A köszönés és az egyenruha viselése mellett a harmadik legrégebbi hagyomány a bányászjelvény.
A közismert bányászjelvény két eleme, a vájárok szerszáma, a nyeles ék és a kalapács, amit a bányász gyakran keresztbe tett le.
Ez a két szerszám képezi az ismert ék-kalapács bányászjelvény alapját.
A kalapács és az ék szerepel a bányász városok és falvak címerében. Ez a jelvény jelenik meg számos bányászati létesítményen, az egyenruhák gombjain, és a gyász jeleként megfordítva, sírjaikon.
Manapság sok bezárt szénbánya bejáratán is a megfordított bányászjelvény látható.
Az első egyenruha a bányászoké volt, ezért egyenruháink ősének is a bányászruhát tekinthetjük.
Az öltözet több száz év alatt különböző változásokon ment át, amíg elnyerte végleges formáját. Változott színében, szabásában is, néha díszesebb, színesebb lett, de leginkább csak egyszerű ezüst, aranygombokkal és sújtásokkal ellátott fekete ruha terjedt el.
A bányászok egyenruhája sokáig nem volt egyöntetű, mert nem előírások, hanem hagyományok szabták meg a viselet jellegét. Korábban bányavidékenként más-másdíszes egyenruhát hordtak, amely utalt az egyenruha viselőjének a bányásztársadalomban betöltött helyére, rangjára.
Egyenruhánk jelenlegi formája központi döntés eredményeként született 1978-ban. Magyarországon egységesen minden bányavidéken szerényen díszített fekete öltöny, a hideg időben kabát. Eredetileg bordó színű, 1989 után zöld színű nyakkendő, és természetesen a sapka, ami az egyenruha elengedhetetlen tartozéka.
A gombokat a bányász jelvény ékesíti.
Az egyenruhák tartozékai:
A régi viselethez hozzátartozott a hosszúszárú pipa, a fokos, és a farbőr.
A farbőr egy hosszúkás félellipszis alakúra szabott, fekete és durva disznóbőrből készült olyan védőeszköz volt, amit a bányász bőrszíjjal a derekára csatolt. A hátsó felén hordva a meredek, szűk vágatokban való lecsúszáskor védte meg a nadrágjukat és az ülepüket.
A munkaruha célja az volt, hogy megvédje a bányász testi épségét a kőhullástól, portól, nedvességtől.
Jó szerencsét! - köszöntik egymást a bányászok Magyarországon 1893 óta. És így, vagy nagyon hasonlóan üdvözlik egymást a bányászok Közép–Európában, de talán a világon mindenhol.
A magyar köszönés a német Glück Auf -ból származik, melynek tükörfordítását, a Szerencse fel!-t, magyarosították Jó szerencsét! -re.
Ez lett az úgymond „hivatalos” üdvözlés, a magyar bányászatban, Jó szerencsét! felirat köszöntötte a munkába érkező bányászokat, ez az üdvözlet szerepelt a hivatalos és a bányászok egymás közötti levelezésben is.
Utolsó Jó szerencsét! így búcsúznak el a másvilágra távozó bajtársaiktól. Ez a hagyomány ma is él a bányászok között.
