Sok emberben a rastamanok, békés emberek, akik nem bántanak senkit, sőt, az emberiség javát akarják, a világbéke megteremtésén fáradoznak, és gőzerővel rajta vannak, hogy ne legyen az emberek között megkülönböztetés szín és vallás miatt… Na de! Itt az ideje hogy mégiscsak megvizsgáljuk mivel szeretnénk azonosulni, mert az idilli kép sajnos csak a tudatlanság, és az érdektelenség miatt ilyen idilli, persze csak nekünk lesz idillvesztett ha a dolgok gyökeréhez vissza leásunk, és ott szétnézünk, szóval aki nem szeretne idillt veszteni, az itt és most álljon meg az olvasásban, és a tudatlanság édes lagymatagságába burkolózva éljen tovább boldogan, mint a többi „divat rasta”, kiknek fogalmuk nincs az egészből, és csak az jött le nekik, hogy milyen szuper jó lehet egy tengerparton betépve nem csinálni semmit, nem tudni semmiről, csak a megváltás várásának élni. Persze azért jobban szeretném ha minél többen végigolvasnátok, és utána elgondolkoznátok az egészen, hogy mennyire lehet ezzel azonosulni, illetve hogy mennyire nem, és a véleményeteket megosztanátok velem is a fórumban!

Na szóval kezdjük a dolgok gyökerénél a mesét, amikor is még messze nem volt rasta senki, és a füvet se fogyasztották emberek ezrei a megváltás elengedhetetlen kellékeként! Most nekem lehet esni, hogy aki rasta annak nem muszáj füvesnek is lenni, de kérem … amit Ti se hisztek el, azzal ne támadjatok engem se! Egy igazi rastaman csak akkor rastaman ha van neki dreadlocksa és fogyaszt némi tudatmódosító szert, és ezt nem én mondom, hanem nézzünk szét kis nagyvilágunkban!

Szóval ugye most a múltba utazunk, abba a korba amikor még a négerekre nem emberként, hanem inkább csak egy eszközként tekintettek, árucikként, amit ha megvett valaki akkor azzal elvégeztethetett mindent amit Ő nem csinál meg, és mindemellett ugye csak egyszer kellett megfizetni, utána királyként uralkodhatott rajta, és ha úgy tetszett meg is ölhette, egyszóval rabszolgának voltak maximum jók, másra nem nézte őket az akkori társadalom…Ennek következtében szép számban importálták az új munkaerőt az újvilágba, Amerikába, ahol nagyon trendi lett ha az embernek rabszolgái vannak, és minél többen voltak, annál gazdagabbnak tűnt a kedves újvilági delikvens, szóval rohamosan nőtt a számuk a behurcolt rabszolgáknak, akik persze emberek lévén az újvilágban is tovább szaporodtak, és ezáltal szintén csak nem lettek kevesebben.

Ám mint tudjuk az idők változnak, elmúlt ez a korszak is, és a rabszolgákat felszabadították, akik ottmaradtak visszaút hiányában, mert ugye vissza már nem vitték őket Afrikába, így aztán vagy kemény munkával önálló lábra álltak /ők voltak kevesebben, de akinek sikerült, azok már társadalmilag is elismertek lettek/ , vagy a könnyebb utat választották, és maradtak ott ahol eddig rabszolgaként dolgoztak, csak immár kaptak némi pénzt is érte, s így napról napra, de valahogy csak megéltek. Ezen utóbbi réteg lassacskán elszegényedett, vagy ha úgy tetszik szegény maradt, és mivel a társadalom abban az időben ugrásszerűen fejlődött, ezek az emberek munka nélkül maradtak jórészt a gépesítés miatt, és jobb megoldás nem lévén szegénynegyedekbe tömörültek, amik lettek a gettók.

Azok akik a gettókba kényszerültek jórészt a bűnözésből tartották el magukat és családjukat mely magával hozta a fajgyűlölet kialakulását is, mivel a többség ezen bűnözőkből általánosított, és minden négert bűnözőnek, tolvajnak, gyilkosnak bélyegzett meg, amit még az idő se tudott lemosni. Erre egyenes válaszként jött persze a másik oldalról is a fajgyűlölet, ami persze még ma se kap kellő figyelmet, de mégis, nem csak KKK létezett mint fehér fajgyűlölő mozgalom, hanem a feketék részéről is számos fehérellenes mozgalom indult, így még jobban kiélesedett a konfliktushelyzet. Mivel most egy eredendően fekete mozgalom gyökereit vizsgáljuk így a fehér mozgalmakról nem ejtenék szót ebben az eszmefuttatásban…

Tehát voltak a rasszista mozgalmak, melyek között voltak durvábbak is meg természetesen kevésbé durvák is, mint például a skinhead mozgalmak. Ha az ember skinheadekről hall, akkor egyből a fehér kopaszok jutnak a többség eszébe, pedig az igazság szerint ők csupán már csak átvették az Európába érkező négerektől az eszméket, és a maguk tetszésére formálták.

A skinhead mozgalmak eredetileg Jamaicából indultak, és az „öntudatra” ébredt feketék önbecsülését próbálta megszilárdítani, melyhez egy messze nem utolsó zenei irányzat társult. Miután a skinhead mozgalmak futótűzként terjedtek, nem csak a feketék körében, hanem a fehérek között is, csak náluk az általuk továbbfejlesztett eszmerendszerrel és zenei hangzással, már nem nyújtotta azt kellő szellemi utánpótlást a fekete öntudatnak, amire eredetileg kitalálták, ezért egy új mozgalmat kellett indítani, valami teljesen más irányvonalon, amit a fehérek nem vesznek át, és megmarad igazi fekete mozgalomnak, és ez lett később a rastafarizmus. De ne szaladjuk még ennyire előre, egyenlőre csak egy maréknyi feketénk van, akik a szegénység miatt kilátástalanok, és az utolsó mentsvárukat, a fekete öntudat mozgalmukat is elvették tőlük, így végképp reménytelen helyzetben csak a zene és a fehérek által kötelezően rájuk erőltetett „fehér Isten” maradt meg nekik. Maradt tehát kilátástalan feketékkel megtelt nyomornegyedek, fehér Isten, fekete zene, és még a skinhead mozgalomból hátramaradt fekete öntudat, melyeket egybegyúrva Marcus Garvey új eszmét adhatott népe számára, mely kiutat mutathatott volna nekik a nyomorúságból, ámde az eszme túlnőtte szülőatyját és frankeinstein  módjára kitört ketrecéből, saját útjára indulva.

Garvey azt mondta, hogy ne csüggedjenek, ha a fehéreknek van Istenük, aki őket vigyázza és támogatja, akkor a feketéknek is van, ám a feketék Istene nem az egekben lakik, hanem itt a földön, egész pontosan a szülőföldön, Afrikában, ezért fordítsák Afrika felé tekintetüket, mert ott fogják meglátni a megváltót! Itt siklott ki Garvey eszméje, mert a nép Etiópia császárára tekintett, mint a feketék megváltója, a feketék Istene, aki nem más volt, mint I. Haile Selassie, eredeti nevén Ras Tafari. Bár Garvey többször figyelmeztetett hogy Ras Tafari nem az, akiről Ő beszélt, de már kiszabadult a szellem a palackból, és egy új vallás született, a rastafarizmus.

Az újdonsült rastamanok látván Istenüket, nem nagyon törődtek tovább a világ bajaival, a békét hirdették, kenderrel tömték meg pipájukat, és ellazulva a reggae, az új vallás zenéjének lágy dallamaira várták hogy a megváltó munkába lépjen, és megszülessen az új fekete kánaán, ahol boldogan élhetnek az örökkévalóságig, és nem kell félniük a fehér elnyomástól. E biztos várakozás alatt egyedi hajviseletet alakítottak ki, megváltoztatták étkezési szokásaikat, és megpróbáltak Istennek tetsző módon a megváltásig, ami már nemsoká itt van, békében együttélni a természettel, minél inkább beleolvadva abba.

Ám  a történelemben ismét negatív változás történt, meghalt az is aki az eszmét kitalálta, és meghalt az is akit Istennek tekintettek, így még tovább torzult az új vallási mozgalom, de a hű követők - talán a fű hatására is - nem voltak hajlandók beletörődni a Istenük elvesztésébe és folytatták a már jól elsajátított semmittevő-kiváró életformát, ami persze megtetszett a fehéreknek is így a rastamozgalmak elterjedtek a fehérek között éppúgy mint a skinhead mozgalmak, s a torzulás még tovább folytatódott szintén csak a fehérek saját tetszésükre formálták a mozgalmat, és így már végképp semmi köze nem maradt az eredeti mozgalomhoz, és átment a fekete öntudat megerősítésére szolgáló mozgalom a fehérek új divatmozgalmává, amit persze a fehérek között született új fehér rasták elleneznek, merthogy ez nem divat, hanem vallás, de kérdem én, hogy tud egy fehér igazán azonosulni egy fekete öntudat mozgalmával?

Véleményeiteket várom ám a fórumban, hogy ti, hogy látjátok ezt a kérdést!!!