|
Főoldal Hírek Múltunk Intézmények Hírmondó Album Testvérfalu Büszkeségeink Hasznos |
|
Szent Antal Kápolna 2002. augusztus 17-én falunk polgárai ünnepi napra ébredtek. Ezen a napon megtisztelt bennünket Mayer Mihály megyés püspök úr és több mint tíz tisztelendő úr, valamint országgyűlési képviselők Pichler Imre úr, Dr. Kékes Ferenc a B.M. Közgyűlés elnöke, Szauer Ágnes a Nemzetiségi Hivatal képviseletében, gazdasági vezetők, falunkból elszármazottak és falunk polgárai, nem utolsó sorban Rafz testvérfalunk polgármestere Jürg Sigrist, felesége Sonja Sigrist és 12 fő küldött. A délelőtti szentmisét a püspök úr celebrálta, majd megszentelésre került a káni út melletti kis Szent Antal kápolna. A délutáni program falunk határában megépült tó avatásával folytatódott. Hat év küzdelem után 85 millió Ft összegből készült el a beruházás, mely kiegészült egy 33 m-es fahíddal és szigettel. Az ünnep kedves színfoltja volt, amikor Jürg Sigrist Rafz polgármestere átadott számunkra egy mentőövet azzal a gondolattal, hogyha úgy érezzük süllyedünk gondoljunk arra, hogy van egy barát aki segíteni szeretne. Ez a megnyilvánulás sok emberben elindíthat egyfajta szellemiséget. Ezer km távolságban fontos az ott élőknek, hogy falunk fejlődni tudjon és ehhez még segítséget is nyújtanak. Vajon hogyan értékelik falunk polgárai az általuk nyújtott baráti jobbot? Reméljük mindannyian ugyanazt érezzük. Szeretném megköszönni a Rafzi vendégek fogadóinak, hogy szállást és ételt biztosítottak kedves vendégeinknek, akik hálásak voltak minden kedves szóért és tettért. Köszönetet mondok mindenkinek, akik bármilyen módon segítették ünnepünk megtartását és három napon keresztül azért dolgoztak, hogy elismerést szerezzenek falunknak. Hetvehelynek neve van a megyénkben, országunkban és a határon túl is. Ezt az elismerést mi együtt vívtuk ki magunknak. Az elmúlt években számtalan országgyűlési képviselő, miniszter, államtitkárok, állami és gazdasági vezetők tették tiszteletüket falunkban. Ezt nevezhetjük elismerésnek is. Különösen figyelemre méltó, hogy az egyház részéről többször megtisztelt jelenlétével a püspök úr és a tisztelendő urak. Falunk egységes volt az elmúlt 12 év alatt és öröm volna, ha ez így is maradna. Reméljük mindenki a békét, a nyugalmat és a gazdasági fejlődést szeretné, és ennek megfelelően gondolkodik és cselekszik. Az ünnepünkön ezt éreztem és érezték sokan mások, akik osztoztak az örömökben. Legyen még sok ilyen szép napunk. Tisztelettel: Wágner Antal Hetvehelyi Hírmondó 2002.szeptember Kápolnaavató A Hetvehely környékét nem ismerő ember nem is sejti, hogy a Mecsek oldalára könyöklő zselici hátak milyen kincsét rejtik e vidéknek. Honnan is tudnák, hiszen a "kövesutaktól" messze, a turisták által elkerült erdők rengetegével körülvett gerincen, hatalmas lombú hársfa védelmében szinte elbújik a Szent Antal nevét viselő kápolna. Kalandos múltja összekapcsolódik Hetvehely és Kán életének elmúlt évtizedeivel, magán viselve e települések történelmének megpróbáltatásait, szenvedéseit, s megújulásában településeink fejlődését, az itt lakó emberek jövőbe vetett töretlen hitét. Építőinek eredeti célja szerint a káni "miseúton" a templomba vagy onnan hazafelé igyekvők számára nyújtott védelmet az eső, vihar, szél és villámlás ellen úgy, hogy közben a védelemre szorulók egy imát is elmondhattak, de bizonyára jó időben is sokan megálltak itt, a ruhájukról az út porát leporolni, az ismerosökkel néhány szót váltani, vagy egyszerűen csak megpihenni. A kis kápolna, mint a békesség állomása menedék volt mindenki számára, nem válogatva hite vagy származása szerint az emberek között. Szerették az emberek ezt a helyet, a kereszt lábánál mindig friss volt a virág, kifejezve hálájukat ezzel. A történelem azonban más jövőt írt e vidéknek, legalábbis néhány évtizedre. Egyre kevesebben lettek a misébe járók, elmaradoztak a virágok a kereszt alól. Távolról ágyúdörgés, fegyverropogás hallatszott, a háború hangjai. Később az utat benőtte a gaz, a szeder, az akác, az úton traktorok jártak, de a traktorosok nem álltak meg imádkozni. Ők valami másban hittek, olyanba, ami nem tűrt meg kápolnát, olyat, aminek útjába állt a kereszt, oly annyira, hogy egy traktoros neki is tolatott, s a korpusz mindkét lába letörött. Az emlékezők szerint, néhány nap múlva a traktorost is baleset érte, a cséplőgép mindkét lábát ugyanott vágta le, mint ő az útmenti keresztét. Évtizedek teltek el, a kápolna az útnak hátat fordítva, bedőlt falakkal, s tetővel, a kereszt letörött lábbal várta az idők változását, várta hogy a völgyben lakó közösség ismét megtalálja s elláthassa eredeti feladatát. Az új évezred hozta a megújulást, Hetvehely vezetése a Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával teljes egészében felújította a kápolna épületét, visszakerült a régi kapu, kerítés állja körül a hársfa alját, a régi kereszt, amely mellett új is áll, visszakerült a helyére. Nem kellett hívni senkit, jöttek az emberek maguktól, mikor arról volt szó, hogy szép legyen a kápolna környéke, jött öreg, fiatal, hisz mindenki átérezte e feladat fontosságát. 2002. augusztus harmadik szombatján öltözött ünneplőbe a vidék, mikor a hetvehelyi és volt káni emberek, svájci vendégek, országos és megyei vezetők és sok-sok érdeklődő előtt áldotta meg és szentelte fel a megyéspüspök a kápolnát. Az elkövetkező években a tervek szerint végre kövesút fogja összekötni Hetvehelyt Kánnal. Az új út a régi miseút nyomvonalát követi, így a kápolna mellett fog elhaladni. Biztos, hogy sokan megállnak mellette, nem az eső, a vihar, a villámlás vagy a szél miatt, hiszen a modern autókkal ez nem probléma, inkább a lelkekben dúló viharok, lecsillapításában segíthet egy itt elmondott ima, vagy csak néhány percnyi mélázás. Néhány napja a kápolna felé jöttem haza munkából, emberek álltak a kereszt mellett, s a kereszt lábánál egy csokor friss virág volt. Pásztory Csongor Hetvehelyi Hírmondó 2002.szeptember
|
|||||
|
- Szent Antal kápolna |
|||||
|
|
|||||
|
|
|||||
|
|