A szabályozásnak elvileg 2006. január 4-ig kötelező érvénnyel életbe kellett volna lépnie az unió új tagállamaiban, de az új tagok mentességet kértek és kaptak. Használt lakások esetében Magyarország 2009-ig kapott haladékot, elvileg tehát 2008 végéig lehet energiatanúsítvány nélkül használt lakást adni-venni, örökölni.

Egy ingatlan megvásárlásakor az elhelyezkedés, a méret, a belső kialakítás és az ár mellett az állandóan fizetendő költségek, azaz a rezsi a főbb szempontok. Az energiatanúsítvánnyal megismerhető az adott ingatlan energiahatékonysága is.

Miért van szükség az energiatanúsítványra?

Az energiaforrások korlátozottak és egyre nagyobb a légszennyezettség, ezért válik egyre inkább szükségessé a minél hatékonyabb energiafelhasználás.

Az energiahatékonyságról világszerte régóta tanácskoznak a szakemberek, de a lényeg még nem jutott el a hétköznapi emberek szintjére.

A fejlett országokban a napi energiafelhasználás eléri a fejenkénti 150 kilowattórát, melynek közel 40 százaléka a fűtésre fordítódik. Ebből rengeteg megy veszendőbe az épületek nem megfelelő szigetelése és/vagy a rosszul záródó nyílászárók miatt.

Az Európai Unió az energia hatékonyabb és takarékosabb felhasználása érdekében fogadta el az épületek energiahatékonyságáról szóló szabályozást (Az Európai Parlament és a Tanács 2002/91/EK számú irányelve az épületek energiahatékonyságáról – 2002. december 16.).

Az irányelv célja az épületek energiafelhasználásának csökkentése, ennek érdekében fogalmazza meg a számítási módszereket, az épületek energiatanúsítási követelményeit, a kazánok és légkondicionáló rendszerek rendszeres felülvizsgálatának és a 15 évnél régebbi fűtési rendszerek értékelésének szükségességét.

A célkitűzés szerint 9 éven belül 9 százalékkal kellene csökkennie az épületek energiafogyasztásának.

A direktíva előírja a tagállamok részére, hogyan határozzák meg mindazokat a belső szabályokat, melyek szükségesek az irányelvben megfogalmazott követelmények hatályba lépéséhez.


Ha autót veszünk, kíváncsiak vagyunk a fogyasztására, de még az egyszerű háztartási gépekhez is kapunk tájékoztatót arról, hogy milyen energiaosztályba sorolják.
Az ezekhez képest nagy értékkel bíró ingatlanokról azonban még csak hasonló információt sem kapunk. Ezt a hiányosságot pótolja a zöldkártya, mely az épület, a lakás energetikai állapotáról, energiafogyasztásáról ad igazolást.



A besorolás az épület négyzetméterre jutó energiafogyasztása alapján történik. A határértékek megszabását nemzeti hatáskörbe rendelte az unió.


A cél az energiatudatos fogyasztói magatartás elérése.

1. Az alapelvek és a résztvevők

A szükségszerűség

Az EU direktívában adta meg, hogy a meglévő épületek tulajdonosait rá kell venni kisebb energiafelhasználásra, az új építtetőket pedig kötelezni.

Ennek egyik lépcsője - sok más mellett - a jelenlegi épületállomány állagfelmérése és egy kívánatos állapottal való összevetése. Az állagfelmérés természetesen nem az egész épületállományt jelenti, hanem csak azokat amelyeket átalakítanak vagy értékesítenek, esetleg bérbe adnak.

Az elv
A felismerést és a cselekvést az motiválta, hogy ez az energiaigény hosszú távon nem tartható fenn, ezért szükséges - egy épület esetén megvizsgálni az energiafelhasználás minden szintjét és formáját, így nemcsak a falak, födémek, nyílászárok energiaveszteségeit kell feltárni, hanem az épületgépészet és az épületvillamosság ide vonatkozó területeit is. Emiatt vizsgálni kell pl. a teljes fűtési rendszert, a fűtési rendszer szabályozhatóságát, magának a kazánnak a hatásfokát, az esetleges légtechnikai rendszerek, klímák energiaigényét és veszteségeit, a világítás módját és az ebből következő energiaigényét….stb.
Ugyanakkor az energiamérleg kiszámításakor nemcsak veszteségeket, hanem az un. nyereségeket is el lehet számolni, mint pl. a használat okozta hőleadás, a (számító)gépek hőtermelése és legfőképpen az épület tájolásával összefüggésben a nap sugárzó energiájának hatását, amely elsősorban az üvegfelületeken át hat a belső klímára. A vizsgálatban nemcsak ennek (téli) jótékony hatását kell figyelembe venni (ami nem is lebecsülendő egy déli, nagy üvegtáblás homlokzat esetén), hanem a nyári túlmelegedés kockázatát is, mert ez ronthatja a komfortérzetet, sok esetben emiatt pl. klímát üzemeltetnek (amely jelentős energia felhasználó). Nem véletlen, hogy hosszú idő óta, a nyári időszakban az elektromos felhasználás jelentősen meghaladja a téli szintet, pontosan a nagyszámú klíma üzemeltetése miatt.

Az ET tartalma

Az tanúsítás során az épület energiafelhasználását három szinten kell ellenőrizni :

Az I. szint az épület teljes energiaszükségletét (összesített energetikai jellemző) határozza meg primer energiában kifejezve és hasonlít össze (százalékos értékben) követelmény(kategória) értékekkel. Az I. szint az épületben működő gépészeti berendezések (fűtés, hűtés, melegvízellátás, világítás stb.) teljes energiafelhasználásával mérhető, célszerűen egy évre vonatkoztatva. A környezetbarát energiahordozók alkalmazását segíti, hogy az energiaforrástól függő szorzótényezők alkalmazásával a felhasznált energiamennyiséget át kell számolni ú.n. primer energiára. Ez alapján pl. az elektromos áram a legdrágább, mert 2,5 –es szorzóval kell ellátni az ilyen energiafelhasználókat, mintha azok 2,5 szer több energiát igényelnének. Vannak támogatott (tűzifa, biomassza = 0,6, szén = 0,95) és kevésbé támogatott (távfűtés = 1,12) energiaforrások és vannak amelyek megújulónak számítanak (nap, földenergia, szél…stb), ezért a felhasználásukat nem kell belevenni az energia egyenlegbe. Az összehasonlítás fontos mérőszáma a felület/térfogat arány, mert a különféle hányadoshoz különféle értékek tartoznak.
A II. szint az épület határoló szerkezeteinek energetikai mérlegére vonatkozó határértékeket tartalmazza (fajlagos hőveszteség tényező). Ez téli időszakban az épület falain, tetőszerkezetén, padlóján stb. keresztül távozó energia veszteségből és az üvegezett szerkezetek energia nyereségéből származó mérleget jelenti. A belső terek túlmelegedésére vonatkozó ellenőrzést is ezen a szinten kell elvégezni.
A III. szint az épület egyes határoló szerkezeteinek hőátbocsátási tényező követelményértékeit írja elő (átlagos hőátbocsátási tényező). Az épület határoló szerkezetein átjutó energia mennyisége szoros összefüggésben van azok vastagságával és anyagával. A szabályozás III. szintjén ellenőrizni kell, hogy a külső térelhatárolás egyes elemein (falakat, tetőfödémeket stb.) keresztül kialakuló hőátbocsátás nem haladja-e meg a szabályozásban megadott követelményértéket.
Az előírt követelményszinteknek minden esetben együttesen kell teljesülniük.

A szabályozás két alapesete

Egyrészt a(z át)tervezendő épületek, másrészt az eladásra (bérbeadásra) kerülő lakások/épületek.
Az elsőnél olyan követelményértékek kerültek megállapításra, amelyeket a tervezendő épület esetén a tervezőnek be kell tartani, különben nem kap építési engedélyt. Ebben az esetben már a tervezés során olyan épületekkel kell számolni, amely terv szerinti megépítése esetén eléri majd az energetikailag kívánatos értéket. Ez vonatkozik a meglévő épületek átalakítására, bővítésére és jelentősebb korszerűsítésére is.
2006. szeptember 1-től, a benyújtott építési engedélyezési terveknél kötelező a fenti energetikai ellenőrzés (korábban is kötelező volt a hőtechnikai ellenőrzés, de más követelmény értékekkel), de mivel ez még nem tanúsítás, ebben az esetben a fenti 3 pontból csak a II. és a III. szinten kell a számításokat elvégezni.
Itt jegyzendő meg, hogy az energetikai követelmények teljesítésének igazolása mellett az épületszerkezetek páratechnikai ellenőrzését is el kell végezni (ezért e tekintetben érvényben maradt a korábbi ezzel foglalkozó jogszabály is).
Ez a szakasz tehát nem is tanúsítás valójában, hanem csak akkor válik azzá, ha majd ez az épület megépül és használatba vételi engedélyt kérnek rá, hiszen ekkor lép be a tényleges energia felhasználóként.

A második eset a tényleges tanúsítás, mert itt egy meglévő lakást/épületet (vagy frissen kivitelezett új épületet) kell a rendelkezésre álló tervek, helyszíni vizsgálatok és egyebek alapján megvizsgálni, épület és gépészeti szerkezeteit beazonosítani és ezek ismeretében a számításokat elvégezni.A számítások fajtái.

A jogszabály 3-féle módot fogad el:

egyszerűsített módszer ennél a módszernél táblázatokban található értékek felhasználásával durva közelítéssel lehet megállapítani az értékeket
részletes számítással a részletes módszernél figyelembe lehet venni egyéb tényezőket, viszont azokat pontosan számolni kell (kategóriahatárok elérése esetén ez fontos lehet)
3. szimulációs programmal a használat és az időfaktorok figyelembe vételével akár egy teljes éves ciklust le lehet modellezni (különösen szakaszos vagy bonyolultabb üzemeltetésű épületnél lehet hasznos).