegjobb farsangja! Majd ez a mondat futótűzként terjedt, és mindenkin látszott az öröm, a boldogság.
EZÉRT érdemes csinálni!