A keceli általános iskola rajztanára, B. Boros Ilona batikszakkörében élhettem át először az alkotás örömét. Az ő vezetése alatt rengeteg technikát kipróbáltunk, pályázatokat nyertünk. Középiskolámat Budapesten végeztem az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban, majd felvételiztem az Iparművészeti Főiskolára, sajnos eredménytelenül, valamint a Kirakatrendező Szakmunkásképző Iskolába, amit el is végeztem. Így lettem - rövid kitérő után: Kispest Textilgyárban diarajzoló, végül kirakat- és kiállítás rendező, dekoratőr először a budapesti Vasedénynél, majd Körmendre költözés miatt Szombathelyen a Vas Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalatnál, azután 1990-től újra Budapesten, de most már egyéni vállalkozóként.

2000-ben a Mesterségek Ünnepén találtam rá a Hagyományok Házára, ahol kiderült, hogy képzéseket is tartanak, és boldogan jelentkeztem. 2002-ben végeztem a népi kismesterségek játszóházi tanfolyamán, majd folytattam a szövés szakon, és 2010-ben levizsgáztam kosárfonásból is, valamint zsűriztettem kosaraimat.

Bár az eredeti szakmám is nagyon kreatív, változatos, izgalmas, folyamatos megújulásra sarkall, de a Hagyományok Házában megtaláltam még egy pluszt, ami számomra fontos: az érték. A kirakat üzenete és célja: csupán a fogyasztás. Míg szövéskor, kosárfonáskor az évezredes kultúrák részesének érzem magam, hogy benne vagyok ebben a folyamatban, amiben nekem is fontos szerep jutott: megőrizni és továbbadni. Ezért szeretem nagyon a kézműves foglalkozásokat, ahol gyerekeket és felnőtteket lehet játékra csábítani (Mesterségek Ünnepe, Táncháztalálkozó, MÜPA, Vörösmarty tér Advent, Skanzen, Szigethalom Faluház, művelődési házak, iskolák, idősek otthona, Legnagyobb élményem: 2010 Portugáliában nemzetközi néptánc fesztiválon bemutató és foglalkozás).

Taníthattam az Esély Kövessy Erzsébet Szakiskolában pályaorientáción kosárfonást, és taníthattam az Iparművészeti Egyetemen is kézműves technikák tantárgyon belül.

2010 szeptembertől a Szent László Kórházban heti egy délután a gyerek csontvelő-transzplantációs osztályon kézműves terapeutaként dolgozom, ami legalább olyan sokat jelent nekem, mint amennyit, remélem, az ott lévő gyerekeknek és szüleiknek.

Nagy öröm még számomra, hogy találkozott a két szakmám, a kiállítás-rendezés és a népművészet: a NESZ és a Hagyományok Háza kiállításainak rendezéseiben is évek óta közreműködhetek (2006. Élő Népművészet Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban, Mesterségek Ünnepére a Nemzeti Galériában -viselet, bőr, reneszánsz, fazekas, szálasanyag, tojás-gyertya-mézeskalács, Népi Iparművészeti Osztály múzeuma, 2011. Élő Népművészet Kiállítás a Néprajzi Múzeumban).

2011-ben jutottam arra a gondolatra, hogy jó lenne csapathoz tartozni és felvételemet kértem a Pest-Budai Egyesületbe, ahol remélem még több inspiráció fog érni, hogy a személyes alkotás terén is előrébb juthassak.