INNSBRUCK
A szépséges Tirol tartomány székhelye. Gyönyörű
helyen fekszik, egy szép völgyben, hatalmas hegyláncokkal körülvéve. Nevét a
városon átfolyó Inn folyóról, illetve
a város központjában, az Inn folyó
felett átivelő hidról kapta (Inns-Bruck = az Inn folyó hidja). Mivel ez
az oldal főleg a vonatokkal foglalkozik, ezért nem nagyon megyek bele
Innsbruck részletes leirásába. Beszéljenek helyettem a képek! Először
is, itt van a város térképe:

(57
- Innsbruck road-railroad map)
A következő képek a belvárosban található modern épületű városháza
(Rathaus) tető-kilátójáról készültek:

(67
- Innsbrucki kilátó 1)
(68 - Innsbrucki kilátó 2)
Innsbruck neve sokat mond a téli sportok szerelmeseinek is, hisz
régebben Téli Olimpiai Játékokat is rendeztek itt. A siugró sánc
jellegzetes tornya messziről is látszik...

(027
- Siugrópálya Innsbruckan)
Innsbruck egyik ifjúsági szálláson éjszakáztunk. 26 euró volt egy
éjszakára, egy kétágyas szobában. Ennyi pénzért csak a legalapvetőbb
dolgot kapjuk: a szállást. Vagyis: két ágyat, egy szekrényt, egy asztalt
két székkel és egy hangulatos állólámpát. Ennyi. A konyha és a
fürdőszoba közös. Az árban még benne van a reggeli is, amit kérésre
elvitelre is becsomagolnak. Viszont éjszaka csend van és jól lehet
aludni. Innsbruck volt az egyetlen olyan város, amit nem csak vasúti
szempontból kerestünk fel (magyarul nem csak az állomását láttunk). A
város maga nagyon szép, igazi tiroli régimódi város, ugyanakkor modern
is. Mindenképp érdemes ellátogatni, legalább egyszer Innsbruckba!
Logisztikai szempontból is nagyon profi hely. Mivel a város teljesen
elterül a völgyben és kitölti az amúgy sem sok helyet, igy a modern
infrastruktúra kiépitése már elég nagy kihivást jelentett. Mivel a vasút
még régebben épült, ezért a város szivében halad, de pl. az autópályának
már nemigen maradt hely, igy azt szinte végig magas pilléreken (tehát
viaduktokon), alagutakon és a hegyoldalba vágva vezették el. A Brenner
felé letérő autópálya miatt gyakorlatilag többszintes lett a "viadukt
rendszer". Ez a nagyon komplex rendszer a térképen is jól kivehető. Pl.
ezen:

(Innsbruck
térkép - zoom)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Második nap
-
Day two
2007,
április 29, vasárnap. Ez a nap kecsegtetett a legszebb látnivalókkal.
Igy is lett! Három különálló utazás volt beütemezve erre a napra: az
Arlberg hágó, a Seefeld in Tirolba vezető rövidebb, de annál
látványosabb, vonal és a hires Brenner hágó.
Először az
Arlberg hágó-t vettük
célba. Reggel 9:10-kor indultunk el Innsbruckból, a Dortmundba tartó
180-as IC-vel. Ha IC, akkor irány az utolsó vagon! Az
Inn folyó
völgyében haladtunk felfelé. Arrafelé végig videóztam, szokás szerint,
bátyám pedig fényképezett. Innsbruck (574) után Völs, Zirl (622),
Telfs (634), majd Ötztal (704) állomása következik. A vonal
itt végig az Inn völgyében halad, viszont kétoldalt massziv hegyek
sorakoznak. Eddig szinte végig 140-es a pálya. Ötztal állomásáról látni
lehet az Ötztal hegységet is, ahol a hires jégbefagyott múmiát, Ötzi-t
találták.

(27
- Ötztal - Ötzi
hegyei)
Ezután kezd látványosabb lenni a
nyomvonal.
Imst-Pitztal (782) állomása után-felett egy látványos viadukt
feszül:

(028
- Útban Arlberg felé)
(029 -
Viadukt Imst-Pitztalnál)
Kivételesen nem az autópálya halad át
rajta, hanem "csak" egy közút, ami a völgyben megy fel azon. De ez a látványból
mitsem von le! Imst után sokkal kanyargósabb lesz az egyvágányú vonal,
igy itt már nem száguldozunk. Később újra kétvágányú lesz a pálya. A
völgy egy helyen kissé jobban beszűkül, ami általában egy, vagy több
alagút megépitését szorgalmazza. Itt sincs ez másképp! Ez az első alagút
az Arlberg vonalon. Később következik még egy.

(030
- Alagút Landeck előtt) (031
- Alagút Landeck bejáratánál)
Landeck-Zams (835) állomás után nemsokkal, egy elég hosszú
völgyhid található, ami az Inn völgye
felett vezet át.

(Hid
az Inn felett, Landeck - forrás: wikipedia)
Miután elhagytuk az Inn
folyó völgyét, a
sokkal kisebb Sanna patak mentén haladunk tovább.
Az egyvágányú vonal egyre magasabban kanyarog és néhol sziklákba vájt,
szűk szorosokon is áthalad. Kicsit fenntebb már mesterséges töltéseken
is áthaladtunk (egyik oldalt a sziklákból le van faragva, a másik oldalt
(a szakadék felől) pedig fel van töltve). Elég félelmetes magasságokban
fut néhány helyen a vonal. Rögtön ezután akad egy újabb érdekes
látnivaló:

(032
- Trisanna hid és a Wiesberg kastély)
(A Trisanna hid - forrás: wikipedia)
A Trisanna hidat és a szép Wiesberg "kastélyt" elhagyva, két hosszabb
alagút következik. A második alagút után nemsokkal, újra kétvágányú lesz
a vonal. Ezen a részen az autópálya elég sok hosszabb-rövidebb alagúton
halad át. Flirschberg környékén egy hosszú galéria rész is
található az autópályán, rögtön a vasút mellett. Ezután jónéhány km-en keresztül egy nyitottabb völgyben
futnak a vonalak. Közben azért jócskán emelkedik a pálya! Számomra teljesen érthetetlen
módon ezen a részen mégis találni jónéhány rövidebb alagutat.
Ha megnézitek, talán ti is igy gondoljátok!

(033
-
Minialagút fel az Arlberg hágóra)

(034
-
Minialagút fel az Arlberg hágóra 2)

(035
-
Minialagút fel az Arlberg hágóra 3)
Az alagút általában a hegy alá épül. Itt a
"hegy"
épült (utólag) az alagút fölé. Aki tud segiteni eme dilemma (miért?)
megoldásában, az kérem irja meg nekem valahogy! Ezen
rettentően furcsa "vasúti dolgok" után, szintén bemegyünk egy hosszabb alagútba. Ez
is elég cseles hely, mert csak két vágány megy be az alagútba, de már öt vágány jön ki!!!

(036
-
St. Anton am Arlberg bejárata)

(037
- St. Anton
am Arlberg állomása)
Mint rájöttem, ez azért van igy, mert ez már St.
Anton am Arlberg (1284) állomása, aminek a folytatása az Arlberg
tunnel, amely -ha jól tudom- Ausztria leghosszabb vasúti alagútja, a maga
majdnem 11 km-es
hosszával (a második leghosszabb alagút a Tauern alagút, amelyik 8,5 km
hosszan húzódik a Tauern hegység gyomrában). Sankt Anton am Arlberg állomása tehát
két alagút között fekszik, de
annyira kevés itt a hely, hogy az állomás eleje és a vége is már az
alagútban van! A sinek már vagy 200 méterrel a bevezető alagút kijárata
előtt szétváltanak, igy az addigi egy alagútból három lesz. Ugyanez a
helyzet az
Arlberg alagút bejáratánál is. A hosszabb vonatok utolsó kocsijai nem
egyszer még az alagútban állnak. St. Anton az Arlberg hágó
legmagasabb pontja (majdnem 1300 m), innen a pálya folyamatosan lejt. Az Arlberg tunnel, a többi
hosszabb-rövidebb alagúttal ellentétben, részben ki van világitva. Sőt az
egyik vágányon még a betongyűrüket is tatarozták, az alagút közepén. Az
alagútban kb. 3 km-enként van egy pár váltó, arra az esetre, ha netalán
az egyik sinpár megsérülne. Erre szükség is van, hisz az alagút hossza,
a keleti bejáratnál elhelyezett tábla szerint, pontosan 10678 méter.
Nagyjából 7-8 percnyi sötétség után, újra napfényt
látunk.

(038
- Az Arlberg tunnel kijárata)
Az alagút boltozatán látható római szám (MDCCCLXXXIV), az Arlberg-tunnel
hivatalos átadásának évét jelenti (1884). Ezután megérkezünk Langen am Arlberg-re.
Az állomás után egy újabb alagútba futunk be. Itt is két vágány megy be,
de már csak egy jön ki. Az egyik útközben eltűnt! Biztosan egy
vakvágány, ami egy szakadékben vegződik

(039
-
Alagút Langen am Arlberg után)
A viccet félretéve,
innen már csak egy vágány van. Az ok egyszerű: nincs több hely. Ez a
rész nagyon látványos, mind vasúti, mind épitészeti szempontból. A vonal
nagyon magasan fut, teljesen a hegyoldalba épitve. Egyik oldalt magas
sziklák, másik oldalt mély szakadék. Nem is vállalkozom az alagutak
pontos leirásába és helymeghatározásába. Ezen a részen vagy tucatnyi
alagút, számos galéria, viadukt és sok magas védőfal található. Nekem
nagyon tetszett ez a rész! Az egyetlen komoly bajom az volt vele, hogy a
sok fától nemigazán lehetett rálátni a völgyre. Az Arlberg tunnellel
párhuzamosan fut az autópályás Arlberg tunnel is, ami majdnem 14 km
hosszan fut, a tulajdonképpeni "régi" Arlberg (pass) hágó 1700 méterre
is felfutó, látványos hegyi útjai alatt. A vasúti alagutak, sorrendben,
a következőek:

(040
- Alagút Klosterle am Arlberg után)

(041
- Minialagút Innerwald előtt)

(042
- Hidacska Innerwald körül)

(043
- Alagút Innerwald után)

(044
- Viadukt Ausserwald körül)

(045
- Tájkép Ausserwald után)

(046
- Alagút Dalaas körül)

(047
- Alagút Dalaas után)

(048
- Alagút Garatz körül)

(049
- Rövid alagutak Innerbraz előtt)
Ezen a részen van néhány érdekes nevű
település is, mint pl. Klösterle am Arlberg (1075), vagy éppen Dalaas (916). Langen am Arlbergtől Bludenzig
semmilyen vonat nem áll meg. Az "állomások" is inkább csak disznek
vannak itt. Garatz és Innerbraz után, lassan leérünk az Arlberg hágó-ról,
igy ezután egyre jobban kiszélesedik a völgy, majd...

(30
- Az
Arlberg hágó után)
... egy ives balkanyar után...
... megérkezünk Bludenz (588)
Hbf-re:

(050
-
Kanyar Bludenz felé) (31
- Bludenz kijárata)
Bludenz-től már
nyiltabb terepen haladunk, a pálya itt már 120-140-es. Kábé 10 perc alatt
megérkezünk az egész utazásunk legynyugatibb pontjára, Feldkirch
(458) pályaudvarára. Mivel a település mellett már kevés volt a hely, igy a
vasútvonal egy fél km-es alagúton keresztül éri el az állomást. Ez az
utolsó alagút ezen a részen, többről nem tudok

(051
-
Megérkezés Feldkirchbe)
Az autópálya még cselesebb, mert
teljesen kikerüli Feldkirchet. Ehez egy nemrég épült 3 km-es alagút
kellett. Feldkirchen leszálltunk a Dortmundba tartó InterCity-ről és
megvártuk a Zürich-ből érkező "TransAlpin" nevű EuroCity vonatot.
Ekkor voltam legtávolabb lakóhelyemtől, számitásaim szerint kb. 1200
km-re. És ekkor voltam legközelebb álmaim céljához, Svájchoz!
Lichtenstein is nagyon közel volt már. A
várakozás hevében készült még néhány fénykép:

(32 -
Feldkirch állomása) (33
- Feldkirch "szerviz"-állomás)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Visszafele is akartam videózni, de pechemre
Bludenz-nél egy mozdonyt kapcsoltak a 15 vagonos szerelvényünk végére,
igy biztossá vált, hogy visszafelé nem fogok
hátrafele filmezni. Kettős mozdonyerővel kezdtük el az Arlberg hágóra
való felkapaszkodást. Próbáltam fényképezni a szebb részeken, de a sötét
ablaküveg és a szembe vakitó nap miatt, nem sikerült értékelhető képet
produkálni. Cserébe viszont kényelmesen nézelődtünk. Még igy bentről
figyelve
is elég látványos volt a terep! Az IC csendesen haladt a meredek hegyi
pályán is. A hosszú Arlberg-tunnel előtt (vagyis Langen am
Arlberg-nél), sikerült lefényképeznünk az errefelé közlekedő, egyetlen
szál ICE 2 szerelvényt.

(052
- ICE 2 Langen am
Arlbergnél)
11 km-nyi unalmas "sötétség" után, St. Anton am
Arlberg-nél, csak sikerült még éppen az alagútban magállnunk!

(34
-
St. Anton am Arlberg)
St. Anton
am Arlberg után csak sikerült néhány jó képet
csinálnom! (szerencsére itt már háttal voltam a napnak). Már nem is
tudom pontosan, hogy melyik kép hol készült. De többnyire Sankt Anton am
Arlberg és Imst-Pitzal között:




(043 - Landeck am Zams) (044
- Landeck állomása) (045 - Hid
Landeck után) (046
- Viadukt Pitztal-nál)
Valahol Ötztal, Telfs és Zirl körül készültek a következő képek:


Zirl után
egy igen látványos dolgot lehet látni az
egyik magas sziklafalban:

(51
- Zirl után nemsokkal)
A hegyoldal középső részén egy ablaksorhoz hasonlitó épitményt lehet
látni. Vajon mi lehet? Aki nem találta volna ki, annak elmondom, hogy azok
nem mások, mint egy galéria-alagút tartópillérei. Bizony-bizony, az ott
a magasban egy
vasútvonal!! Méghozzá a szépséges Seefeld in Tirol felé vezető
hegyi vasúti pálya egyik
legimpozánsabb része!
_small.JPG)
(52
- Seefeld im Tirol felé), (53
- Seefeld felé - zoom)
Hamarosan oda fogunk felmenni!
Következő utunk ugyanis épp Seefeld in Tirol-ba vezet. Miután
visszaérkeztünk Innsbruck-ba, lepattantunk a vonatról, majd nézelődtünk
kicsit az állomás épületében. A csarnok, belülről is igy néz ki:

(54
- Innsbruck enteriőr)
(55 - Menetrend tábla)
A következő képem kint készült a peronoknál.
Bocs, hogy elrontom a szép kilátást, de csak ez a kép volt, amin jól
látszanak a hegyek. A borzaszó és kétségbeesett pofa az erős napnak
tudható be, ami majdnem teljesen elvakitott...

(56
- Én és a hegyek Innsbruckban)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kb. 40 percnyi várakozás
után,
elindultunk Scharnitz irányába. Miután elhagyjuk Innsbruck West
állomást, letérünk az Arlberg irányába tartó vonaltól, majd azonnal
emelkedni kezdünk. Az egyik jobbos kanyarban készült ez a fénykép

(053
- Útban Seefeld in Tirol felé)
Scharnitz-ig
végig filmeztem, de bátyám azért csinált néhány képet is.
Egy darabig még a domboldalban, majd később már a hegyoldalban kanyarog a vonal.
Innsbruck külvárosát elhagyva, már határozottan emelkedik a pálya.
Hihetetlen, de 20 km alatt 600 métert is emelkedik a pálya! Ez azt
jelenti, hogy átlagban 3 százalékos az emelkedő (tehát 30 ezrelék).
Mivel nem egyformán emelkedik a vonal, igy vannak rövid szakaszok, ahol
az 5 százalékot
is eléri az emelkedő! Kranebitten állomás előtt van két
rövidke alagút. A
kilátás itt is eszményi, főleg a hegyek felőli oldalon:

(054
- Kranebitten)
A másik
oldalon az Inn völgye látható, egyre mélyebben:

(055
-
Az Inn völgye)
Egy újabb rövidke alagút
következik, a mindössze 109 m hosszú, Tunnel an der Wand. Ez már a
harmadik alagút.

(056
- Tunnel an der Wand)
A tunnel után a vonal elég vadregényes terepen halad. Teljesen a
hegyoldalba van épitve a pálya. Nagyon hasonlit a Tauern és az Arlberg
hágóra kapaszkodó vonalakhoz, azzal a különbséggel, hogy itt sokkal
meredekebb és félelmetesebb az egész. Szinte végig töltéseken és
viaduktokon haladunk. Ezután jön az a rész, ami a lenti völgyből is nagyon jól látszik: a
galéria-alagút rész. Egy rövid alagúttal kezdődik, majd egy másik,
hosszabbal folytatódik, ami egy rövidebb részen, a
völgy felől nyitott, majd alagút, aztán megint egy rövidke, félig nyitott
galéria-rész. Innen be lehet látni az egész völgyet! Ezután a vonal
eltűnik, a hegy gyomrába fúrt, hosszú alagútban. Valahol Zirl vonalában,
de már a sziklás hegytömb másik oldalán, tűnik újra fel a vasúti pálya.
Két újabb, de már kevésbé hosszú alagút után

(057
- 2. tunnel Hochzirl előtt)
... megérkezünk Hochzirl hegyi
állomására. Az állomásról ilyen a kilátás:

(058
-
Hochzirli panoráma)
Hochzirl után szintén nagyon látványos a pálya. Végig hegyoldalban
halad, töltéseken, viaduktokon és alagutakon:

(059
- Alagút Hochzirl után)

(060
- Alagút Leithen felé)
Itt a vonal a hegyoldalban emelkedik, de
közben néhány helyen, a szemközti hegyoldalban látszik, hogy arra fog a
pálya haladni. Sajnos itt is nagyon zavaróak a sűrü fák. Egy balos
hajtűkanyar után már lefele nézhetjük, hogy merről jöttünk. Ezen a
részen (Hochzirl után), legalább féltucat alagút van. Egy nagy jobbkanyar után újra egyenesbe jövünk és
kemény emelkedők után elérjük Leithen állomását. Innen még
emelekedünk egy darabig, átmegyünk az utolsó alagúton (ezen a vonalon),
majd egy nagyobb viadukt után, lassan
kiérünk egy fennsik szerűségre, de a mély völgyek és a magas sziklák
miatt látványos ez a rész is. Messze, lent a mélyben, talán az
Inn völgye látható (Telfs), a másik oldalon
pedig a szép hegyekben gyönyörködhetünk. Elég szépen rá lehet látni a
2374 m magas Reither Spitze-re is:

(061
- Reither
Spitze)
Seefeld in Tirol (1200) előtt egy kicsivel, elérjük a vonal
legmagasabb pontját (kb. 1220 m). Seefeld in Tirol hires üdülő- és
siparadicsoma pont a vizválasztón van. Seefeld után egy patak völgyében
haladunk tovább. A vonal itt többnyire erdőkben kanyarog, de a terep nem olyan
látványos, mint felfelé. A völgy kétoldalán tornyosuló hegyláncok már
annál inkább. Seefeld után, az egyik távoli hegycsúcson, egy kereszt van
felállitva, számomra ismeretlen okból:

(062
- Kereszt a csúcson)
A völgyben le azon még sok szép hegyvonulat található, gyönyörű kopár
sziklaszirtekkel és örökzöld fenyvesekkel:

(063
- Seefeld in Tirol után)

(064 - Massziv sziklák) (065
- Hegytömb Scharnitz felé)
Scharnitz (964) állomásán
leszálltunk a vonatról. Az állomás épülete klasszikus, hegyi megálló
benyomását kelti...

(58
- Scharnitz állomása)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nem mentünk tovább, pedig elég látványos és szűk völgyben halad tovább a
vasút, Mittenwald (902) felé. Innen nem messze, ÉNy-i irányban
fekszik Németország egyik leghiresebb üdülőtelepe,
Garmish-Partenkirchen. Scharnitz és Mittenwald között húzódik az
osztrák-német határ. Azért nem mentünk el Mittenwald-ig, mert akkor
lekéstük volna a csatlakozást vissza Innsbruckba. "Tálentum"
szerelvénnyel (villanyüzemű "Desiro" motorvonat) indultunk visszafele
Innsbruck-ba. Ez azt jelentette, hogy sajnos visszafele már nem tudtunk
se videózni, se fényképezni. Kb. 40 percnyi "élmény"-vonatozás után
(csak néztünk, mint a moziban), leértünk a völgybe és újra betettük a
lábunkat Innsbruck-ba.
Következő
(és egyben utolsó) napi-uticélunk a Brenner hágó volt.
Amig Innsbruckban vártuk a vonatunkat, sikerült megörökiteni egy épp
akkor beérkező EC szerelvény "RailJet ab 2008" feliratú, szürkéskék
szinűre festett Taurus-át.

(066 - RailJet
2008 Innsbruckban)
A "RailJet" fedőnevű projekt keretén belül, az idén (vagyis 2007-ben)
kb. 10 darab, szürkéskék szinűre átfestett, "RailJet ab 2008" feliratú
(vagyis RailJet 2008-tól) Taurus mozdony járja az országot, ezzel is
reklámozva a 2008-tól induló, Ausztria és Németország között közlekedő,
nagysebességű (230 km/h) pályát és szerelvényeket. Ez valami olyansmi
lehet, mint a németeknél annó, az ICE projekt. A St. Pölten-Linz-Passau
vonalat az idén emiatt át is épitik...
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Már kezdett "későre" járni az
idő (du. 5 lehetett), amikor elindultunk Brenner felé. Amiben
szerencsénk volt az első két aznapi utunk alatt, abban itt már nagy
pechünk volt. A Brenner hágó ugyanis déli irányban fekszik. Ez önmagában
még nem lenne gond, de az már igen, hogy a nyomvonal többnyire a
Sill folyó völgyének a bal, vagyis a keleti
oldalán fekszik, emiatt a kilátás szinte végig nyugat felé volt.
Koraeste, napos időben, nyugat fele nézni elég zavaró, ugyanis végig
szembesüt a nap! A bajt még az is tetézte, hogy megint nem lehetett
lehúzni az ablakokat, ráadásul Tálentum szerelvénnyel mentünk, aminek az
ablakai kissé sötétek (ez még nem is lenne baj) és igencsak tükröződnek.
Száz szónak is egy a vége: aznap alig tudtunk megörökiteni valamit az
utókornak. Mielőtt még valaki kétségbeesne, hogy nem fog megtudni semmi
érdemlegeset a hires Brenner vonalról, megnyugtatok mindenkit, hogy már
másnap reggel újra felmentünk Brenner-ig. Éppen ezért, a részletes
leirás a 3. nap - Day 3 menüpont alatt szerepel.
Azért, hogy ne keseredjünk el nagyon az esti -semmitnemlátós- vonatozás
alatt, történt egy különös incidens: a vonatunk hirtelen megállt, kint a
nyilt pályán. Rögtön utána minden berendezés leállt (légkondi,
világitás), sőt még a motor is. El is kezdtünk gurulni hátrafele. A
biztonsági fék azonnal működésbe lépett és megállitotta a vonatot, de jó
néhány percig ott rostokoltunk csendben, a nyilt pályán. A mozdonyvezető
segitségére sietett a kalauz, majd egy másik fickó is. Ott ültünk a
vezetőfülke mellett, igy hallottuk, amint németül hablatyoltak. Kb. 5
percnyi "csendélet" után újra áram alá került a vonat, majd hamarosan a
motor is bekapcsolt. Kiengedték a biztonsági vészféket, majd lassan
elindultunk. Néhány méter megtétele után azonban újra leállt a rendszer.
Újabb néhány percnyi, csendes pihenő következett. Megint újrainditották
a rendszert (ha gúnyolódni akarnék, azt mondanám, hogy lefagyott a
vindózuk), majd lassan gurulni kezdtünk. Mondanom sem kell, megint
leálltunk. Ekkor már hamarabb megoldották a hibát, vagy legalábbis
orvosolták, mert utána már nem volt gond és jó 15 perces késéssel ugyan,
de csak megérkeztünk Brennero-ba. De hogy ne szaladjunk igy előre, egy
helyen végül csak sikerült csinálni néhány képet. Méghozzá nem is
akármiyleneket! Az egyik részen a vonal elég érdekesen halad, ugyanis
van benne egy görög omega betű (Ω) szerü
kanyar-kombiná-ció. Emiatt részben a napnak háttal kerültünk, igy végre
lehetett néhány képet csinálni... Talán ez a rész az egész Brenner
hágó egyik legszebb gyöngyszeme! Egy nagyobb ivü, hosszú jobbos
kanyar közrefog egy festői szépségű tiroli falvacskát. St. Jodok am
Brenner a pontos neve. A megállóból eszményi kilátás nyilik a
falura, a szemközti vasútra, a felfele húzódó völgykatlanra és a völgy
felett örködő havas hegycsúcsokra! Ezt mindketten lefényképeztük:

(60 - St. Jodok lentről)
(067 - St. Jodok am Brenner)
Az első kép az enyém, ezen jól
látszanak (középtájon) a pálya melletti felsővezeték-tartó oszlopok. A
baloldalon nem látszik a vasút, mert ott egy domb mögött halad és az
elején van egy alagút is. A kép jobboldalán, jól kivehető, hogy mennyire
emelkedik itt a vonal. A bátyám készitette képen sokkal szebben látszik
a táj és a havas hegycsúcs:

(068 - St. Jodok magas sziklái)
Az állomást elhagyva, először
kicsit balra, majd jobbra kanyarodva, befutunk egy alagútba. Az alagút
után, végig jobbra kanyarodva, erőteljesen emelkedni kezdünk. St. Jodok
ekkor már fentről látszik, szemben lent az állomással:

(61 - St. Jodok fentről)
(069 - St. Jodok am Brenner 2)
Miután felértünk Brenner
(1374) állomására, leszálltunk az útközben lerobbant Tálentum
szerelvényről és vártunk. A jó 15 perces késés miatt ugyanis lekéstük a
korábbi, Innsbruck-ba visszatérő csatlakozást, igy maradt majd egy óránk
nézelődni. Ez az állomás, az osztrák fővonali és hegyi átjárók közül, a
legmagasabban fekvő. És mellesleg határállomás is. Nagyrésze már
Olaszország területén van, ezért itt hivatalosan már az olasz név van
kiirva, vagyis Brennero. A vasútállomás pont a vizválasztón
épült, vagyis kétfele is lejt. A következő képek az állomáson készültek:

(62 - Brenner pass)
(63 - Br. osztrák kijárata)
(070 - Olasz mozdony)
(071 - Bro. olasz kijárata)
Szintén Brenner állomásához
kapcsolódó érdekesség, hogy itt van az olasz és az osztrák
felsővezeték-szabvány közötti átmenet is. Az Olasz ÁllamVasutak (FS)
áramellátása eltér az Osztrák ÁllamVasutak (ÖBB) által használt 15 kV
feszültségű és 16,7 Hz frekvenciájú szabványtól. Ezért az állomás
közepéig tart az olasz rendszer, onnantól pedig kedzdődik az osztrák
rendszer. Középen van egy megszakitó, hogy a két rendszer ne zavarja
egymást. Amikor egy olasz mozdony megérkezik Brennero-ba, az állomás
felénél egyszerűen leengedi az áramszedőjét (pantográf), majd begurul az
állomásra. Mivel a villanymozdonyok többnyire negativ gyorsulással is
fékeznek (tehát hátrafele ad gázt), igy ez itt nem lehetséges, mivel
nincs áram alatt a mozdony. A megállásról a hanyományos, sűritett
levegős légfékek gondoskodnak. Apró hátránya ennek, hogy elég zajos és
kicsit lasabb. Miután nagynehezen, fülsüketitő csikorgás után megállnak
a vonatok, jön egy sima dizelüzemű tolatómozdony és egyszerűen
visszavontatja a mozdonyt a saját "térfélre". Ugyanez van, ha osztrák
mozony (pl. egy Taurus) érkezik Brenner-be. Pantográf le, fékcsikorgás,
mozdony visszatoloncolás. Kivételt képeznek az ún. "kétéltű"
villanymozdonyok, amik simán megjönnek, majd egy kis gombot megnyomva,
átkapcsolnak az egyik áramhálózatról a másikra. Ilyen mozdonyt is
láttunk. Alig egy perc után már ment is tovább. A többi szerelvény
sokszor 15-20 percet is vesztegel, amig mozdonyt cserélnek, pihennek,
meg minden...
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Este fél 7 után elindultunk
vissza Innsbruckba. A fényviszonyok javultak kicsit és végre lehúzható
ablakos vagont is találtunk, igy visszafelé már tudtam videózni. Bátyám
gépében lemerültek az akksik, igy már nem tudott fényképezni. A videók
viszont elég jók lettek, bár még mindig bezavart a hegyek felett lemenő
nap. Visszafele nem volt semmi gond, igy este fél 8 előtt már újra
Innsbruckban voltunk. Este aztán még sétáltunk és pizzáztunk egyet a
belvárosban. Csináltam néhány fényképet is, de a félhomály miatt nem
lettek valami jók. De ha valakit érdekel, szivesen elküldöm neki... Este
10 körül ágynak dőltünk, hogy másnap reggel, újult erővel kelhessünk
útra. Következett a 3. nap - Day 3... |