Negyedik
nap - Day four
2007, május
3, csütörtök. Két napi pihenő után, újult erővel vetettem bele magam a
vonatozás önfeledt élményeibe. Bátyám munkaügyi kötelezettségei miatt (be
kellett menjen dolgozni), ez a nap a magányos vonatozás jegyében telt.
Végülis azt csinálhattam, amit igazán szeretek! Ezen egyszerű oknál
fogva, egyedül is igen hamar eltelt a nap. Mivel nem igazán vagyok
otthon a német nyelvrendszerben, ezért csak Sopron "környékén"
utazgattam. Tesóm korábbi tapasztalataiból kiindulva, először a
Semmering vonallal szinte párhuzamosan futó Wiener Neustadt - Aspang
Markt - Friedberg - Hartberg vonalat jártam be. Majd visszatértem WN-ba,
ahonnan még felmentem a Semmeringre is. Lementem egészen
Mürrzuschlag-ig, majd vissza WN-ba, onnan pedig haza Sopiba.
Mivel az
aznapi program nem volt túl sűrü, ezért csak 9 óra körül indultam el
Sopronból. A menetrend úgy van megszerkesztve, hogy egy percen belül van két
vonat is. Az egyik Wiener Neustadt-ba, a másik pedig Bécsbe. A Bécsbe tartó
Tálentum motorvonat Ebenfurth felé megy. Aznap egy perccel később indult
ez a bécsi vonat, igy egyszerre gördültünk ki Sopronból. Egy darabig még
két vágány van, majd külünválnak. Addig a két vonat egymás után haladt.
Mi az egyik vágányon, a bécsi vonat a másikon. A kétvagonos motorvonatunk
hamar befutott Wiener Neustadt (265) főpályaudvarra. A
Hartberg felé induló motorvonatra még kellett várni egy kicsit, igy
addig aktivan filmeztem. Azért néhány képre is maradt idő:
(87, 88 - Wiener
Neustadt déli kijárata)
Még egy Desiro motorvonatot is láttam.
Érdekes, mert nem tudom merre járhat, ahol nincs villamositva a vonal.
(89 - "Desiro"
tipusú motorvonat)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hartberg
felé egy pont ugyanolyan motorvonattal mentünk (bocs a királyi
többes-számért), mint amilyennel ide is jöttünk. Még az is lehet, hogy
ugyanaz volt... Wiener Neustadt után egy rövid ideig arra
megyünk, amerről jöttünk. Katzelsdorf előtt letérünk délnek.
Lanzenkirchen (302) után délnyugat felé fordulunk és egy darabig a
Semmering-re vezető fővonallal haladunk párhuzamosan, alig 5 km-re tőle.
Erről a részről gyönyörűen rá lehet látni a hires és magányos "Schneeberg"
hófödte hegycsúcsaira. A Schneeberg-re még egy látványos fogaskerekű vasút is vezet...
(A Schneeberg
hófödte sziklái)
Ezután egy
kisebb völgyben hullámzunk jobbra-balra, majd Pitten állomása
után nemsokkal, beérünk a Pitten patak
völgyébe. A völgyben, az egyik dombtetőn, egy szép régi vár is
található. Scheiblingkirchen (373) után Grimmenstein
következik. Baloldalt, a domboldalban húzódik a Graz-ba vezető
autópálya. Az autópályán épült ez a viadukt.
(Viadukt a házak
felett)
Hamarosan
megérkezünk Aspang Markt-ba (498). Itt elővettem a kamerát, mert
innen következnek az igazán látványos helyek. Az állomás után rögtön
emelkedni kezdtünk. Egy nagyobb jobbos, majd egy mégnagyobb balos
kanyart követően, beérünk az első alagútba. Mivel itt végig csak
videóztam és egyedül voltam, ezért fényképekkel sajnos nem tudok most
szolgálni. Az alagút után egy vérprofi rész következik! A klasszikus:
alagút, hosszú viadukt, alagút koreográfia. A kb. 300 m hosszú völgyhid
konkrétan egy szélesebb völgy felett visz át. A völgyhid alatt
úszómedencés házak, sőt még tömbházak is vannak. Nagyon zsir ez a rész!
A hosszú
viadukt után egy hosszú jobbos alagút következik, majd pedig egy
klasszikus boltives kőviadukt. Ilyen kőviaduktbül rengeteg van ezen a
részen. Némelyikük elég hosszú, nagyrészük pedig még ives is. A pálya
itt egy nagy hajtűkanayart ir le, egy adott részen már csak alig 100
méterre van a szemközti pályától. Csakhát van köztük egy magas domb.
Ezután balra fordul a vonal, majd egy újabb alagútba fut be. Neustift am
Hartberg állomásáig keményen emelkedik a vonal. Rengeteg kanyar van
erre. Még néhány rövidebb alagúton és viadukton áthaladunk, majd
beérünk egy majd 3 km hosszú alagútba. Egy ilyen "mellékvonalhoz" képest
ez nem kis dolog! Ez a rész még villamositva sincs, mégis milyen szép
helyek vannak errefelé. Ez amolyan "nosztalgia-vasút" feelinget ad az
egésznek. A hosszú alagút után még rengeteget kanyargunk az erdős-dombos
terepen. Wiesenhöf-nél még átmegyünk egy hosszabb alagúton, majd lassan
megérkezünk Friedberg (600) állomására. Itt lekapcsolják a vonat
felét. Mivel csak két vagonból áll az egész vonat, ezért csak egy-egy
vagon marad. Mindegyik "vagon" külön is egy motorvonat. Mi továbbmegyünk
Hartberg felé, a másik "vonat" pedig Pinkafeld-en (399)
keresztül, Oberwart-ba (315). Friedberg után van a letérő. Egy
nagy balos hajtűkanyar után van egy röviebb jobbkanyar, majd egy balos
alagút. Az alagút után is folytatódik a balkanyar, ezért Pingau
(527) magasságában megközeliti, a völgy másik oldalán, Friedberg-be
érkező vonalat. De ekkor jobbra fordul a sinpálya és egy nagyivű kanyar
után elindul Oberwart irányába. Mi is folytatjuk utunkat. Ezen a részen
rengeteg hid, néhány viadukt és egy-két magas töltés is van. A vonal
többnyire erdőkben fut, erdei vasutak feeling-et ébresztve az emberben.
Nem volt kimondottan alpesi a terep, de azért a maga nemében ez is szép
volt! Rohrbach (455) környékén rengeteget kanyarog a sinpálya. Kicsit
később már egyenesebb lesz a vonal. Délnek haladva, alacsonyabb dombok
és a távolban emelekedő Alpok jellemzik a tájat. Hirtelen jobbra
fordulunk és lassan megérkezünk Hartberg (359) "végállomásra". A
többes szám itt már tényleg sok, ugyanis rajtam kivűl, már csak a
mozdonyvezető maradt a vonaton! A kalauz Friedberg-nél átszállt a másik
vonatra. Hartberg neve azt jelenti, hogy a "hegyek szive" (Hart-berg).
Ez tényleg igy van, habár nem olyan magasak azok a hegyek. Inkább csak
hegyecskék, vagy magasabb dombok. Azért el tudnék lakni egy ilyen
helyen... Itt volt majdnem egy órám, ezért egy rövidebb városnéző sétára
is volt időm. Vettem egy "Snitzelcheesenburgert", ami nagyon finom
vala. Egy
nagy cipó, benne snitzel (panirozott rántotthús), finom sajt, saláta és
majonéz. Mindez 2 euróért. A laktató ebéd után visszatértem az
állomásra, majd felültem az ott várakozó egyetlen szál vonatra.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Valószinűleg
ugyanaz volt, amivel jöttem. Nemsokkal az indulás előtt, Graz felől befutott
egy másik motorvonat, dugig iskolásokkal. Ráadásul mind fel is szálltak
a mi vonatunkra, ezért teljesen megtelt. Úgy ültünk, mint a heringek!
Videó, fénykép kaput. Biztosan rámbőgtek volna, ha kinyitom ott
mindenkire az ablakokat. Szerencsére a tömeg nagyrésze csak Friedberg-ig
utazott. Friedberg előtt találkoztunk a "hátsó vagonunk"-kal. Úgy van
megoldva, hogy egyszerre érkezik meg a két különálló motorvonat, majd
hamar összecsatolják őket, igy nem kell várniuk egymásra...
(90 - Motorvonat
Friedberg előtt)
Egy darabig
párhuzamosan haladtunk a másik motorvonattal, majd a bemeneti váltóknál
megállt a másik. Alig érkeztünk be Friedberg állomására, már utól is ért
a másik szerelvény. Még megvártunk egy szemből érkező másik vonatot, majd
a két "motorvagon" már eggyütt folytatta útját. Időközben annyira
megritkult az utas-létszám, hogy már bátorkodtam lehúzni az ablakot. Igy
csak készülhetett néhány fénykép is. Az első rögtön a Wiesenhöf tunnel:
(91 - A
Wiesenhöf tunnel)
Később
sikerült lekapnom az egyik csodaszép balos, kőböl épült boltives
viaduktot...
(92 - Boltives
kőviadukt)
Később
sikerült megörökitenem azt a hires alagút-viadukt-alagút rendszert,
amiről az előbb beszéltem. A balos Samberg alagút után, a szintén
Samberg nevű völgyhid következik. A második képen jól látszik a völgy és
a másik alagút!
(93, 94 - A
Samberg alagút és viadukt)
A Samberg viadukt az utolsó alagútba
vezet be, ami a Gerichts nevet kapta. A kijáratánál készült a következő
kép:
(95 - A
"Gerichts" alagút)
Az alagutak
után beértünk Aspang Markt-ba. Itt még bevártunk egy szemből
érkező tehervonatot, majd elindultunk vissza Wiener Neustadt-ba. A
hatalmas pu. bejáratánál is készült egy kép. Azért ferde, mert pont
akkor mentünk át egy váltón:
(96 - Angolváltó
Wiener Neustadt bejáratánál)
Mivel még
elég fiatal volt az idő, ezért úgy gondoltam, hogy miért ne mehetnék fel
mégegyszer a Semmeringre? Sajnos egy kicsit hezitáltam, igy elment a
vonatom. De ez nem okozott különösebben gondot, mert fél óra múlva volt
egy másik. Addig kicsit nézelődtem még az állomásban. Ilyen forgalmas
pályaudvart sosem lehet megunni... Amig ott bámészkodtam, begördült egy
szürés piros-fehéres festésű Taurus, amelyik az Osztrák Vöröskereszt
(Rotes Kreuz) munkásságát hirdette:
(97 - "Vörös"
Bika)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lassan
befutott az én vonatom is. Egy emeletes kocsis, piros-fehér festésű City
Shuttle szerelvény. Persze, hogy az emeleten foglaltam helyet! Vagyis
nem kellett foglalni, mert kongott a vagon az ürességtől. Nagyon
hangulatos volt fentről nézni a tájat. Olyan mintha légpárnán siklottunk
volna, semmi zaj. Még 140-nél is teljesen simán futott a szerelvény.
Időközben elkezdett felhősödni a hegyek felé, de az eső végül
megkegyelmezett, sőt visszafelé még a nap is kisütött. Ez a vonat
érdekes módon csak Payerbach-Reichenau állomásáig ment, ott át
kellett szállni egy kicsi motorvonatra. De nem bánkódtam emiatt, hisz a
City Shuttle ablakait nemigazán lehetett leengedni. Payerbach-nál
épitkezésbe kezdtek, igy az első vágány és a peron alá volt stócolva,
ugyanis alatta egy hatalmas gödör tátongott. Egy ideiglenes fahidon
kellett átmenni, hogy elérjük a peron végén, a CityShuttle Taurusa előtt
várakozó, kétvagonos motorvonatunkat.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A
motorvonaton alig utaztak, igy kényelmesen le tudtam engedni az
ablakokat, mindkét oldalon. Amig vártuk az indulást, szemből elhaladt
egy GySEV-es festésű Taurus vontatta ÖBB InterCity szerelvény. Ezután
kigördültünk az állomásról és elkezdtünk "felkapaszkodni" a
Semmering hágó-ra. Az első napi, kevésbé sikeres videózásom
miatt, ezen a részen újra csak filmeztem. Képeket a visszaúton
készitettem. A Semmering hegyi vasút részletes leirása az
1. nap - Day 1 elején található, ezért most nem
részletezném újra. A videókat mindenképpen érdemes megnézni!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mürrzuschlag állomásán leszáltam a vonatról, majd később vissza is
száltam rá. Ugyanis azzal mentünk visszafelé is. Ez azt jelentette, hogy
tudtam fényképezni. Az első kép rögtön a két hosszú Semmering tunnel
kijáratánál készült...
(98 - A
Semmering tunnel kijárata)
Egy másik képen, a Semmering
állomás után következő alagút kijáratát láthatjuk:
(99 - Alagút
Semmering után)
Wolfsbergkogel állomása után is
van egy alagút...
(100 - A
Wolfsberkogel tunnel)
Az előbbi alagút után egy másik is
következik...
(101 - Egy újabb
alagút a Semmeringen)
Ezután a hires Kalte Rinne viadukt
következik! Sajnos a vonatból nem látszik annyira nagynak ez az
épitészeti remekmű:
(102 - A Kalte
Rinne viadukt)
Nemsokkal ezután elérjük, a szintén
érdekes "galéria" részt...
(103 - A galéria
tartópillérei)
Nemsokkal Breitenstein után,
remek kilátás nyilik a környező sziklás dombokra. A valóságban sokkal
szebb, mint a képen!
(104 - Gyönyörű
tájkép a Semmering-ről)
A következő fényképen
Klamm-Schottwien állomásának szép kőépülete látható:
(105 -
Klamm-Schottwien állomásépülete)
Mivel nézelődtem is, igy nem minden
alagútról és viaduktról csináltam képet. Azért még van néhány kép a
tarsolyomban:
(106 - Alagút a
Semmeringen 2)
(107 - Alagút a
Semmeringen 3)
(108 - Alagút a
Semmeringen 4)
Ez volt itt az utolsó alagút. Innen
már csak néhány kanyar és egy látványos jobbos viadukt van
Payerbach-Reichenau-ig.
(109 - Viadukt
Payerbach előtt)
Érdekes
módon, a vonatunk most egészen Wiener Neustadt-ig ment. Amikor mentem,
még Payerbach-ból indult. Félórán belül újra WN állomásában voltunk. Itt
alig kellett várni, mert már be is volt húzva a Sopronba tartó
RegionalZug.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A
személyvonat elég lassan döcögött, de igy sem kellett sokat várjak, hogy
újra a "főhadiszálláson" lehessek. Ez a nap volt az összes közül a
legrövidebb, mind távolságban, mind időben. Azért igy is csak este 7 óra
után értem vissza...
Másnap,
vagyis pénteken megint pihenő volt. Egész nap esőre állt az idő. Ennek
ellenére, felkerekedtem a tesóm bringájával és körülnéztem egy kicsit a
"Hűség városában". Előtte kaptam egy fülest, hogy az egyik mellékutcában
van egy remek kis modellvasutas szaküzlet. Nem volt pontos cimem, csak
hogy melyik részen van. Majd két órámba tellett, mire végre megtaláltam!
De megérte, ugyanis nagyon takaros kis üzlet. Egy idősebb úriember az
eladó (és szerintem ő a tulaj is). Van ott minden: mozdonyok, vagonok,
sinek, váltók, kiegészitők, kiadványok. Egyszóval, minden ami kellhet.
Többféle márka közül is lehet választani: Piko, Roco, Tillig, meg a
többi. És ami nekem nagyon tetszett, az hogy lehet kapni régi, használt
modelleket is, jó állapotban és főleg nagyon olcsón. Én pl. vettem két
darab használt, de remek állapotban levő mozdonyt, a kettőt együtt,
potom 10000 Ft-ért! Továbbá vettem egy Piko angolváltót is, 4900
forintos áron! 5000 alatt addig sehol sem láttam. Egyszóval remek hely!
Elmondása szerint azért ilyen olcsó nála minden, mert egyenesen a
gyártótól szerzi be a dolgokat. Ha legközelebb Sopronban járok, tuti
hogy nem hagyom ki az üzletet... A tulaj
engedelmével, ime az üzlet pontos cime:
Szemafor
Modellvasút Kft. , 9400 Sopron, Paprét u. 9 szám.
Telefon/fax: 06 99 324 758.
E-mail cim:
szemafor@klaris.hu
Szombat
reggel, a szemerkélő eső ellenére, újra vonatra szálltunk. Ezúttal már a
bátyám is velem tartott, igy egy újabb, igen hosszú és tartalmas napnak
néztünk elébe! A részletes beszámolót az 5. nap -
Day 5 alatt találod kedves vasútbarát.
