Mezőgecsei Református Egyház

Történelmi összefoglaló

„Gecse, innen ered a Gecsei nemzetség, igen jól épült falu, elég terjedelmes határral, amely a gabonát és a szőlőt jól megtermi, de bő trágyázással kell a jó termésre serkenteni. Többeké, köztük Csornai Kajdy Lajosé, aki itt jeles kastélyt és a minap nagy költséggel kőből helvét hitvallású templomot épített.”

Mikor vette eredetét a gecsei egyház homály fedi. Valószínűleg 1552 után reformáltatott, mert ebben az évben Petrovics Péter Munkács ura pártfogása és Kálmáncsehi Sánta Márton akkori beregszászi pap elnöklete alatt Beregszászban zsinatot tartottak, (pusztán beregi papokból állt), melynek fő célja volt az egész megyét Kálvin értelme szerint reformálni.

A település nevét először 1232-ben említik a krónikák: GWECHE (o. Gwetsche). Árpád-kori település. „1464-ben Mátyás királytól nyert adomány alapján beiktatták, a lelkészi konvent által Gecsey Gergely, Márton György és Bálint Gecse birtokába az összes királyi joggal együtt.” – olvashatjuk a korabeli latin nyelvű iratokban. Fényes Elek leírása 1851-ből: „Gecse, magyar falu, Beregh vármegyében… 28 görög katolikus, 457 református, 6 zsidó lakja. Református anyaszentegyház. Földje igen termékeny, de legelője szűk.” A község a Gecsey család ősi fészke, már a XIV. században népes és virágzó. Földrésszel bírtak itt az elmúlt századok során a Tivadariak, a Kisfaludiak, a Peresek, a Bay, a Wass, a Bényei családok. A XVIII. Századtól kezdve mind több itteni birtokrész kerül a Kajdy nemes család kezére.

Mezőgecse lakóinak mintegy 60%-a református, a többi görög katolikus. A reformáció kezdetén Mezővárinak volt filiája Mezőgecse, de már 1645-ben Macsolának a filiájaként említették. 1714-től anyagyülekezet. Anyakönyve 1777-ben kezdődik, Cseresnyés Samu papsága alatt. Ez az anyakönyv ma nincs a gyülekezet tulajdonában (a szovjet hatóságok elkobozták és az állami levéltárba szállították, az ukránok pedig saját nemzeti kincsüknek tekintik). Első temploma és tornya fából készült a mostani iskola helyén.

1805. június 25-én kelt királyi engedélynél fogva kőtemplomot kezdtek építeni. Ennek építése az említett Kajdy nemesi család nevéhez fűződik, melynek úgyszólván minden kövét és szögét, egyéb jól tevők és e szegény egyház parányi erejével kifejezett és tanúsított hű szorgalma mellett, ama halálában is igen tisztelt Csomai Kajdy Lajos urat, és nagykegyességű nőjét T. Ludányi Bay Terézia asszonyt dicsőítik. Kiknek fáradatlan szorgalmuk, ernyedetlen buzgóságuk, tiszta szándékú kötelességük által emelkedett fel nagy részben ezen egyháznak kőtemploma és tornya. Felszenteltetett az egyház 1817-ik év szeptember 21-én. Akkori prédikátor Fazekas János és máramarosi nyugalmazott esperes Nánási Mihály által.

A templom tornyának befejezése Kajdy Erzsébet, néhai Bényei László özvegye 400 részes forintot, ugyanerre a célra Badalóban lakó, de Gecsében is birtokos Gecsey János 50 részes forintot adományozott.

A parochiális házat is ő ajándékozta az egyháznak de mikor nem tudatik. Néhai Tek. Kajdy István úr, Tek. Bereg megyének sokáig volt alispánja, de minthogy ez a paplak távol a templomtól, és sárvíz idején a falu hosszanti járás nem kevés alkalmatlanságára volt a papnak, ily célból az elöljárók, az egyház nemes lelkű főkormányzója tek. Ludányi Bay Terézia asszony 1826. augusztus 1-én elcseréltette E. Delényi Dennyey Károly úrnak a templommal által ellenben lévő puszta telekéért, melyen soha semmi épület sem, de minthogy a régi parochiánál szélesebb volt, s jövendőre nézve alkalmasabb lakhelyül fogna szolgálni. A papnak a templom szomszédságában Bényey Károly úrnak 300 részes forintot adott az ekklézsia, melynek 2/3-át a fent említett tisztelt asszonyság fizette ki.

1827-ben szept. hónapban az említett cserélt teleken az új parochiális háznak építése megkezdetett, oly sebes haladással épült, hogy következő 1828-ik év május 21-én akkori prédikátor Varga János szerencsésen bele is költözött. Ezen új parochiális ház építéséhez noha parányi erejével noha az egész ekklézsia hozzájárult, de mégis e fenti nagykegyességű asszonyságak tek Ludányi Bay Therésia asszonynak köszönheti keresztülvitelét.

Az iskola a régi fatemplom s torony helyére 1813-ban építtetett. Az iskola keletkezését T. Csomai Kajdy Lajos úrnak köszönheti. Ekkor hozott az egyház iskolatanítót. Az iskolát 1886. szept. 1-én az államnak adta át, oly feltétellel, hogy ide mindig ref. Vallású férfi tanítót nevez ki, a kántori teendők elvégzésére is alkalmas.

Már a fatoronyban is két harangja volt a Mezőgecsei gyülekezetnek, melyek közül a nagyobbikon ilyen felirat volt:

”NOBILIS ECCLESIA GECSEIENSIS REFORMATA ADCULTUM S. S. TRINITATIS FUDI CURAVIT SUBCURATORE NICLAU GECSEY ANNO DOMINI 1777”.

A harangot Fogarasi Lőrinc öntötte, rettegi harangöntő. Jelenleg ez a kisebbik harang.

Az eredeti kis harang felirata ez volt:

„FURAE EXPENSIS ECCLESIE GETSEIENSIS ANNO 1800”.

Ez a kisharang elhasadt. Csomai Kajdy Lajos és neje Ludányi Bay Terézia a hasadt kisharang helyében 1826-ban egy több mint 3 mázsás harangot öntetett. Felirata:

„T. Csomai Kajdy Lajos úr és T. Bay Therézia asszony öntették a gecsei reformata ekkla részére 1826”.

Mintegy 600 részes forintba került.

Ezt a harangot 1917-ben elvitték az I. Világháború hadiszükségleteinek kielégítésére. Kis Jenő akkori lelkész elbúcsúztatta a harangot, az akkori lányok pedig felvirágozták, és úgy szállították a borzsovai állomásra. A jelenlegi nagyharang 1925-ből való, Herold Richárd harangöntödéjében(Komotau) készült. Felirata:

„Ezen harang Isten dicsőségére készítetett a Mezőgecsei Református Egyház híveinek áldozatkészségéből, az Úrnak 1925. esztendejében”.

„Már most itt fogunk Isten segedelmével építeni.”

Csaknem egészen kőből épülvén az említett nyolc ölnyi hosszúságú és majd öt ölnyi szélességű parochiális újház el lehet gondolni hogy nem kevés munkában fáradságban és költségben került és sok akadályok jöttek közbe. Mint azért mivel az ekklésia nem nagy számból áll, mind kiváltképpen azért mivel sokan üresek lévén a vallás iránt való buzgóságtól és az ilyen közönséges épületnek elmúlhatatlanul szükséges voltát meggondolni vagy nem akarván, vagy nem tudván immel-ámmal láttak a dologhoz. Mikor megszólíttattak, hogy ide-oda menjenek, nem engedelmeskedtek, hanem magokat félre vonták, mely miatt az okosabb és jobb lelkű buzgó keresztényeknek az ő terhek nevekedett – nevekedett különösen a szegény egyházfi baja is.

A paróchia fala öt hét alatt elkészült. 1828. május 21-re ajtók és az ablakok is betétettek.

„Azért jött létre, mert sokan özvegyek a vallás iránti buzgóságból segítettek.”

Nem lévén még kút az új Parochián – hozzá fogott a Nemes Ekklézsia 1830-dik esztendőben Március 22-dik napján a kút ásásához, mellyet igen jó vastag deszkából mint egy-egy hét alatt el is készítette Ns Tamaska Zsigmond Curator, Nems Nagy Ferentz hadnagy és egyházfi Fodor Mihály intézete és igazgatása alatt. Csak Homoki János húzta ki magát a munkából, mert ez egy nap se volt, meg Bácsi Sámuel és Vég András.

1891. szept: egyházi gyűlés. A lelkész az egyháztanács elé terjeszti a templom megrepedezésének egy szakértő általi megvizsgálását és abból elő állható költségek mikénti fedeztetését.

Az egyháztanács belátva szükségét a templom megvizsgálásának, megbízza Fodor Pál gondnokot és Benkő Györgyöt, hogy Beregszászban Kollár mérnök urat, mint ki a Vári és Gulácsi templomot vizsgálta és ha netalán a repedések veszélyesek volnának, a kiigazítási terv készítésére, a költségek teljesítésére az egyház pénztárából felhatalmazván a gondnokot.

A gecsei ev. Ref. Egyház 1814-ben épült temploma 1829 és 1834-ben történt földrengések alkalmával több helyen megrepedvén, azóta az idő viharai által különösen a kőboltozat nagy súlya miatt annyira megrongálódott, hogy bele a járás élet veszélyessé vált s polgári hatóság által be is tiltatott 1894 június havában, minek következtében kijavítása mulaszthatatlan kötelessége lesz az egyháznak.

1894-ben a templom kőboltozatát leszedték, és helyette fából készítettek rá padlást. Az ok egyszerű volt: a kőboltozat olyan súllyal nehezedett a falakra, hogy azok megrepedeztek és javításra szorultak.

Azóta átéltünk két világháborút, sok pusztulást, veszteséget – de ma is elmondhatjuk őseinkkel együtt:

De én az Úrra nézek.

Mikeás 7,7

A gyülekezet lekipásztorai voltak:

Zimányi József lelkipásztor gecsei szolgálatáról

1944. novemberében lett lelkésze a Mezőgecsei Egyházközségnek. 1945. március 8-ig anyagi ellenszolgáltatás nélkül végezte a szolgálatát. A lelki munka a presbiterek házaiban kezdődik el, heti egy alkalommal tart náluk házi bibliaórát. Kéri őket, hogy otthonukat tegyék templommá, az Ige állandó uralma alá helyezve. Első alkalmat Gábor István házánál tartják. 1945. március 18 - családjával együtt beköltözik a gyülekezet parókiájárja.

"A szomorú emlékű múlt és a még nyomorúságosabb jelen után egy boldogabb jövendőt várjunk." Zimányi József a kis gyülekezet lelki gondjait jókedvvel és Isten iránti hálával veszi magára. "Egy nagyon rozoga parókiára érkeztem. Első éjszaka 12 egeret öltem meg, de szolgálatom nyomán egymás után jutottak élő hitre a község lakói."

Először egy napos konferenciát tartott (reggel 9-től 5-ig) majd 1946. július 3. - 1300 vesz részt két helyszínen a gecsei konferencián. A sokaság itta az örök élet vizét.

1947. április 27. - a gyülekezet vezetését Simon Zsigmond asztélyi lelkipásztor veszi át. Zimányi József Rafajnaujfaluba megy szolgálni.