Hírek a nagyvilágban |
Első kézből |
Fókuszban a világ magyarsága |
Összefogással, közös munkával |
Olvasóink írják
|
|
3.oldal
Tíz éves az ukrán—magyar vízügyi megállapodás
A további együttműködésről is tárgyaltak
Múlt héten volt tíz éve, hogy aláírták az ukrán—magyar vízügyi együttműködési megállapodást. E kerek évforduló alkalmából a Badaló (Beregszászi járás) és Tarpa (Magyarország) — a 2001-es árvíz folyamán itt szakadt át a gát — közötti folyószakaszon, a Tisza gátján ünnepi megemlékezést tartottak.
Dr.
Persányi Miklós, Magyarország környezetvédelmi és vízügyi minisztere ismertette
az eltelt tíz esztendő alatt közösen végzett munkát. Kiemelte, hogy a hatékony
együttműködésnek köszönhetően Kárpátalján 14 jelzőállomást helyeztek üzembe. A
két ország vízügyi szakemberei számára ezek folyamatosan adatokat szolgáltatnak
a Tisza vízállásáról, a folyóba hullott csapadékmennyiségről, a légkörben
végbemenő folyamatokról. A pontos információknak köszönhetően így gyorsan és
hatékonyan lehet szervezni az árvízvédelmet. Egyébként Magyarország a
kárpátaljai jelzőállomások felépítésére, beüzemeltetésére eddig mintegy 325
millió forintot fordított.
A magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter kihangsúlyozta, hogy a két szomszédos megye árvízvédelmi együttműködése zökkenőmentes. Dr. Persányi Miklós vázolta az előttük álló feladatokat is. Mint kiderült, az elkövetkező években hat víztározót szeretnének építeni, s folytatni fogják az árvízmegelőző munkálatokat, a gátak megerősítését is.
A közös árvízvédelmi munkálatok hatékonyságát, eredményeit méltatta Vitalij Leljavszkij, az ukrán vízgazdálkodási állami bizottság megbízott elnöke, határvízi kormánymeghatalmazott, illetve Oreszt Ivanickij ukrajnai és Fazekas László magyarországi határvízi kormánymeghatalmazott-helyettes is.
Volodimir Csipak, a Kárpátaljai Vízügyi Igazgatóság főmérnöke és magyar kollégája az automatikus jelzőállomások, különösen a vízminőséget ellenőrző műszerek által biztosított lehetőségekről szóltak. Mint elmondták, a jelzőállomások ötpercenként továbbítják az adatokat a Tisza és mellékfolyói vizének minőségéről, a vízállásról stb.
A két határ menti megye vezetőinek jókívánságait Monori István külügyi tanácsadó, Gazda László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnökének személyes megbízottja és Revák István, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnökének első helyettese tolmácsolta, kiemelve a további hatékony együttműködés fontosságát.
A felszólalásokat követően dr. Persányi Miklós, dr. Váradi József helyettes államtitkár, kormánymeghatalmazott, Vitalij Leljavszkij és Viktor Horev, az ukrán vízgazdálkodási állami bizottság elnökének tanácsadója leleplezte az ukrán—magyar vízügyi együttműködés 10. évfordulója alkalmából a Tisza gátján elhelyezett emlékkövet.
Tudósítónk
Fotó: Fazekas Elemér
November – gyász, elmúlás
A halottak napjával kezdődő hónap, amikor minden az elmúlástól nyüszít, 1944-től a kárpátaljai magyarság számára a mérhetetlen közös gyász időszaka. A malenykij robotra elhurcolt tízezrek hiánya ötvenkilenc esztendő múltával is fáj. Gyötri a hozzátartozókat, lelket emésztő teherként nehezedik a közösségre, riaszt minden magyart.
November huszonkettedikén majd újra elzarándokolunk a Sztálinizmus Áldozatainak Szolyvai Emlékparkjába, hogy fejet hajtsunk az ártatlanul elpusztítottak jelképes temetőjében. Elzarándokolunk – mondom, hiszem. Viszont riasztanak, rémisztenek az elmúlt évek tapasztalatai. Amikoris kicsinységünkben, bárgyú önzésünkben még az emlékezés, a gyász színhelyét is magyar—magyar háborúskodás küzdőterévé alacsonyítottuk.
Nos, aligha lehetséges logikusabb szándék, akarat, mint az, hogy ez soha többé ne ismétlődjék meg.
Talán felfigyeltek arra, hogy folyamatosan többes szám első személyt használok. Tudatosan. Mert írhatnám azt: elzarándokolunk, alacsonyították. Ám már ezzel is önmagamnak és az egységre ösztönző akaratnak is ellentmondanék.
Maradjunk tehát a többes szám elő személynél, már csak azért is, mert a fájdalom mellett a felelősség is közös. Legalábbis annak kell lennie.
Egy József Attila-díjas költő tanulmányában olvastam, hogy a kárpátaljai magyar hajlamos magát az anyaországi magyarnál jobbnak titulálni, mondván: mi vagyunk az igazi magyarok…
Nos, lehet, hogy ez általánosságban, néhány pohár bor, sok stampedli olcsó vodka elfogyasztása után igaz. Viszont az, hogy ki a jó és ki a rossz magyar, aligha mérhető, meghatározható. Véleményem szerint ezesetben ezek a jelzők egyszerűen nem használhatók, nincs valós jelentéstartalmuk. Mert lehet az ember jó vagy rossz helyesíró, a babgulyás is lehet jó vagy rossz…
A magyar az csak magyar… akármilyen ember is.
Horváth Sándor
Olvasóink figyelmébe!
2003. júliusától az UMDSZ tagjai számára ingyenesen biztosítottuk lapunkat. Mivel 2004. január elsejétől erre már nincs lehetőségünk, ezért kérünk mindenkit, aki szereti, olvassa a Krónikát, rendelje meg a postahivatalokban.
Egy hónapra — 1.80-at, fél évre — 10.80-at, egy évre pedig 21.60-at kell fizetniük azért, hogy hetente olvashassák lapunkat. Egy-egy lapszám így nem kerül többe 45 kopijkánál.
Minden olyan előfizetőnk részt vehet nyereménypályázatunkon, aki legalább 2004 első hat hónapjára, illetve egész évre megrendeli lapunkat, az előfizetési szelvény másolatát pedig, mellékelve az előfizető nevét és címét 2004. január 10-ig beküldi címünkre (Beregszász, Főposta, Pf. 1.). A januárban sorra kerülő sorsoláson 100 díj talál majd gazdára. A legszerencsésebb előfizetőnk egy színes tévét vihet haza!
Indexünk: 08759
4.oldal
Első kézből
A
vegyesbizottság ülése
jelentős áttörést hozott az ukrán—magyar intézményesített kapcsolatokban
A sajtóban a közelmúltban Ungváron megtartott ukrán—magyar vegyesbizottság ülésével kapcsolatban számos tiltakozás, találgatás látott napvilágot. Milyen eredményekkel zárult a tanácskozás? — kérdeztük Gajdos István parlamenti képviselőtől, aki személyesen is részt vett a vegyesbizottság munkájában.
— A 12. ülésszak jelentős áttörést hozott az ukrán—magyar intézményesített kapcsolatokban, hiszen a felek számos olyan kérdésben fogadtak el ajánlásokat, amelyek ügyében az elmúlt esztendőkben nem történt érdemi előrelépés. Saját sikeremnek is tekinthetem, hogy az ajánlások között az Általános kérdések című fejezetben helyet kaptak azok a törvénytervezetek is, amelyek parlamenti elfogadtatásán jelenleg is dolgozunk. Ezek között is a legfontosabb A nemzeti-kulturális autonómiáról szóló törvénytervezet. Miért éppen a nemzeti-kulturális autonómia? Miért nem a territoriális? Ez utóbbival kapcsolatban ugyan 1991-ben Kárpátalján több népszavazásra is sor került, Ukrajna jelenlegi törvényei azonban nem teszik lehetővé a nemzeti alapon történő autonóm formációk létrehozását.
A nemzeti azonosságtudat megéléséhez azonban megfelelő törvényi-jogi hátteret kell biztosítani. Ha megvizsgáljuk az érvényben lévő jogi bázist, rá kell jönnünk, hogy az nem felel meg napjaink követelményeinek. Így például az adott nemzeti közösség semmilyen ráhatással sem bír a végrehajtó szervek vele kapcsolatos döntéseire. Hiszen, mint a gyakorlat is mutatja, a civil társadalmi szervezetek, amelyek többnyire tanácsadói testületekben vehetnek részt, nem tudják befolyásolni a folyamatokat. Úgy vélem, hogy a kiutat az egységes nemzetiségi önkormányzati rendszer kialakításával a nemzeti-kulturális autonómia jelentené. Erre a legkézenfekvőbb példa a Magyar Köztársaságban alkalmazott gyakorlat, ahol a különféle kisebbségi önkormányzatok teljes jogkörrel vesznek részt ügyeik intézésében, saját etnokulturális szükségleteik kielégítésében.
Jelenleg folyik a törvénytervezet előkészítése, illetve megvitatása. Valószínűleg az év végére sikerül szavazásra előkészíteni a Legfelsőbb Tanácsban.
A másik, hasonlóan nagy horderejű tervezet az új szerkesztésű A nemzeti kisebbségekről szóló törvény, amelyet Olekszandr Feldman képviselőtársammal közösen nyújtottunk be megvitatásra. A tervezetet már Ukrajna számos megyéjében bemutattuk, legutóbb éppen Ungváron, ahol október 14-én a Nemzetiségi Központban találkoztunk az érdeklődőkkel.
— Köszönöm a tájékoztatást!
Guthy Csaba
Folytatódik a települések vezetékes gázzal való ellátása
T
iszaújhely, Karácsfalva, Gödényháza — itt is fellobbant már a kék láng
November
3-a emlékezetes lesz a címben szereplő három ugocsai község polgárai számára,
hiszen e naptól az itteniek is élvezhetik a civilizáció egyik áldását, a
vezetékes gáz nyújtotta kényelmet. Az ebből az alkalomból tartott ünnepségeken
jelen voltak Ivan Rizak, megyénk kormányzója, Mikola Andrusz, a megyei tanács
elnöke, Gajdos István, a választókerület parlamenti képviselője, Pavlo
Fedoranics, a járási állami közigazgatási hivatal elnöke, Mihajlo Dovzsanin, a
járási tanács elnöke, a kivitelező vállalatok képviselői, más vendégek.
Karácsfalván a megye vezetői, illetve parlamenti képviselőnk felkeresték Fábián Gyula házát, hogy meggyújtsák a kék lángot, amely azt hirdeti: e község is csatlakozott Kárpátalja azon településeihez, amelyekre eljutott a vezetékes gáz. A munkálatok egyébként tavaly kezdődtek meg a településen. A bekötő gázvezeték mellett lefektették az utcákban is a csöveket.
Tiszaújhelyben illetve Gödényházán is várva várt esemény volt a hétfői ünnepség. A lakóházak túlnyomó többségéig itt is eljutott már a vezetékes gáz, aminek köszönhetően több száz család élvezheti az általa nyújtott kényelmet.
Az ünnepségeken Ivan Rizak kihangsúlyozta: Leonyid Kucsma állandó támogatásának köszönhetően nem csupán a Nagyszőlősi járás, hanem egész Kárpátalja lehetőséget kapott arra, hogy kiemelten kezelje a települések földgázzal való ellátásának problémáját. Ukrajna államfőjének kitüntető figyelme révén megyénk aktívan fejlesztheti gazdaságát, teljesítheti a költségvetési mutatókat, időben és teljes mértékben kapja a szociális kiadások, árvízvédelmi munkálatok, beruházásos építkezések központi finanszírozását.
Megyénk
kormányzója elmondta, hogy 2004 Kárpátalja települései vezetékes gázzal való
ellátásának éve lesz nálunk. Egyébként 2003 kilenc hónapja alatt már 6,7 millió
hrivnyát utaltak ki a megyei és a helyi költségvetésekből ilyen célokra, ami
háromszor több, mint az egész elmúlt évben. Ennek köszönhetően közel 130
kilométernyi gázvezetéket adtak át, 3170 lakóházba és 335 lakásba vezették be a
földgázt.
Gajdos István (az alsó képen), köszöntve a települések lakosait és a vendégeket, az összefogás fontosságát emelte ki. Kihangsúlyozta, hogy csak a legfelsőbb állami vezetés, a megyei állami közigazgatási hivatal, a járási közigazgatási hivatalok és járási tanácsok, a települések polgármestereinek és közösségeinek összehangolt erőfeszítése révén sikerül ilyen komoly előrelépést elérni a falvak és városok vezetékes gázzal való ellátása terén.
Parlamenti képviselőnk köszönetet mondott az elvégzett munkáért a megye vezetésének, személyesen Ivan Rizak kormányzónak, a kivitelezőknek, az egyszerű embereknek, mindazoknak, akik bármilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy Tiszaújhely, Karácsfalva, Gödényháza polgárai élvezhessék a civilizáció egyik fontos vívmányát, a gázfűtést.
Biró László