Két démon, Visnu biztatására, elhatározták, hogy elkészítik a halhatatlanság italát, a szómát. Megköpülik a Tej-óceánt. Ebben Vinsu is segített, teknősbéka alakban: a hátán egy nagy heggyel jelent meg, amelynek a segítségével habbá tudták verni a vizet. Ezen munkálkodásuk közepette kihullott Visnu néhány hajszála; a víz egy völgybe sodorta őket, ahol növény sarjadt belőlük. Még a legszomorúbb ember is jókedvre derült, amint megkóstolta a varázserejű növényt. - Egy szent ember valamikor régen összebarátkozott a dzsungel félelmetes kobrájával, megosztotta vele elemózsiáját, és jókat beszélgettek. Egy nap a bölcs nagyon fáradt volt, mire a kígyó úgy döntött, segít öreg barátjának felfrissülni. E szavakkal fordult hozzá: „A fejem tetején találsz pár szem magot, vesd el őket a földbe, s ha növény sarjadt belőlük, használd fel a leveleket a fáradtság ellen.” A jóember vízbe áztatta a leveleket, megitta az így kapott italt, és nemcsak a fáradtsága tűnt el, de „olyan részeg lett, hogy se látott, se hallott.”

Indiában, Síva és Párváti legendája erotikával átszőtt titkos tanításában a Tantrában jutott a kender központi szerephez. Síva mennyei feleségével, Párvatival a világ tetején, a Himaláján élt. Síva bizony nem sokat volt otthon bájos asszonyával, sokkal inkább a hegyek érzéki nimfáival és istennőivel múlatta az időt. Párvati természetesen valami módon véget szeretett volna vetni ezeknek a kicsapongásoknak. Megtalálta végül a nőnemu kender növényt, amelynek gyantás virágát odaadta férjének, hogy szívja el. Az istent rögtön „boldog izgalom és a felesége iránt érzett példátlan erejű vágy fogta el.” Egyesülésük alatt különleges, isteni extázist éltek át, így ezen túl, amikor szeretkeztek, mindig kendert fogyasztottak, és helyre állt a családi béke. Az istenek azért ajándékozták a halandóknak a szent növényt, hogy így ők is megvalósíthassák a házastársak közötti örök szerelmet. Így tudják az indiaiak az ősi időktől fogva a kendert, mint afrodiziákumot használni.

A kenderfélék családjába tartozó növények (a kenderen kívül még a komló - Humulus lupulus) foőként lágyszárúak, tejnedvet nem tartalmaznak. Maga a kender kétlaki, egyéves növény. Általában 1-2 méter magasra nő, de a rostjáért termesztett fajták magasabbak is lehetnek. Magvai növényi olajokban gazdagok. Levelei jellegzetesen tenyeresen összetettek, általában 3, 5, 9 vagy 11 levélkéből állnak. A szár, főként a magasabb, idősebb növényeknél fásodó. A virágok egyivarúak, kétlakiak. A porzós virágok bogernyos fürt-, a termősök sok fellevéllel tömött, bogernyos füzérvirágzatot alkotnak. A hím virágokat öt, míg a női ivarúakat csak 1-2, csökevényes lepellevél burkolja. Magháza felsőállású, két termőlevélbol nőtt össze, benne egy görbült helyzetű magkezdemény található. A termon két bibeszál helyezkedik el. Termése egyetlen magvat tartalmazó makkocska. Csak az egykori Magyarországról, a Délvidékről ismert fajta az egylaki kender - Cannabis sativa var. monoica.

A kender sok pszichoaktív hatóanyagot tartalmaz. Ezek döntő többsége N-tartalmú, de a hatás fo okozója N-mentes. Ez a zöld növényben kannabidiol-sav formájában található, és száradás vagy szívás közben alakul át tetra-hidro-kannabinollá. Alkaloidjai még: béta-aril-etilaminok, hordamin, trigonellin, kannabiszativin. Először 1964-ben szintetizálták a kenderből kinyerhető gyantakomplexumot. Hatása nagyban függ az egyén pillanatnyi fizikai- és idegállapotától, továbbá attól, hogy milyen befolyásoltság alatt áll (alkohol, egyéb drogok, cigaretta). A fogyasztó úgy érzi, hogy a külvilág ingerei felerosödnek (illatok, ízek, érintés). Gyakorta jelentkezik éhség-, szomjúság-, fáradtságérzés. A tér- és időérzékelés felborul. Indokolatlan érzelmi kitörések, nevetés, vihogás figyelhető meg. Egyes esetekben halálfélelem, horrorisztikus élmények átélése, depresszió és rossz közérzet, szinesztézia lép fel. Hatására szaporábbá válik a pulzus, kiszárad a száj, iváskényszer lép fel, a kötőhártya vérbő lesz. Az egyén erősen izzad, reszket, remeg, mozgása koordinálatlanná válik. Tartós fogyasztás hatására nemtörődömség, teljesítmény-, életvitel- és intelligenciacsökkenés jelentkezik (ez reverzibilis), majd mentális és viselkedészavar. A tüdőre egyértelműen roncsoló hatással van (bevörösödött hörgok). A cigaretta lazább szerkezete, a filter hiánya és hogy füstjét tovább tartják benn, mint a dohányét, azt eredményezi, hogy kb. négyszer annyi kátrány jut a tüdőbe, mint egy rendes cigaretta elszívásakor. Ezen a problémán a vízipipa használata sem segít.

A THC közvetlenül a nagyagyra fejti ki hatását. Ingerli a vágyközpontokat, ezért lép fel éhség-, és szomjúságérzet. Indirekt módon, egyes területeken emeli a dopamin sejten kívüli koncentrációját. Fiziológiai függőséget nem alakít ki, megvonási tünetek nincsenek. A THC a szervezetben felhalmozódhat, felezési ideje hosszú (50-60 óra). Az agyban kannabioid receptorok vannak, amelyekhez a THC specifikusan kötődik. Alacsonyabb agyi régiókban, ahol a légzési, keringési központok találhatók, kevés a receptor, ezért a halálos túladagolás nagyon nehéz és ritka. (A ritka azt jelenti, hogy még nem fordult elő, mert a marihuánát fogyasztó ember hamarabb ájul el, minthogy a halálos mennyiséget el tudja fogyasztani. A halál akkor következhet be, amikor az egyén marihuána fogyasztása előtt sok alkoholt fogyasztott vagy más drogokat is használt.) A THC az emberi szervezetben 7-hidroxi-THC-lá (US-számozás) metabolizálódik, ez a valódi hatóanyag.

A THC homológja a Nabilon és Dronabilin (gyógyszerek). A Nabilon hatóanyaga az anandamide (szanszkritül végtelen gyönyört jelent). Ezt az anyagot először sertésagyból izolálták. Pontosan a kannabioid receptorokhoz kötődik, hatásában homológ a THC-vel. Ez az emberi agy saját belső termelésű fájdalomcsillapító és gyönyöranyaga. Használták kemoterápia által okozott hányingerek leküzdésére. Függőség kialakulhat (egereken végzett kísérletek az mutatják, hogy elvonás hatására az egerek nyugtalanok és hiperaktívak lesznek, ez az embernél enyhébben jelentkezik). Ezt a függőséget sokkal könnyebb legyőzni, mint a nikotin- vagy alkoholfüggőséget. A THC-szint a szervezetben fokozatosan csökken - ellentétben az ópiátokkal -, ezért az elvonás nem jár súlyos tünetekkel. A használat abbahagyása után a memória visszaáll régi szintjére, és az esetleges tudatzavarok is megszünnek. Az USA-ban - nem legálisan - egyes orvosok AIDS-es betegeknek ajánlják étvágynövelőnek.

Az első részben bevezetett, nagyon sokarcú és ellentmondásos megítélésű növénnyel kapcsolatos további ismeretek közlését folytatjuk ezúttal. Napjainkra a kábítószer-kérdés felvetése során több kifejezés is elterjedté vált. Cikkünk az ismeretterjesztésen túl, az eligazodást is igyekszik segíteni.

A legnagyobb THC tartalmú anyag, amely kizárólag az érett, női virághajtás szárított és szitált zúzalékát tartalmazza. A marihuánánál 8-10-szer erősebb. A virágzásban lévő női kender főtengelyének és oldalágainak csúcsáról 6-10 cm hosszúságban lefejtik a zöld részeket és megszárítják. A hasis átlagos THC értéke 8-28%. Az összegyűjtött gyantát alkohollal oldják, majd szárítás során préselik. A hasis színe változó. A jó minőségű libanoni vörösesbarna, a különösen jó minőségu afgán tömbök feketék, míg a gyenge török áru zöldesbarna.

A női virág gyantáját a virágzattal és néhány fiatal zöldhajtással együtt vízben szétfőzik. A szilárd maradványokat kifőzik, majd a szűrletet lassú tűzön besűrítik. A termék zöldes színű, kocsonyás anyag, amelyet tisztán fogyasztanak.

A hasisgyanta lepárlásából állítják elő. Sűrű, folyékony, nyúlós állagú sötétbarna vagy fekete olaj. A THC tartalma 30-90% között változik. Használatakor egy vékony csíkot húznak a cigaretta felületére.

A kender szárított leveleinek, virágának, virágzó ágvégződéseinek, magvainak morzsolt növényi zúzaléka, amely a szárítás módjától függően zöld, zöldesbarna vagy barna színű. A fogyasztók között fű, zöldség néven terjedt el. A szaga égő szénáéhoz hasonlít. Égéshője magas, ebből kifolyólag füstje forró. Égésekor a dohányhoz hasonlóan nitrogén-oxidok, aldehidek, fenolok és hidrogén-cianid szabadul fel. A hatást nem egy egységes vegyület, hanem több vegyület (optikai izomerek, racem vegyületek) additív mennyisége váltja ki.

A rostjáért termesztett kender az egész világon elterjedt, de leginkább Európában és Észak-Amerikában találkozhatunk vele. Magyarországon szintén termesztik, nemcsak a rostjáért, hanem a magjáért, ami díszmadár-eledelként szolgál magas olajtartalma miatt (ebben kevés, 0,001 százalék THC van), ám már olyan nagymértékben kivadult, hogy itt-ott irtandó gyomnak számít. Ezek THC tartalma 0,2 százalék, ritkán elérheti az 1 százalékot.

Az indiai, afrikai és az arab területeken nem rostjáért, hanem hatóanyagtartalmáért termesztik. Az előbb említett területeken elterjedt kenderfajták hatóanyagtartalma átlagosan 6 százalék, a jobb fajtákban elérheti a 10-15 százalékot is.

A kender mint kábítószer felhasználása az ősidokre nyúlik vissza. I. e. 6000-ben már írások említik Kínában. Ugyanebben az időben az asszírok tömjénként használták. A csatából vagy vadászatból visszatérő férfiak összegyűltek egy zárt sátorban, és a kender magjait, leveleit égetve beszélték meg a nap eseményeit. Ez a szertartás megtisztulásként is szolgált. Indiában és Észak-Afrikában fontos szerepet töltött be a mindennapi élet és a vallás terén is. Varázslásokkor alkalmazták, és találkozhatunk vele, mint afrodiziákummal is. I.e. 600-ban Hérodotosz említi, hogy a szkíták fertőtlenítésre használták. Később Galenus kendertartalmú süteményekről ír (ez az első varázssütemény). A korai 13. században Kis-Ázsiában a politikai gyilkosságok elkövetői szintén marihuána hatása alatt álltak. A középkorban a tengerjáró hajókon szigorú büntetéseket róttak ki azokra, akik hajókötelet szívtak. Viktória királynő menstruációs görcseinek enyhítésére marihuánát szívott. Sikerrel alkalmazták újonctoborzásokkor. Cigarettába keverve asztma elleni orvosság volt. Extraktumát tyúkszemirtóba keverték. Hipnotikus, fájdalomcsillapító, görcsoldó hatást tulajdonítottak neki. A homeopaták szedatívumként, extatikus állapotoknál, hisztériánál, húgyúti megbetegedéseknél éltek vele. A levelet és a makkocskát megfőzve hörghurut és tüdőgyulladás ellen alkalmazták. A rutének a makkocskákat felfőzték, aztán a lecsepegő olajos masszát az ótvaros betegeknek adták.

Az 1950-60-as években a marihuána legális volt az USA-ban, de nem kellett senkinek. Ekkor a média ellenpropaganda filmeket kezdett el sugározni (az emberek marihuána hatása alatt meztelenül fürödtek a tengerben, ész nélkül nevettek és a szabad szerelem elvét vallották). Természetesen ezt elrettentésnek szánták, de fordítva sült el a dolog. Addig soha nem tapasztalt ugrás volt megfigyelhető a marihuána fogyasztás területén. Ekkor betiltották használatát.

Ugyanebben az időben, Ausztráliában Sydney mellett a tehenek kendert legeltek. A THC zsírban oldódik, ezért megjelent a tejben is. Arról, hogy ennek milyen hatása volt az emberekre, nincs említés. Napjainkban kétfajta politika van. Az első a tiltás, a másik a tűrés. Az elsőre szép példa Magyarország, a másodikra Hollandia. Tehát a marihuána fogyasztása Hollandiában sem legális, hanem szigorúan ellenőrizve megtürt.

Közvéleménykutatások mutatták, hogy a húszévesek kétharmada és a felnőttek egynyolcada kipróbálta már. A THC zsíroldékonyságát sütemények készítésénél is felhasználják. A THC-t "előszobadrogként" emlegetik. Ugyancsak egerekkel végzett kísérletek azt mutatták, hogy azok az egerek, amelyek korábban THC-t kaptak, nem mutattak nagyobb érdeklődést a heroin vagy kokain után, mint azok a társaik, akik nem kaptak THC-t. Tehát azt, hogy valaki marihuána után áttér a keményebb drogokra, csak társadalmi okokkal lehet magyarázni. Érdekes az a tény, hogy a zsírszövetekbol a THC-t hónapok múlva is ki lehet mutatni. Ezzel szemben a heroin vagy kokain bomlástermékei napok alatt távoznak a szervezetből. Tehát a szervezetünk nem érzékeli méregként a THC-t.