Halottkultusz az ókori Egyiptomban
Az egyiptomi halottkultusz alapja:
Mint
köztudott; az ókori egyiptomiaknál igen erős volt az ún. halottkultusz.
Hittek a halál utáni életben, amihez szükség volt a földi test
megtartására is. Legnagyobb büntetésnek számított és csak igen ritkán
alkalmazták, ha valakit halála (kivégzése) után nem temettek el, nem
tartósították a holttestét, vagy netán elhamvasztották. Ez volt az,
amitől az ókori egyiptomiak a legjobban rettegtek!
A
holttestek tartósítását, az ún. mumifikálást évezredek során
tökéletesítették. Nemcsak a fáraó és közvetlen környezete részesült a
túlvilági élet eme fontos állomásában, amit a halott testének
konzerválása jelentett, hanem az utolsó, "egyszerű" közemberig
mindenki. Természetesen a mumifikálást szakemberek, papok végezték,
akik nagyüzemszerűen végezték eme tevékenységüket, és mint minden
szakmáért, ezért is ellenszolgáltatás járt. (Kezdetben terményben vagy
más cseretárgyban fizettek, később a pénz bevezetése után már
fizetőeszközzel.) Ez pedig az elhunyt és családja anyagi helyzetétől
függően más és más színvonalú szolgáltatást jelentett.
Alapvetően
három mumifikálási módszert alkalmaztak, ahogy Hérodotosz is leírja A
görög-perzsa háború című művében. A ma élő emberek köztudatában az az
eljárás terjedt el leginkább, amit a főemberek és a fáraók
mumifikálására használtak, természetesen ez volt a legdrágább is. Ezt a
következő fejezetben írom le, I. Széthi példáján bemutatva, és úgy
tűnik a 18. dinasztia korától alkalmazták. (I. Széthi a 19. dinasztia
uralkodója volt.)
Egy
második módszer szerint - amit az átlagos közemberek esetén alkalmaztak
leginkább - a testekbe a végbél nyíláson át cédrusolajat öntöttek,
valamint salétromot, majd a végbélnyílást eldugaszolták és hagyták,
hogy a beöntés megtegye a hatását. Ez a keverék feloldja a test
szöveteit, a szervektől kezdve a húsig mindent, de a csontok és a bőr
épen marad. A feloldott szöveteket egy bizonyos idő után (nem ismert a
pontos időintervallum) távozni hagyták, majd a holttestet kiadták a
családnak. Ebben az esetben nem pólyálták be a testet, csak vegyi úton
kiszárították.
A
harmadik - egyben legolcsóbb - módszer szerint, az elhunyt testét
hastájékon felmetszették, majd a belső szerveket kiemelték, különböző
olajokkal kimosták a hasat, majd nátronnal töltötték ki és így hagyták
kb. 2 hónapig. Utána eltávolították a testből a sót, és az előző
módszer szerint így adták ki a családnak.
A
három módszer egyben a tökéletesítést is jelenti az évezredek során. A
második módszer például kimutatható több, Deir el-Bahari-ban talált 11.
dinasztiabeli múmián, míg a harmadik módszer még régebbi korokra volt
jellemző.
I. Széthi halála és testének felkészítése a túlvilágra:
Egy
egyiptomi szólás szerinti "legszebb kor a 110 év". Nos, ez nem adatott
meg I. Széthinek, még 40 éves sem volt, amikor meghalt. Halálának oka
ismeretlen. Trónutód fiával, II. Ramszesszel együtt 1881-ben, a Deir
el-Bahari-ban találták meg a holttestét. A jó állapotban lévő múmia
feje egy élete teljében lévő férfi erőteljes vonásait viseli. Erőszakos
halál külső jele nincs, a háborús sérülés kizárt, ezt az amerikai
röntgenológusok egyértelműen megállapították. A halál oka fertőzés vagy
belső baj, talán szív- vagy keringési rendellenesség volt. A fáraónak
tudnia kellett, hogy súlyos beteg, erre utal fia korai társuralkodóvá
tétele.
Bár
Széthi halála biztosan nem jött váratlanul, a gyász nagy volt. A
siratóasszonyok szerte az országban lecsupaszították a mellüket,
arcukra nílusi iszapot kentek, földet szórtak a fejükre, és a
gyászolókra jellemzően, jajgatva futottak az utcákon. Voltak hivatásos
siratóasszonyok, akik ezt csekély ellenszolgáltatásért minden
megrendelőnek megtették, de ha egy fáraó halt meg, ezernyi sikolyuk
ingyen szólt az egész országban.
Egyiptom
hetven napra visszatartotta a lélegzetét, mert a meghalt istenkirály
halandó porhüvelyének örök szépsége érdekében végzett mumifikálás, -
konzerválás - hetven napig tartott. "Ka"-jának, (a szellemének) mely a
fáraó testét csak átmenetileg hagyta el, bármikor térjen is vissza, egy
változatlanul fiatal testet kell találnia.
A
hétköznapi halandókkal ellentétben I. Széthit nem a "halál házában",
hanem saját, memphiszi palotájában mumifikálták. A sebészeti eljárás
szigorú rituálé szerint zajlott. Éjszaka kezdődött, kísérteties,
vörösen lobogó fáklyák és kékeszölden égő olajlámpák fényénél. A
félmeztelen, fontos feladataik ellenére alacsony rangú sebészcsapat
megkezdte a boncolást. Mögöttük néhány pap Anubisz, a sakálfejű
istenség jelmezét öltötte magára, hogy jelképezze, amint az isten
őrködik a szertartás felett. (Anubisz kezdetben a "holtak ura" volt, de
később ezt a szerepet Ozirisz vette át, ami után Anubisz a balzsamozás
istene szerepet kapta meg.) Kopasz papok hangos imái közepette
kőpengével felhasították a hasfalat. Ezerszer gyakorolt, rövid, mély
vágásokkal és biztos fogással emelték ki a belsőségeket. A szív, tüdő,
máj és vese külön edényekbe került. Az egyiptomi orvosok mindről tudták
mi a funkciója. Már csak az agy volt hátra. Erről azt hitték, csak a
koponya terét tölti ki, és mivel ezért jelentéktelen a szerepe,
egyszerűen kidobták. Nátronnal teli tálak következtek. Ezzel töltötték
meg a test belsejét, végül az egészet is ezzel borították be. Arra
szolgált, hogy a holttestből minden nedvességet kivonjon.

Egyiptomi papok
Egyiptomi papok ábrázolása egy falfestményen, amint
a halott belső szerveit távolítják el.
Amint
ezt a munkát befejezték, a papok gondosan betanult rituálé szerint
elűzték a mumifikálókat. Az egyiptomi morál ezt kívánta. A mumifikálók,
még ha mindenki kívánságára is, de megsértették a fáraót, ezért el
kellett őket űzni. Csak két hónappal később jöhettek vissza, hogy a
balzsamozásnak nekilássanak.
Két
hónap után a király holtteste pergamenszerű kinézetet vett fel. Ekkor
esszenciákkal, őrölt fűszernövényekkel, pálmaborral, cédrusolajjal és
őrölt mirhával mosták meg. A belső szerveket éppígy preparálták,
ezeknek különleges edényei, ún. kanópuszai voltak. Széthi mumifikált
szívét visszahelyezték a halott királyba. De hogy ebben az esetben
miért a jobb oldalra(!), az olyan rejtély, amin a régészek azóta törik
a fejüket, hogy az eltérést az amerikaiak a röntgenvizsgálatkor
felfedezték. Egy ilyen rituális folyamat során a mumifikálók hanyagsága
kizárt. A szív benthagyása a testben - de bal oldalon - e korszak
szokásának megfelelő. A szív megváltoztatott helyzete talán arra a
keringési betegségre utal, mely a halált okozta, a túlvilágon tehát, a
másik oldalon már jobban kell dolgoznia. Kevésbé valószínű, hogy Széthi
azok közé a ritka emberek közé tartozott, akinek a szíve - életében -
valóban a jobb oldalon dobogott.

Kanópusz edények
Kanópusz edények, amiben a halott belső szerveit rakták.
Elöttük Ankh szimbólumok.
A
balzsamozók egy másik furcsaságot is megengedtek maguknak. Az elhunyt
király testét nem mellén keresztbe rakott karokkal mumifikálták, és nem
adtak a kezébe korbácsot és jogart. Helyette - ismeretlen okokból - a
karokat szorosan a test mellé fektették, és a fáraói hatalom
szimbólumai azok mellé kerültek.
Tutankhamon arany szarkofágja
Testén keresztbe font kar Tutankhamon arany szarkofágján,
kezében a királyi- és isteni jelképeket jelző korbácssal és jogarral.
Minden fáraót így temettek el, kivéve I. Széthit.
(A nagyobb verzióért kattints a képre.)
Az
ajkat, szemöldököt és szempillákat kozmetikusok festették ki. Állítólag
olyan ügyesek voltak, a halottakat olyan életszerűre, vonzóra, szépre
festették, hogy a balzsamozók a különösen kívánatosra elkészített
asszonyi testeknek néha nem tudtak ellenállni... A balzsamozók után a
múmiakészítők jöttek több vég legfinomabb vászonnal és fortyogó enyvvel
teli lábosokkal. Valójában ők tették a holttestet múmiává. Több
rétegben bepólyálták a testet, és közben apró ékszereket helyeztek a
rétegek közé, melyek száma akár a százat is meghaladta. Eközben a
halotti papok állandóan Nílus-vízzel spriccelték Széthit, hogy utoljára
még megtisztítsák. Pontosan hetven nappal később, az aranytól csillogó
koporsó a halott király mumifikált holttestével bezárult, és
megkezdődtek a temetési ünnepségek Thébában.
Az
emberek hetek óta áramlottak északról és délről a városba, hogy ezen a
lélegzetelállító játékon - mely egy isteni test körmenetének, egy
népünnepélynek és a nemzeti gyásznak szokatlan egyvelege volt - részt
vegyenek. Egy magas rangú hivatalnok III. Thotmesz idején leírja,
hogyan szokott ez lezajlani. Saját temetését a következőképpen képzelte
el:
"Akkor
szép és békés a temetés, ha a balzsamozás hetven napja letelt,
felfektetnek a ravatalra és hibátlan bikák vontatnak. Utadat tejjel
locsolják, míg sírodhoz érsz. Gyermekeid szerető szívvel sírnak. A pap
megnyitja a szádat,(1) és a szem-pap végrehajtja megtisztításodat.
Hórusz irányítja a szádat, ő nyitja ki a szemeidet és füleidet. Tested
mindenben tökéletesebb annál, amid van. Mondásokat és dicséreteket
olvasnak fel. Halotti áldozatot mutatnak be, szíved veled van, miként a
földön is birtokoltad. Korábbi testedben jössz, mint születésed napján.
Udvaroncaid meghajolnak előtted. Elmész arra a földre, melyet a király
adott, a Nyugat sírjába. Szertartásokat tartanak. A halotti táncosok
örömben jönnek hozzád."
Ha
egy királyi hivatalnok temetése fél népünnepély volt, akkor egy
királytemetés Thébát egyetlen őrültek házává tette, ahol az emberek
izgatottan rohangásztak fel-alá, a bánat jeleként fejüket ütögetve,
mialatt az előkelőségek azt kiabálták: "Mily szép az, amit kapott!"

Szájnyitás
Egy Anubisz jelmezbe öltözött pap végrehajtja a szájnyitás
rituáléját egy korabeli falfestményen.
Fáraót
temettek. A Hórusz-fiú (ahogy a Ramesszida fáraókat nevezték
védőistenük után, tehát: "az isten fia") az örökkévalóságba ment, mely
Nyugaton feküdt. Az emberek sokasága, akik a halotti meneten részt
akartak venni, megérkeztek, mert I. Széthi szeretett fáraó volt, aki új
reményeket adott, és a dinasztiaalapító I. Ramszesz méltó utódja volt.
Ezért csatlakoztak a halotti menetet vezető papok litániájához:
"dicsőség neked Ozirisz, Örökkévalóság Ura, istenek királya, akinek sok
neve, csodálatos alakja és titkos lénye van a templomokban."
A
papok mögött szolgák vitték a király szinte egész háztartását és
többheti élelmet, ágyat és szekrényeket, asztalokat, székeket, ládákat
és dobozokat, kocsikat és csónakokat. Hatalmas korsókban bort és sört,
kétfülű amforákban búzát és tengernyi virágfüzért. A halotti táncosok
szörnyen vonaglottak a trombita és csörgőhangra. Két ökör
szánkószerűséget vontatott, melyre függönyökkel borított építményt
szereltek. Ezen nyugodott egy bárkában a király szarkofágja. A szánkó
mögött vitték a papok a kanópuszedényeket és az illatot árasztó
füstölőket.
Utánuk
egy férfi halad, akire ezen a napon minden szem kérdően nézett, nem
volt más, mint: User-Maat-Ré Setep-en-Ré (ejtsd: uszermaatré
szetepenré, II. Ramszesz uralkodói neve), aki most királyként,
nagyatyjához hasonlóan Ramszesznek, azaz "Rétől születettnek" nevezte
magát.
Milyen
fáraó lesz? Gyenge, erőtlen ember, mint Tutankhamon? Kegyetlen kényúr,
mint Horemheb? Politikával nem foglalkozó, közönyös alak, mint III.
Amenhotep? Fanatikus, mint Ehnaton? Hódító, mint III. Thotmesz? Ha a
csillagjósok ezen a napon azt mondják, hogy ő mindegyikük
tulajdonságait, a jókat és a rosszakat is egyesíti magában, senki sem
hisz nekik. Azt mondták volna, senki sem tud ennyi különböző,
ellentmondásos tulajdonsággal bírni. A csillagjósoknak mégis igazuk
lett volna.
A
daliás Ramszesz mögött anyja, Tuja ment. Férje halálával minden
hivatalos szerepét elveszítette, már nem királyné, csak királyi anya
volt. Amikor a papok a Nílushoz érve a szarkofágot a bárkával leemelték
a szánról, hogy az átkeléshez egy nagy hajóra rakják, az özvegy
hangosan felkiáltott: "Ó, fivérem, férjem, barátom, maradj helyeden, ne
távolodj el onnan, ahol időzöl! Ó, mész, hogy átlépd a Nílust. Ne
siessetek, hajósok, hagyjátok őt! Ti hazatértek, ő azonban az
örökkévalóság földjére megy tovább."
Tuja
hangosan kiáltotta ezt, de úgy tűnik, senkit sem hatott meg
különösebben, hisz ez csak szertartás volt. A hajósok várták a bárkát
Széthi szarkofágjával, és az öt várakozó nílusi hajó közül a
legnagyobbra rakták. A jobb parton álló több ezer ember sóváran
nyújtogatta a nyakát, hogy egy utolsó pillantást vethessen az aranytól
csillogó szarkofágra, mielőtt az a kanópuszedényekkel együtt egy színes
anyaggal eltakart építmény mögött eltűnik. A király magas orrú és farú
halotti hajójának csak kormányosa volt, aki a hatalmas kormányrudat
forgatta, mert a hajót evezős bárka vontatta. A másik három hajó
egyikére Ramszesz, az anyja és a papok szálltak, a másikon a birodalom
nagyjai osztoztak, a harmadikat a király sírmellékleteivel rakták tele.
A nép a parton maradt. Az asszonyok még utoljára lecsupaszították a
keblüket, a homokba markoltak és az utca porát az arcukba szórták, a
férfiak a fejüket ütötték, és egy végső gyászdal szállt a Nílus felett:
Fordulj Nyugat, az igazság országa felé.
A bübloszi(2) hajó asszonyai rengeteget sírnak. Békében, békében utazz, megdicsőült.
Ha ez jó istennek, látni fogunk téged, mihelyst a nap örökkévalósággá lesz.
Lásd, abba az országba mész, mely az embereket elvegyíti.
A
túlparton készen állt a négy szarvasmarha húzta szán, mely a bárkát a
szarkofággal felvette. Újra felállt a halotti menet, mely a halott
király porhüvelyét már a keleti parton is kísérte. Ám a sorfal, melyen
most át kellett törnie magát, itt, a nyugati parton lényegesen kisebb
volt. Amint a menet a sziklás hegyekhez közeledett, mely mögött a
Királyok Völgye feküdt, nézelődők már nem voltak, csak résztvevők. A
halotti táncosok vad táncba kezdtek, a papok eksztázisban lóbálták a
füstölőket, és egy korsóból egyfolytában tejet spricceltek a koporsóra.
A
sír bejárata előtt a szánkó megállt. Három pap lement a száz méter
hosszú, ferdén lefelé vezető folyosón, a színpompás, életnagyságú
Széthi-képekkel díszített, négyoszlopos sírterembe. Ott, az
asztronómiai képekkel díszített boltív alatt, mely a halottnak óraként
szolgált, a sós olajjal égő lámpák fényében, kékesfehéren világító
alabástromszarkofág állt. Egy emberi múmia feküdt benne, mely láthatóan
életjeleket adott. A három pap hangosan kiáltozva ráolvasott a múmiára
a szarkofágban, és az lassan, mintha mély álomból ébredne, elkezdett
mozogni, majd fáradtan felemelkedett. Ő volt a múmiának öltözött
szem-pap, aki a halotti szertartást elvégezte.
I.
Széthi sírja a legnagyobb és legdíszesebb volt, melyet addig a Királyok
Völgyében építettek. A király kívánságára lejegyezték benne a "égi
tehén mítoszát", mely régi korok elképzeléseire, írásaira épült, és az
emberiség pusztulástól való megmentéséről szól. Ugyanezt a szöveget
III. Ramszesz sírjában is felfedezték, de hiányosan. Hogy I. Széthi
sírjában felolvasási útmutatót találunk, ez bizonyítja, hogy az ilyen
hieroglif feliratok valóban "szent szövegek" voltak. Így szól az
útmutató: "Ha
egy férfi ezt kántálja, legyen arca olajjal és balzsammal bekenve. A
tömjénes füstölőt tartsa mindkét kezében. Szája előtt nátron és tömjén
legyen. Ruhája két új kötényből álljon. Mosakodjon meg Nílus-vízzel.
Lábbeliként viseljen szandált. Az igazság jelét fessék zöld színnel a
nyelvére."
Az
"égi tehén mítosz" Ré napistennek az emberek miatti felháborodásából
indul ki. Ezek, amikor Ré megöregedett, csontja ezüstből, tagjai
aranyból, haja lazuliból volt, gonosz dolgokat mondtak rá. A napisten
hallotta ezt és így szólt kísérete isteneihez: Hívjátok ide a szemem,
Sut, Tefnutot, Gebet és Nutot és vezessétek ide őket óvatosan, hogy az
emberek ne lássák, hogy szívük ne szökjön meg. Én elmegyek Nunhoz, arra
a helyre, ahol keletkeztem.
Az
istenek megjöttek, és Ré így szólt Nunhoz: Te, legidősebb isten, akiből
keletkeztem, és ti, istenutódok! Lássátok az embereket, akik a
szememből keletkeztek, és most tervet kovácsoltak ellenem. Mondjátok,
mit tennétek ez ellen? Lássátok, el szeretném kerülni, hogy megöljem
őket, mielőtt meghallgattam, amit ez ellen felhoztok. A többi isten
azonban úgy vélte: Engedd a szemedet odamenni, és a lázadókat bajjal
sújtani. A szem nem marad homlokodon, odamegy, hogy lecsapjon rájuk.
Menjen Hathorként.
Ré
vérszomjas lányát, Hathor-Szahmetet választották ki az emberiség
kiirtására, de Ré másképp döntött jóságában. Cselt alkalmazott.
Elephantine szigetéről rengeteg gránátalmát hozatott a küldöncökkel. Az
almákat szétnyomták és árpasörrel vegyítették, amit a rabszolganők
kimondottan erre a célra készítettek. Ez az alkoholos ital úgy nézett
ki, mint az embervér, és hétezer korsót tett ki. Éjszaka, mielőtt
Hathor-Szahmet kegyetlen feladatát el akarta végezni, Ré az álmosító
italt szétöntöztette azon a helyen, ahol a bosszúállás megkezdődött
volna. Amikor Hathor-Szahmet megérkezett, mindent folyadékkal borítva
talált, és ivott belőle. Akkor berúgott, és nem ismerte fel többé az
embereket. Az emberiség megmenekült. (Erre a mítoszra vezethető vissza az a szokás, hogy Hathor ünnepén a rabszolganőknek bódító italt nyújtottak.)
Mielőtt
a koporsót a múmiával levontatták volna a hosszú folyosón, egy utolsó,
szörnyű áldozat következett. A papok egy borjút vonszoltak oda. Egyikük
meglendített egy bárdot, és egyetlen csapással levágta az állat jobb
mellső lábát. A borjú bőgve zuhant a földre. Az áldozati papok
nekiestek a még élő, védekező állatnak, feldarabolták, a húsokat egy
kőkockán feketén füstölő áldozati tűzbe dobták, s közben az Éghez
imádkoztak. Amikor a lángok a hús nagy részét elemésztették, a papok
megragadták a koporsót. Tuja, az elhunyt özvegye egyetlen sikoltással
kilépett a gyászolók közül, a férje arcvonásait viselő szarkofágra
omlott, és átölelte karjaival. "Az asszonyod vagyok, Tuja! Ó hatalmas,
ne hagyj el engem! A te kívánságod, hogy eltávolodjak tőled? Ha
elmegyek, egyedül maradsz. Te, aki mindig szerettél tréfálkozni velem,
hallgatsz, nem szólsz!"
Tuját
a kíséretből néhány asszony tartotta vissza, akik kórusban mondták: "Ó,
micsoda szerencsétlenség! Ne hagyjátok abba, szóljon a panasz! A jó
pásztor az örökkévalóság földjére utazott. Az emberek tömege
eltávolodott tőled. Most azon a földön vagy, mely a magányt szereti."
Ezután a szarkofág hang nélkül eltűnt a sziklanyílásban, mely a sír mélyébe vezetett.
(1)
A "szájnyitás" rituáléja csak képletes, a betekert hottest ajkát egy
jellegzetes formájú eszközzel érintik meg, ami hatására a száj
képletesen megnyílik, így a halott Ká-ja visszatérhet belé, hogy a
túlvilágon újra élhessen, valamint képes lesz megmondani a nevét az
istenek előtt.(2) A monda szerint Ízisz bübloszi hajóval vitte vissza Egyiptomba férje, Ozirisz holttestét