Az interkulturális kommunikáció során felmerülő kulturális különbségek problémája

 

1. Bevezetés

"Egy cowboy és egy indián találkozik a prérin. Az indián mutató-
ujját a cowboyra szegezi. Az válaszul felemeli szétterpesztett
mutatóujját és középső ujját. Az indián az arca előtt összekul-
csolja a kezét. Erre a cowboy lazán int a jobb kezével. Mind-
ketten továbblovagolnak.
A cowboy hazaér és meséli a feleségének: „Képzeld, találkoztam
ma egy rézbőrűvel. Megfenyegetett a mutatóujjával, hogy lelő.
Akkor én a kezemmel azt jeleztem az indiánnak, hogy én kétszer
lövöm le. És mivel nyomban kegyelmet kért tőlem, értésére ad-
tam, tűnjön el.”
Néhány mérfölddel nyugatabbra, a wigwamban, asszonyának azt
meséli az indián: „Képzeld, találkoztam ma egy sápadtarcúval.
Megkérdeztem, ’hogy hívnak?’ Mire ő azt mondta: ’Kecske.’
Erre megkérdeztem: ’Hegyi kecske?’ ő pedig azt válaszol-
ta: ’Nem, folyami kecske.’”

            Talán a példa túlságosan szélsőségesnek tűnhet, de remekül prezentálja azt, hogy milyen félreértésekbe kerülhetünk, ha egy számunkra teljesen ismeretlen kultúrával találkozunk. Valószínűleg mindannyian voltunk már olyan helyzetben, amikor is a kulturális különbségek a sikeres kommunikáció akadályaként léptek fel.  A legtöbb esetben a komolyabb félreértéseket, esetleges sértődéseket a humor eszközével el lehet kerülni, azonban vannak olyan szituációk, amikor valóban kellemetlenséget okozhat partnerünk félreértése, gondoljunk csak egy üzleti tárgyalásra.
            Napjainkra leginkább jellemző, és egyre gyakrabban használt fogalom a globalizáció. A globalizáció általában, az EU bővülése pedig különösképpen elmossa, vagy megszűnteti, a különböző tevékenységek színtereinek határát. Így aztán a külföldi munkavállalás, tanulmányok, vagy kutatás egyre gyakoribbá és megszokottabbá válnak mindenki számára. A különböző kultúrák egyre többször találkoznak, érintkeznek így növekszik az esetleges félreértések, problémák valószínűsége is. Ha külföldön is sikeresek szeretnénk lenni - legyen szó akár tanulmányi utazásról, üzleti tárgyalásról vagy csak egy családi nyaralásról - mindenkép rendelkeznünk kell különböző kompetenciákkal. Meg kell ismernünk az adott ország nyelvét, szokás- és értékrendszerét annak, érdekében, hogy kommunikációnk elérje célját.

2. Fogalommagyarázat

            A külföldi utazások kapcsán felmerülő, legtöbbet emlegetett fogalom, az interkulturális kommunikáció és annak problémája. Mielőtt górcső alá vennénk ezeket, a nehézségeket és a lehetséges megoldásokat, mindenkép szükségszerű a kultúra és az interkulturális kommunikáció fogalmának tisztázása.
            Kultúra fogalmának meghatározásához, számtalan definíció áll rendelkezésünkre. Még ma sem létezik egységes meghatározás: 

• A „kultúra kommunikáció” és a kommunikáció kultúra (Hall).
• A kultúra az a kollektív szellemi beprogramozás, mely az emberek csoportját megkülönbözteti egymástól (Hofstede).
• A kultúra az, ahogyan az emberek csoportja megoldja a problémáit (Trompehaars).
• A kultúra olyan szokásrendszer, amely szerint egy adott embercsoport a környezeti viselkedését, gondolkodását szervezi (Howland)

 

            A hétköznapi használat szerint a kultúra az emberi produktumok összessége (pl.: építészeti alkotás, zeneművek, irodalmi vagy képzőművészeti alkotások). Olyan tárgyiasult elemek csoportja, melyeket egy adott közösség teremtett meg. Egyébként a kultúrát, mint társadalmi, emberi alkotófolyamatot kell értelmezni. Egy-egy kultúra létrehoz, és tovább örökít egy közös szimbólumrendszert, mely szerint érintkezik másokkal, vagy közösségi életét szervezi.
A látható szimbólumok közé soroljuk például a nyelvet, de vannak olyan elemek, melyek a láthatatlan szférában tartoznak.  Ezek azok a nem felszínen lévő szimbólumok (pl.: tér és időkezeléshez kötődő viselkedési szabályok), melyek a kultúra lényegét adják és melyek, mélyen a tudatalattinkban dolgoznak, meghatározva a társadalom működését. Interkulturális kommunikáció során tehát szükséges ismerni a kultúrát alkotó tárgyakat (a tárgyiasult jelzéseket, rendszereket- pl.: jegygyűrű), melyek szemmel érzékelhetőek, és a nem tárgyi alkotórészeket (bonyolultabbak: érzelmek, attitűdök, törvények, hiedelmek, elvárások, normák), melyek általában a felszín alatt vannak. A nem látható kultúra számos elemből építkezik: hiedelmek, értékek, normák, törvények, érzelmek, attitűdök, elvárások, szimbólumok, metaforák, közmondások, szólások, mítoszok.
            A kultúra jellemzése során elmondhatjuk, hogy társadalmi termék, miközben egy tanult ismeret is, amit a szocializáció során sajátítunk el. Minden kultúra egyedi, így rengeteg különbség fedezhető fel köztük. Fontos azt is kihangsúlyozni, hogy a kultúrák, a köztük fennálló különbség ellenére is egyenrangúak. Egy kultúra elsajátítása során azt tanuljuk, hogy minek tulajdonítsunk jelentést, illetve milyen jelentést. Ennél fogva a jelenségeknek a megtanult jelentéseket tulajdonítva érzékeljük a világot.

            Az „intercultural communication” kifejezést a szakterület egyik úttörője, E.T. Hall használta először 1959-ben, a The Silence Language című könyvében. Önálló diszciplínaként a hetvenes években erősödött meg olyan kutatóknak köszönhetően, mint Hoopes, vagy Shuter. A kultúraközi kommunikáció kapcsán a kommunikáció nem csupán üzenetek közvetítését, hanem interakciót is jelent. A kultúra meghatározásával kapcsolatban pedig a viselkedés különböző formáiból kell kiindulni, melyek a jelentések, értékek, normák, tudás vagy világszemlélet reprezentációijának tekinthetők. A mai felfogás szerint az interkulturális kommunikáció eltérő kulturális csoportokhoz tartozó emberek interakciója. Tehát akár a férfiak és a nők, az idősebb generáció és a fiatalabb generáció kommunikációja is ide tartozik.
Az interkulturális kommunikáció nem egy új dolog, már ősidők óta létezik kapcsolat a különböző népek között (hittérítők, világutazók).
Ami ma változásként írható le, az hogy a nemzetközi folyamatok gyakoribbak, így egyre többen érintettek vagyunk a kultúraközi kommunikációban, mely már nemcsak a kivételes helyzetekben, hanem a mindennapi szférában is előfordul. Ennek okán növekszik a kommunikációs balesetek, kudarcok száma is.
Az interkulturális kommunikáció során a legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, hogy az adott jelenség létezik-e a másik kultúrájában is. Ha igen, akkor a felek reakciója kiszámítható és pozitív volt a transzfer, azaz a saját kultúránkból ismert kezelés átvihető az újra is. Számos esetben azonban a transzfer nem működik, és meg kell tanulni, hogy egy más kultúrában mi a helyes válasz. A jelenségek kapcsán előforduló eshetőségek:

1, pozitív transzfer: vannak olyan jelenségek, amelyek „A” és „B” kultúrában is előfordulnak, azonos módon értelmezik őket, reagálnak rájuk. Tehát ami az „A” kultúrából ismert, átvihető „B” kultúrába.

2, negatív transzfer: vannak olyan jelenségek, jelentések, amelyek „A” és „B” kultúrában is előfordulnak, de a két kultúra nem azonos módon értelmezi őket. Kettős megterhelés: a régit elfelejteni, az újat megtanulni (bólintás jelentése valahol az „igen”, a helyeslés, valahol a nem, a tagadás).

3, küldői kudarc: vannak olyan jelenségek, melyek az „A” kultúrában előfordulnak, de a „B”-ben nem. Így a reakció nem fog megértést találni, „A” jelzése üresjárat lesz, mert a „B” nem képes értelmezni jelzésének üzenetét. (az idézőjel kézzel való mutatását például a kínaiak, nem ismerik föl, hiszen, az írásrendszerük teljesen más, mint a miénk).

4, fogadói kudarc: vannak olyan jelenségek, melyek „B” kultúrában előfordulnak, de „A”-ban nem, így nem képes felismerni a jelzéseket.

A jelentések megléte vagy hiánya, illetve az azokra adott reakciók egyezése vagy különbsége óriási problémát okozhat egy külföldön eltöltött hét, hónap során. A küldő vagy a fogadó kommunikációjának kudarca esetében, nehéz elfogadnunk, egyáltalán észrevennünk, hogy az adott jelenség ismeretlen, nem létező dolog, a másik szemében, így a megfelelő reakció is el fog maradni, más módon kell megközelíteni a célunkat. Talán ezek a kudarcok kevésbé veszélyesek, mint a negatív transzferek. Gondoljunk csak bele, ha egy bizonyos gesztus vagy kézmozdulat számunkra a szimpátia, vagy egy baráti közeledés kifejezője, a másik számára pedig pont az ellentettje, elég nagy félreértésbe keveredhetünk, talán megsérthetünk valakit, pusztán tudatlanságunk illetve a kulturális különbségek miatt.

3. A kultúrák közti különbségek az értékek alapján

Egy idegen országba való utazás előtt, fontos lehet elsajátítanunk azt, hogy az adott kultúra, mely alapvető értékeket tartja fontosnak, hogyan viszonyulnak az emberek egymáshoz, életük irányításában mi dominál. Egyesek úgy gondolják, öt alapvető érték szerint lehet megkülönböztetni a különböző kultúrákat.  

1, individualizmus és kollektivizmus: azok a kultúrák, melyek közel állnak az individualizmushoz, ott az egyén szerepe kitüntetett, a függetlenség és az önállóság a hangsúlyos. A társadalom az egyéni megmérettetést, a versenyt, a teljesítményt díjazza. Általában az európai kultúrák és főként Amerika az individualizmus fő képviselője. A kollektivista értékeket képviselő kultúrákban erősek a társadalmi keretek: a belső csoportok fontosak, az én tudatnál erősebb a mi tudat, az együttműködés inkább jellemző, mint a verseny, az egyén függ a közösségtől Főleg Ázsia és Afrika országaira jellemző a kollektivizmus.

2, bizonytalanság kerülése: a szerint is csoportosíthatjuk a különböző országokat, hogy azok, mennyire törekszenek a bizonytalanság csökkentésére, mennyire nagy az igény arra, hogy lássák a jövőjüket. A legerősebb bizonytalanságkerülő országok: Svéd, Ír, Dán. Ezen nemvetek életvezetésükben is jól prezentálják a bizonytalanság elkerülését. A bizonytalanságot jól tolerálók: görögök, portugálok, vagy a japánok.

3, hatalmi távolság: azt mutatja meg, hogy az emberi kapcsolatokat mennyire jellemzi a hatalmi távolságtartás, a hatalommal járó presztízs folytonos hangsúlyozása. Ahol jellemző ez a fajta értékorientáció, ott a központi hatalom is igen erős, a társadalomban mindenkinek megvan a helye: Mexikó, India, Brazília. Ahol a vezetők és beosztottak között nem olyan nagy a távolság: Ausztria, Dánia, Írország.

4, maszkulinitás- femininitás: valahol a férfias mintákkal kapcsolatba hozható értékek a lényegesek (ambíció, teljesítmény pénzorientált): Japán, Ausztria, Olasz, Svájc. Vannak, ahol a női viselkedésmintákat preferálják (egyenlőség, kompromisszum, szociális érzékenység): Svéd, Norvég, Dán, Hollandia.

5, Konfuciánus dinamizmus: gyakran felmerülő kérdés, hogy a sok kulturális hasonlósággal rendelkező országok közül, miért van az, hogy az egyiknek jobb, a másiknak rosszabb a teljesítménye, gazdasági eredménye. A konfuciánus dinamizmus a válasz erre a kérdésre.
A legjobban teljesítő öt ázsiai ország: Hongkong, Tajvan, Japán, Dél-Korea, Szingapúr. Ennek fő oka, hogy dinamikus, hosszú távú szemlélet, kitartás, státus központúság, takarékosság, szégyentudat, közösség méltóságának megőrzése jellemzi őket. .

Egy másik csoportosítás az értékek, és az azokhoz való viszony alapján írja le a kultúrákat. A világ valamennyi kultúrája 5 kérdésre keresi a választ: Milyen az emberi természet? Milyen az ember viszonya a természethez? Milyen a viszonya az időhöz? Milyen a viszonya az aktivitáshoz? Milyen az emberek viszonya egymáshoz?

      Orientáció                                                           értékek és viselkedések

• Az emberi természettel kapcsolatos értékek kialakulásáért a vallás játszott nagy szerepet (eredendő bűn). A modern világban a tanulás, nevelés került előtérbe, ezzel pedig a jó és a rossz fontossága lett hangsúlyos. A konfucianizmus és a buddhizmus azonban az eredendő jóból indítja tanait.

 

• Jelentős különbségek figyelhetők meg egyes kultúránként aszerint, hogy milyen a természethez való viszonyunk. A dél-amerikai kultúrák jellemzője például, hogy a kiszolgáltatottság, a megadás érzése dominál náluk, míg a kelet-ázsiai részeken a harmónia, az együttműködés a jellemző. Mindez ellentéte a nyugati kultúrák felfogásának, mely szerint a természet meghódítható, irányítható. Ez az értékszemlélet irányítja a környezetvédelmet, a gazdálkodást, az építészetet stb.

 

• A történelem, a szokások, az ősök tisztelete, a változásokhoz való alkalmazkodás az idő múlásához való viszony kategóriájába tartozik. A nagy hagyományokkal rendelkező kultúrák nagyon fontosnak tartják a múltat. Más emberek (dél-amerikaiak, malájok) inkább a jelennek élnek, míg a jövőorientáció leginkább az USA-ra jellemző. Ezen érték megnyilvánulás figyelhető meg az ünnepekben, művészetekben, a családi hagyományokban stb.

• Sok kultúra (pl.: latin, arab) fontosságot tulajdonít a puszta létezésnek. A hinduizmus, buddhizmus szerint a lényeg a belső fejlődés, a lelki gyarapodás. Azonban nyugaton vagy Amerikában a lényeget a tevékenységek képezik. Ez az aktivitás és intenzitása értékének befolyása, mely hozzáállásunkat a tanuláshoz, munkához, döntéshozatalhoz is módosítja.

 

• Az embertársakhoz való viszonyulás, a társas kapcsolatok milyensége ugyancsak változik kultúránként. Az araboknál a társadalomban mindenkinek megvan a maga helye, a kollektív orientáltságú kultúráknál a közösség a legmeghatározóbb (pl.: kínaiak, indiaiak). Az individualista kultúrákban az egyén a lényeg, a döntéséért felelős.

Egy harmadik csoportosítás a különböző kultúrák kommunikációja közti különbséget veszi alapul. A kontextus központú kommunikáció során az üzenetek nagy része, a környezet vagy a kommunikátorok ismeretéből származik, így nem kell a kódokra, jelzésekre támaszkodni. A kontextus gyenge kommunikációnál épp ellenkezőleg, az információ nagy részében az explicit kódra kell hagyatkozni. Ezek szerint a kultúrák lehetnek kontextus erősek vagy gyengék Általában a távol-keleti kultúráknál, van nagy szerepe a kontextusnak. A kontextus erős kultúrák a verbális jeleknek kevesebb fontosságot tulajdonítanak, a kontextus gyenge kultúrák épp fordítva, mivel nem tanulták meg a nem verbális jeleket (pl.: németek vagy Svájc).

Kontextus erős kultúrák egyéb jellemzői:

• Idő: polikronikus, laza határidők, többfajta tevékenység, utolsó percben módosítás, az időt nem számolják.
• Tér-ritmus: erős szinkron, természeti adottságokhoz igazodik, harmónia másokkal, a természettel.
• Érvelés: holisztikus logika, elmélkedés alapján tudás, spirális gondolatmenet, érzések fontosak.
• Verbális üzenetek: korlátozott kód, változatos beszéd, nem verbális, kontextuális jelzések, érzelem fontosabb a szavaknál, személyközi kohézió, társadalmi stabilitás, integráció, harmónia, udvariasság.
• Társadalmi szerepek: kötött szerkezet, egyéni viselkedés kiszámítható, szerepelvárások.
• Személyközi kapcsolatok: csoport a döntő, státuszviszonyok, erős személyes kötelékek, kohézív, szövevényes viszonyok, egyéni érdek a kapcsolatok alatt, a csoport tagjai mindenki előtt.
• Társadalmi szerveződés: személyre szóló jogkezelés, hatalom, ismeretek, ígéretek kötelező érvényűek, bürokrácia megkerülése, elkötelezettség a hatalmi pozíciókban lévőknél.

Kontextus gyenge kultúrák egyéb jellemzői:

• Idő: monokronikus, szoros határidők, egyszerre egy dologra koncentrál, idő betartása, az idő számít.
• Tér-ritmus: gyenge szinkron, a tér felhasználásában a társadalmi szempontok az elsődlegesek, szinkrónia nincs.
• Érvelés: lineális logika, tudás érvelés révén, lineális gondolatmenet, a szavak fontosak.
• Verbális üzenet: kifinomult kód, terjedelmes szóbeli és írásbeli nyilatkozások, nem figyeli a nem verbális, kontextuális üzeneteket. Gazdaságos, gyors, hatékony, alkalmazkodás, érvelés, meggyőzés, egyenesség.
• Társadalmi szerepek: laza szerkezet, viselkedés nem számítható ki, szerepvárások nincsenek
• Személyközi kapcsolatok: az egyén a döntő, státus bizonytalan, laza személyes kötöttség, rövidtávú emberi kapcsolatok, első az egyén, utána a csoport.
• Társadalmi szerveződések: kodifikált jog, hatalom, jogszabályok fontosabbak az ismeretségnél, írott megállapodások fontosak, joggyakorlat a fontos, mindenki magáért felel.

4. A kultúrák közti különbség a verbális és a non-verbális jelek használatában

A sikeresség feltétele hogy helyes és hatékony kommunikációt folytassunk: azaz, hogy a másik fél a lehető legpontosabban azt hallja, értse, olvassa, amit szándékunkban állt közölni vele.
A nemzetközi kommunikációt az a körülmény teszi sajátossá, hogy a „küldő” és a „fogadó” nem ugyanabban a kulturális környezetben van. Ilyenkor a zavarok a következő okokból léphetnek fel:

• nyelvi különbözőségek,
• eltérő gazdasági fejlettségi szintek,
• ízlések és vélemények,
• média megközelíthetősége,
• hatalom és ellenőrzés az értékesítési csatornában,
• helyi disztribútorok és orientációjuk stb.

Verbális kommunikáció
Az első problémát az eltérő nyelvhasználat okozhatja. Még ha a rendelkezünk is az adott idegen-nyelv ismeretével, egy idegen nyelv beszélése során a jelentéseket máshogy kell tagolnunk. Hiszen, ha a kijelentéseket a szemantika (szó szerinti jelentés) szerint ültetnénk át az idegen nyelvbe, akkor a pragmatika (nyelvhasználat) szabályait sértenénk. Amerikában mást jelent egy kocsi, mint Magyarországon; Oroszországban, a „nincs messze” kijelentés, több kilométert távolságot jelölhet, ami nekünk, magyaroknak már nagyobb távolságot jelent.  Így aztán a kijelentéseket sosem szó szerint kell átültetnünk egy másik nyelvben, figyelembe kell vennünk az üzenet szándékát, és a nyelvhasználati szabályokat. Egy sikeres kommunikációhoz a másik fél kultúráját is ismernünk kell.
Az adott nyelv megválasztása is kérdéses lehet bizonyos esetekben. Pl.: egy tudományos előadás során az előadó saját nyelvén beszél, de a későbbi vita angolul folyik. Az angol azért fontos, mert ez a világ lingva franca-ja, már bizonyos terminusok mindenki számára ismertek angolul, így kényelmesebb a bevált nyelvet alkalmazni. Az angol másik pozitívuma, hogy a felek tegezik egymást, illetve a keresztneveket használják, ha ezen a nyelven beszélnek. Ennek köszönhetően egy barátságos, kötetlen viszony alakult ki. Ha a felek pl.: japánul beszélnének, sokkal kötöttebb, merevebb lenne a viszonyuk. Következtetésként levonható, hogy a nyelv használata bizonyos viselkedési normákat von maga után, így érdemes átgondolnunk, hogy bizonyos szituációkban, milyen nyelven beszélünk.

Nem verbális kommunikáció
A nem verbális jelek használata elengedhetetlen a kommunikáció során. Általában a következő funkciók miatt:

• társas helyzet kezelése: a társas interakciók általában nem nyelvi jelekkel kezdődnek, szemkontaktussal teremtjük meg a fogadókésséget, ezzel jelezzük, kihez akarjuk indítani mondandónkat, ezt megerősíthetjük mosollyal, bólintással. Egy csoportba való csatlakozás során is kellenek kezdő jelek, ha erre nem kapunk lehetőséget, megjelenik a kirekesztettség érzése.

 

• énkép megjelenítése: jelezni kívánjuk kik (ruhák, ékszerek, kiegészítők stb. – státuszszimbólumok, ismeretük elengedhetetlen, kultúránként). Nem csak a tárgyi jelek, de pl.: hogy valaki melyik szállodában lakik, vagy milyen repülővel utazik, ez is sok mindent leír róla.

• érzelem kifejezés: egyes érzelmek minden kultúrában megtalálhatók (mosoly, rémület, iszony stb.), bizonyos az arckifejezések egyetemesek, a világ bármely területén megtalálhatók. Azonban, ha az egy adott érzelem kifejezésének módja egyes kultúrákban megegyezik, az nem azt vonja maga után, hogy jelentésük is egyezik.  Egy jelzés előállítására mindenki képes, de hogy milyen normák szabályozzák, és hogy mit jelent, az más és más kultúránként. Ilyen például a mosoly. Míg európaiaknak a mosoly, szokásos jel, a barátságosságot, az örömöt fejezik ki, addig a japánok a kellemetlen szituációk oldására használják (humor helyett). Ázsiában is hasonló funkciója van a mosolynak, a kellemetlen híreket mindig mosolyogva adják át, ezzel leplezve az érzelmeket. Az érzelmeket kifejezhetjük még testtartással, térszabályozással, kéz és lábmozgással. A kultúrák nagyban eltérnek abban, hogy mennyire engednek teret az érzelmek kifejezésére. Egyes helyeken a gyerekeknek még megengedett, de a legtöbb országban egy felnőtt férfi gyengeségét mutatna, ha sírna. Japánban másképp áll a helyzet, mert a sírás tiszteletre méltó dolog, nagy megbánást jelképez.

 

• attitűdök kifejezése: Az attitűdök kifejezése bármivel lehetséges, akár vokális jelekkel, akár nem verbális jelekkel, kultúránként eltérő, mit is alkalmaznak.

• interakció vezérlése: Az interakció vezérlésének megannyi módja van, pl.: a csatornaváltás. Az európaiaknál a csatornaváltás módja, hogy egyszerre egy ember beszél, a mondanivaló befejeztével valaki átveszi a fonalat, folyamatosan zajlik az interakció, nagy szüneteket nem alkalmaznak (kivéve finnek, svédek, akik sokat tudnak hallgatni). Az ázsiai kultúrákban a be nem fejezett mondatok között, a nagy szünetek jellemzőek. Számtalan a ki nem mondott gondolat, amit a partner fejezhet be. Bizonyos déli kultúrákban a beszéd átvétel úgy zajlik, hogy először többen beszélnek egyszerre. Ilyenkor a legnagyobb hangú, vagy a leggyorsabban beszélő nyer.

 

A nem verbális jeleknek több csoportja létezik:
Környezeti kódok: csak a kultúra ismeretében lehet érvényes üzenetnek tulajdonítani a környezetet. Egy másik kultúrából érkezett számára mindenkép kedves gesztus szobájában, a saját nemzetére utaló tárgy. A kínaiak, koreaiak jobban szeretik a földön való ülést, mint a székeket, így a pozitív légkör megteremtése érdekében ezen információkat érdemes kihasználni.
Az öltözet is a környezeti elemek egyike. Különböző konferenciákon szembetűnik a különbség: európai informális, laza, kényelemes, az időnek megfelelő ruhát hord, a keletieket a formális, merev viselet jellemzi.

Személyekhez kötött kódok:

• paralingvális kódok, vokális kód, hangi jelzés:

A bolgároknál például, azaz érzése lehet az embernek, hogy mindig veszekednek (a hang erőssége és terjedelme miatt). A déli kultúrákat a vokálisan színezett, a németeknél viszont az érzelemmentes beszédet a szokványos.

• testnyelv, kinézis, gesztusok, tekintet, mimika:

A testnyelv jelei minden kultúrában előállíthatók, de nem biztos, hogy ugyanazzal a jelentéssel látják el őket (pl.: igen, nem fejbólintással való jelzése). Az emblémák olyan gesztusok, melyeknek létezik verbális megfelelője. Ezek legtöbbje univerzális, de jobb óvatosnak lenni, használatuk során, a sérelmek vagy félreértések elkerülése érdekében (ami a magyaroknál az újjak mutatásával kettőt jelent, az, Kínában nyolcat). A szemek, a tekintet jelentősége: érzelmi állapotot mutathat be. Európában szükséges a másik szemébe nézni a kommunikáció során, ezzel jelzik, hogy fogadóképesek a kommunikációra.

• érzékek üzenetei:

Nagy kulturális különbség figyelhető meg azon belül, hogy milyen hanghatásokat képesek tolerálni egyes kultúrák képviselői. A zajos közegben felnövők jobban elviselik a hangzavart. A külső zajok főként az európaiakat idegesítik (főleg egy konferencia közben), de a japánok még színi előadásokon is elnézik a nyüzsgést. Az auditív jelzések egyes helyeken elfogadottak (mint például a böfögés, szürcsölés), máshol a rosszullét határáig feszéjezhetnek. Az európaiaktól például az orrfújást nem tolerálják egyes kultúrák. A különböző konyhák specialitásait nem biztos, hogy mindenki képes jónak ítélni, az illatokkal is óvatosan kell bánnunk. A mesterséges illatokat (parfüm) egyes helyeken nem szeretik, az araboknál viszont az illatosítás a státus kifejezője. A térkezelés kapcsán az európai és amerikai emberek szeretik a távolságokat betartani, ami azt jelenti, hogy a megengedett közelség, az ahol még nem érzik egymás illatát. Az arab kultúrában ez teljesen más, ott annyira közel kell kerülni beszélgetőpartnerünkhöz, hogy érezzék egymás leheletét. Az individualista társadalmakban az egyénnek megvannak a külön területei, már gyerekkorban külön szoba, később iroda, étteremben asztal stb. A kollektivista társadalmakban nincs tiszteletben tartva a személyes interakciós tér, bárki átmehet rajta vagy csatlakozhat hozzá.

Az időhöz való viszony a ritmus és a tempó tekintetében is eltér kultúránként.

• Biológiai idő: életkor meghatározásánál is lehet különbség (a japánok az életet a fogantatás idejétől számítják)
• Fiziológiai idő: vannak országok, ahol serdülőkorban már házasodnak, a nők egész fiatalon szülnek. Egyes helyeken a munka megáll 12-től 2-ig (Kína) és az emberek ebédelni mennek, mert ez egy megváltoztathatatlan szokás.
• Perceptuális idő: Míg Európában szegmentáltan kezeljük az időt és megvan az ismeretszerzésnek a meghatározott ideje, addig máshol holisztikusan kezelik az időt és az ismeretszerzés egy egész folyamatban történik.
• Objektív idő: különbözhetnek az időmérési mechanizmusok, melyek tagolják az időt (Gergely naptár, Zodiákus időszámítás).
• Konceptuális idő: ahogy az idő és a tér fogalmát kezelik (nyugaton lineális az idő és funkcionális a tér, keleten ciklikus az idő és multifunkcionális a tér).
• Kulturális idő: események, jeles napok rendje, ritmusa

Konkrét jellemzők egyes kultúrák esetében
Néhány általános jellemző az angolokról

• Változatos lakosság
• Udvariasság, jó modor (mindent megköszönnek, minden apró hibáért elnézést kérnek)
• Találkozásoknál: keresztnév használata kerülendő, kézcsók nem szokás, ajándékozás nem jellemző, megvesztegetésnek tűnhet.
• Társalgási témák: időjárás, autó, sportesemények;
• Tabu témák: királyi családra vonatkozó negatívumok, származás, jövedelem, magánélet, betegség.
• Távolságtartás, érzelem-mentesség, pontosság, önirónia, idősek tisztelete, visszafogott non-verbális kommunikáció
• Öltözködés: konzervatív (nyakkendő)
• Erős hagyomány tisztelet
• Konszenzusra törekvés, konfliktus kerülése
• Nyíltság: a partner érvelésére gyorsan és nyíltan visszajeleznek
• Az adott szó hitele
• Individualista, teljes hatáskör, döntéseikért vállalják a teljes felelősséget

Néhány általános jellemző a németekről

• Pontos, precíz, érveit, ajánlatait, világosan, határozottan, magabiztosan adja elő
• Ésszerű ajánlattal él, ezért kompromisszumokra kevésbé hajlik, kevés teret ad az alkudozásra.
• Azért élnek hogy dolgozzanak
• Magázódás
• Kézfogás mindig van, mindenkivel
• Hangoskodó, intoleráns
• Konfliktuskerülő, mindenre van szabály
• Precízek, pontosak

Néhány általános jellemző a franciákról

• A minőségi életvitel mindenek felett
• A problémákat elmélet oldaláról közelíti meg, ezért esetenként körülményes
• Határozott fellépés
• Fontos a légkörteremtés, érzékenyen reagál, a partner rangjára, státuszára
• Nem riadnak vissza a konfliktustól
• Általában hangosabban beszél, mint mi
• Szereti, ha partnere is beszéli a nyelvet
• Fontos a non-verbális kommunikáció: szemkontaktus, gesztusok
• Büszkék a kultúrájukra
• Életminőség fontos
• Étkezés hosszúra nyúlik

Néhány általános jellemző a spanyolokról

• Fontos a légkörteremtés
• Jól kommunikálnak, objektív adatokkal, tényekkel érvelnek
• Nem pontosak
• Minden szertartásos
• Több dologgal foglalkozik egyszerre
• Tányéron hagyni ételt sértés
• Szerény embert kedvelik
• Gesztikulálás fontos
• Nem szeretnek nemet mondani

Néhány általános jellemző a mediterrán kultúrákról

• Nagyobb hatalmi távolságúak
• Individualistább: olasz, francia
• Kollektivista: spanyol, portugál, görög
• Maszkulin: olasz görög
• Femininebb: francia, spanyol, portugál
• Erős bizonytalanság kerülő
• Kontextus gazdag (hanghordozás, gesztus stb.)
• Polikronikus kultúra (több dologra is tud koncentrálni)
• Emocionális (érzelmi kitörések)
• Partikuláris (fontos szerepe van a kapcsolatoknak)
• Diffúz (fontosak a szabályok)
• Erőteljesebb a non verbális kommunikáció, hangosabb beszéd
• Színpadiasság, mindennek megadják a módját

Néhány általános jellemző az olaszokról

• Erőteljes érzelmi túlfűtöttség, széles gesztikuláció, közvetlenség, kedélyesség, szívélyesség, udvariasság, jellemzi őket
• Rendkívül figyelmes vendéglátók
• Családszeretők, vallásosak, hiúak
• Fontosak a rangok, büszkék a címükre, végzettségükre
• Non-verbális jelek értelmezése

Néhány általános jellemző az észak-európai kultúrákról

• Kis hatalmi távolságú
• Feminin kultúra /nőies értékrend, szeretet, érzelem/
• Egyenjogú kultúra
• Környezetvédelem fontos
• Individualista /teljesítmény a fontos
• Gyenge bizonytalanság kerülő
• Alacsony kontextusú /főleg a szavaknak van fontos szerepe/
• Monokronikus, univerzalista, neutrális, specifikus
• Nyitottak, szívélyesek, pontosak, puritánabbak, kevésbé adnak a formalitásokra, öltözködésük lazább
• Harmóniában élnek a természettel, fontos a környezetvédelem
• Szauna szerepe fontos, minden házban van
• Kávé kínálás naponta többször
• Nem jellemző az ajándékozás
• Idő pénz, légkörteremtés rövid
• Nyugodtak, halkan és lassan beszélnek, fő erényük az őszinteség, nyíltság
• Távolságtartó, kerüli a testi érintést, az érzelmi megnyilvánulásokat a gesztikulációkat.
• Sajátos humoruk van amely gúnyolódásnak is hathat

Néhány általános jellemző az amerikaiakról

• A kultúra mozgatórugója az erkölcs (egyenlőség, munkaszeretet, a közösség nevelő ereje)
• Az amerikaiak nagyon szeretik Amerikát: ez a hit az ország morális felsőbbrendűség-tudatában gyökerezik. Küldetéstudatuk van. Ebből adódik, hogy egységesek akkor is, ha egyénileg nagyon különbözők.
• Vallásosak és uralom-ellenesek. Rengeteg szekta működik, a lakosság 90%a misére jár, de nem a vallás miatt, hanem mert lehetőséget ad a kapcsolattartásra, üzleti életre
• Teljesítmény orientáltak. A gyermekek már korán közösségbe kerülnek, ahol munkára, a közösségi normák elfogadására nevelik, és teljesítmény szerint értékelik őket. Az egyéni teljesítményt mindennél többre értékelik.
• Uniformizáltak (egyenruha, falukép)
• Nincsenek hagyományaik, mindent új helyzetként közelítenek meg
• Nagy a szabadság-tudatuk, a teljes véleményszabadság jellemző minden területen és minden életkorban
• Naivak, érzelmesek, felszabadultak, becsületesek, bíznak bennünk és önmagukban, Ugyanakkor társadalmi lelkiismeretük nem működik (indián-kérdés)

6. Végezetül…

Ha valakit hirtelen és hosszabb időre, külföldre küldenek, a megszokott jelek, jelzések azonnali elvesztése különböző kulturális sokkokat okozhat. A kulturális sokk kifejezést a fizikai és a lelki alkalmazkodás nehézségeire értjük, melyekkel az utazók és a külföldi környezetbe kerülők mára egyre többször találkoznak a megerősödő mobilitás miatt. A sokk (talajvesztés) annál nagyobb mértékű, minél különbözik a saját és az idegen kultúra.. A sokk biztosabb, hogy bekövetkezik, ha nem számítunk a problémára. A hazaköltözésnél is felmerülhetnek a beilleszkedési zavarok. Léteznek azonban bizonyos védekező mechanizmusok: visszahúzódás, menekülés, konfrontáció.

Összegzésként és talán jó tanácsként elmondható, hogy egy hosszabb utazás előtt érdemes az adott kultúrát „megismerni” (vagy legalábbis többet megtudni róla). A megismerés mélysége természetesen attól függ, hogy milyen szituációkba kerülhetünk majd a külföldi kint létünk során. Elvégre más a fontos egy üzletembernek és egy nyaralónak. Persze azt is be kell látnunk, hogy néhány útikönyv vagy tanulmány átolvasása nem ad majd elegendő információt ahhoz, hogy minden esetben megfeleljünk, azonban kezdetnek nem rossz, ha nem úgy érkezünk egy idegen országba, hogy kultúrájukról, szokásaikról semmit nem tudunk. Egy kultúra elsajátítása, teljes megismerés nem könnyű, és talán lehetetlen feladta is. Azonban aki élete során sokat utazik és kellő képen nyitott, elfogadó és toleráns, könnyen be tud majd illeszkedni egy idegen környezetbe. Csupán azt nem szabad elfelednünk, hogy bármennyire is, számunkra furcsa szokással vagy viselkedésmintával találkozunk, azt egy másik kultúra normálisnak és mindennapinak találja. El kell fogadnunk, hogy a kultúrák ugyan különböznek, de mind egyenrangúak, a köztük lévő különbségek csak színesítik a világ palettáját.

 

Felhasznált irodalom

• Dr. Dankó László: Sikeres kommunikáció interkulturális kontextusban

http://www.publikacio.uni-miskolc.hu/data/ME-PUB-7128/p62.pdf.

• Hidasi Judit: Interkulturális kommunikáció. Scolar Kiadó, Budapest 2004.

 

• Hidasi Judit: Szavak, jelek, szokások. Windsor Kiadó, Budapest, 1998.

• Hall, E.T.: Rejetett dimenziók. Gondolat Kiadó, Budapest, 1975.

 

• Niedermüller Péter: A kultúraközi kommunikációról. http://www.kommunikatio.hu/niedermuller_peter_a_kulturakozi_kommunikaciorol.DOC

• Osváth Gábor: A távol-keleti verbális kommunikáció néhány sajátossága.

http://elib.kkf.hu/osvath/osvath_09.pdf.