Piramisok
Gízai piramisok
Bár sok piramis található Egyiptomban, azonban az igazi a Gízai. Itt három piramis található. Egy hatalmas, ennek középpontja pontosan az északi szélesség 29 fok, 58 perc és 55 másodpercen helyezkedik el, a 30. szélességi körtől csupán egyhatvanad foknyi távolságra. A második nagy piramis középpontja 13 szögmásodpercnyire (egy fok 13/3600 része) délre található ettől a vonaltól. A két nagyobb piramis egyforma magas, azért, mert a középső magasabb alapokon fekszik. A nagy piramis építése érdekes volt, mert igazából egy hegyből indultak ki, melyet átformáltak piramis alakúvá, majd külsejét kövekkel borítottak. A belsejébe üregeket és járatokat vájtak, még az alapjába is, lefele. A fő égtájakat követő elrendezés, az oldalak tökéletes dőlése kb. 52 fok, ekkor a piramis magasságának a kerületéhez viszonyított aránya pontosan megegyezik a kör sugarának és kerületének arányával, a tökéletesen vízszintes padozatra épített négyszögletes alap, mind arról tanúskodnak, hogy aki építette az igen jól ismerte a mérnöki, építészeti, csillagászati, geometriai, földrajzi tudományokat, ráadásul képes volt mozgósítani a szükséges munkaerőt. További érdekesség a belső tér összetettsége, galériák, folyosók, kamrák, aknák, ezeknek mind északra néző nyílásai, valamint a záró és tömítő rendszerek. Ami még nagyon fontos, hogy ez a három piramis mentes mindenféle belső díszítéstől, hieroglifától, felirattól. Nem található benne eltemetett fáraó, vagy fáraót dicsérő írás sem.
A fáraók piramisai
Az egyiptomi piramisok nagy részét a fáraók építették. Összehasonlítva a gízai piramisokkal, hatalmas a különbség. A fáraók nem tudtak tökéletes piramist építeni. Többen is megpróbálták, de ezek a saját nagy súlyuk miatt összedőltek. Aztán kicsit csaltak az építkezésen, nem 52 fokos, hanem kisebb dőlésszöggel dolgoztak, esetleg megtörték az oldalakat (két dőlésszög). A belső kialakítás is teljesen más. Szintén sok a járat, kamra, de nem annyira mérnöki, precíz, hanem inkább titkos, rejtett. A piramis egész belseje tele van a fáraót dicsérő hieroglifákkal, a fáraó halála utáni útjának leírásával. Szinte nincs üres felület a belsejében. Ami még fontos, hogy a fáraók sosem voltak eltemetve a piramisokban. Ezt ma már minden kutató elismeri. Ha találtak is holttesteket, azok biztosan nem a piramis építésének idején kerültek oda, hanem évszázadokkal később. A fáraók piramisai építészetileg nem sikerültek olyan jól, nagyon sok összeomlott, megrogyott. Minden fáraó épített magának egy-egy piramist, és igyekezett az előző uralkodóénál nagyobbat építeni. Természetesen ez a sok folyamatos piramisépítés megviselte az ország gazdaságát, nehezen tudták megvalósítani.Nem egyszer előfordult, hogy nem járt sikerrel az építkezés, ilyenkor valamelyik félbemaradt építményt folytatták, vagy egyszerűen a fáraó beköltözött egy régebbi piramisba. Fontos volt még az időtényező, ugyanis a fáraók nem voltak örök életűek, uralkodásuk gyakran 30-40 évig tartott, ez idő alatt el kellett készülni.
Miért épültek a piramisok?
A Gízai piramisok i.e. 10.500 körül épültek (a Vízözön után, mely i.e. 11.000 körül zajlott). Mivel a Vízözön alkalmával tönkrement az előző űrrepülőtér, ezért újat kellet építeni. Ez a Sínai félszigeten valósult meg. A Gízai piramisok közül a nagy volt egyben az irányítóközpont is. Éppen az irányítóközpont birtoklásáért zajlott két piramisháború (i.e. 8.970, és i.e. 8.670). A háborúk mérete megfelel a két világháború méretének. A nagy piramis belsejében a mai sci-fi filmeknek megfelelő hightech volt. A második háború után, a győztes kiszereltette a teljes felszerelést és az irányítóközpontot a mai Jeruzsálem helyére vitette. Innentől kezdve a piramisok csak jelzőkőként funkcionáltak. I.e. 3.400 körül a már üres piramisba bebörtönözték Marduk királyt, mivel gyilkossággal vádolták. Ekkor a kijáratokat be is falazták. Azonban anyja, aki isteni származású volt, kijárta Anu-nál, a legfőbb istennél (az úrhajósok vezetőjénél), hogy a halálbüntetést száműzetésre módosítsák. Mivel azonban sietniük kellett, a befalazott gránit tömböket nem tudták mindenhol kibontani, ezért új járatokat nyitottak és végül az utolsó gránit tömböt felrobbantották. A gránit felrobbantásakor fehér, lisztszerű por keletkezik. Ezután befalazták a piramis bejáratát. A piramisba több ezer évig senki sem ment be. Az első feltárást Al Mamoon arab sejk végezte, i.sz. 820 ban. Mivel nem ismerte a bejáratot, ezért vaktában el keztek alagutat ásni és hamarosan belefutottak egy már meglévőbe. A piramis belsejében fehér port találtak mindenhol szanaszét és több helyen lábnyomokat, sietős haladás nyomait. Fantasztikus élmény lehetett több ezer év után megtalálni a régi nyomokat. Azóta előkerültek a piramis tervrajzai és ezen nincsenek rajta a kimenekítés során vésett járatok. Csak az elmúlt 40 év során találták meg az összes ide vonatkozó sumer leírást és állt össze a kép. A fent leírtak régészeti leleteken alapulnak, mely leírások megtalálhatók több nagy európai város múzeumaiban. Robert Ballard 1882-ben vonatból szemlélve rájött, hogy a piramisok síkba helyezésével kapott állandóan változó hosszúságú egyenes segítségével bárki könnyedén meghatározhatja saját helyzetét és haladási irányát. Továbbá a piramisok egymáshoz viszonyított elhelyezkedésük alapján a klasszikus pitagoraszi háromszöget rajzolják meg, az egyes piramispárok között meghúzható egyenesek hosszúsága a 3:4:5 aránnyal írható le. Megfigyelhető továbbá, hogy a piramisok által vetett árnyékok hatalmas napóraként működnek, az árnyékok iránya és hossza jelöli az évszakot illetve napszakot. A gízai nagy piramisra jellemző, hogy tele van légaknákkal, és érdekes mód a belsejében levő nagy kamrában a hőmérséklet állandóan 20 fokC, függetlenül attól, hogy kinn meleg van, vagy hideg. Már Napóleon tudóscsoportja megállapította, hogy biztosan nem temetkezési célt szolgált, hanem az állandó hőmérséklet és páratartalom miatt biztosan technikai felszerelést tároltak, üzemeltettek. Szintén érdekes, hogy a piramis belsejében bárhol is vannak emberek, egymás beszédét tisztán, érthetően és kellemes hangerővel lehet hallani, tehát lehet egymással kommunikálni. Az oldalsó, felfele menő nyílások pedig fényjelek kibocsátására szolgáltak, ahogy ez az ékírásos agyagtáblákon látható is, ezekkel navigáltak az istenek (űrhajósok) leszálláskor. Az egyiptomi piramisok már emberi alkotások. Mivel temetkezési célt nem szolgáltak, céljuk az volt, hogy a Gízai piramisok analógiájára (melyek az isteneket navigálták), a fáraók halál utáni mennybemenetelét navigálják. Természetesen a fáraók emberi vonásokkal rendelkeztek, azaz mindegyik nagyobbat akart építeni, mint az elődje, ha nem sikerült, elfoglalt egy már meglévőt, hisz haláláig meg kellett egyet építeni, különben hogy navigál el a túlvilágra. Mivel az építtető mindig egy fáraó volt, ezért aztán a belsejét a fáraó bölcsességéről, tudásáról szóló hieroglifák, képek ezreivel díszítették, had lássák az istenek, mennyire megérdemli az örök életet.
Büszkeség, öntudat
A legtöbb nemzet büszke múltjára, ezt ők öntudatnak nevezik. Ez kifejezetten igaz azokra a nemzetekre, melyek nagy múlttal rendelkeznek. Az esetek többségében azonban az öntudat nem engedi felszínre jönni a valós információkat. Példa erre Mexikó, ahol az olmékok mint régi, dicső, nagy tudású ősök, maradandót alkottak. Mikor a tudósok el kezdték feszegetni, hogy az olmékok Afrikából jöttek, és bizonyították ezt a gyerekek porcelán játék elefántjaikkal (Amerikában sosem voltak elefántok), a sumer leírásokkal, illetve a tudósok által bizonyított időpontokkal (i.e. 3000), akkor a mexikói múzeumokból eltűnt minden, ami erre utalt, szinte egyik napról, a másikra. Helyhiány miatt a raktárakba kerültek, a mexikóiak pedig kikérték maguknak, hogy az olmékok Afrikából jöttek volna.
Törökországban is hasonló a helyzet, tudni kell, hogy Sin isten, akiről később a Sínai-félszigetet nevezték el, i.e. 600 körül komoly központot hozott létre. A törökök büszkék is erre, és igyekeztek eltűntetni minden olyan régészeti leletet, mely repülőket, űrrepülőket ábrázol, mondván akkoriban nem voltak repülők. Néhány éve az egyéb kategóriában kiállítottak egy-két ilyen űrrepülő szobrot, de hamar újra eltüntették, arra hivatkozva, hogy ezek a tárgyak zavarják a vallásos emberek gondolkodását.
Mindettől nem különbözik Egyiptom sem, ahol az egyiptológusok egyértelműen elzárkóznak attól, hogy földönkívüliek alkottak volna bármit. Egyszerűen bántja öntudatukat és nem is hajlandók beszélni róla. Történelmük i.e. 3500 körül kezdik, hogy mi volt előtte, az tabu, pedig a sumer leírások beszélnek a Gízai piramisokról, piramisháborúkról Marduk befalazásáról a Gízai piramisba, sok-sok történelmi eseményről, és személyről, például Ozirisz és Széth istenek vérre menő harcáról Egyiptom területének birtoklásáért, Isis istennőről és fiáról Horusról, Thoth istenről, stb. Mindez történelemkönyvként le van írva a sumer régészeti leletekben.
Az egyiptológusok fenntartják, hogy Khufu (Keopsz) fáraó építette a legnagyobb Gízai piramist, Chefra a következőt, míg Menkaura a harmadikat. Azonban Keopsz uralkodása előtt, keletkezett egy győzelmi emlékmű, mely egy, az Észak-Egyiptomban uralkodó király, Menes magasztalására született, ebben le van írva, hogy Menes Felső és Alsó Egyiptom királya, mindez legalább 500 évvel Keopsz előtt. Az emlékmű beszél a Gízai piramisról és annak rejtélyeiről, többek között a ma használatos DNS jel is szerepel az ábrázolásban. A piramis helyét úgy jelöli meg, hogy a Szfinx mellett. (A fáraó korszak előtt királyok uralkodtak, ezek először istenek vagy leszármazottai voltak, később királyi dinasztiák alakultak. A királyi korszak bukása után kezdődött a fáraó, mint uralkodói korszak) A nagy piramisban az egyetlen Keopszra utaló jel egy piros festékkel írt felirat, melyet szemtanúk szerint egy 1837-ben festett fel egy feltáró. Ráadásul az ábrázolás csak a modern értelmezésben olvasható Khufunak, az ő korabeli olvasatban Ra-nak. (Thoth isten eltávolítása után Ra/Marduk volt a főisten, úgy nevezték, hogy a láthatatlan, mert sosem volt egyiptomi területen, hanem a sumer területeken háborúskodott). A festéket akkoriban elemezték, és kiderült, hogy egy közönséges, a helyiek által használt jelölő festék, mely nem bír ki több ezer évet. Külön érdekesség, hogy semmilyen más jelölés nincs a piramis belsejében, egy hieroglifa sincs bevésve a falakba, és főleg nem festve.
Két angol tudós, Robert Bauval és Adrian Gilbert rájött, hogy a Gízai piramisok elhelyezkedése teljesen megfelel az Orion csillagkép csillagjainak, azonban nem a Keopsz idejéből, hanem több ezer évről korábban, i.e. 10490 körüli időkből. Akkor istenek uralkodtak az akkori területek felett és nem emberek, és a fáraó mint fogalom sem létezett még.
1986-ban, két francia régész Gilles Dormion és Jean-Patrice Goidin valamilyen csoda folytán (nemzetközi megegyezés) engedélyt kapott, hogy a piramis belsejében műszeres méréseket végezzen. A szponzor a francia energetikai társaság volt. Az ok, amiért támogatták a kutatást az volt, hogy több piramis ábrázol villanykörteszerű alkotásokat, mintha azok mesterséges fényforrások lennének. Gravitációmérő készülékükkel hamar kimutatták, hogy a vastag falakon túl létezik legalább egy üreg, mely belső terem lehet. Sikerült lyukat fúrniuk a falba, céljuk az volt, hogy kamerát helyeznek be a belső üregbe. A kemény kőfal átfúrása után érdekes homokra futottak, ez különleges homok volt, mintha valamivel keverték volna és semmi köze nem volt a kint található homokhoz. Jelentésükben azt írták, hogy értékesebb, mint az arany. Az eset publikálása után két nappal hazaküldték a kutatókat. Az egyiptomi laboreredmények szerint a homok Egyiptom teljesen más részéről származik és fémmel van bevonva.Amerikai laborvizsgálatok alapján megállapították, hogy a homok kvarc kristályokból áll, melyek szokatlan módon vasoxiddal vannak bevonva, és bele van keverve egy szokatlan mesterséges anyag, akár a mai műanyag.
1987-ben, mikor már elült a homok vihar, jöttek a japánok még komolyabb műszerekkel. Őket már kevésbé engedték be a piramisba, ezért főleg annak környékét kutatták. Kiderítették, hogy a Szfinx alatt és környékén sok üreg található, és egy átjáró van a nagyobbik piramis és a Szfinx alatt található üreg között. Mikor a japánok ásni szerettek volna, akkor őket is hazaküldték, viszont megígérték, hogy hamarosan nemzetközi fórumokon megvitatják a témát. Sosem történt meg, azonban bebizonyosodott, hogy a nagy piramis egy időben épült a Szfinxel. 1920-ban a Szfinx teljes teste homokban volt, de ez így volt Napóleon korában is (ő ásta ki), sőt i.e.1400-ban is, ekkor már javítani is kellett az erősen megkopott Szfinxet. A műszeres vizsgálatok megállapították, hogy a külső kő felületek közül, csak a fej az eredeti, a többi mind javított. Több nyugati egyetem is elemezte a Szfinxet és megállapították, hogy az erózió, mely ma főleg az eredeti felső részen látható, nem a szél műve, hanem a vízé. Mindent egybevetve megállapították, hogy életkora legalább 11-12.000 év.
Ezek után ma nem sok esély van, hogy hozzáértő szakember vizsgálódhasson akár a piramisban, akár a környékén. A nemzet öntudata nem engedi meg, hogy beengedjék az idegeneket, majd azok sorra bizonyítják, hogy földönkívüliek alkották a mai napig is álló három igazi piramist. A piramis belsejében időnként restaurálási munkák folynak, nem tudni milyen céllal.
Az Egyiptomi Múzeum Kairóban komoly mennyiségű régészeti leletet állít ki, természetesen az egyiptológusok szemszögéből. Minél fontosabb volt egy fáraó, annál előkellőbb helyen és nagyobb területen van bemutatva minden hozzá köthető lelet. Így nem is meglepő, hogy Chefren fáraónak hatalmas szobra van, a szobron maga Hórusz isten vigyáz rá. Az sem meglepő, hogy Menkaura fáraónak is hatalmas szobra van kiállítva, ő a harmadik Gízai piramis építőjének van kikiáltva, azonban hozzájuk képest sehol sincs Keopsz. Ő csak egy kis szobrot hagyott hátra az utókor számára saját magáról, az is egy hátsó helyen található. Míg a másik két fáraó nevéhez rengeteg egyéb lelet is köthető, addig Keopszhoz semmi. Hát így emlékezik meg Egyiptom a világ legtitokzatosabb, leggigantikusabb, napjainkban is látható sok ezer éves alkotás vélt alkotójáról?
Ugyanakkor hely hiányában sok érdekes lelet nem kerül bemutatásra, például olyan alkotások, melyek messze Keopsz előtt említik a Gízai piramisokat, a két piramisháborút, a DNS-t ábrázolják, űrrepülőket, helikopterszerű repülő eszközöket, leszállási térképet a Földre vezető úton, stb. Valahogy elkerülte a kiállítók figyelmét és megtekinthető az ?egyebek? kategóriában egy hidraulikus lendkerék, melyet Gízától nem messze déli irányban találtak, és ez kísértetiesen hasonlít a NASA számára fejlesztés alatt álló példánnyal. A kiállítóknak abban igaza van, ha Keopsz korában létezett olyan tisztán emberi tudás és technika, hogy egy Gízai piramist építsenek, akkor simán el tudták készíteni ezt a hidraulikus lendkereket a maga tizedmilliméteres pontosságával, melyet ma számítógép vezérelt forgácsológépekkel valósítunk meg. A leletről részletesebben olvashatunk a sumer oldalon.
