Harmadik nap
- Day three
2007,
április 30, hétfő. Más korán reggel munkába indul, mi vonatozi.
Kijelentkezés előtt még elmentünk egy utolsót sétálni Innsbruck
belvárosában. Ekkor "véletlenül" rátaláltunk a város legnayobb
modellvasutas szaküzletére is. Nem hagyhattam ki, hogy ne fényképezzem
le a kirakatokatt!
(64, 65, 66 -
Modellvasút-szaküzlet Innsbruck-ban)
Ezután
felmásztunk (lifttel) a Rathaus tetején kiépitett, körfolyosó alakú
kilátóhoz. Az itt készült fényképek megtekinthetőek a
2. nap - Day 2 leirás legelején, az INNSBRUCK
cimszó alatt (a 67-es és a
68-as számú képek). Ugyanitt kapott helyet
a város rövid bemutatása is. Ez képet kihagytam akkor, igy az most
következik:
(072- Kilátás
Innsbruckból - az épület egy drótkötélpálya végállomása)
Reggel 9 óra körúl
újra vonatra szálltunk. A cél: a Brenner hágó újra.
Azelőtt nap este nem volt szerencsénk, igy úgy döntöttünk, hogy reggel
megint felmegyünk Brenner-be. Eredetileg úgy volt, hogy Seefeld felé
megyünk fel mégegyszer, de mivel arrafelé nem volt jó csatlakozás és
főleg, az esti brenneri kudarc miatt, egyértelművé vált, hogy Brenner a
nyerő. Szokás szerint lehúzható ablakos "City Shuttle" feliratú,
piros-fehér szinű vagonban foglaltunk helyet. A City Shuttle
szerelvények utolsó vagonjában is van vezetőfülke, igy amikor nem a
mozdony-ból irányitják a vonatot, akkor hátulról. Persze akkor az van
elől, igy nem kell mozdonyt cserélni. Most is igy volt, a szerelvény
"hátrafele" haladt előre, piros Taurus-al a legvégén. Mi az első
vagonban voltunk, rögtön a vezetőfülke mögött. Természetesen végig
videóztam, nagyrészét kifelyezetten előkelő helyről... De erről, kicsit
később! Rögtön azután, hogy elhagyjuk Innsbruck (574)
főpályaudvarát, letérünk balra. Itt azonnal emelkedni kezd a pálya, de
annyira, hogy a mellettünk, lent futó tárolóvágányokon álló, öt-hat
vagonos vonat vége, már jócskán a pályánk szintje alatt van. Ezután
felérünk egy rövid platóra, majd alig fél km után bemegyünk az első
alagútba. Ezután hamarosan újabb alagút következik, aminek a másik
kijárata után, balra, egy magas viadukt feszül. Ezen, a
Sill folyón átivelő hidon, fut a Brenner
autópálya. Fél km-el arrébb, balról becsatlakozik az Innsbruckot
elkerülő nagyon hosszú, kizárólag teherforgalmú vasúti alagút. Az
Inntal-tunnel 12696 méter hosszú és 1994 május 28-án adták át a
teherforgalomnak (tehát 13 éve). Néhány statisztikában az Inntal-tunnel
szerepel az első helyen, a leghosszabb osztrák vasúti alagutak
kategóriában. Mivel alig 13 éves és csak tehervonatok haladhatnak át
rajta, ezért én nem sorolnám az első helyre. Az maradjon továbbra is, a
majd 11 km hosszú Arlberg tunnelé...
(Inntal tunnel -
VHS capture)
Ekkor
meglepő és érdekes dolog történt. Miután jött a kalauz és lepecsételte
az Euro Domino jegyünket, bement a mozdonyvezetőhöz, majd kb. fél perc
után kijött és elment. Az vezetőfülke ajtaja azonban nyitva maradt, igy
beálltunk oda és nézelődtünk előre. A mozdonyvezető ezt észrevette, majd
legnagyobb döbbenetünkre, beinvitált minket maga mellé. Természetesen mi
nem ellenkeztünk, igy az út hátralevő részét (kb. 80%-át) a
vezetőállásból figyelhettük. Majd megkértük, hogy filmezhessek ki előre
bátyám pedig fotózhasson. Nem volt ellenére, sőt javasolta, hogy álljunk
be a sarokba, hogy jobban beláthassuk a pályát. Igy majdnem végig
belsőkamerás felvételeket is készithettem! Az Innsbruck-elkerülő
teheralagút után, egy rövidebb, S alakú, balos-jobbos alagút következik,
majd egy rövid balos:
(073 - Rövid
alagút a brenneri vonalon)
Hamarosan
megérkezünk az első megállóba. A nevét nem tudom. Egy újabb rövid alagút
után, a távolban feltűnik Ausztria talán legmagasabb (és legnagyobb)
közúti hidja, a völgy felett magasan átivelő, autópályás völgyhid, az
Europabrücke! Impozáns mérete és épitészeti nagysága miatt méltán
kiérdemelte az Európa hidja nevet! A francia Milleu-i hatalmas völgyhid
után, még igy is Európa második legmagasabb hidjaként tartják számon. A
két völgy közötti teljes hossza pontosan 777 m. A
Sill folyó teljes völgyét (ami a Wipp nevet viseli) átiveli.
Legmagasabb pontja 192 m. A Brenner autópálya messze leghiresebb
látványossága (pedig még nagyon sok van).
(Az Europabrücke
- forrás: SAGEN.at)
(Az "Európa-hid"
- ismeretlen forrás)
Az Európa-hid
alatt a vasúti pálya egy hosszabb alagútban halad el. Fél km-el odébb
egy újabb alagút következik:
(074 - Alagút az
Europabrücke után)
Schönberg
megálló után nemsokkal, egy rövidebb alagút következik a sorban, majd
pedig egy sokkal hosszabb. Aztán megint egy rövidebb:
(075 - Rövid
alagút Schönberg után)
Matrei am
Brenner előtt még átmegyünk egy újabb alagúton, majd egy rövid
részen, magas sziklafalak között haladunk, végül begördülünk Matrei
állomására. Az elkövetkező 3-4 km nem tartogat semmi érdekeset és
látnivalót. Steinach am Brenner (1044) után újra szűkebb lesz a
völgy. Egy nagyobb balos kanyar után, elérjük -a második napi beszámoló
legvégén bemutatott-, festői szépségű St. Jodok am Brenner
állomását. A jobbos hajtűkanyar után (ahol mellesleg van egy alagút is),
felkapaszkodunk a szemközti hegyoldalba. Egy rövid ideig még az oldalban
haladunk, majd egy hosszú balos alagút után visszatérünk abba a völgybe,
ahol a St. Jodok-i "kitérőig" is jöttünk. A kerülő tulajdonképpen azért
kellett, mert csak igy tudjuk elérni azt a magasságot, ami a
továbbiakban nagyon fontos. Az alagút után már egy szinttel feljebb, a
meredek hegyoldalban folytatjuk útunkat. Jó egy km-en keresztül
jobbra-balra kanyarogtunk, majd átmentünk az utolsó alagúton is (de csak
az osztrák oldalon, ugyanis az olaszok felén van még jónéhány) és
megérkeztünk Gries am Brenner állomására. Innen Brenner-ig már
nincs több igazán látványos dolog, legalábbis a vasúton! A vonal a
hegyoldalban fut, néhol elég magas sziklafalak tövében. De nagyobb
viadukt és alagút már nincs. Lassan felérünk a Brenner hágóra.
Jobboldalt lent, egy kisebb völgykatlanban, fekszik a
Brenner tó (Brennersee). Mellette az
autópálya is. Brennersee megálló után lassan felérünk a tetőre.
Ide épült Brenner (1374) állomása. Ez Ausztria egyik
legmagasabb fővonali, hegyi vasúti hágója. És egyben az Alpok egyik
legalacsonyabb alpesi hágója. Elég csak megemliteni pl. a Gotthard
hágót... A Brenner hágó Ausztria egyik legforgalmasabb és
legjelentősebb alpesi vasúti hágója. Az északról érkező és délre tartó
teherforgalom legnagyobb részét az Innsbruck - Brenner vonalon
bonyolitják le. Ezúttal csak alig félórányi időnk
volt nézelődni. Elég "szélcsendes" időszak ez, alig láttunk 1-2 vonatot
(ott ez kevés, mert sokszor napi többszáz vonat halad át). Az
Innsbruck-ból érkező ingavonatok egy különálló, mini pályaudvarra
érkeznek és indulnak vissza. Ez az osztrák oldalon van és mindössze két
vágányú. Amit még érdekesnek találtam az, hogy a nemzetközi vonatok
fogadását ellátó peron az állomás közepén húzódik. Jobbra és balra is
tehervonatok közlekednek. Az peronokat, csak aluljárókon lehet elhagyni.
Habár hozzáteszem, hogy maga a település elég kicsi, a turizmust kivéve,
nemigen van nagy forgalom. A vonatok is csak a mozdony-csere miatt
állnak meg... Amig ott várakoztunk, láttunk egy sárgás-szürkés festésű
"Dispolok" Taurus tandemet is:
(076 -
"Dispolok" Taurus pár)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Visszafelé
is ugyanaz a vonat ment, mint amivel jöttünk, ezért le se kellett
szálljunk róla. Mivel vészesen fogytak a mini DV kazettáim (már 4 el
volt használva a 6-ból és még csak a 3. nap elején jártunk), ezért
visszafele inkább csak nézelődtünk. Azért készült néhány fénykép is. Az
első mindjárt a BrennerSee-nél. A tó, az
autópálya és a vasúton kivül már nem sok hely maradt.
(077 - A
BrennerSee)
A tó után
nemsokkal, egy elég érdekes és látványos hid következik. Erre szokták
azt mondani, hogy nincs olyan, hogy valami nem sörnyitó! Az autópálya
gyakorlatilag itt végig egy hidláncon megy. Nem akarok nagyot mondani,
de legalább két km hosszan fut a hegyoldal felett, végig a magasban. Nem
akartak annyi fát kivágni, ezért inkább az erdő felett vitték el a
pályát. Emlékeim szerint, ez a "hidacska" Ausztria második, vagy
harmadik leghosszabb autópályás viaduktja:
(A Brener
autópálya nyomvonala)
(Ugyanaz fentről
- forrás: Google)
A következő kép
Gries am Brenner állomásáról készült. Az helybéli emberkék nem
panaszkodhatnak a kilátásra:
(69 - A Brenner
autópálya egy másik "apró hidacskája")
Hamarosan visszaérünk az örökzöld
kedvencem, St. Jodok völgyébe. A változatosság kedvéért, most oldalról
egy kép:
(70 - St. Jodok
völgye)
A következő kép
Matrei am Brenner állomása után, a 92-es km szelvénynél, egy
rövid alagút bejáratánál készült...
(078 - Alagút
Matrei am Brenner után)
A hatalmas
hidak és a mérnöki csodák kategóriájába tartozik, a fent már bemutatott
Europabrücke is! Újabb kép:
(079 - Az
"Europabrücke" hid)
Kicsit
arrébb, egy újabb alagút akadt lencsevégre:
(080 - Vonat az
alagútban)
Ezután még átmegyünk néhány alagúton,
elhagyjuk az Inntal teheralagút bejáratát, majd hamarosan visszaérkezünk
Innsbruckba.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Miután fájó
búcsut vettünk a szépséges Innsbruck városátol és látványos, -igazi
vasúti csomópontként üzemelő- főpályaudvarától, felszálltunk a
Salzburg-ba tartó IC-re és elindultunk, vissza Sopronba. Hall in
Tirol vasútállomása után nemsokkal, jobbról becsatlakozik az Inntal
tunnelen át, a Brenner-vonalról letérő teherpálya. A tunnel kijárata
után, egy rövid szakaszon, a teherpálya egy pilléreken futó betoncsőben
halad. Sajnos csak ilyen képet találtam róla:
(Az
Inntal tunnel bejáratához vezető "csőhid" - forrás: bbt-se.com)
Erről a
hidról és az Inntal tunnelről tudni kell azt is, hogy egy grandiózus
projekt részeit is képezik. Európa jelenlegi -talán- második legnagyobb
vasúti épitkezéséről van szó: a Brenner Bázis Tunnel-ről (angolul
Brenner Base Tunnel, BBT). A hires svájci Gotthárd Bázis Tunnel után a
BBT projekt a legnagyobb ilyen jellegű épitkezés. A Brenner Bázis alagút
épitését még csak tavaly kezdték el. Először a szervizalagutat fúrják
ki, utána jöhetnek csak a TBM-ek (Tunnel Boring Mashine). A BBT teljes
hossza 56 km lesz. Két párhuzamos csőböl fog állni és az alattuk,
középen futó biztonági szervizalagútból. A két nagy cső mindegyikében
egy vágány fog majd futni, értelemszerűen, egyik oda, a másik vissza. A
BBT-ben a vonatok maximális sebessége elérheti a 250 km/h-t is. Erre
azért van szükség, mert a mai Brenner vasút már nem képes teljes
mértékben megbirkózni az egyre növekvő személy- és teherforgalommal. A
BBT északi bejárata valahol Innsbruck mellett lesz. Az Inntal tunel
feltehetően be fog majd csatlakozni a BB alagútba. Az épitkezés már
megkezdődöt. Az Inntal tunnel után már több helyen épitik az új
nagysebességű pályát. Illetve ugyanitt megkezdődött a szervizalagút
épitése is. Wattens (564) és Schwaz (545) között, a
jelenlegi pálya mellett végig épitkezés folyik, helyenként igen
látványos mértékben:
(25, 26 - A
Brenner Bázis Tunnel épitésének előkészöletei)
Schwaz
után, teljesen a tiroli hangulatot idéző, a magas hegyek lábánál húzódó,
szép házikókat lehet fényképezni:
(23, 24 - Remek
tájképek a szépséges Tirol tartományból)
Jenbach
(563) állomásán láttunk egy újabb RailJet festésű Taurust, ezúttal egy
Bécs-Zürich EC szerelvényt húzva:
(71 - SBB CFF
FFS vagonok) (72
- RailJet ab 2008 Taurus)
("Spirit of
Linz" - ÖBB RailJet)
Jenbach után
is épült egy kisebb autópálya-csomópont. Utak jobbra, utak balra,
fel-le, alagútba be, alagútból ki. Egyszóval massziv infrastruktúra.
Hogy még a vasút se zavarjon be, a sinpálya itt egyszerűen egy hosszú
alagútban halad, majd kicsit arrébb egy másikban. A két hosszú alagút
után is az Inn völgyében haladunk tovább.
Kundl (527) után megérkezünk Wörgl (513) állomására. Itt
tér le balra, a Kufstein városát is érintő, a német "korridor"-vasúton
keresztülhaladó Innsbruck-Salzburg fővonal. A Bécsből Tirolba,
Olaszországba és Svájcba tartó vonatok nagyrésze erre jár. Mivel a
"korridor"-vasúti pálya nyomvonala kevésbé látványos helyeken fut, ezért
mi inkább kerülő útvonalon, vagyis Schwarzach-St. Veit felé mentünk
hazafele. A vonatunk is arra ment. Wörgl pályaudvarát és az
Inn völgyét elhagyva, hamarosan emelkedni
kezd a vonal és beérünk az egyre jobban szűkülő völgybe. Hopfgarten
im Brixental (627) után egy olyan helyre érünk, ami kisértetiesen
hasonlit St. Jodok-hoz. Egy balos hajtűkanyar ez is, a kanyar elején egy
alagúttal, majd a szemközti oldal emelkedőjét megmászva, egy jobbos
alagúton keresztül, visszaérünk abba a völgybe, ahol emelkedni kezdtünk.
Ugyanúgy, mint St. Jodok-nál, ez a kerülő is azért kellett, hogy eléjük
a megfelelő magasságot. A völgyben haladunk tovább, közben végig
emelkedik a pálya. Kirchberg in Tirol (832) állomásánál érjük el
ennek a résznek a legmagasabb pontját, ezután a vasútvonal folyamatosan
lejt. A Schwarz tavat elhagyva, megérkezünk
Kitzbühel (761) Hbf-re. A pályaudvar bejáratára egy
nagyivű, 180 fokos balkanyar vezet rá, középtáján egy kisebb hiddal.
Kitzbühel után egy rövid ideig észak felé haladunk, majd St. Johann
in Tirol (659) után újra kelet felé fordulunk. Igy tulajdonképpen
megkerültük egy majd 2000 m magas hegytömböt. Ezen a részen szinte végig
magas hegyláncok völgyeiben haladunk, a kilátás egyszerűen fantasztikus!
Mindenfele magas hegycsúcsok...
(73 - Hochfilzen
után)
Már St.
Johann után újra emelkedni kezdtünk. Fieberbrunn (790) után a Griessen
hágónál elérjük a 963 méteres magasságot, ezután újra lejt a vonal.
Hütten állomása előtt várakoztunk vagy 10 percet. Nem értem, hogy
pontosan miért, a vonal itt végig kétvágányú. Ha már megálltunk, addig
filmeztem egy kicsit a gyönyörű tájat és csináltam egy-két fényképet
is:
(74 - Hütten
bejárata)
Végül,
miután szemből elhaladt egy IC, mi is folytathattuk az utunkat.
Saalfelden am Stein Meer (748) előtt délnek fordultunk. Itt készült
a következő kép, amin feltehetőleg a 2504 m magas Breithorn csúcsot
láthatjuk (de nem biztos).
(75 - A
Breithorn csúcs)
Saalfelden
után a festői környezetben elterülő Zell am See (757) következik.
A Zeller See partján elterülő üdülő-központ
eszményi hely a kikapcsolódni vágyóknak. A tó már önmagában is szép, de
a környező havas hegycsúcsok még szebbé teszik:
(Zell am See -
forrás:
www.europasportregion.info)
A fenti
képen az állomás a tóba kicsit benyúló Zell am See közepén fekszik.
Előtte (jobboldalt) látszik egy védőfal, rögtön a tó partján. Na, ott
fut a vasúti pálya. Utána szintén a tó partján fut a vonal. Azon a
részen csak az út, a vasút és egy sétaút fut a tó partján (a képen pont
középen). A Zeller See-t elhagyva, a vasúti pálya megint keletnek fordul
és elhalad Kaprun előtt (a képen balra megy ki). Középtájt, a háttérben,
a völgyben még látszódik Kaprun települése is. A Kaprun fölé magasodó
hegytömbök pedig már a Glockner-csoporthoz tartoznak. Az egyik völgyben
található a méltán hires Kaprun-gleccser is. A
Salzach folyó völgyében haladunk tovább. A völgy egyre jobban
kezd beszűkülni, mindkét oldalon magas hegyek tornyosulnak. Taxenbach
után lesz igazán látványos a terep. Az első érdekes rész, rögtön az első
alagútnál található. Az egyik sin ugyanis megkerüli az alagutat. Ilyet
már láttam, asszem Friesach előtt.
(76 - Alagút
Taxenbach után)
Alig egy
km-el odébb újabb különös megoldást lehet látni: három alagutat, az
egyik alagutat részben egy hid alatt:
(77 - Három
alagút és egy hid)
A jobboldali
alagút (amin mi mentünk át) hamarabb véget ér, mint a másik. Ezen a
részen egy sziklafal tövében megyünk, amig a másik alagút feltehetően
valahol a sziklában. Eschenau körül ér véget a másik alagút, egy
hid alatt.
(78 - Kijárat
egy újabb hid alatt)
Ezen a részen
még a bátyám is fényképezett, igy a Salzach
völgyéről is van néhány kép. Nem is akármilyenek!
(081 - Alagút a
völgyben)
(082 - A Salzach völgye)
Heuberg
után található ez a hatalmas autópályás völgyhid, amit már korábban is
láthattatok, az 1. nap - Day
1-nél:
(083 - Aprócska
hidacska)
Nemsokkal
ezután, egy újabb remek műalkotás jelzi, hogy itt bizony az autópályák
minden szempontból fontosak!
(79 - Viadukt
Eschenau után)
A
viaduktokon kivül, maga a völgy is nagyon szép látványt nyújt! Kétszer
is átmegyünk a Salzach folyó felett. A
Klamm régiónál éri el a völgyet a Tauern-vasút vonala. Először még elég
magasan halad, de később egyre lennebb ereszkedik. Addig mi, lent a
völgyben, egyre szűkebb helyekre érünk be. Egy adott részen már annyira
beszűkül a völgy, hogy csak látványos megoldásokkal tudták megoldani a
közlekedést. Az alábbi képen mindez jól érzékelhető!
(80 - Keskeny
völgyszoros)
A lenti vonal
megkerüli ugyan a hegyet, de a sziklaomlás veszélye miatt kellett fölé
épiteni azt a "védőfalat". A kép baloldalán látható, a folyóra épitett
utat már csak a helyiek használják, a forgalom ugyanis, az éppen már nem
látszó, hegybe fúrt alagúton át zajlik. A következő képen már a hegyet
átfuró alagút után vagyunk, a baloldali, leni sinpár is kezd már
egyszintre emelkedni velünk. A távolban kicsit látszó alagútba már
mindkét sinpár egyszerre fut be. Amit még érdemes megfigyelni a képen,
az a középen, a domboldalban futó vonalon éppen elhaladó autószállitó
vonat!
(81 - Lent is
fent is vonat!)
Egy rövidebb
szakaszon újra szűkebb lesz a völgy. Mint mindig, most is egy alagúttal
oldották meg a helyzetet!
(81.1 - A szoros
és egy alagút)
Ezen a
részen ez volt az utolsó alagút. Egy darabig még kanyargunk a völgyben,
majd lassan megérkezünk Schwarzach-St. Veit (602)
állomására. Az állomás előtt csatlakozik be, a Tauern-ről érkező másik
fővonal. Rögtön az állomás után is egy szűk rész következik, átmegyünk a
folyón, majd begördülünk St. Johann in Pongau-ba. A völgy itt nem
annyira érdekes, de a kétoldalt emelkedő hegységek már annál inkább.
Bischofshofen (545) is szép helyen, az Alpok "szivében" fekszik. Az
állomás után jobbra letér, a Selzthal-on keresztül, Leoben felé irányuló
másik fővonal:
(82 - Letérő
Selzthal felé)
Ezután
igen látványos és vadregényes helyek következnek! Egyre tömörebb és
kopárabb sziklák tornyosulnak a völgy felett.
(83 - Kopár
sziklaszirtek)
(84 - Massziv hegytömbök)
Werfen
(548) után egy, a völgy közepén, emelkedő magányos dombtetőn, egy szép
középkori "várkastély" pompázik teljes méltóságában. A werfeni várat
elhagyva, a Salzach völgye egyre szűkebb
lesz. Balról a Hagen hegység massziv hegylánca emelkedik, jobbról pedig
a Tennen hegység 2000 méternél is magasabb sziklái tornyosulnak a völgy
fölé. Hamarosan egy igazi kanyonban találjuk magunkat! Ez volt -az
addigi-, utazásunk egyik legvadregényesebb kanyon-völgye:
(85 - A Salzach
kanyon)
Az autópálya
is a völgyben halad egy darabig, de az igazán szűk, kanyonos részeken
szinte végig tunnelekben halad. Ezen a részen, a völgykanyonban csak a
folyó, a vasút és az utak futnak. Nekem nagyon tetszett ez a hely, talán
azért is, mert nem számitottam ennyire látványos terepre. A kanyon vége
felé, az autópálya végképp eltűnik a hegyek gyomrában, mi viszont tovább
kanyargunk a völgykatlan mélyén. Mint minden jónak, ennek is vége szakad
egyszer. Kb. 10 km-nyi "tömör gyönyör" után véget ér a kanyon.
Szerencsére a végére is marad még egy kis látvány.
(86 - A kanyon
vége)
A végére már
annyi hely sem maradt, hogy a vasút elférjen, ezért az utolsó kanyart
"levágja" a vasút. Egy hosszú, párhuzamos hid-pár után, a vágányok
befutnak egy hosszú alagútba. A kijárat után, újból átkelünk a
Salzach folyón. Erről egy elég hosszú, hid
kettős gondoskodik. Az alagút után mintha teljesen más világba
csöppentünk volna. Egy nagy, nyilt terület, magas hegyeknek se hire, se
hamva. Mindenfele csak "sikság" és dombok. Nagyon érdekes! Az addigi
látványos kanyon is csupán egy kis "völgyecskének" tűnik visszatkintve.
Ebben a széles völgyben haladunk észak felé. Hallein (461) után
lassan megérkezünk Salzburg külvárosába. Azért mondom, hogy lassan, mert
már legalább 10 km-el Salzburg előtt áthaladtunk a már hozzá tartozó
állomásokon. Legalább 5 előállomása van a hires városnak. Vasúti
szempontból igen massziv vágányrendszere van, szinte követhetetlen a sok
teherpályaudvar és a számos letérő és becsatlakozó vonal. Valóságos
váltó- és felsővezeték-dömpingek és többszintű vágányrendszerek után,
lassan csak megérkeztünk Salzburg (425) Hbf-re. A város
bemutatását nem vállalom, mindenki nézzen utána.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha Salzburg,
akkor ki juthat róla eszünkbe? Kicsit segitek. Unalmában zenélt.
Igen-igen, róla van szó! Ha már lúd, legyen kövér! Szerencsére a majd 15
perces késésünket szinte maradéktalanul behoztunk, igy Salzburg-ban
gondtalanul elértük az ÖBB 69-es számú EuroCity vonatát, ami a hires
Mozart nevét viseli. Az ÖBB EC München-ből érkezett és Bécsbe tartott.
Mivel a vonat vége túlságosan tele volt, ezért előrébb mentünk. 9
vagonnal arrébb szinte minden fülke üres volt. Talán a "Mozart EuroCity"
volt az egész osztrák körutunk legkényelmesebb és leggyorsabb
vonatszerelvénye. Salzburg után már csak üldögéltünk és élveztük a
kényelmet. Alig több, mint 3,5 óra alatt már Bécsben is voltunk! Pedig
nem kicsi a táv. Néhány helyen simán nyomtuk a 200-at. Salzburg után a
fontosabb állomások a következők: Neumarkt am Wallersee (552),
Vöcklabruck (430), Attnang-Puchheim, Schwanenstadt
(389), Lambach (367), Wels (317) és végül, de nem
utolsó sorban Linz (266). Linz után vannak igazán gyors
pálya-szakaszok, itt sokfelé 160, sőt néhol 200-as a pálya. Linz és St.
Pölten között 131 km van, a vonatunk ezt a távot kevesebb, mint egy óra
alatt tette meg, tehát 140 km/h-ás átlagot prudukál. A Bécs-Linz
útvonalon még sokat fogunk utazni, ezért most nem részletezem ezt a
rész. Már este 8 óra is elmúlt, mire megérkeztünk Bécsbe. Mivel a
Westbf. az összes Salzburg felől érkező vonat végállomása, ezért még át
kellett metrózzunk Wien Meidling-be. Kicsit ledöbbentem a 2 eurós
metrójegy-ártól, de hát na, nem sok kedvünk volt fáradtran gyalogolni a
bécsi félhomályban...
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Meidling-en felszálltunk az első,
Wiener-Neustadt-ba tartó vonatra. Mire megérkeztünk W.N.-ba, már
teljesen besötétdett.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Néhány
percnyi várakozás után, felszálltunk az utolsó előtti, még Sopronba
induló Regional Express-re. Este, fél 11 után érkeztünk haza. Három
gyönyörű, de ugyanakkor fárasztó nap után (de megérte!!!), nem kellett
sok, hogy elaludjunk...
Másnap
(május 1-én) és harmadnap (május 2-án) pihenő nap volt. Legalábbis
nekem. Bátyámnak csak május elseje volt szabad. Csütörtök reggel aztán
megint útra keltem, de ezúttal már egyedül, mert bátyám egész héten
dolgozott...
Ez volt hát a
három legszebb nap részletes beszámolója! Ennyi sok szép után már
féltem, hogy a többi vonatozás már nem lesz annyira érdekes. Szerencsére
tévedtem! Hamarosan következik a 4. nap - Day 4
részletes beszámolója is...
Addig is,
jöjjön a hitvallásom: "Mi lenne velünk (főleg velem) vasút nélkül???"