Hírek a nagyvilágban |
Első kézből |
Fókuszban a világ magyarsága |
Összefogással, közös munkával |
Olvasóink írják
|
|
7.oldal
Ünnepeltek a szociális szféra dolgozói
A múlt héten méltatták — immár negyedik alkalommal — szakmai ünnepüket a szociális szféra dolgozói. Ebből az alkalomból országszerte, így megyénkben is ünnepi gyűlésekre került sor, amelyeken e fontos, az emberekhez különösen közel álló szféra dolgozói nemcsak a sikerekről, az eddigi munkáról adtak számot, hanem szóltak arról is, hogyan lehetne még hatékonyabban segíteni a rászorulókat, a betegeket, egyedülállókat.
Beregszászban
a járási állami közigazgatási hivatal épületének tanácstermében került sor ilyen
rendezvényre október 30-án, amelyen együtt ünnepeltek a város és a járás
szociális dolgozói.
A résztvevőket köszöntötte többek között Braun Béla, a járási állami közigazgatási hivatal elnökének első helyettese, Zsupán József, Beregszász polgármestere, Volodimir Terpaj, a járási szociális főosztály vezetője, Krisztina Harapko, parlamenti képviselőnk, Gajdos István referense, Tetjana Szikorszka, a városi szociális főosztály vezetője, Valentina Krivolaba, a Nyugdíjalap járási kirendeltségének vezetője. Ennek során elhangzott, hogy a Beregszászi járás az egyetlen megyénkben, ahol az alapvető körhöz tartozó vállalatoknál sikerült teljesen felszámolni a bérhátralékot. Érezhetően javulnak a gazdasági mutatók is a Beregvidéken. Ennek köszönhetően közel hárommillió hrivnyával több folyt be a Nyugdíjalap költségvetésébe, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Nem véletlen, hogy a nyugdíjasok már elfelejthették, hogy milyen is volt az, amikor több hónapos késéssel kapták kézhez illetményüket.
Az ünnepség végén okleveleket, pénzjutalmat vehettek át a szociális szféra legjobb dolgozói.
B. L.
Együttműködés a természet védelméért
Sajnos, rohanó világunkban környezetünkkel, annak védelmével, megóvásával nem foglalkozunk érdemben, pedig nagy szükség lenne rá. Mindenki saját gondjával-bajával van elfoglalva — ami érthető —, s közben nem figyel oda az egyik legfontosabb dologra, értékre: a természetes és épített környezetre, amely körülveszi, amely életét lehetővé teszi, fenntartja. Szerencsére vannak kivételek: olyan emberek, szervezetek, akik szívügyüknek tekintik környezetünk védelmét, s nagy munkát fejtenek ki annak érdekében. Közéjük tartozik Nemeskéri Róbert, a Közép és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC) Üzlet és Környezet Programjának vezetője. Őt kérdeztem tevékenységükről, központjuk megalakulásáról, céljaikról.
— A
REC-et 1990-ben alapította az Egyesült Államok, Magyarország kormánya és az
Európai Unió. Azóta 28 ország írta alá szabályzatunkat. Központunkban 180-200 fő
dolgozik, munkánkat főleg a nyugat-európai országok, valamint az amerikai és
japán kormány finanszírozza. Én harmadik éve dolgozom a cégnél.
Missziós munkánk legfőbb célja, hogy javítsuk az adott régió környezetének minőségét. Ennek érdekében elősegítjük a lakosság számára a környezetvédelemmel kapcsolatos információk hozzáférhetőségét, s támogatjuk a környezetvédelmi szempontból őket érintő döntések meghozatalában való részvételüket is. Nem műszaki tervező, építő központ vagyunk, hanem elsősorban a környezetvédelemnek a társadalmi-gazdasági aspektusai érdekelnek bennünket.
Az Üzlet és Környezet Program, amelyet én koordinálok, a tisztább termelési technológiák kutatásával, elemzésével és terjesztésével foglalkozik régiónkon belül. Különös figyelmet fordítunk azokra a technológiákra és eljárásokra, amelyek segítségével hatékonyabban tudunk erőforrásainkkal gazdálkodni, kevesebb anyag- és energiaintenzitással termelni és kevesebb költségesen ártalmatlanítható hulladékot generálni. A tisztább technológiák és eljárások diffúziójának elősegítése mellett a környezetvédelmi ipar, az öko-projektek finanszírozhatóságára is figyelmet fordítunk. Számos nemzetközi szervezettel, fejlesztési bankkal és környezetvédelmi alappal működünk együtt, legfontosabb partnereink között megemlíteném az ENSZ Környezetvédelmi (UNEP) és Fejlesztési (UNDP) Programjait, a Világbankot, az OECD-t, az Európai Bizottság Környezetvédelmi, Regionális Fejlesztési és Kutatási Igazgatóságát és az EBRD-t.
Idén májusban Kijevben pán-európai környezetvédelmi miniszteri találkozóra került sor, amelyen mi is képviseltettük magunkat. A konferencián számos előadást tartottunk, részt vettünk különböző ENSZ-megegyezések kidolgozásában. Ezenkívül standunkon több környezetvédelemmel kapcsolatos kiadványt állítottunk ki. A találkozón többek között megvitattuk, hogyan lehetne Közép- és Kelet-Európa környezeti állapotán javítani. Ez persze megvalósíthatatlan demokratikus alapok megteremtése, megerősítése nélkül. Azt vallom: a környezetvédelem nem létezik demokrácia nélkül. Ugyanakkor a demokrácia és a jól működő piacgazdaság önmagukban nem elegendőek a komplex környezetvédelmi problémakör megoldásához, azt mind az államigazgatás, mind az üzleti szektor és a civil szféra együttgondolkodása és hatékony együttműködése teszi csak lehetővé.
Regionális környezetvédelmi központunk a következő módszert alkalmazza: ha olyan országba megyünk, ahol azelőtt még nem jártunk, először feltérképezzük a valós helyzetet (környezetvédelmi, társadalmi stb. szempontból), majd megpróbáljuk azokat az alapokat megteremteni, intézményrendszert és képességeket fejleszteni, amelyek által a valós, komoly környezetvédelmi feladatokat meg lehet oldani.
Örömmel mondhatom, hogy eddig már számos sikeres küldetést vittünk véghez a REC éves szinten 200-300 projektjének keretén belül. Így például előadásokat, konferenciákat és tréningeket tartottunk a vállalati befektetések etikai szintjének emeléséről, az ökológiai szempontból hatékonyabb és biztonságosabb vállalati irányításról, a környezetvédelmi alapok korszerű működtethetőségéről, valamint nemzetközi kutatási és fejlesztési programokban vettünk részt a hulladék és energiamenedzsment területein.
Kárpátaljával való kapcsolatunk egyelőre a Tiszát érintő problémákra korlátozódik. Olyan kérdésekben próbálunk segíteni, mint a különböző ipari folyamatok tisztábbá tétele, az árvízi problémák értelmesebb, fenntarthatóbb kezelése, a természetes rendszerek és folyamatok mélyebb megismerésével. Ésszerű, hosszú távú tervezéssel is segítünk, amely a gazdaságosság mellett a biztonságot és az életminőséget is figyelembe veszi.
A kapcsolattartás a REC és Ukrajna között egyelőre Kijeven keresztül valósul meg, ahol szintén van egy regionális környezetvédelmi központ, amely évekkel ezelőtt az Európai Unió és az Egyesült Államok kérésére a mi segítségünkkel jött létre. Önálló jogi státusszal rendelkezik, s működéséért mi nem vállalunk felelősséget.
Kihangsúlyoznám, hogy mi missziót teljesítünk, nagyon komolyan vesszük környezetünk védelmét, megóvását, hiszen nem mindegy, hogy a jövő nemzedék milyen világba születik és milyen körülmények között nő(het) fel.
Hegedűs Csilla
8.oldal
Összefogással, közös munkával
Aki belép az Asztélyi Elemi Iskolába, nyomban megakad a szeme azon a pannón, amely az összefogás, a közös munka pillanatait örökíti meg. A fényképek 1998-ban készültek, akkor, amikor az iskola történetében egy igen fontos dolog történt: megszépült, felújult az épület. A munkálatokról, az azóta eltelt időszak eseményeiről File Erzsébettel, a tanintézmény vezetőjével beszélgettünk.
—
Egy nyári akció keretében bonyolítottuk le a felújítást, amelyben aktív részt
vállaltak a falu fiataljai: meszeltünk, festettünk, lambériát és neonokat
szereltünk fel. Persze nem önerőből végeztük el mindezt: egy holland alapítvány
segített nekünk — emlékezik az igazgatónő.
Az említett támogatást a Baráti Segítségnyújtás Ukrajnáért Alapítványtól kapták, amelynek van egy itteni testvéralapítványa, az Asztély Karitasz. Az 1998-as tatarozáskor olyan minőséges munkát végeztek, hogy öt évig nem volt szükség meszelésre, festésre. Az idén a járási közoktatási osztály finanszírozásával került sor a falak felfrissítésére.
Az igazgatónő elmondta, hogy míg mások keresik a szponzorokat, addig ők abban a kivételes helyzetben vannak, hogy a szponzorok keresik meg őket. Ennek köszönhető, hogy elemi iskola létére az asztélyi tanintézménynek tornaterme is van, amit pedig sok általános vagy középiskola sem mondhat el.
—
Egy magyarországi lelkészbarátunk, Szentpály Juhász Imre közreműködésével
nyújtottuk be azt a pályázatot, amelyen 150 ezer forintot nyertünk. Ebből az
összegből vásároltuk meg a tornaterem berendezését — újságolta File Erzsébet.
Ugyancsak Szentpály Juhász Imrének köszönhetően sikerült kibővíteni a tanintézmény könyvtárát: a lelkész mesés- és szépirodalmi könyvekkel látta el a gyermekeket.
Az asztélyi iskola vezetőjének van miről beszámolni. Például arról is örömmel beszélt, hogy az idén az állam és az említett holland alapítvány támogatásával felújították a vízvezetékrendszert. Emellett a nyár folyamán egy szép projekten dolgoztak, aminek célja egy sportpálya létesítése az iskola mellett. Kilenc holland fiatal érkezett a nyáron Asztélyba, hogy a falu lakosaival, a szülőkkel karöltve részt vegyen a munkálatokban.
— A holland alapítvány finanszírozta a projekt anyagi részét, vásárolta meg a hozzávalókat, a munkaerőt pedig mi biztosítjuk — mondta az igazgatónő.
Holland barátaik nagyon sokat tettek már az asztélyiakért, s a segítségnyújtást a jövőben is folytatni kívánják. Postma Dirk jogász az, aki elindította az akciót. Ő az, aki céljául tűzte ki, hogy segít az ukrajnaiaknak, de nem akárhogyan, hanem egy konkrét településnek. File Erzsébet így beszélt róla:
— Postma Dirk minden közintézményünkben tett már valamit, neki és társainak mindenütt ott van a kezük munkája. Hálával és köszönettel tartozunk nekik mindazért, amit értünk, asztélyiakért tettek.
Az iskoláról szólva az igazgatónő elmondta még, hogy jelenleg 27 tanulójuk van, két összevont osztályban. Hárman foglalkoznak a gyerekekkel: Kázmér Melinda az első és a harmadik osztályt, File Erzsébet a második és a negyedik osztályt vezeti, míg Komári Éva az ukrán és az angol nyelv szépségeivel ismerteti meg a kis alsósokat.
— Messzemenően érezzük a gazdasági helyzet javulását is: rendszeresen ellátnak minket tankönyvekkel, s ha régen gondot okozott a tüzelő beszerzése, ma házhoz szállítják, csak be kell rakni a pincébe. Húsz éve dolgozom az iskolában, 1998 óta vezetem a tanintézményt, s szerencsésnek érzem magam, hisz ilyen segítőkész gárdával a hátam mögött könnyű dolgom van.
-gyöngy-
Példaértékű együttműködés
Óvoda és községháza — két teljesen eltérő rendeltetésű közintézmény, de egyaránt a lakosság érdekeit szolgálják, tehát mindkettőjük számára fontos az összehangolt munka, az együttműködés. E szempontból példa értékű az a szoros, gyümölcsöző kapcsolat a két közintézmény között, amelyet az ungvári járási Salamonban tapasztaltunk. Mint ahogy a minap Tóth Valéria, a salamoni óvoda vezetője megjegyezte: „Nincs olyan kérdés, amely megoldásában ne lenne segítségünkre a község polgármesterasszonya, Szubota Erzsébet. Az általa nyújtott rendszeres támogatások nagyban megkönnyítik munkánkat”.
De
ne szaladjunk ennyire előre.
Tóth Valéria zenenevelőként 17 éve dolgozik a salamoni óvodában, ahol 1997-től ő tölti be a vezetőnő tisztségét is. Mint elmondta, bár óvodájuk 48 férőhelyes, a két csoportban csak 30 gyerek van, mivel az utóbbi években nagyon kevés csöppség született községükben.
— Az apróságokkal két nevelő és három dada foglalkozik nagy-nagy szeretettel, odaadással. Bátran kijelenthetem: igazi nagy család vagyunk — jegyezte meg büszkén miközben körülvezetett az épületben.
Szépen, otthonosan berendezett termek, meleg fogadott mindenhol. A polcokon szebbnél szebb játékok, a falakon mese-, állatfigurák, mintha kis meseházikóban járna az ember. Jó ide betérni…
— A gyerekek is szívesen jönnek. Bár óvodánk magyar tanítási nyelvű, az ovisok között jelentős számú ukrán anyanyelvű csöppség van. Egyiküknek sem okoz gondot, hogy nem beszélnek magyarul, hisz játék közben jól megértik egymást, sőt elérve az iskoláskort, valamennyien folyékonyan beszélik a magyart — mondta a vezetőnő.
De mint megtudtam, fordítva ez már nem igaz. A magyar anyanyelvű gyerekek legfeljebb köszönni tanulnak meg ukránul, pedig a nagyobbak csoportjában ukrán foglalkozások is folynak. Hogy miért?
—
Részben talán azért, mert az ukrán gyerekek nem beszélnek velük ukránul —
válaszolta Tóth Valéria. — De gyakran az akarat is hiányzik, s ez a későbbiekben
sok problémát okozhat számukra.
— Apropó, problémák. Mi a helyzet e téren Önöknél?
— Büszkén kijelenthetem, hogy szerencsés helyzetben vagyunk e téren. A polgármesterasszony által nyújtott hathatós segítségnek köszönhetően a múlt évben az épületbe bevezettük a vizet, kimeszeltük a termeket, az idén átfedtük az épületet, most pedig a gáz bevezetéséhez szükséges előkészületek folynak. A napokban készült el ez utóbbihoz a tervrajz, a kazánt is megvettük, s ha a jó Isten segít, tavasszal hozzákezdhetünk a munkálatokhoz.
Mint megtudtam, Szubota Erzsébeten kívül számos más támogatója is van az óvodának. A Dorcas segélyszervezettől például játékokat, taneszközöket kaptak a salamoniak.
— Panaszra tehát nincs okunk, de ennyi jó, segítőkész emberrel körülvéve nem is lehet — jegyezte meg végül Tóth Valéria.
-kata-