|
(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM
|
| |
 |
"Bízzatok..." |
 |
Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba
| Vágfalvy |
 |
adatok | 2008.09.03 12:17 | 5 |
|
Gergő 2008.09.02 19:41 hozzászólásához:
A mise a kolostor kápolnájában volt, nem a nyilvánosság számára nyitott részen. A hely kicsinek tűnt, mivel teljesen megtelt, sokaknak nem is jutott ülőhely (ugyanennyi néptől a Belvárosi templom üresnek szokott tűnni), a széksorok is elég közel voltak egymáshoz. Szerintem itt, ebben a kápolnában nem is szoktak rendszeres nyilvános misék lenni.
Élthes Eszter 2008.08.31 22:24 hozzászólásához:
A kor rendkívüliségét nem ahhoz mérném, hogy bárhová mehetett volna az ember misét hallgatni. Már a misét (NOM) a világ szintjére züllesztették le, sőt szerintem már a II. VZS is rendkívüli helyzetben zajlott, hiszen éppen ott nem adattak határozott válaszok a világ kihívásaira. Kétértelmű, vagy akatolikus válasz lett "a világ felé való nyitás".
Én még ahhoz a korosztályhoz tartozom, és olyan helyen nőttem fel, ahol még hallottam arról, hogy valamikor régen létezett még a normális állapot.
Persze már a szüleim korosztálya sem tudja elképzelni (de talán még a nagyszüleimé sem), milyen is volt az.
Nem is tudom, a mai helyzet egyáltalán nevezhető-e még rendkívülinek, lehet-e szó hadiállapotról. Talán inkább egy harctérhez hasonlít a világ, ahol már csak halottak, haldoklók és sebesültek maradtak. Ezek szerint mi volnánk jó esetben a sebesültek, akik Irgalmas Szamaritánus módjára próbálnánk életre kelteni a hitükben halottakat és megmenteni a kárhozattól a "haldoklókat". Itt Tomáą Stritzko atya egyik augusztusi prédikációjára utalok, aki erről beszélt, a végén még kihangsúlyozva, hogy mi, katholikusok, akik megtartottuk az igaz hitet, nem lehetünk gőgösek arra a hitre, amelyet kegyelmi ajándékként kaptunk Istentől. Nem mehetünk el gőgösen a hitetlenek, és eretnekek mellett, hanem segítenünk kell rajtuk, akik - lelki értelemben, az üdvösség szempontjából - félholtan fekszenek az út szélén. |
| Gergő |
|
adatok | 2008.09.02 19:41 | 4 |
|
Pontosan melyik részében is volt ez a mise a Sziklatemplomnak? Mert ha ott, ahol a tabernákulum van, akkor bár tényleg elég szűk, de szerintem méltóbb hely volt, mint a főhajóban, ahol csak egy szembeoltár van, és annak a burkolata is leginkább valamelyik budapesti fürdő csempéire emlékeztet. Persze az igazság kedvéért azt is hozzáteszem, hogy a Sziklatemplom berendezése nem a modernizmusnak, hanem az 50-es évek tomboló kommunizmusának az áldozata lett, más kérdés, hogy aztán helyreállítás helyett modern templomot alakítottak ki ott a 90-es években.
Ezeken kívül a Sziklatemplomnak tudok még az előcsarnokáról (ami gyakorlatilag az utcán van), a lengyel kápolnájról (ahol nincs oltár), na meg arról a részéről, ahol a gyóntatószék van, ill. onnan tévéképernyőn lehet látni a főhajót (ez a rész meg nem szűk). Ezekben tehát nem lehetett a mise. Esetleg a kolostorban volt, nem is a templom nyilvánosság számára nyitott részében? |
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2008.08.31 22:24 | 3 |
|
Ma van az esztergomi bazilika felszentelésének ünnepe, minden esztergomi egyházmegyés templomban elsőosztályú ünnep, nyolcaddal. Ervin atya ezzel kezdte a prédikációját a gellérthegyi sziklatemplom kápolnává átalakított egyik szűk kis mellékhelyiségében. Aztán azzal folytatta, hogy ugyan nem akar panaszkodni, de kissé furcsa, hogy egy nagy bazilika ünnepén újra kiderült, mennyire hajléktalanok vagyunk mi, vagyis a tradíció, hiszen a Belvárosi templomban is minden egyéb mise nagyobb rangú, fontosabb, ezért nem lehetett a mai mise ott. Olyanok vagyunk, mint az első 300 év keresztényei, akik vasárnaponként azt is kihirdették, a következő vasárnap melyik hívő házánál lesz a mise. Aztán azt is mondta, hogy ez a hajléktalanságunk emlékeztessen bennünket arra, hogy a mi igazi hazánk azon a helyen van, amiről a mai szentlecke szólt, vagyis a mennyei Jeruzsálemben.
Nekem, aki annyira megszoktam, hogy méltatlan helyekre (szállodaszobába, gyűlésterembe, átalakított garázsba stb.) járjak misére, amíg Ervin atya nem mondta, nem is tűnt fel a mai helyzet "hallatlansága".
Maessen atya mindig azt mondta, hogy az ő generációja (most 47 éves) már élt akkor, amikor a világ, vagyis az egyházi élet még normális volt, vagyis bármilyen templomba be lehetett menni misét hallgatni stb. Az utána jövőknek pedig erről már fogalmuk sincs, nem "tudják" - legalábbis az idegeikkel -, hogy amiben most vagyunk, az nem a normális állapot. Vagyis hozzászoktak a "rendkívüli" helyzethez, és ezzel mintegy el is fogadták. Pedig ez - szerinte - nem jó, nem egészséges (m. m. nem csak a helyzet, hanem az, hogy ehhez hozzászoktunk).
|
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2008.08.20 22:49 | 2 |
|
Miután egy másik topicban sokat beszéltünk az Isten-ítéletről, ennek az ellentéteként:
Nem olyan régen P. Fuchs egyik prédikációjában arról is szót ejtett, hogy - feltehetjük - jóval több ember jut a mennyországba, mint a pokolba. Ez azért volt furcsa, mert egyrészt sok szent és Lucia ilyeneket mondott, mint pl. "mint a hópelyhek hullanak a lelkek a pokolba", másrészt P. Fuchs elég "szigorú" pap. P. Maessen véleménye szerint, ez valószínűleg csak annyiban igaz, hogy a katolikusok közül többen üdvözülnek, mint nem, de a katolikus tanításnak ellene mond, ha ez a nem- katolikusokra is érvényes lenne. - Ezután egy furcsa dolog történt velem: lefordítottam a honlap számára Pr. May prédikációját a pokol szörnyűségeiről (nyugaton hittantanárokat bocsátanak el állásukból, ha az iskolában a pokolról mernek beszélni: "mert riogatják a gyerekeket"). És ahelyett, hogy a félelmemet növelte volna ez a cikk, a reményemet táplálta, és megnyugvással töltött el. Mert az derült ki belőle a számomra, hogy a pokol annyira borzalmas, hogy Isten az ember legkisebb "jó szándékára" is megadja a pokol elkerülésének lehetőségét. Számtalan olyan történet ismeretes, ahol egy bűnben élő ember élete végén megkapta a megtérés kegyelmét, mert volt legalább egyszer egy olyan pillanat az életében, amikor a veszélyt, a kellemetlenséget is vállalva "megvallotta Istent az emberek előtt" (és ezért Jézus is megvallotta őt az Atya előtt). A leghíresebb példa erre Nagy Konstantin, aki igazán minden lehető bűnt elkövetett, és mégis nemcsak a megtérés, de még a rögtön a mennybe jutás kegyelmét is megkapta (azzal, hogy élete utolsó pillanatában keresztelkedett csak meg) annak jutalmaként, amit a kereszténységért tett. |
| Pacsirta |
|
adatok | 2008.06.20 11:47 | 1 |
|
Mindszenty hercegprímás úr búcsúja papjaitól, 1948. december 26-án - részletek. Olyan búcsúzás ez, ami valójában kezdet. Sokszor megtalálható ez a vonás a katolikusok életében. Én Mindszenty József szavaival szeretném köszönteni Eszter asszony fórumát, amit már nagyon vártam.
"Komoly idők komoly intelmével jövök az Úr Jézus nevében és az Ő követségében (Kor. II. 5, 20) Hozzátok.
Mindig és mindenütt csak az történhetik velünk, amit az Úr rendel vagy megenged. Tudtán kívül még egyetlen hajszál sem esik le a fejünkről (Luk. 21, 18). Annyi más után elveheti a világ tőlünk ezt vagy amazt, de nem veheti el tőlünk Jézus Krisztusban való hitünket. Ki választ el minket Krisztustól? Sem élet, sem halál, sem egyéb teremtmény el nem szakaszthat minek az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban vagyon (Rom. 8, 39). Ő mondotta mostanra is: Ne aggódjatok életetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek (Máté 6, 25). Mennyei Atyánknak van gondja ránk.
(...)
Éberen legyetek tehát, minden időben imádkozván, hogy méltók lehessetek mindazoktól, amik bekövetkezendők, megmenekülni és az Emberfia elé állani (Luk. 21, 36). Imádkozzunk pásztor és nyáj, szüntelen egymásért (Ap. Csel. 12, 5).
Ragyogjon fel előttünk az örök élet reménye, amelyet az Úr megígért (Tit. 1, 2). Bízzatok, én meggyőztem a világot (Ján. 16, 3)."
|
|