Besenyők, besenyő törzsek, besenyő települések

VIII. sz. közepe: Tibeti nyelvű ujgur követjelentés említi a besenyőket. Az ujgur birodalomtól északnyugatra laknak, 5000 katonájuk van és harcban állnak az ujgurokkal

VIII. sz. második fele: A besenyők az ujgurok elől nyugat felé, az Aral-tótól É-ÉNy-ra eső területre költöznek. Valószínűleg itt jött létre a kangar-besenyő törzsszövetség (3+5 törzs)

IX. sz. közepe: A kangar-besenyő törzsszövetség az oguz karluk és kimek törzsek elől menekülve megveri és kiszorítja a magyarokat a Volga-Urál közti területekről.

IX. század második fele: Ibn Rusztah szerint a kazár kagánbég rendszeres hadjáratokat vezet a besenyők ellen. (besenyő hadifoglyok alkotják Sarkel kazár erődjének helyőrségét). Gardizi szerint a besenyők gazdagok, sok lovuk és juhuk van.

893 március - április: Ismail Ibn Ahmad szamanida emir megtámadja és legyőzi a tőle északra lakó úz és karluk (törököket oguz torkok). A Csu és a Szír Darja folyók között elfoglalja Taraszt, a Karlukok székvárosát. A megvert úzok szövetkeznek a kazárokkal és elűzik szálláshelyükről a besenyőket.

893 második fele: A magyarok bizánci területen hadakoznak, amikor az úz-kazár szövetség elől menekülő besenyők átkelnek a Volgán és megszállják a magyarok Dnyepertől keletre eső gyepű területeit.

894 körül Az úzok a kazárokkal szövetkezve elűzik a besenyőket nyugat-szibériai szállásaikról.

895 második fele: A magyarok a bolgárok ellen harcolnak. A besenyők kihasználva a magyar fősereg távollétét, rátörnek Etelközre. A magyar hadsereg Bulgáriát elhagyva a besenyők ellen vonul, mire a besenyők nagy pusztítást maguk után hagyva visszavonulnak. A magyarok a támadás után kiürítik Etelközt, amelyet a besenyők az Al-Dunáig birtokba vesznek.

895-900. (Álmos) és Árpád vezette etelközi magyar törzsszövetség honfoglalása a Kárpát-medencében.

915. A besenyők első betörése orosz földre.

922 Ibn Fadlán arab utazó az Urál folyótól keletre az úzok között egy besenyő törzzsel találkozik.

934 eleje: Egy Ardabilból Transzkaukáziából származó kereskedő sérelmi ügye miatt viszály robban ki a magyarok és a besenyők között. A besenyők a magyarok ellen vonulnak, de a sereg távollétét egy Nándor nevű bizánci határváros lakói a besenyők fosztogatására használják ki, mire a magyar és besenyő hadakozók a vérdíjjak kölcsönös elengedésével békét kötnek, hogy együttes erővel vonulhassanak a város megbüntetésére.

934 április: I. Romanosz Lekapénosz bizánci császár felmentő sereget küld a városhoz. A csata előtt a magyar és besenyő földi mohamedánok megpróbálják átállásra bírni a bizánci sereg kikeresztelkedett moszlim harcosait, de eredménytelenül. A csata első napján a túlerőben lévő bizánciak kerülnek előnyösebb helyzetbe. Másnap a besenyő vezér veszi át a szövetséges had irányítását és mozgékony lovascsapatokat állít a sereg szárnyakra. A lovasok egymást váltogatva nyílzáporokkal szétzilálják a görög derékhadat, mire az támadásba lendül. A szövetségesek utat nyitnak a görögök előtt, majd harapófogóba zárva megsemmisítik őket. A győzelem után a szövetségesek megszállják és a lakóit rabszíjra fűzve három napig dúlják Nándor városát.

934 május - június: A besenyő - magyar hadsereg Konstantinápoly alá vonul, ahol negyven napra letáborozik és kifosztja a környéket. A foglyul ejtett nőket és gyermekeket szövet, brokát és selyemruhákért eladják a bizánciaknak, de a férfiakat megölik. Végül a császár megbízottja, Theophanész főkincstárnok évi adófizetés fejében békét köt a szövetségesekkel, akik ezután hazatérnek.

948 körül: Konstantin bizánci császár a birodalom kormányzásáról írott munkájában besenyő és magyar követek beszámolói alapján részletesen leírja a besenyőket.

950-970 Taksony fejedelemnek besenyő felesége (is) volt (?)

Taksony magyar nagyfejedelem (950-970) diplomáciai okból, a besenyő szövetség biztosítására besenyő hercegnőt vesz feleségül. (Feltehetően a Boro Tu(a)lmacs /vagy Javdi Erdim/ törzs fejedelmének leányát.)

955 után: THONUZOBA besenyő vezér népével együtt Magyarországra (Kemej-vidék) költözik. (Feltehetően a Tu(a)lmacs törzsből)

955. Taksony nagyfejedelem korában (950-970), feltehetően az augsburgi csata után a Bécsi medencén túl húzódó magyar határ gyepü legbelső, Fertő tón túli területeinek védelmére besenyők települnek Magyarország nyugati kapujának védelmére. Később a határ beljebb húzódása és megszilárdulása nyomán, feltehetően beljebb telepítik őket az ország belsejébe.

965. Szvjatoszláv kijevi fejedelem kazárok elleni győzelmes hadjárata.

970. Szvjatoszlav kijevi fejedelem, a magyarokkal és besenyőkkel szövetségben, bolgár segédcsapatokkal kiegészülve betör a bizánci birodalomba, végig pusztítja Trákiát, majd letáborozik Arkadiopolisz (ma Lüle Burgasz, Törökország) falainál. A megérkező bizánci had előbb megfutamodást színlelve tőrbecsalja a besenyőket, majd Bardasz Klerosz vezetésével szétszórja Szvjatoszlav seregének többi részét is.

972. A besenyők a Dnyepernél megölik Szvjatoszlav kijevi fejedelmet és koponyájából a besenyő vezér ivókupát készíttet magának.

972.A bizánciak a meghódított Kelet-Bulgáriát PARISZTRION néven határtartománnyá szervezik.

985. Az úzok orosz szövetségben a bolgárokkal harcolnak.

986 körül A kitajok meghódítják a pekingtől északnyugatra fekvő vidéket, ez okozza a kunokelvándorlását.

1010-es évek: Besenyők törnek Erdélyre, de István király serege kiveri őket. Lehet, hogy ezt követően kerültek határőrnek a nyugati határszélre (Moson) a fogságba esett besenyők.

1012 körül Az egyesült kun és sari törzsek a dzsungáriai kapun át a türkmén szteppékre érnek.

1020 körül Kun-sari-kipcsak törzsszövetség Nyugat -Szibériában.

1027. A besenyők a Dunán átkelve Parisztriont (Bizánc, Kelet-Bulgária) támadják.

1030-as évek: A száműzött Vazul fia András herceg egy rövid időre a besenyőkhöz megy.

1034-36. A besenyők Bizáncot támadják.

1036. A besenyők Kijevet ostromolják.

1036. Jaroszláv kijevi fejedelem (1019-1054) legyőzi az ellene felvonuló szövetséges besenyőtörzseket.

1048. Besenyő belháború tör ki. KEGEN törzsfő két törzs (Belermanísz és Pagumanísz) élén 20.000 emberrel Parisztrionba menekül és határőrszolgálatot vállal.

1048-49. A KEGENT üldöző TIREK vezér betör Bizáncba, de utóbb fegyverletételre kényszerül.

1051. III. Henrik császár (1039-1056) Magyarországra támadó serege elől a magyarok felégetik a vidéket a németek előtt. Minden eleséget elszállítanak vagy elpusztítanak. "ezen felül a magyarok és a besenyők éjszakáról éjszakára kegyetlenül zaklatták, mérgezett nyilakkal öldösték őket, sátraik közé pányvát hánytak és így sokat elragadtak azok közül akik valamilyen szolgálatban jártak" (Képes Krónika). Feltehetően a királyi sereg elő és utóhadában is szolgáló Sopron, Moson, Győr, Fejér megyékben letelepített besenyőkről van szó.

1050-es évek (?): /Lásd később is 1059-nél/

60 gazdag besenyő jön Bulgáriából (Parisztrionból) Magyarországra, de a határispán embereivel megtámadja és kifosztja őket. A király megtorolja a rablótámadást.

1054. Az úzok Vszevolod perejaszlavi fejedelmet támadják.

1055. Az úzokat üldöző kunok előőrsei a Dnyeszternél.

1055. Az úzok elűzik a besenyőket a Dnyeperen túli szállásterületükről

1059. "befagyott Dunán" keresztül valamint szilárd földön ".az egész besenyő nép átköltözött a Bizánci Birodalomba "- írják a bizánci történészek.

1059. Az úzok nyomására újabb jelentős besenyő csoportok költöznek bizánci területre. I. Endre király (1046-1060) a Morava folyó völgyében Bizánc elleni hadjárattal támogatja a besenyőket. Ezzel elhárítja a besenyő honfoglalás veszélyét Magyarországtól. Hamarosan békét köt Bizánccal és visszafordul. A bizánciak megállapodnak a besenyő vezérekkel is a békéről. SZELTE kivételével aki csatába bocsátkozik, de vereséget szenved. A besenyők nagy részét a bizánciak ekkor szintén a dunai határtartományban telepítették le, de kisebb rész töredékeik- talán éppen a vereséget szenvedett néprész- ebben az időben kérhetett bebocsátást a "szövetséges" Magyarországra.

1059-1060 Feltehetően ekkor! " Hatvan férfi a besenyők közül. minden felszerelésével, nevezetesen rengeteg arannyal-ezüsttel és az ékességek sokféle fajtájával megrakott szekereken elhagyva a bolgárok vidékét, Pannonia határai felé közeledett." (Fordította Kurucz Ágnes)

Miután beléptek Magyarországra, a királyi fegyveresek egy csapata kifosztotta őket. A király a vendégnépek jogait megsértő bűnösöket felakasztatta. (Győrffy György szerint ez az esemény valószínűleg nem István király hanem I. Endre korában történt.)

1060. Az orosz fejedelmek szövetsége az úzok ellen.

1061. A kunok az orosz fejedelemségek déli határán.

1064-65. Az úzok sikertelen bizánci hadjárata.

1067 tája százdi apátság alapítólevelében szerepelnek, Szihalom melletti birtok besenyő lovasszolgái - (Kiknek utódait /Nagy Árpád véleménye / a 13. században feltűnő Bögörbesenyő lakóival vélt azonosnak, már Aba nembéli Péter comes hatalma alatt éltek, s kőtelezettségeik megegyeztek a magyar szolganépekével (NAGY 1969 133-34.).

1068. A kunok három orosz fejedelemre vereséget mérnek.

1068. Úz és (kun vagy) besenyő sereg tör Magyarországra Erdélybe, de Salamon királytól, Géza és László hercegtől megsemmisítő vereséget szenvednek Kerlésnél. A Jula (Gyula) nevű moldvai (kun vagy) besenyő törzs főnökének OSUL nevű főembere úz segédcsapatokkal együtt a Borgói-szoroson át betör Erdélybe, felégeti Kolozs várát, onnan a meszesi kapun átkelve Bihart pusztítja, majd Szatmáron át, a Szamos mentén visszatér Erdélybe. Salamon király és a hercegek seregei a Meszes hegységen keresztül a zsákmánnyal hazavonuló besenyők elé kerülnek. Közel egy hétig várakoznak rájuk Dobokánál, amikor egy Fanci(s)ka nevű (aba-?) újvári őr kémjelentése nyomán a Beszterce-vidékén sikerül egy hajnali rajtaütéssel meglepni őket. A besenyők a Kerlés hegyre húzódva védekeznek. Salamon csapatai (fehér zászlók alatt) a meredekebb, Géza emberei pedig a lankásabb oldalról rohamozzák a hegyet, míg végül a besenyők megfutamodnak. László herceg a harcban öt besenyőt öl meg, noha egy nyíltól maga is megsebesül. A hagyomány szerint László ezután Szög nevű lován üldözőbe vette a menekülőket és egy párviadalban legyőzött besenyőtől ("kuntól") kiszabadított egy fogoly lányt, akiről azt hitte, hogy a bihari ("váradi") püspök lánya. Az esemény utóbb, keleti hősmondák motívumaival kiszínezve széles körben ismertté vált, majd László szentté avatása után, mint a legendájának részét gyakran ábrázolták templomi freskóciklusokon.)

1071. Kunok a kijevi fejedelemség határainál

1071. A bizánci határvidék besenyői, a nándorfehérvári görög őrség biztatására Zimonynál betörnek a Szerémségbe és nagy zsákmánnyal távoznak. A Szalánkeménnél gyülekező királyi és hercegi hadak elhatározzák, hogy megtorlásul Nándorfehérvárt támadják meg. A Salamon király valamint Géza és László hercegek vezette hadsereg egy hétfői (?) napon a bizánciak görögtüze ellenére hajóikon kierőszakolják az átkelést a Száván, majd másnap ostromgyűrűbe zárják a várost. A következő nap reggelén János ispán Sopron megyei csapata visszaveri KAZÁR besenyő vezér felmentő seregét. A soproniak ez után a zsákmányt és a foglyokat, hogy a védőket megfélemlítsék, diadalmenetben hurcolják végig a várfalak előtt.

1074. vagy 1074 után A mogyoródi csata után Salamon magyar exkirály Moson és Pozsony várába szorult vissza. A hercegek szabadságjogok ígéretével megbízzák ZOLTÁNT a Moson-vidéki határőrző besenyők vezetőjét, hogy távoltartása a trónfosztott Salamon királyt. Salamon a besenyők ellen segítséget kér Ernő (Hernuh) osztrák őrgróftól, aki ugyan a zsoldra igényt tart, de a nagyböjtre hivatkozva nem akar harcolni. Salamon ezután az őrgrófot mellőzve a (Bachi) Kő hegynél, (valószínűleg jobban kiképzett seregével), egyedül is megveri, majd a Fertő tóba szorítja a besenyőket.

1078. A kunok első betörése a Balkánra.

1080- a Mongolok megjelenéséig Kijevtől és Perejaszlavtól délre a "fekete süvegesek" törzsszövetségében többször szerepelnek besenyők is. Településterületüket a szovjet régészeti kuatatás a Rosz folyó vidékére (amely a Dnyeper bal oldali mellékfolyója) a Roszava folyócska mellé teszi.

1085. KUTESK besenyő (vagy úz) vezér, hogy Salamont trónra segítse, sereggel tör a Felső-Tisza vidékére, László király legyőzi KUTESK hadát, majd a győztes csata emlékére, egy 1779-ben feljegyzett hagyomány szerint felépítteti a kisvárdai (?) Szt. Péter templomot. Salamon a kudarc után (1086) az Al-Duna vidékére, a Bizánc ellen fellázadt ún. parisztrioni besenyőkhöz menekül.

1087. CSELGÜ vezetésével bizánci területen élő (parisztrioni) besenyő sereg támad Bizáncra, de vereséget szenved. A csatában meghal CSELGÜ is. A menekülés közben a besenyők soraiban harcoló Salamon, a nehézfegyverzetű magyar kíséretével együtt lemarad, majd a sűrű havazásban eltéved és egy romos várba húzódik, ahol a bizánciak körülzárják. Salamon az élelemhiány miatt megpróbál kitörni, de embereivel együtt elesik a harcban.

1087. I. Aleksziosz Komnénosz bizánci császár (1081-1118) hosszú háborút vívott a birodalom északi tartományait pusztító besenyőkkel.

1087-ben Driszta mellett a császár vereséget szenvedett, maga is alig tudott elmenekülni. Ebben a csatában bizánci oldalon is harcoltak nomád segédcsapatok, valószínűleg besenyők és úzok; a vezérük KARACSASZ és UZASZ volt.

A győztes besenyők kun szövetségesei csak a csata után érkeztek meg, a nagyobb hadizsákmány miatt megtámadták és legyőzték a besenyőket és egy tó mellett tartották őket körülzárva. Végül a kunok élelemhiány miatt távoztak. Ezután a besenyők átkeltek a Balkán hegység szorosain, fosztogatták a vidéket és a bizánci sereggel kisebb-nagyobb csatározásokat folytattak. Többször került sor ütközetre is. Egy alkalommal igazi nomád hadicsellel győzött a bizánci sereg: a barbár segédcsapatok lovasai összefogták és elterelték a besenyők legelésző lóállományát, miközben a bizánciak elölről támadtak. Sok besenyőt levágtak, sokan menekülés közben fulladtak bele a folyóba. Bár a háború során a bizánciak is értek el sikereket, nem tudták megtörni a besenyők erejét, akik 1074-óta folyamatosan lázadoztak TATUSZ és SZACSASZ nevű főnökeik vezetésével.

1091-ben a bizánciak szorult helyzetbe kerültek: a besenyő csapatok már Konstantinápoly falai alatt voltak, a tenger felől pedig a SZMIRNAI EMIR ostromolta a várost. Csak az ügyes bizánci diplomácia segített. A Balkánon portyázó kun sereget nyerték meg szövetségesül, és a Marica folyó torkolata közelében, Lebunionnál csatát kezdeményeztek a besenyőkkel . A csata előtt a besenyők megpróbálták a kunokat a maguk szövetségébe vonni. Az egyesült bizánci-kun sereg döntő győzelmet aratott a besenyőkön, a foglyokat a csata utáni éjjel a bizánciak lemészárolták. A levert és életben maradt besenyőket Alexiosz császár a Vardar folyónál telepítette le. (A vereség nyomán a besenyő nép végképp szétszóródik.) (A háború történetét Alexiosz császár leánya, Anna Komnéne hercegnő meséli el Alexiász című művében. Bizánc Duna melléki tartományban Parisztrionba települt besenyők történetét Gyóni Mátyás munkája nyomán idéztük.)

1091. Kun betörés Magyarországra. Szent László király legyőzi a seregüket.

1092. László király összeíratja a környék besenyő lakosságának megtérítésére (?) általa alapított bátai (Tolna vm.) Szt. Mihály arkangyal bencés monostor birtokainak határait.

1099. A kunok BÖNEK kán vezetésével Przemyślnél legyőzik Kálmán király magyar seregét.

1103. Egyesült orosz hadak súlyos vereséget mérnek a kunokra.

1116. A kunok elfoglalják SARKELT.

1116. II. István magyar király seregének előhadát besenyők és székelyek alkotják. (Olsavai csata)

1122. Az önállóságukat vesztett besenyők megmaradt csoportja utoljára támadnak Bizáncra.

1124. II. Ioannész Komnénosz bizánci császár (1118-1143) Thrákiában végleg leveri a besenyőket a BERHOÉI csatában. A győzelmet Bizáncban oly nagy jelentőségűnek tartották, hogy emlékét rendszeresen megünnepelték. Konstantinápolyban ettől kezdve un. "besenyő ünnepet" ültek. A levert besenyőket a bizánci kormányzat Szófia -Nis-Skopje környékén és a Balkán más részein telepítette le. Ezek maradékaiból II. István szervez testőrséget.

1146. II. Géza seregének elő és utóvédjét székely és besenyő lovas íjászok alkotják. A székelyek és a besenyők élén egy-egy ispán állt.

1146-ban a Lajta melletti csatában a magyar hadseregben a könnyűlovas íjász előhadban nagy számmal besenyők is szolgálnak. A német páncélos nehézlovasság szokottnál gyorsabb rohama elsöpri őket a mögöttük felvonuló magyar íjászokkal együtt.

1147. Freisingi Ottó elsősorban a Moson- és a sárvidéki besenyő falvakon keresztül utazva állapította meg: a falvakban és a helységekben igen silány, azaz csak nádból, ritkán fából és még ritkábban kőből való lakásaik vannak, ezért az egész nyári és őszi időszak alatt sátrakban laknak.

1169. Orosz forrás utoljára említ besenyőket.

1185-1187. Péter és Aszen kun származású bolgár bojárok felkelése a bizánci uralom ellen bolgár-vlach (blak?)-kun csapatokkal. - A második bolgár állam megalakulása.

1192. Bögöd határleírásában (Fejér vármegye) említik a besenyők szomszédos faluját, a mai Abát

1203. A kunok beveszik Kijevet.

1219. Msztyiszláv novgorodi fejedelem KÖTEN kán vezette kunok segítségével visszahódítja Halicsot a magyaroktól. - Megkezdődik Dzsingisz kán khorezmi hadjárata.

1221. A domonkosok térítőket küldenek a kunok földjére.

1222. Kiváltságlevelet kapnak az ÁRPÁSI besenyők.

1222-ben említi a hatvani Kocsoburt pristaldusként

1223. június 16. Csata a Kalka folyónál. A mongolok megsemmisítik a szövetséges orosz-kun sereget.

1224. Kán nembéli Gyula nádor oklevele, mely a szabadságukban megsértett árpási besenyők jo-

gait és kötelezettségeit - kérésükre - írásba foglalta.

1227. Egy kun törzs Moldvában megkeresztelkedik.

1229. Kun püspökség létesítése Moldvában Milkó központtal.

1236. Megkezdődik BATU és SZÜBÖTEJ vezetésével a mongolok nagy nyugati hadjárata.

1239. KÖTEN kán a kunok népének egy részével Magyarországra költözik.

1240. II. Balduin latin császár szövetsége az al-dunai kunokkal.

1241. március KÖTENT és házanépét Pesten meggyilkolják. A kunok kivonulnak

Magyarországról.

1241-42. Tatárjárás Magyarországon

1246. A kunok újra Magyarországon: IV Béla oldalán harcolnak II. Frigyes osztrák herceg ellen.

1247. István királyfi és a Erzsébet kun hercegnő esküvője.

1256. SAJ (Heves vm.) faluban él Becenegh (Becseneg) nevű birtokos besenyő akiknek Eger mellett Kocson volt öröklött földje, valamint a szomszédos Egerszalókon. - ez utóbbi őrizte meg a birtokos nevét (Becsenekfölde)

1264-65 István ifjabb király és IV. Béla háborúja, a kunok a király oldalán harcolnak.

1267. Szihalom birtokon (Borsod vm.) 10 besenyő lovas szolga él A falu határának egyes pontjait a magyarok Besenyők kútja és Besenyők sírjai néven ismerték.

"A helynévi anyag alapján már Győrffy Győrgy és Gláser Lajos is úgy vélte, hogy a beköltöző besenyők először a Sárvíz keleti partján kaptak csak települési helyet (GLÁSER 1937 89-90; GYÖRFFY 1987 II. 326, 362; HATHÁZI 1990 40.).

A tatárjárás utántól feltételezhető "terjeszkedés" első írott bizonyítéka egy

1269. évi adománylevél, melyben IV. Béla (1235-70) Máté és Csutur töbörzsöki besenyőknek adományozza - saját kérésükre - a korábban királyi csőszök által bírt Fáncs földet (GYÖRFFY 1990 136, XLIX. okl.).

Szállásaik tehát a környező magyar településektől semmiben nem különböző agrártelepülésekké fejlődtek. E szállások - már a steppei időkben is feltételezhető - jogilag-vagyonilag alávetett köznépének társadalmi kényszerpályája a 13-14. századra egységesülő jobbágyságig vezetett, a besenyők felső rétegének képviselői pedig mind többször szerepelnek tárnokként, poroszlóként, pap-orvosként és királyi emberként az oklevelekben (KORDÉ 1990 20.). "

1269-ben említi először oklevél besenyő településként Tinódot (Fejér vármegye)

1278. augusztus 26. Morvamezei (dürnkruti csata)

1278. TEKME a neve a Besenyő falut (Heves vm) birtokló család egyik tagjának.

1279. június 23. I. kun törvény

1279. augusztus 10. Tétényi országgyűlés végzéseinek kibocsátása (II. Kun Törvény)

1280 (v.1282.) A hazai kunok fellázadnak, hívásukra Moldvából OLDAMUR vezetésével kunok törnek be Magyarországra. A Hód tavi csatában IV. László legyőzi őket. A krónikák szerint a csatát az döntötte el, hogy a hirtelen megeredt záporban a kunok íjai eláztak, az íjhúrok megereszkedtek és használhatatlanná váltak. A csata után a kunok tömegesen akartak távozni az országból, egy részüket László sereggel kényszerítette vissza, de a csata helyétől északra és délre élő - a lázadásban valószínűleg vezető szerepet játszó - két nemzetség, Temes vármegyéből a Maros és a Temes folyók közén megtelepedett BORCHOL és Békés, Csanád és Zaránd vármegyékből az EGYIK ISMERETLEN NEVŰ NEMZETTSÉG népe végleg elhagyta Magyarországot és Havasalföldre települt, tatár uralom alatt élő testvéreihez.

1290. július 10. IV. (Kun ) Lászlót három kun főembere Arbuz (arbus, görögdinnye),

Turtel (Tört-oyul, öt fiú), Kemenche (kämänče, íjacska) megyilkolja.

1298. Göllheimi csata. Az ütközetben Habsburg Albert oldalán magyar-kun sereg is részt vett.

XIII. sz. vége: A Margit-legenda (asszimilált) besenyőket említ Fejér megyében.

1323. A jászok kiváltságlevele

1324. A sárvidéki besenyők jogot kapnak, hogy saját ispánságba szerveződjenek a nádor fennhatósága alatt.

1324-ben birtokvita tárgy Hatvan miszerint részben vagy egészben a simontornyai uradalomé, avagy a besenyőké.

1324. évi szórvány adat: egy szentmiklósi besenyő névazonossága Thonuzóba fia Urkunddal

1328. XXII. János pápa utasítja a magyar püspököket, hogy a kunoktól ne szedjenek tizedet.

1329. Egy Veszprémbe költözött, sárvidéki besenyőről tudjuk meg, hogy a Sár vizén malomtulajdonos.

1330. Károly Róbert hadjáratában a királyi seregben ott voltak a kun lovascsapatok is.

Baszaraba havasalföldi vajda ellen. Baszaraba kun-kipcsák és vlach harcosai a régi nomád taktika íratlan szabályai szerint színlelt megfutamodással egy szikla szorosba csalták és megsemmisítették a magyar sereget. A király csak legjobb vitézei önfeláldozása révén tudott megmenekülni.

1347. "Az összes besenyők" ispánja a Liptó megyében élő Zsadányi Besenyő János fia Gergely

a besenyők főbírája (1346-52)

"A királyi birtokokon élő , kollektív szabadságot (libertas Bissenorum) élvező besenyők katonai szolgálattal tartoztak a királynak és közvetlenül a nádor fennhatósága alá tartoztak.

XI. XIII. század Saját főembereik (comes) irányították a harcos jobbágyokhoz hasonló (miles) katonáskodó réteget és a közrendű besenyőket. Társadalmi rétegződésük XI. századi állapotokat tükröz. Idegen tisztségviselő réteget nem ültettek föléjük.

XIII. századtól a katonáskodó réteg tagjai igyekeztek nemesi jogokra és magánbirtokokra szert tenni. Egyesek bekerültek az országos nemesek sorába, a közrendűek közül sokan szolgasorba süllyedtek.

Külön jogállású, "régi szokás szerint hadviseléssel tartozó" besenyőket

(. byssenorum antiguo more exercituare debencium) a XIV. században a marostól délre, Csanád megyében ismerünk. Kiváltságaikat itt őrizték meg legtovább: besenyő falu nemes besenyőinek közössége az I. Lajos által 1369-ben kibocsátott, Zsigmond és II. Ulászló királytól 1495-ig számos esetben megerősített oklevél alapján mentesítve volt a tized fizetés alól, birtokaik királyi védelem alatt álltak és ügyeiket közvetlenül a királyi törvényszék intézte.

1347-ben a király a fejér megyei ősi birtokairól elszármazott Bessenyő Gergelyt, az összes besenyők ispánját és rokonait kivette az ország, de különösen Liptó vármegye rendes bíráinak joghatása alól."

1347-1349 Nagy Lajos első nápolyi hadjárata

1329-ben egy Veszprémbe költözött, sárvidéki besenyőről tudjuk meg, hogy a Sár vizén malomtulajdonos.

1334-ben a kajdacsi nemes besenyők nemzetségéből származó Bertalan pap tűnik fel a forrásokban.

1343-ban adják el a besenyőknek Szentmiklóst (Ez 1324-ben még a veszprémi püspök ill. káptalan birtoka.)

1345-ben Tölgyének besenyő lakói vannak (1212-ben, majd 1334-ben magyar birtok.)

1348. VI. Kelemen pápa minorita szerzeteseket bízza meg a kunok és jászok közötti térítéssel

Cumaniában.

1348-ban Előkelő besenyő lakhelye Bacs (1276-ban még nemesi birtok )

1350. Nagy Lajos második nápolyi hadjárata.

1350. Besenyő János Nagy Lajos király al-lovászmestere volt s mint ilyen részt vett a nápolyi hadjáratban. A beneventói harcban nagyon kitűnt. Egymaga három német zsoldost vágott le, noha a harmadik őt fején súlyosan megsebesítette.

1352 Nagy Lajos király megszünteti a besenyő ispánságot. A besenyők utolsó /ispánja/

főbírája Zsadányi Besenyő János fia Gergely. A fejér megyei nemes besenyőket felveszi

az országos nemesek sorába.

1353 nov. 26-án Besenyő János egy zólyom vármegyei vadászaton megmenti a király életét, leteríti és megöli a királyt már földre teperő és a lábán megsebesítő medvét. Élt még 1383. is. Ekkor Veszprém vármegyei főispán volt. Őt küldötte Mária királyné kormánybiztosként a dalmát városokba, hogy azokat megnyugtassa és hűségben megtartsa. (Hist. Hung. Fontes Dom. III. 161. 166. Márki, Mária királyné 38.)

1355-ben a töbörzsöki besenyők gyümölcsöskertjéről írnak.

1367-ben Szentágotai Miklós fia Demeter besenyő írástudó deákként (litteratus) jelenik meg

1397. Zsigmond király bevezeti a telekkatonaságot

1399-től Hard birtokosai besenyők (1280-1334 közötti urai még magyar nemesek) Kései besenyő alapításról, de méginkább egy eredetileg magyar birtok névváltásáról lehet szó: a névadó birtokosok az 1320-as években létező besenyő személyek.

1402 (özdögei)Besenyő Pál. (Előnevéről ítélve nyitra vármegyei származású.)

Részt vett a nikápolyi csatában, azután komáromi várnagy volt.

1402 második felében Garay II. Miklós helyébe Zsigmond király, (özdögei) Besenyő Pált tette horvát-, dalmát- és tótországi bánná; de szerencsétlenül járt, mert Bebek Imre vránai perjel állítólag csalfasággal elfogta és diadaljelül Nápolyi László ellenkirálynak küldötte. Később kimenekült fogságából.

1404-6. (özdögei) Besenyő Pált újra horvát-dalmát-tótországi bán volt. Ekkor azzal bosszulta meg magát, hogy Vránát elfoglalván, a perjelségbe ő ült bele Bihácsot is ő foglalta vissza a magyar király számára (Pray: De prioratu Auranae. Katona: Hist. critica Hung. XI. 773-9.)

1412-ben besenyő nemesi tulajdona And (Ez1337-ben még királyi ember lakóhelye)

Udvarnokföldével együtt.

1412-ben Hardi Miklós besenyő egyik fia, István pécsi kanonok, a fehérvári Szt. Miklós egyház prépostja.

A "nemes besenyők" - azon törekvésük érdekében, hogy kollektív, várjobbágyi jogállásra emlékeztető etnikai kiváltságaikat egyéni nemesi statusra váltsák (erre adományba kapott, vásárolt vagy házasság útján nyert, örökölhető birtokaik lehetőséget adtak) (HATHAZI 1990 36, 110. j.) - mindinkább a földrajzilag közelebb eső megye felé orientálódtak. Az ispánság "önfelszámolódása" során az északi, Fejér megyei besenyőket - saját kérésűkre - Nagy Lajos emelte országos nemesi rangra, 1352-ben.

Ugyanez a déli, Tolna megyei szakaszon csak 1399-ben, Zsigmond (1387-1437) alatt kővetkezett be (GYÖRFFY 1990 149, XCIC. okl., 151, CV. okl.).

Ezzel az aktussal voltaképpen lezárult a Sárvíz-völgy "besenyő korszaka", további sorsuk eggyé vált a környező magyarságéval.

1418. A kun székszervezet első említése (Csertán-szék, a továbbiakban Halas-szék néven)

1422. Jász szójegyzék

1495 körül: Bonfini ismeretlen forrás alapján leírja a Csanád megyei(?) (valószínűleg a Besnyő - Nagybesnyői - utóbb Bottalütő Besenyőnek is nevezték) nemessé lett besenyők megjelenését: zászlóik vannak, lenyírják a szakállukat, nagyra növesztik a bajuszukat, lófarokbokrétás süvegük van, perzsa módra bő selyemköpenyt hordanak, szeretik a lovakat.

"/Győrffy Gy: A magyarság keleti elemei 164.old./ 168* Besenyő, más néven Nagybesnyő helyiség régen Csanád utóbb Torontál megyében . Itt őrizték meg a besenyők Magyarországon legtovább népi különállásukat. Úgy látszik utóbb Bottalütő Besenyőnek is nevezték. "

(1502.) A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyvében szerepel 1502-ben Benedictus de Bothalnezhebesene nevű tanuló (SchraufK.: magyarországi tanulók külföldön IV.155.)

(1632-1633) A név elírás Bothaluethebesene helyett, ugyanis 1632-ben és 1633-ban Telegdi János kalocsai érsek rokona Stephanus Besseniey de Bottal üteö Besenie és Stephanus Besseniej de Bottal eütö Besseniej ( Jakubovich, MNy.1921.120).

A nagybesnyővel való azonosítás mellett szól, hogy ez az egyetlen Besenyő nevű helyiség, ahol régi módon harcoló antiquo more exercituare debentes / besenyők éltek, akik kiváltságaikat a középkor végéig megújították. A név művelődéstörténeti magyarázatát ld. Jakubovich, i.h. Azonos a harangod, mai Aranka-patak melletti Óbesnyő (Beşenova) helyiséggel Makótól délre. /Csanád vármegye/ (Cs.I.694 hibásan; Borovszky: i.m. II.54-59; Milliker B.: Délmagyarország középkori földrajza. Temesvár, 1915. 163; Gy. I. 877);=BM.125.

XX-XXI. század

1896??. Tinódi leletek előkerülése
Hatházi: "A mai Sárbogárd "Pintér-Varga család temetője" vagy "Tinódi szőlőhegy" néven ismert határrészéből valószínűleg előkelő besenyő kiscsaládi temető szórványleletei jutottak a Magyar Nemzeti Múzeumba, a múlt század utolsó harmadában. A leleteket több ízben közölték: 1. Oldalpálcás zabla, szegecseket utánzó ezüst berakással (3. tábla 4.). 2. Vállába kovácsolt fülű, kerek kengyelpár (3. tábla 3.) 3-4. Két keleti típusú szablya, enyhén ívélt pengével, a penge síkját kővető markolattal, viszonylag hosszú, egyenes keresztvassal. A 2. számú példány keresztvasán vörösréz borítás nyomai (3. tábla 1-2.) ( NAGY I893/b 272-73; 1896 349, 351, 365, I. t. 2-3; NAGY-NEMES 1900 82-83, XXIII. t. 17-18, 31-32; CSALLÁNY 1959 56, VIII. t. 1; DIENES 1966 209-210, 108. j., 5. kép 1; PÁLÓCZI HORVÁTH 1989 30-31,113,118,18/a, 20-21. rajz, 1-2. kép; HATHÁZI 1990 46, 2. t.).

A tinódi szablyák alapvetően különböznek honfoglaláskori megfelelőiktől. (Legközelebbi hazai rokon példányaik a MNM-ban őrzött, ismeretlen lelőhelyű szablyák.)

Lényegében egy jellegzetes keleti szablyatípusról van szó, melyhez elsősorban a 11-12. századi déloroszországi mlékanyagban találni párhuzamokat (PLETNEVA 1958 166, 173, 9. kép 5,10. kép 3, 6,14. kép 1, 5.). Ennek a honfoglaló szablyáktól jelentősen eltérő (hosszabb, kevésbé ívelt, súlyosabb penge, egyenes markolat kiképzés) típusnak a használata mind a besenyő-úz-csornüje klobuki, mind a kun emlékek körében kimutatható, s szervesen összefüggött azzal a steppei fegyverzet-váltással - főleg a kun időszakban -, mely az orosz, perzsa és kaukázusi páncélok, sisakok nomád átvétele jelentett. Használatuk felső időhatárát a mongol-kori (13-14. századi) újabb típusok feltűnése adja meg (PLETNEVA 1958 166; FEDOROV-DAVYDOV 1966 22-23; PÁLÓCZI HORVÁTH 1972 187-88;1993 144-45.). Ezek alapján a tinódi szablyák 10. századi keltezése kizárható, a "klasszikus" kun példányoktól való eltérések, s a történeti adatok a 11. század közepére, esetleg második felére valószínűsítik korukat."

1933. Rassovszky. D. A.: Petchenegues, Torks et Berendes en Russie et on Hongrie. Seminarium Kondakovianum VI. (Praha 1933),

1939. Györffy György: Besenyők és magyarok

1958. Pletnëva, S. A.: Pecenegi, torki i polovcy v juznorusskih stepâh. MIA 62. (1958) 151-226.

1973. Pletnëva, S. A.: Drevnosti cernyh klobukov. ArhSSSR El-19, Moszkva 1973.

1974. Pletnëva, S. A.: Poloveckie kamennye izvaâniâ. ArhSSSR E4-2, Moszkva 1974.

1981. Pletnëva, S. A.: Pecenegi, torki i polovcy. In: ArcSSSR. Stepi Evrazii v ëpochu srednejevekov'â. Red.: Pletnëva, S. A. Moszkva 1981, 213-222.

1988. Pálóczi HorvátH András: Besenyők, Úzok, Kunok című tanulmánya megjelenik. In

Magyarrá lett keleti népek (Szerk: Szombathy Viktor és László Gyula) Utazások a múltban és jelenben sorozat Budapest (Panoráma Kiadó Bp. 1988.) 106 -163. oldal

1989. Pálóczi Horváth András: Besenyők, Kunok, Jászok című könyve megjelenik Corvina- Hereditas

1989. Györffy György: Besenyők és magyarok

1990. Győrffy György: Besenyők és magyarok (1939,1989) In A magyarság keleti elemei című könyve Gondolat Bp. 1990. (94-192.)

1996. Pálóczi Horváth András: Nomád népek a Kelet-európai steppén és a középkori Magyarországon. In: Zóduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön. Szerk: Havassy Péter. Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996. 9-36.

1996. Hatházi Gábor: A besenyő megtelepedés régészeti nyomai fejér megyében című tanulmánya megjelenik. In SAVARIA a Vas Megyei Múzeumok Értesítője Szombathely 22/3 ( 1992-1995) Pars Archeologica 1996.

1996. Ferenci István: Barót nevérol s az erdovidéki-barcasági besenyo csoport történeti szerepérol. (kivonat) ACTA - 1996. In A Székely Nemzeti Múzeum, a Csíki Székely Múzeum és az Erdovidéki Múzeum Évkönyve

1999. Viktor Spinei: Pecenegii : gr. Patzinakitai; Kaggari Marile migratii din estul si sud-estul Europei in sec. IX-XIII; Institutul European; 1999

2001. szeptember 22. Budapest V. Alkotmány utca 9-11. Besenyő - besnyő nevű települések polgármesterei, képviselői és hagyományőrzőinek I. találkozója.

Bóta László kérésére Baják László elkészíti a besenyő (kronológia) adatár első változatát.

2002. augusztus 18. Gödöllő - Máriabesnyő: Besenyő - besnyő nevű települések polgármesterei, képviselői és hagyományőrzőinek II. találkozója.

2006. Vásári István: Besenyők és Úzok című tanulmánya In A régi Belső Ázsia története 1, Belső-Ázsia nyugati nyúlványa: a kelet-európai steppevidék Vásáry István, Draskovits Zsuzsa, Balassi Kiadó Szerkesztette Bende Ildikó, Zimonyi István sorozatszerkesztő

2004. december 4. Bp. ÓMT Besenyő kutatás áttekintése tanácskozás

Ezt követően kezdődik a honlap elkészítéséhez a különféle anyagok gyűjtés és rendszerezése.

2006. Petkes Zsolt: 12. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLET SÁRBOGÁRD-TEMPLOM-DŰLŐBŐL

Újabb régészeti adatok a Sárvíz völgy 10-12. századi történetéhez című tanulmánya Alba Regia 35. 2006.

2008. október 23. Bóta László elkészíti a besenyő honlap tartalmi vázlatát, a honlap térképet és átadja a honlap készítőknek a honlaphoz összegyűjtött tartalmat.

2009. október 5-én Ambrus Aladár és Bartalis László láthatóvá teszik az Interneten (mikrolagak.com címen) a Khangária honlap kezdeti változatát és megindul a honlap javítása, finomítása, feltöltése.

Készítette Baják László 2001-ben

Kiegészítette: Bóta László 2004-től