A Bükkaljai borvidék Magyarország egyik legfiatalabb borvidéke. Egy 1313-ból való feljegyzésben tesznek először említést a szőlőről, mert a város egyik fő bevételi forrása volt. A középkorban igen fejlett pincehálózat alakult ki Miskolcon. A miskolci pincék olyan híresek voltak, hogy Európa több városából és több magyarországi borvidékről is - többek
között Tokajról - szállítottak ide mustot, hogy azokat itt érleljék borrá, majd később külföldön értékesítsék. Mivel az itt termelt borok igen magas savtartalmúak, a XIX század elejétől pezsgő alapbort adó szőlőtermesztéssel kezdtek el foglalkozni, melyhez Olaszrizlinget és Furmintot használtak illetve használnak a mai napig. Bükkalját csak 1970-ben nyilvánították önálló borvidékké, a kezdetektől fontos szerepet játszott a hazai bortermelésben, s fejlődése a mai napig töretlen.
A borvidék főbb bortermő területei Miskolc, Bükkaranyos, Kács, Tard, Bogács, Cserépváralja.
A borvidék területe: 1100 ha.
Főként rioliton és riolittufán, valamint löszön és nyiroktalajon kialakult barna erdőtalaj borítja a felszínt.
Napfényben gazdag, némileg hűvösebb a déli borvidékeknél, ami sajátos szőlőillatot eredményez, és kedvező hatással van a borok finom savainak alakulására. Az éves csapadékmennyiség 550-600 mm között mozog. Fagykárokkal csak nagyon ritkán kell számolni. A bükk hegység a délkeleti lejtőkön fekvő szőlőültetvényeket védi az északról hideg levegőt hozó szelektől.
Bükkalja elsősorban fehérbortermő vidék, az utóbbi években mégis egyre nagyobb számban jelennek meg a vörösbort adó szőlőfajták. Fehérbort adó szőlőfajták közül: az Olaszrizling,
Leányka, Zöld veltelini, Rizlingszilváni, Chardonnay, Zenit, Zengő és a Cserszegi fűszeres.
Vörösbort adó szőlőfajták közül: a Kékfrankos, Kékoportó, Merlot, Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon.
Az itt termelt borok magas savtartalmúak és különleges illatúak.
A borvidék területe mára elérte a 2200 ha-t, köszönhetően a folyamatos telepítéseknek, a vállalkozó kedvű beruházóknak és a támogatási lehetőségek kihasználásának. A szőlőültetvények a Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis és Visegrádi-hegységet kísérő domboldalakon, lankákon és platószerű területeken, valamint a Kisalföldhöz tartozó Komárom-esztergomi síkság magasabban fekvő részein helyezkednek el. A borvidéket északon a Duna, Nyugaton a Kisalföld határolja, s két körzetre oszlik: az ászári és neszmélyi régióra. Időjárási viszonyai kiegyenlítettek, a kontinentális éghajlat óceáni mérséklő hatása kedvez a szőlőtermesztésnek. A napsütéses órák száma 2200 óra/év, az évi középhőmérséklet 10 C°, a csapadékmennyiség 600 mm körüli. Szőlőterületei többnyire 150-300 m tengerszint feletti magasság között találhatók. A lejtés kitettsége szerint leggyakoribb a DNY-i és déli fekvés. A borvidék sajátossága, hogy a viszonylag alacsony hegyek oldalain és hátain az árnyékolás kismértékű, és valamennyi terület szinte egész nap fürdik a napfényben. A borvidék talajképző kőzetei és talajai változatosak. Uralkodó típusai a löszön kialakult barna erdőtalajok gyakran erodált területei. Az Ászár - Neszmélyi borvidék neves borait adó tradicionális fajták mára jórészt kicserélődtek. Az 1970-es évek második felétől egészen napjainkig jelentős fajtaszerkezet-változás állt be. A borvidék ez idő szerinti legjelentősebb fajtái: a Rizlingszilváni, a Chardonnay, a Zöld Veltelini, az illatos bort adó fajták közül az Irsai Olivér, a Cserszegi fűszeres, a Tramini és az Ottonel muskotály. Emellett nagyobb területen megtalálható a Sauvignon Blanc, a Rajnairizling és a Leányka. A vörösbor szőlők közül a Kékfrankos, a Cabernet Sauvignon és a Pinot Noir fajtákkal találkozhatunk.
Az itt termelt borok magas savtartalmúak és különleges illatúak.