amulettek

Egyiptomi amulettek

Az amulett védelmül szolgáló apró tárgy, amelyet általában a testen elrejtve, például a nyakban viselnek. Sok különböző fajtája ismeretes, a nyúllábtól a farkasfogig, a színes kavicsoktól a nemesfémből készült vésett és díszes alkotásokig. Az amulett szó arab gyökerű, jelentése viselni, hordani. Így egy olyan dolgot jelent, amit magunkon viselünk, ezt a nevet használják mindenféle tárgy megjelölésére, aminek természetfeletti hatalmat tulajdonítanak. Nem egyértelmű, hogy először az élő vagy a halott test megvédésére használták-e, de úgy tűnik, eredetileg azért viselték, hogy megóvja tulajdonosát a vadállatoktól és a kígyóktól. Ahogy telt-múlt az idő, a vallási tanok fejlődésével új amulett-felfogások alakultak ki.

A test minden tagját valamely amulett különleges védelme alá helyezték, nemcsak az élőket, hanem a halottakat is rengeteg amulett védte a gonosz erőktől. A legkorábbi időkben az amulettek felett papok mormoltak mágikus imákat, később a hatalom szavait belevésték az amulettbe, így az erő kétszeresen hatott: egyszer maga az amulett, egyszer pedig a szavak révén. A legrégebbi ismert egyiptomi amulettek zöld agyagpala darabok voltak, változó formájúak, általában állat vagy egyéb teremtmény alakját öltötték fel, és az elhunyt mellére helyezték. Nagy számban találtak ilyeneket a prehisztorikus eredetű sírokban. Amulettet csak beavatott pap készíthetett. Az egyiptomiak rengeteg amulettel rendelkeztek, például igen elterjedtek voltak Isis szemének vagy Osiris gerincének különböző motívumai. Az amulettek általában aranyból, ezüstből, gránitból, vagy lazúrkőből készültek, de a színes egyiptomi „fajansz”-ból is. A dendarai templom papjai minden évben különlegesen bonyolult rituális szertartás keretében bebalzsamozták Osiris képmását. Az isteni múmia mágikus védelmét amulettek biztosították, melyek aranyból és drágakövekből készültek. Listájuk nem kevesebb, mint száznégy tételről tesz említést.

Az egyik legfontosabb amulettként az ankh-ot, az egyiptomi hurkos keresztet viselték . A kereszt ősi, Atlantiszból származó jelkép, melyet az egyiptomiak Tau formájában tiszteltek. A Tau az egyiptomi hajók jele volt, mely a lelkeket az alvilágba szállította. Az ankh, füleskereszt vagy Nílus-kereszt máig népszerű és egyetemes szimbólum, az élet kulcsa. Crux ansata néven is ismerik. Számlálhatatlan mennyiségben tűnik fel az egyiptomi és kopt emlékeken

. Nemcsak a véges földi életet jelképezte, hanem a halál utáni megdicsőült halhatatlanságot is. Ez nyitotta meg a Nílus zsilipjeit az életadó árvíz előtt, és szimbolizálta az isteni erőket. Minden főbb egyiptomi istenséget ankh-hal a kezében ábrázoltak. A fáraók a tudás, a hatalom és az örök élet jelképeként viselték. Később az ankh vált minden titkos tudomány jelképévé, nemcsak Egyiptom, de Káldea, Fönícia, Mexikó és Peru földjén is. A brahmin papok ma is ezt a jelet írják homlokukra. A kerek hurokban végződő ankh a még meg nem nyílt méh szimbólumaként a szüzek jelképe, míg a csepp formájú hurokban végződő ankh az érett asszony szimbóluma volt. Az ankh kerek része ugyanakkor a felkelő napot is jelképezte, a vízszintes vonal a horizont vonala, alatta a függőleges vonal a Nap felfelé vezető útja. A hagyomány szerint az ankh viselése fokozza az életerőt, távol tartja a betegségeket és egyéb káros hatásokat, elűzi a démonokat, megtöri a rontást, valamint hosszú és boldog életet biztosít viselőjének. Készülhetett bármilyen fémből, fából, fajanszból, esetleg féldrágakőből is. Az ankh a későbbi időkben is megőrizte népszerűségét, igen elterjedt volt például a kopt keresztények körében.

Horus szeme, más néven az udzsat-szem szintén népszerű amulett volt, egyszerre jelképezte a napot és a holdat, mivel azok időnként ugyanúgy elveszthetik épségüket (nap- és holdfogyatkozások, holdfázisok), mint Horus a

Seth-tel vívott harca során, akit azután Thot gyógyított meg. Maga az udzsat szó épet jelent. Horus jobb szeme felelt meg a napnak, a bal pedig a holdnak. Az udzsat-szemet gyakran lapis lazuliból vagy smaragdból készítették, vagy zöld, esetleg kék színű fajanszból, és arannyal díszítették. Feladata, mint általában a szemamuletteknek, a rontás elhárítása, a szemmel verés visszafordítása. Különösen a nők körében volt népszerű az Isis-csomó néven ismert tjet amulett. Mivel ez az ankh-ra emlékeztető forma Isis vérét jelképezi, ezért általában valamilyen vöröses árnyalatú féldrágakőből készítették, például karneolból, jáspisból vagy achátból. Készülhetett vörösre festett fajanszból is. Egyik hatása az volt, hogy enyhítette a nők menstruációs fájdalmait, és gyógyította a különbözo női betegségeket. De mivel Isis a mágia istennője is, ezért a mágikus támadások elhárítására is hasznosnak vélték ezt az amulettet. Az élőket védte a rontásoktól és a szemmel veréstől, a halottakat pedig az alvilági szörnyek támadásaitól. A Halottak Könyvének 156. fejezetében a következőeket találhatjuk az Isis-csomóról:

„Ó, Isis!
Mutatkozzék meg véred hatalma!
Mutatkozzék meg kisugárzásod hatalma!
Mutatkozzék meg mágikus erőd hatalma!
Oltalmazd, istennő, e fenséges szellemet!
Mentsd meg őt ama lényektől,
Kik undort és utálatot keltenek benne!”

Amíg a tjet amulett Isist jelképezi, addig a dzsed-oszlop férjét, Osirist. A dzsed-oszlop egyike a legősibb egyiptomi amuletteknek, már az I. dinasztia korából is találtak példányokat. Ez tulajdonképpen egy olyan oszlop, mely az alapjánál szélesebb, mint a közepénél, a tetejét pedig négy vízszintes rúd szeli át. A dzsed eredetileg talán egy gabonakévékkel övezett májusfaszerű oszlop kicsinyített mása lehetett. Az. i. e. II. évezredtől kezdve Osiris hátgerinceként értelmezik, vagyis a Világfa egy ősi szimbólumaként szolgált. A piramisszövegekben a fáraó két dzsed-oszlopon hág fel az égbe. Az eredetileg fekvő helyzetű oszlop felállításának ünnepsége Osiris feltámadását szimbolizálta. Hieroglifa formájában a tartósságot, az állandóságot jelenti. Amulettként tehát ezeknek a tulajdonságoknak a biztosítását és megőrzését szolgálta. Mivel Osiris a halottak ura, természetesen az ő amulettje a legbiztosabb védelmező a halottak számára. A Halottak Könyvének 155. fejezete szerint a következőeket kell elmondani a dzsed-oszlop fölött:

„Emelkedj fel, ó Osiris!
Gerinced most a tiéd,
Ó mozdulatlan szívű isten!
Nyakadba erő és szilárdság költözött,
Lépj fel trónusodra, ó Osiris!
Íme, öntök az áldott vízből,
Hogy megszenteljem lábaidat.
Elhoztam néked az arany Dzsedet...
Örvendj hát, Osiris, e mágikus jel láttán!”

A szöveg szerint az amulettnek szikomorfából készített foglalata van, melyet egy darabig ankham-virágok vizében tartanak. Az amulettet a temetés napján a halott nyakára teszik, így szentséges szellemmé válik az Alvilágban. A test kiegyenesítése rendkívül fontos szerepet játszik a halotti kultuszban. A holttest vízszintesen fekszik, a függőleges helyzet az életbe való visszatérést, a feltámadást jelzi. A két fokozat (a vízszintes és a függőleges) egyesítése adja az egyik legsokrétűbb szimbólumot: a keresztet, mely így az élet győzelmét hirdeti a halál felett. Szintén népszerű amulett volt az uadzs-oszlop. Az uadzs szó papiruszt jelentett, de használták a frissnek lenni, zöldellni, virulni fogalmak jelentésében is. Ezért ezt az amulettet zöldre festett fajanszból, zöld színű féldrágakőből vagy smaragdból készítették. Az uadzs-oszlop megőrizte viselőjének fiatalságát, frissességét és egészségét. Az egyiptomi mitológia örökifjú istennőit is gyakran uadzs-oszlopban végződő jogarral a kezükben ábrázolták. A Halottak Könyvének 160. fejezetében a következőeket találhatjuk az uadzs-amulettről:

„Lásd, egy smaragdba metszett uadzs-amulett,
Biztos védelem a rontás ellen.
Maga Thot adta ezt azoknak, kik kerülik,
Mi nem kedves az isteneknek.
Lásd, mikor az uadzs virul, virulok én is!
Ha ő romolhatatlan, én is az vagyok!
Most Thot beszél, figyelj szavára!
Mágikus igéje megóvja hátgerincemet.”

A menat Hathor amulettje volt, boldogságot, életet, termékenységet hozott tulajdonosának. Általában az elöl viselt nyaklánc ellensúlyaként a nyakban hátravetve hordták. Gyakran mázas kerámiából készült, és a halottal együtt eltemették. Az isteni védelem szimbóluma volt; a nőknél a termékenységet és az egészséget védte, a férfiaknál a férfiasságot jelentette. Népszerű amulett volt Bes törpe isten képmása. Bes valószínűleg idegen isten volt eredetileg, még a dinasztiák előtti időkben. Tiszteletét azonban hamar átvették az egyiptomiak.

Később Horus-szal azonosították. A szépség és vidámság patrónusaként, a gyerekek védelmezőjeként tisztelték. Amulettje a nevetést, a jószerencsét és a boldogságot biztosította. A nefer a jószerencse szimbóluma volt, a sikert, a boldogságot, a vitalitást vonzza, és segít barátok szerzésében is. Maga a név jelentése is megfelel tartalmának: jó, gyönyörű, boldog. Az egyiptomiak gyakran tettek a halottak mellé ún. névamulettet. Ez biztosította azt, hogy ne felejtsék el a nevét, a következő világban is pontosan meghatározható legyen személyisége. Igen fontos amulett volt, mert a halott a neve nélkül nem jelenhetett meg az istenek színe előtt. Az ókori Egyiptomban négy téglát helyeztek a szülő nők alá, melyek az anyagi világot jelképezték. És mivel hitük szerint a szülésnél jelen volt Isis, Nephtys, Nut és Tefnut, ezért a négy tégla őket is jelképezte. A születési téglákat minden egyiptomi nagy becsben tartotta, és élete végéig megőrizte. A téglákat a sírokban is elhelyezték, hogy az új élet megszületésénél is hasonlóképpen segédkezzenek. Ezeknek a varázserejű tégláknak fajanszból vagy féldrágakőből készített apró másolatai voltak az egyiptomiak egyik legegyszerűbb amulettjei.A toll az isteni világhoz való tartozás, az égi eredetű hatalom szimbóluma volt. Amon isten magas, kettős tollat viselt a fején, Ptah pedig gyakran öltött tollruhát. A toll Maat jelképe is, az igazság és igazságosság szimbóluma. Népszerűek voltak a különböző varázsgyűrűk is. A fáraók szkarabeuszt vagy udzsat-szemet ábrázoló gyűrűt viseltek, mely az istenek világához kapcsolta őket. A harcosok szintén szkarabeuszt hordtak gyűrűként, hogy egészséget, erőt nyerjenek. Az egyiptomiak olyan varázsgyűrűket is ismertek, melyek mágikus hatalommal ruházták fel viselőjüket.

A szkarabeusz, az egyiptomiak szent állata is gyakran használatos amulett volt. Egyaránt védte az élőket és a holtakat. Készültek agyagból, fából, fajanszból, üvegből, bronzból, aranyból és számtalan egyéb anyagból szkarabeuszok. Méretüket tekintve az alig észrevehetőektől a közel egy tonnásakig terjednek. A jelenleg ismert legnagyobb szkarabeusz öt láb hosszú, három láb széles és több, mint két tonnát nyom a súlya. Jelenleg a British Museumban található. A legtöbb óriásszkarabeusz III. Amenophis (Amenhotep) uralkodása alatt készült, ezekre rendszerint feliratokat véstek, melyek elbeszélik a fáraó dicső tetteit. Az ékszerként viselt szkarabeusz az egyiptomi hit szerint megőrzi az életerőt, távol tartja a betegségeket és meghosszabbítja az életet. A szkarabeusz egy változatát, az úgynevezett szívszkarabeuszt pedig a túlvilágon használhatták jól a halottak. Ezt a holttest mellé helyezték, és funkciója szerint a romolhatatlan szívet jelképezte a túlvilágon, mely nélkül nem volt lehetséges a további élet. Ugyancsak a túlvilági újjászületést és a halott életfunkcióinak zavartalanságát szolgálta a szema (egyesíteni) jelentésű hieroglifa, valamint a két összezárt ujj alakú amulett. Ez az érzékek visszaadásának rituáléjára emlékeztette a halottat, mikor a sírban helyezés előtt a pap hasonló mozdulattal érintette meg a múmiát fedő koporsó érzékszerveit, hogy visszaadja számára a látás, a hallás, szaglás, ízlelés és a beszéd, a táplálkozás képességét.