Területe: 30,3 millió km2

Lakossága: kb. 700 millió fő

Afrika a második legnagyobb kontinens (az első helyen Ázsia 44,4 millió km2), a második legnagyobb átlagmagasságú földrész – 750m - , itt a legnagyobb a népesség növekedés, a legalacsonyabb a városlakók aránya (30%). Itt dolgoznak legnagyobb arányban a mezőgazdaságban, de itt van a legtöbb megműveletlen föld is.

Történelme Az ie. 17-15. századra az egyiptomiak már ismerték és meghódították a Nílus menti területeket és a Vörös tenger afrikai partvidékét, az ie. 3. századra Tunézia területen felvirágzott Kárthágó. A fáraók uralkodása alatt rengeteg területet térképeztek fel, eljutottak a Szomáliai-félszigetre, felderítették a K-i partokat, a kárthágóiak az Atlasz-hegység könyékét járták, a punok eljutottak a Kongó torkolatvidékéig. Eokrithos térképet készített É-Afrikáról, mások próbálták megkerülni a kontinenst. Majd jött Róma és fokozatosan hatalma alá vonta a Földközi-tenger partvidékét, provinciákat létrehozva.

Az első században Nero császár 2 centurioja felderítette a Fehér-Nílus egy részét, geográfusok összegezték az adatokat és rendszerezett, pontos térképeket készítettek. A Római Birodalom bukása után ezt a feladatot az arabok vették át, és tovább fojtatták Afrika kutatását. A népvándorlások ideje alatt a vandálok meghódították a mai Algéria, Tunézia és Líbia egy részét, Egyiptom pedig Bizánc kezére került. Az arab kereskedők járták Afrikát, városokat alapítottak, fontos részét alkották a földrész életének. Később É-Afrika török fennhatóság alá került. Felkutatták Etiópiát, eljutottak a Csád-tóig, valamint Madagaszkárig és Ghánáig. Az arab tudósok művei a 14. században már latin és görög nyelven is olvashatóak voltak.

A 15. században portugál hajósok kutatták Afrika Atlanti partjait elsősorban arany- és rabszolgaszerzés reményében. Bartolomeu Diaz elérte a Jóreménység fokát, Vasco de Gama Afrika megkerülésével eljutott Indiába. A XVI. századtól megindult a rabszolga-kereskedelem, négerek millióit hurcolták elsősorban Amerikába, a partmenti területeket gyarmatosítani kezdték elsősorban a franciák – nyugartról keletre - és az angolok – északról délre. Kisebb területeket a németek, hollandok, belgák, portugálok és olaszok vontak uralmuk alá. 1788-ban, Londonban megalakult az Afrika Belső Területeinek Felfedezését Támogató Társaság (Associatin for Promoting the Discovery of the Interior Parts of Africa).

1830-1848-ig tartó hódító háború során a franciák megszerezték Északnyugat-Afrika jelentős részét. 1869-ben nyitották meg a Szuezi-csatornát, amelyet Egyiptom francia segítséggel épített mintegy 10 éven át. A csatorna stratégiai fontossága miatt az angolok is megpróbálták meghódítani Egyiptomot. Az angol-francia vetélkedésből 1882-ben Anglia került ki győztesen. 1884-85-ben Németország megszerezte Német Délnyugat- és Német Kelet-Afrikát, Dél-Afrikában holland telepesek - a későbbi búrok – de erre a területre Anglia is szemet vetett. Az 1899-1902 közt zajló angol-búr háború látszólag a rabszolgatartó búrok kegyetlen bánásmódja ellen irányult, valójában az angolok a gyémánt- és aranylelőhelyeket akarták megszerezni. A háború eredményeként Dél-Afrika Anglia birtokába került. A XIX-XX. század fordulóján Afrika csaknem teljes területe függő helyzetbe került.

Franciaország gyarmatai

Marokkó, Algéria, Tunézia, Szenegál, Elefántcsontpart, Mauritánia, Mali, Niger, Csád, Gabon.

Anglia gyarmatai:

Egyiptom, Szudán, Kenya, Uganda, Rhodesia (ma Zambia), Botswana, Dél-Afrika, Nigéria, Aranypart (ma Ghana).

Németország gyarmatai

Kamerun, Tanzánia, Namíbia.Portugália gyarmatai: Angola, Mazambik Olaszország gyarmatai Líbia, Szomália, Eritrea.Belgium gyarmatai: Belga Kongó (Zaire).

Spanyolország gyarmatai

Nyugat-Szahara.

Független terület:

Libéria, Etiópia.

Az I. világháború után Németország elvesztette gyarmatait, azok Angliához, Franciaországhoz, Belgiumhoz kerületek. 1935-ben Olaszország rövid időre meghódította Abesszínát (ma Etiópia). A II. világháború idején Észak-Afrika hadszíntér volt (1940-43). A II. világháború után felerősödtek a nemzeti felszabadító mozgalmak, amelyek eredményeként az afrikai államok többsége az 1950-es, '60-as években függetlenné vált.