A kunhegyesi Nagy László középiskola tantestületi kirándulása

2016. június 29 – július 1.

A kunhegyesi Nagy László középiskola tantestülete a - határon túli nemzetiségi kapcsolatok ápolására kiírt - „Határtalanul!” program nyertes pályázatának köszönhetően 2016. június 29. – július 1-ig három napot töltött Kárpátalján. A középiskola életében először volt alkalma a teljes tantestületnek a sokat szenvedett, határon túl rekedt magyarságot felkeresnie.

Elszállásolásunk vendégházakban, családoknál történt, ezzel is kompenzálva az ukrán-orosz konfliktus miatti idegenforgalom csökkenését. A háziak mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat és „mint kedves távoli rokon” - aki sok év után hazalátogat - azonnal étellel, itallal fogadtak bennünket. Azonnal eloszlott bennünk, a közvéleményben itt-ott fellelhető félelem a háború dúlása miatt. Szerencsére ebben a térségben nyomát sem láthattuk, és nem is érzékeltünk ilyen veszélyt, teljes biztonsággal, félelem nélkül élvezhettük a történelmi városok vendégszeretetét.

A három nap során városnéző sétán vettünk részt Beregszászon, melynek során megtekintettük a város műemlékeit, a Beregvidéki Múzeumot - mely a Bethlen kastélyban található -, a Rákóczi- és a Kossuth teret, az Oroszlán Fogadót, az egykori Megyeházát, a Törvényszék épületét és a II. Rákóczi Ferenc Magyar Tanárképző Főiskolát. Felmentünk a Munkácsi várba, amit Zrínyi Ilona hősiesen védett 1686-tól két éven át. Sétáltunk a Latorca partján lévő Munkács patinás utcáin, ahol láthattuk a Rákóczi házat, Munkácsi Mihály szülőházát és a Régi Városházát. Ezt követően a Vereckei-hágóhoz utaztunk, ahol Árpád vezér vezetésével 895-ben a honfoglaló magyarok többsége érkezett az új haza földjére.

Nehezen írható le az a csodálatos élmény, amelyben részünk volt az ezeréves határon, a Vereckei hágóról letekintve a csodálatos látványra. Belegondoltunk abba, hogy Árpád vezérünk is pontosan így láthatta a Kárpátok vonulatait, hiszen az nem változott azóta sem. Csak a hegy lábánál, a völgyekben elhelyezkedő, büszke templomtornyok védelmében lévő települések nem voltak még itt, melyet késői utódai hoztak létre.

Megcsodálhattuk az ott élő magyarság szorgos munkájával rendben tartott, megművelt földeket, legelőket. Bizony sokszor kicsorbult a kapa vagy az ekevas, mire termőre fordult a verítékkel öntözött beregi táj és beérett annak gyümölcse.

Megcsodálhattuk az ott élő magyarság szorgos munkájával rendben tartott, megművelt földeket, legelőket. Bizony sokszor kicsorbult a kapa vagy az ekevas, mire termőre fordult a verítékkel öntözött beregi táj és beérett annak gyümölcse.

Megmásztuk a középkor egyik legfélelmetesebb és bevehetetlen várát - Huszt várát - melyet Kölcsey verse tett híressé. Nagyszőlősön meglátogattuk a Perényi kastélyt illetve a Bartók emlékhelyet, majd Tiszaújlakon a II. Rákóczi Ferenc győztes csatájának emléket állító Turul emlékművet. Az út utolsó állomása Csetfalva volt, ahol a fiatornyos, fakazettás mennyezetű Árpád-kori templomot mutatta be idegenvezetőnk. Küldöttségünk önkéntes készpénz felajánlással támogatta a gyülekezetet.

Kitűnő felkészültséggel és erős magyarságtudattal rendelkező idegenvezető segítette megismernünk az egykoron Nagy-Magyarországhoz tartozó földrajzi térség minden nevezetességét. Laci bácsi (id. Molnár László), aki korábban pedagógus volt, minden percünket kihasználta, hogy mindazt a sokrétű (történelmi, földrajzi, etnikai) ismeretet, amit ő megszerzett, jó szívvel átadhassa nekünk.

Ugyancsak nagyban hozzájárult a jó hangulathoz Mezőgecse polgármestere Mester András úr, szervezőkészségével és barátságos, segítő szándékával. Természetesen kirándulásaink közben a tájegységre jellemző kitűnő ételeket, italokat fogyasztottunk a különböző vendéglátó egységekben.

A pályázat fontos részét képezte egy általános iskola meglátogatása és a részükre történő adományozás.

Nagy örömmel adtam át a magyar nyelven oktató Mezőgecsei Általános Iskola igazgatójának Jakab Bélának, és az óvoda vezetőjének Balogh Renátának a több mint 300 ezer forint értékű adományunkat. Az alsó évfolyamos tanulók logikai építő játékokat, történelmünket játékosan feldolgozó társasjátékokat, hintákat kaptak. A felső évfolyamos tanulóknak értékes szépirodalmi, valamint magyar nyelvű szakkönyveket, futball és röplabdákat, tollaslabda készletet vittünk. Az iskola mindennapjait segítendő; elektromos és robbanómotoros fűnyírót, benzines fűkaszát, hordozható számítógépet és sok-sok divatos gyermekruhát adtunk át.

Ezen felül öröm volt együtt dolgozni a kárpátaljai kollégákkal, festeni az iskola udvarán a padokat, asztalokat, melyek így esztétikus, szép külsőt kaptak.

Munkánkért a legszebb jutalomban részesültünk, hiszen egyszerre volt felemelő és megható a néptáncos tanulók műsora, melyet tiszteletünkre adtak lelkesen, fergeteges tempóban, derűs arccal mosolyogva.

Megígértük, hogy minden évben pályázni fogunk határon túli programra, hogy a térségbe minél több pedagógus és diák jusson el, és adományaikat át tudják adni az ott élő magyarság számára. Tervezünk kulturális együttműködést is, vendégül szeretnénk látni a lelkes kis néptánccsoportot egy hazai néptánc gálán, a Kunhegyes városában működő Tisza-tavi néptánc együttes vendégeként.