· Online vendégek: 1
· Online tagok: 0
· Regisztráltak: 45
· Legújabb tag: Krismass
|
|
|
A földi ember fejlődésének problémája |
|
A földi ember fejlődésének problémája
A földi ember a XX. században kijutott a Világűrbe, és egy újabb büszke címmel tüntette ki magát:
az intelligens ember .
Azt hiszem elég egy alapos pillantást vetnünk bolygónkra, s rögtön szembeötlik milyen nevetséges és sajnos szánalmas ez a fennhéjázó vállveregetés. Az Értelmes Ember, a homo sapiens ugyanis mást sem tesz, minthogy igyekszik minden tettével megcáfolni magára vonatkozó állításait. Módszeresen pusztítja környezetét, s vele saját magát is. Földünk, környezetünk állapotát egy kívülálló szemével nézve, a látottakból logikusan következtethetnénk civilizációnk, kultúránk fejlettségére is. Nem vagyok meggyőződve, hogy hízelgő lenne ránk nézve ez a kép.
De hát mi itt a probléma, a baj?
Hiszen problémáinkat, nehézségeinket technikai fejlettségünk, civilizációs vívmányaink felhasználásával már régen meg tudtuk volna oldani, vagy ki tudtuk volna küszöbölni! Miért nem voltunk képesek megtenni ezt? Legelőször is, ennek az okáról kell beszélnünk.
A földi ember évezredek óta a birodalmi, és egyeduralmi rendszer szerint fejlődött. Nációk sora harcolt, fegyverkezett területért, anyagi javakért az "ellenséges" népek, törzsek ellen. Hihetetlen gyorsasággal teremtett meg és fektetett be szellemi, illetve anyagi energiát, s megtanulta ezeket az évezredek alatt saját maga ellen fordítani. Ahogy fejlődtek a tudományok, ahogy nőtt az emberiség tudása, úgy váltak egyre veszélyesebbé az új és új találmányok, amiket a harcászat céljaira felhasznált, berendezve ezzel az eleve-összeférhetetlenség elvén alapuló, máig is élő világrendszert.
Persze az egymást követő évszázadok embere nem felejtette el soha fejlettségét, modernségét, tudását hangoztatni. Soha nem felejtettük el a múltbeli, történelmi eseményeket ostobaságnak, politikai analfabétizmusnak, más eseteket fölösleges vérontásnak, "történelmi baklövésnek" bélyegezni. Való igaz, kulturált világunk nem tűri már meg a legyőzöttek koponyájából italozó, primitív, barbár ősök képét, ennyiben valós a fejlődés. Megtűri viszont a földrészek kiirtására alkalmas rakétákat, s azt, hogy kiemelt jelentőségű emberek kis csoportjai tartsák kezükben a romboló gépek elindításához szükséges kódokat. Mára elértük, hogy a véres csatabárdok fekete diplomatatáskákká "konszolidálódjanak".
Ez lenne az a sokat emlegetett fejlődés?
Sokat hallani a közönséges frázissá vált szállóigét, amit hovatovább már az általános iskolában is tanítunk, miszerint:
"Historia est magistra vitae"
- azaz a történelem az élet tanítómestere. Ezek alapján, kérdezem én: Mikor és mit tanultunk valaha is ettől a tanítómestertől? Ki tanulta már az Ókorban is alkalmazott tömeges deportálásokból, az egyszemélyű uralomból, a demagógiából, a rabszolgaságból és a véres hódításokból? Ki a keresztes hadjáratokból, a 7, 30, 100 stb. éves háborúkból, a módszeres indiánirtásból? Esetleg megkérdezhetnénk erről az első világháború 8, vagy a második világháború több millió halottját, a haláltáborokban elpusztultakat!
Bizony nem nehéz belátni, hogy még mindig a legelső leckét vesszük ettől a bizonyos tanítómestertől, még mindig nem tudtuk megoldani ugyanazt a problémát: békében, egymást elfogadva, egymás mellett élni.
Miért kell ahhoz személyesen megélni egy katasztrófát, hogy felismerjük ennek az igazságát? Ma is folynak háborúk, s mi megszoktuk, hogy kényelmesen, TV-ből nézzük az öldöklést, és nem vagyunk képesek felismerni, hogy mi lenne, ha mindez itt, és velünk történne. Ránk talán figyelnének a többi világrész "tévénézői", felismerné a világ, hogy mi folyik itt?
Persze mindez lehetetlen, míg meg nem történik.
Eljött a nap, hogy civilizációnk technikai fejlettségének azon a fokán áll, ahol egy nagyhatalmi háború végzetes következményekkel, bolygónk teljes kipusztulásával járhat. S habár ezzel az emberek, köztük vezető politikusok egy része is tudatában van, mégsem kizárt a lehetőség, hogy ez megtörténik.
De tételezzük fel, hogy ennyi szerencsétlenség után, amit az emberiség történelme során megélt, mégsem folytatódik a sor és nem kell még egy katasztrofális, világméretű háborút megélnünk. Ebben az esetben is fennáll még az emberiség veszélyezettségének ténye.
|
|
Még nem küldtek hozzászólást
|
|
|
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
|
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Még nem küldtek üzenetet
|
|
