Kábítószerek
a. Narkotikus szerek:
A heroin (C21H23NO5) (diacetil-morfin) egy félszintetikus morfinszármazék; farmakon. Az emberi szervezetben nagyrészt morfinná alakul, s a legtöbb hatást valószínűleg ez fejti ki. A heroin használata a legtöbb országban tiltott; ahol nem, ott az orvoslásban végstádiumú betegek kezelésére alkalmazzák erős fájdalomcsillapító és nyugtató hatása miatt. Illegálisan is mint kábítószer terjedt el; leggyakrabban inhalálva (orron át felszívva) vagy intravénásan (gyűjtőérbe fecskendezve) használják. Az abúzus igen veszélyes következményekkel járhat. A heroint morfinból, annak acetilálásával állítják elő, amit viszont ópiumból vagy mákszalmából nyernek ki. Charles Robert Alder Wright angol kutató állította elő először 1874-ben. A heroin előnye a morfinnal szemben, hogy erősen lipidoldékony vegyület, aminek következtében gyorsan átdiffundál a vér–agy gátat képző endothélium sejthártyáján, bejutva az agy idegsejtjei közé: hatását tehát hamarabb és erőteljesebben fejti ki, mintha morfint juttatnánk a szervezetbe. (Szívás esetén 1–2 perc elteltével, intravénásan adva azonnal hat.) A heroin az 1900-as években terjedt el mint kábítószer; az 1920-as években hoztak korlátozásokat, törvényeket használatának visszaszorítására. Napjainkban legnagyobb mennyiségben Afganisztánban termesztik a heroin alapanyagául szolgáló mákot.
Hatása:
A heroin a szervezetbe jutva rendkívül gyorsan hat. A kialakuló állapot ismerős, megszűnik a belső feszültség, s túláradó önbizalom, eufória foglalja el a helyét. Ebben tehát a másik két szerhez viszonyítva nincs különbség. Más azonban a hatás időtartama, míg az ópium vagy a morfium hatása kb. tíz óráig is eltart, addig a heroiné csak három órán keresztül. Az igazán tragikus különbség azonban abban van, hogy a heroin utáni vágy (mind a testi, mind a lelki függőség következményeként) a legerősebb valamennyi ópiumszármazék közül.
Egy heroinista így írt önmagáról: "A heroin hatására az ember gyáva, szemtelen és szégyentelen lesz. Mindent, még a halálos veszedelmet is vállaltam, csakhogy meglegyen a napi heroin adagom. A nők sem érdekelnek, irtózom tőlük. Csak egyetlen dolog érdekes ma már számomra az egész világon, a heroin…!"
Pakisztánban, ahol a heroin nagyon nagymértékben elterjedt, a karacsi kórház kábítószer-elvonó osztályán egy beteg, aki önként jelentkezett az elvonókúrára, ezt mondta: "Hat gyerekem van, egy hajózási társaság mérnöke vagyok. Ópiummal kezdtem, végül a heroinnal végeztem. Nehézségem van az állásom megtartásával, ezért jelentkeztem elvonókúrára, hiszen az állásomra szükségem van, már csak azért is, mert gyermekeim még tanulnak. Szükségem van az állásra, pénzre, hogy etessem, neveljem gyermekeimet", s miközben ezeket mondta, felnőtt férfi létére sírt. Sokan úgy váltak a heroin rabjává, hogy előtte már más kábítószert is megpróbáltak, úgy találták azonban, hogy a legteljesebb kielégülést a heroin adja számukra, vagy a terjesztők keverték hozzá enyhébb szerekhez, hogy a függőség gyorsan kialakuljon. Amikor az agyukban eléri, a heroin okozta mámor (a "heroin flash") a tetőpontját, úgy érzik, a világ megszűnt számukra létezni, fekete-fehér víziók veszik körül őket, s a valóságot a nirvána, álmaik birodalma foglalja el. A heroinisták intelligenciája csak lassan-lassan csökken, de a jellemük hamar megváltozik, gyorsan elvész helyes erkölcsi és szociális érzékük, magatartásuk. S jóllehet kábult és éber állapotukban egyaránt sokat beszélnek a szexualitásról, a valóságban, életükben a heroin helyettesíti a nemi életet. Gyakorlatilag aszexuális lényekké válnak. Miként az ópiumnál is írtuk, a heroin rendszeres használata is az önkasztrálás legbiztosabb módszere. A rövid ideig tartó heroin mámort hosszas depresszió követi. Ez olyan kellemetlen, rossz érzés, hogy a heroinista megfogadja, soha többé nem él a heroin mámorral. Sajnos ez az elhatározása semeddig sem tart. Rövidesen ismét vágyik arra, hogy átélje a néhány perces bódulatot. S azután minden megy tovább feltartóztathatatlanul a tragédia felé. A hozzászokás nagyon hamar kialakul. Ennek első következménye, akárcsak az ópiumnál és a morfiumnál, hogy az alkalmi élvezetből a heroinmámor lesz élete értelme, célja. S ebből egyedül, orvosi segítség nélkül már nem tud szabadulni. Ha elhagyja a mérget, akkor a többi ópiumszármazék elhagyásakor jelentkező panaszoknál sokkal súlyosabb, kínzóbb tünetek mutatkoznak: kegyetlen viszketés, könnyezés, orrcsöpögés, hasmenés, kínzó-fájdalmas görcsök, általában elviselhetetlennek érzett testi szenvedés. Szervezete annyira hozzászokott a heroinhoz, hogy jóformán már a halálos adag sem váltaná ki a kezdetben megismert boldogító mámort. Ezért a heroinista úgy érzi, hogy már nem is erre van szüksége, hanem csakis azért kell bármi áron megszereznie az újabb adag heroint, hogy megmeneküljön az őrjítő-kínzó elvonási tünetektől. A heroinista azonban nemcsak a méregnek lesz rabja, hanem függő helyzetbe kerül a kábítószer-kereskedők leglelkiismeretlenebb fajtájától, a heroin kereskedőtől is. Kizárólag tőlük tudja megkapni a heroint, ők pedig könyörtelenül kizsákmányolják áldozataikat, nagy részük a busás haszonért, kisebb részük azért, mert maguk is heroinisták, s a heroin eladásával tudják csak megszerezni a számukra is nélkülözhetetlen drogmennyiséget. Ezért a heroin nemcsak azért a legveszedelmesebb ópiumszármazék, mert a legnagyobb a függőség tőle, hanem azért is, mert a legnagyobb anyagi áldozatot követeli meg rabjaitól. A testi károsodások megjelenéséig, s az ismerős végállomásig, vagyis a szervezet fizikai és lelki értelemben vett csődjéig aránylag hosszú idő telik el. De a kép teljességéhez, a heroin veszélyességéhez még hozzátartozik, hogy az elvonási tünetek súlyosabbak, nehezebben leküzdhetők, mint az ópium- vagy morfiumszenvedély eseteiben, s ezért az elvonókúra is lényegesen gyötrelmesebb a beteg számára. A heroinfogyasztás formái igen változatosak, különösen keleten. A kezdők (nemcsak keleten, hanem világszerte) dohánnyal keverve cigarettában szívják. Pontosabban, a kis heroingolyócskákat a cigaretta végében helyezik el, ezt nevezik "firing the ack-ack gun" -nak, géppuskasorozatnak. Egyszerre több kis golyócskát tesznek a cigarettába, s hátrahajtott fejjel, hogy a golyócskák ki ne essenek, a cigarettát függőleges helyzetben tartva szívják a heroint. A kezdők másik szokása, a cigarettát heroinporba mártják szívás előtt. Hongkongban egy sajátos eljárást találtak ki, s ennek jellegzetes kínai elnevezést is adtak: sárkányeregetés. Ilyenkor a heroinszemcséket, barbitonnal keverve, alumíniumfóliába csomagolják, és gyertyával melegítik. A felszálló füstöt kis bambusz- vagy papírcsövecskén át szívják be. A füst a sztaniollemezkét fel-le mozgatja, s ez a felszálló füstnek olyasféle alakot kölcsönöz, amely a régi mitológiák kínai sárkányára emlékeztet. Ha el akarják kerülni a heroin ilyenfajta szívási módjából elkerülhetetlenül adódó veszteséget, akkor a heroint egy gyufaskatulyába rejtve égetik el, s innen szívják fel az említett csövecskékkel a füstöt. Ezt a sajátságos szájmozgás miatt szájharmonikázásnak nevezik. Később azután, hogy minél kevesebb anyag menjen veszendőbe és minél előbb beálljon a várt hatás, már injekcióban adják be maguknak. Eleinte csak a bőr alá, majd még gyorsabban akarják elérni a mámort, s áttérnek az érpályába történő (vénás) adásra. A junkie-k körében is ez terjedt el, mivel csak rossz minőségű, erősen hígított áruhoz jutnak, amely szájon át bevéve teljesen hatástalan. Ezek az injekciók természetesen házilag készülnek, egyszerűen úgy, hogy a heroinport közvetlenül a beadás előtt vízben feloldják. S még talán az a kisebb veszély, hogy a heroinport egyszerűen közönséges csapvízben oldják fel, s egy szemcseppentőre szerelt injekciós tű segítségével adják be. A sokkal nagyobb veszély a túladagolásból eredő halálos "lövet". Ennek oka lehet egyszerűen az, hogy a különböző, de ismeretlen mértékű hígítások miatt gyakorlatilag semmiféle megbízható adagolás nem lehetséges. A heroinista maga sem tudja pontosan, hogy mennyi heroint is oldott fel. Csak azt tudja, mennyit adott neki az árus, hiszen ő a heroint kiadagolva, kis tasakokban veszi meg, s nyilvánvaló, hogy az árus nem patikamérlegen mérte ki. Sokszor azonban maga az árus sem tudja, hogy a valóságban mennyi heroin is van a neki kiadagolt csomagocskában, csak azt, hogy neki mennyit mondtak. Így azután, ha egyszer véletlenül (a szokástól eltérően) az adag valóban a jelzett mennyiségű heroint tartalmazza, azaz ha a szerencsétlent kivételesen nem csapják be, akkor ez az injekció könnyen utolsó lehet! Sok heroinista lelte már így a halálát, amikor felbukkant a piacon egy új terjesztő, a korábbinál tisztább szerrel. Az ópiumszármazékokat, mint fájdalomcsillapítókat az orvostudomány nem nélkülözhette és sok esetben ma sem nélkülözheti. Bár nagyon sok szintetikus morfiumszármazékot sikerült előállítani, s majd mindegyiket valamilyen célra fel is használja az orvostudomány (némelyiket fájdalomcsillapítóként, másokat a műtéti érzéstelenítés során), de olyat még ez ideig nem sikerült találni, amelyik ha a morfiumnál kisebb mértékben is, de ne okozzon megszokást. Közülük említésre méltó a heroinnál enyhébb kábítószer, a metadon. Van ugyanis egy kórházi elvonókúrás módszer heroinistáknál (akiknél, mint említettük, az elvonás igen nehéz feladat) vagy morfinistáknál, amelynek során a heroint, illetve a morfiumot metadonnal helyettesítik. A metadon elvonása ugyanis lényegesen könnyebb, mivel elvonási tünetei kevésbé kínzók, mint a heroiné vagy a morfiumé…
Oroszországban él a világ legtöbb heroinfüggője - nem hivatalos források szerint közel kétmillió. A legtöbbük számára az élet rendje: bűnözés, rövidebb-hosszabb letöltött büntetések a börtönben, HIV- és Hepatitis C-fertőzés, majd korai halál. Mivel az afgán heroin korlátozására tett kísérletek némileg eredményesek voltak, a drog utcai ára felment, és azok, akik nem engedhetik meg maguknak a következő lövést, egy még borzasztóbb szerhez nyúlnak. A házikészítésű drogot krokodilnak hívják. A hatóanyag a dezomorfin, egy szintetikus ópiumszármazék, ami sokkal erősebb, mint a heroin, és egy sor komplex kémiai reakció után nyerik ki, a függők naponta többször is. Amíg a heroin 6-12 000 Forintba kerül dózisonként, a dezomorfint 600 Ft-os kodeintartalmú fejfájáscsillapító tablettákból, és egyéb olcsó háztartási hozzávalókból "főzik". A szegények kábítószere, a mellékhatások pedig borzasztóak. A nevét azért kapta a nagytestű hüllőről, mert a mérgező anyagok gyorsan pikkelyessé, a szúrás helyén pedig zöldessé változtatják a bőrt. A java még csak most következik. A krokodil késői stádiumában lévők fényképei tényleg sokkolóak. A bőr szürkévé válik, majd lehámlik, addig, amíg csak a csontok maradnak. Az áldozatok szabályosan megrohadnak.
A metadon (INN: methadone) egy difenilheptán származék. Hatásspektruma lényegében a morfinhoz hasonló. Ekvivalens adagokban annál erősebb és hosszabb hatású. A metadon egy szintetikus opioid, fájdalom- és köhögéscsillapító, 1937-ben állította elő először Max Bockmühl és Gustav Ehrhart német kutató. Függőséget okoz, de elvonási tünetek csak 2-4 nap elteltével jelentkeznek, és rendszerint enyhék. Kereszt-tolerancia révén eredményesen csökkenti a heroin megvonásakor keletkező súlyos tüneteket, ezért alkalmazzák elvonókúrák során (Dole-Nyswander módszer).
Hatása:
Az agyban szelektíven kötődik az opioid-specifikus receptorokhoz. Az endogén fájdalomcsillapítás rendszerét stimulálva a fájdalomérzékelést és a fájdalomérzet vezetését szabályozza. Fő terápiás hatása a fájdalomcsillapítás, de szedativum is. Egyéb opiátok elvonási tüneteit tartósan szupprimálja. Gyógyszerfüggőség illetve abstinentia-szindróma lassabban alakul ki, az opiátokhoz képest kevésbé súlyos tünetekkel. Csökkenti a corticalis lebeny érzékenységét, gátolja az ide futó thalamo-corticalis pályák ingerületvezetését, a poliszinaptikus transmissziót, csökkenti a perifériás fájdalomérző receptorok ingerlékenységét. Az agytörzsre is gátló hatást gyakorol (szedativ), a nyúltvelői vegetatív központok, különösen a légző- és köhögési központ ingerlékenységét csökkenti. További centrális hatások: pupillák szűkülete, hányinger, antidiuretikus hatás. Perifériás hatása a fokozott simaizom-tónus, ezáltal gátolt a gyomor, az epe és a húgyhólyag ürülése, a bélpasszázs ideje nő.
Terápia:
A pácienseket először metadonra állítják át, majd fokozatosan csökkentve az adagot teljesen megszüntetik a kábítószer adását. Másik alkalmazási mód a hosszú távú fenntartó metadon kezelés. Ilyenkor nem csökkenő, hanem állandó, beállított adagot kap a függőségben szenvedő beteg. Ez éveken, évtizedeken keresztül is tarthat. Bár a függőséget ez nem szünteti meg, mégis sok előnye van az ilyen alkalmazásnak is:
- -az ily módon "konvertált" függőség kisebb egészségügyi problémákat okoz, mint az eredeti
- -ebből adódóan kisebbek a betegellátás költségei
- mindig ismert összetételű anyaghoz jut a beteg, így nem áll fenn a véletlen túladagolás veszélye
- -a szert elérhető áron (és nem mellékesen: legálisan) tudja beszerezni, így nem lehetetlenül el anyagilag, és nem kényszerül bűncselekményekkel előteremteni a drog árát
- -az anyag ellenértéke nem a kábítószermaffiát gazdagítja.
A morfin (INN: morphine), más néven morfium (C17H19NO3) a mák (Papaver somniferum) alkaloidja. Opioid analgetikumként (fájdalomcsillapítóként) használják a gyógyászatban. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben morfin-hidroklorid (Morphini hydrochloridum) néven hivatalos. Az alkaloidot először Friedrich Wilhelm Adam Sertürner német gyógyszerész izolálta 1804-ben, s Morpheuszról, az álmok görög istenéről morfiumnak nevezte el. Gay-Lussac javasolta a morfin nevet.
Hatása:
A fájdalomcsillapító hatás kialakulásában az agyban és a gerincvelőben elhelyezkedő opiát receptoroknak és az endorfinoknak bizonyított szerepe van. A morfin a fájdalomérző rostokon érkező fájdalom impulzusok transzmisszióját, integrációját és interpretációját befolyásolja, másrészt befolyásolja a fájdalom szubjektív megélését, feldolgozását, gyengíti a fájdalomtól való félelmet és szorongást. Ez az összetett hatás az ópiát receptorokkal különösen gazdagon ellátott limbikus rendszer közvetítésével valósul meg. A cortex és a gerincvelői központok kezdeti ingerlését követően több támadásponton is gátló hatást fejt ki. A reflexfolyamatokat és a gerincvelői funkciókat többségében serkenti. A morfin légzésdepressziót idéz elő az agyi légzőközponton kifejtett direkt hatásán keresztül. Krónikus alkalmazás során a légzésdepressziót okozó hatása csökken. Csökkenti a légzőközpont érzékenységét az emelkedő CO2 nyomásra, és a hypoxia kialakulására. Csökkenti a légzésszámot, a légzésvolument, és a percventillációt. Csökkenti a köhögési reflexet a medullában elhelyezkedő köhögési központon keresztül. Köhögéscsillapító hatása alacsonyabb dózisok mellett is kialakul, mint ahogy a fájdalomcsillapító hatás megjelenik. A morfin miosist okoz. A tűhegy pupillák a morfin túladagolás tünetei, de nem pathognomicusak, mert egyéb kórállapotok, (pl. pontszerű laesiók, vérzés vagy ischemias történés) hasonló tünetekkel járnak. A fájdalom csökkenésével párhuzamosan gyakran eufória lép fel. A gyomornedv, az epe, és a pancreas nedv secretio csökken morfin kezelés hatására. Csökkenti a gyomorürülést és motilitást, megemelve az antrumban és a duodenumban az izomtónust. A morfin emeli az epeút rendszer nyomását és a Oddi-sphincter görcsét okozhatja. A colon perisztaltikát csökkenti, a bélfal és az analis sphincter tónusát emeli, ezáltal obstipatiót okoz. Emellett izgatja a hányásközpontot, fokozza a gastrointestinalis simaizmok tónusát. Enyhén vasodilatatív. A morfin a kifejezett perifériás vasodilatatív hatásán keresztül orthostaticus hypotonia kialakulására hajlamosít. Nagy dózisban a szisztémás vascularis rezisztenciát csökkenti, ezért a perctérfogat emelkedhet. A morfin az ureterek spazmusát idézi elő, valamint emeli a hólyag-sphincter tónusát, ezáltal vizelet retencióra hajlamosít. Opioid adását követő kortizol- és ACTH-szint csökkenés nagyobbnak mutatkozott, mint az a normális napi ritmus alatt elvárható lett volna. A morfin gátolja a pajzsmirigy endokrin működését, ezért hypothyreosisban ronthatja a tüneteket. Histamin felszabadulást serkentő hatása következtében alkalmazásakor viszketés, urticaria valamint a bőr és a sclera erek tágulata alakulhat ki.
A nyers ópiumot az éretlen mákgubóból nyerik. Az ópium a morfiumnak és egyéb félszintetikus morünszármazékoknak, mint a heroinnak, kiinduló vegyülete. A közti agyban hat, ahol a hangulat keletkezik és a fájdalom eltompul. Nagyon gyorsan lelki nyugalom állapotába lehet kerülni, az abszolút boldogság érzésébe, mely elszakad a hétköznapi gondoktól. A heroinnal szembeni testi függőség már az első fogyasztás után kialakul, attól függetlenül, hogy szippantják vagy injekcióval adják be, a szervezet szinte rögtön rászokik. Azonos hatás eléréséhez mindig növelni kell az adagot. Ujabb adag hiányában extrém belső nyugtalanság, idegesség, álmatlanság, hidegrázás, verítékezés, hányás, gör csök és erős fájdalmak alakulnak ki. Ezen kellemetlen elvonási tünetek kikerülésére mind újabb és újabb adagokhoz nyúlnak. Ennek megfelelően a psychés függés is erősen kifejezett. A várt boldogságérzés és az elvonási fájdalom között már nem lehet elkülöníteni a testi függőséget a psychéstől.
Következmények:
A szakirodalomban megtalálhatjuk, hogy a heroinfüggőség mennyiben vezet testi pusztuláshoz. A heroinfogyasztás legfőbb kockázatát az okozza, hogy a feketepiacon tisztítatlan formában áru sítják. Minden lehetséges anyaggal, mint tejpor vagy sztrichnin, megpróbálják helyettesíteni. Ezen anyagokkal szemben a fogyasztók nem finynyásak. Következménye: ellenőrizhetetlen testi zavarok és változások.
A nem steril fecskendők használata a fertőzéseknek kedvez. Fokozódik a veszély, ha valakinek fekélye, sárgasága és következményes májkárosodása van. A nem steril tűk továbbadásával a betegségek terjednek, legnagyobb az AIDS-fertőzés veszélye. További testi károsodást a túladagolás, az ismeretlen koncentráció, általában egészségtelen életmód, alvilági életstílus okoz.
A napi adag megvásárlásához a függőségben lévőknek sok pénzre van szükségük. A feketepiaci árak a rendőrségi üldözés intenzitásától és a kínálattól függően változnak. Mindenki a maga módján szerzi meg a pénzt, mindenekelőtt munkával és kölcsön révén. Fokozódó adagok mellett azon ban a normális fizetés már nem elegendő, kialakul a drogkereskedelem, tolvajlás, betörések, rablótá madások, prostitúció. A heroinnal csillagászati összegeket keresnek, me lyet végül is a fogyasztók fizetnek meg. Maga a függőségben lévő személy a fogyasztás különböző síkjain kapcsolódik be a vásárlásnál, a kereskedésnél, a pénzbeszerzésnél vagy a prostitúciónál,
de mindenképpen bűncselekmény révén. Szakemberek úgy vélik, hogy a nyomorúságba jutás elkerülhető lenne, ha nem függenének a feketepiactól. Orvosilag megállapított függőség esetén egy tiszta anyagot, pl. Methadont írnak elő hosszú időtartamú pszichoterápiával kombinálva.
b. Hallucinogén szerek
A legjobban elterjedt élvezeti szer az alkohol után a hasis. Az indiai kendert ? a cannabist ? két formában hozzák forgalomba és fogyasztják:mint hasis és mint marihuána. A hasis az arab fű vagy széna szóból származtatható. A Marijuana (Marihuana) spanyol név, a Mari és Juana női nevek összeolvadásából jött létre. A hasis a termős kender gyantás szekrétuma, a marihuánát pedig szárított szárból, levelekből és virágokból nyerik. A kábító hatásért a THC (delta 9-tetra- hydrocannabinol) a felelős, melyet a hasis az elő állítástól, az anyag korától és minőségétől függően 3?10 százalékban tartalmaz. A kereskedelembe lemezre préselt formában kerül és dohánynyal elkeverve szívják. Keksz vagy sütemény formájában is előfordulhat, esetleg mint ételízesítőt alkalmazzák. A hasis viszonylag gyorsan hat a vegetatív idegrendszerre, egyidejűleg gyorsítja a szívműködést, növeli a szövetek véráramlását. Ellazultság érzéséhez vezet, a hétköznapi problémáktól való elszakadás, enyhe euphoria, ugyanakkor apathia (közöny) állapota következik be. Az érzékelés intenzívebb lesz, az időérzékelés meglassul, a koncentráció-készség csökken. Magasabb adagjai félelmetes nyugtalansághoz, érzékcsalódáshoz, beszűkült valóságtudathoz vezetnek. A társadalmilag elfogadott alkohollal szemben a hasisnál nem alakul ki testi függőség. A kívánt hatás eléréséhez nem kell emelni a dózist. Hirtelen abbahagyás esetén sem várhatók elvonási tünetek. A függőség psychésen alakul ki. Kellemes, ellazult állapot érzése, nehéz élethelyzetekből való menekülés kívánása tartós fogyasztáshoz vezethet. A kényszeredett, nehezen javítható jellem hasisfogyasztóknál ritkábban figyelhető meg, mint pL. az alkoholistáknál. A ?kemény? drogfogyasztók a hasist csak mint ?indító? drogot jellemezték. Valójában azonban többségük korábban hasist szívott. Másrészt a hasisfogyasztók 25 százaléka később LSD-re, heroinra vagy izgatószerekre tér át. Bár csupán 5 százalék szokik rá a heroinra, a fő izgatószer mégis a Cigaretta marad. A nikotinnal való összefüggésben lényeges testi károsodások keletkeznek. A saját kezűleg sodort, filter nélküli hasis vagy marihuánacigarettákat mind mélyebben szívják. Heti 5 alkalommal való fogyasztása épp úgy károsítja a tüdőt, mint ugyanennyi idő alatt elszívott 6 csomag cigaretta.
A szívás hosszú távú következményei:
anyagi ellehetetlenülés, tartozások. Emberi kapcsolatok leépülése, fôleg a párkapcsolatoké. Serdülôkori bunözés. A tanulmányok megszakadnak, ezt iskolaváltások elôzik meg. Mentális képességek csökkenése, pl.: memória, logika, koncentrációs képesség romlása. A kiegyensúlyozott élethez szükséges motiváció eltunik. Orvosi nyelven amotivációs szindróma. Létezik fu okozta pszichózis, bekattanás, teljesen abnormális állapot.
Elvonási tünetek:
-Kifejezett feszültség,
-a turôképesség jelentôs csökkenése,
-dührohamok, hirtelen hangulatváltások,
-kézremegés,
-alvászavar,
-intenzív kéz- és hónaljverejtékezés.
Az LSD (lizergsav-dietilamin) az egyike a legaktívabb hallucinogén hatást kiváltó szereknek. A hatása rendkívül széles, főleg a használó tudata és tudatalattija határozza meg a szer hatását. Az LSD olyan pszichikus reakciókat vált ki, amelyek akár az őrületbe vagy a halálba kergethetik a drogost. Formái: tabletta, kapszula, hatóanyaggal átitatott bélyeg. A bélyeg laboratóriumokban készül. Két fő fázisa van a készítésének: először magát a bélyeget készítik el: perforálják a papírlapot, ábrát nyomtatnak rá. A második fázisban az LSD-ből meghatározott töménységű oldatot készítenek, majd ebbe az oldatba merítik bele a bélyegeket. Felismerhető, mert a bélyegen nincs portóérték és kis méretű. Az LSD nemcsak a hatása miatt veszélyes, hanem azért is, mert az oldat tisztasága nem garantált. Gyakran előfordul, hogy mindenféle szennyezőanyag kerül az oldatba, ami akár halált is okozhat. A kábítószerkereskedők sem tudják a piacon levő "anyag" hatóanyagmennyiségét, így a fogyasztó zsákbamacskát vásárol, ha bélyeget vesz. A bélyeg megnyalásával a hatóanyag a szájpadlás és a nyelv hajszálerein keresztül kerül a vérbe. Intravénásan is lehet adagolni, de nehéz elkészíteni a megfelelő adagot. A hatás kb. 1 óra múlva jelentkezik és 10-12 órán át tart. Ezt a 10-12 órát trip-nek vagy utazásnak nevezik. A trip után kb. 1 nap kell a teljes regenerálódáshoz. Az LSD rendkívül veszélyes kábítószer. A veszélye nem a függőség kialakulásában van, hanem a hatásában. Az LSD pszichodelikus típusú drog, tehát az emberi tudatot módosítja, így rendkívül erős hallucinogén hatása van.
b/3. Marihuana:
A cannabisfogyasztás rövidtávú testi tünetei a következők: felgyorsult szívverés, a szemet körülvevő hártyában lévő vékony vérerek megdagadása (véreres szem), kisebb, bizonytalan változások az elektroenkefalográfon (EEG). Gyakran előfordul a szemek és az orrjáratok enyhe szárazsága, a kezdeti fokozott nyálelválasztást követően a száj kiszáradása, a füst beszívása miatti torokirritáció és köhögés, továbbá a vizelési inger gyakoribb jelentkezése. Ritkábban előfordulhat rosszullét, hányás, hasmenés vagy székrekedés is. A cannabis rendszerint étvágygerjesztő hatást vált ki. Nagyon magas dózisok elfogyasztása egyes személyeknél koordinációs zavarokat, ataxiát és reszketést, továbbá mellkasi fájdalmakat, szédülést vagy ájulást eredményezhet. Ha valaki "enyhén túlszívja" magát, annak egyetlen jele, hogy "bealszik", azaz álomba merül. A történelem során még nem dokumentáltak egyetlen cannabis okozta mérgezéses halálesetet sem.
A hosszútávú hatásokról még nem áll rendelkezésünkre elegendő információ. Keleti beszámolók szerint (ahol egyes országokban évezredes hagyomány a cannabis fogyasztása) a cannabis (pontosabban a hasis) hosszútávú, mértéktelen fogyasztása komoly légúti, emésztőrendszeri és pszichikai károsodásokhoz vezethet. A mértékletes fogyasztásnak ezzel szemben nincs észrevehető káros hatása. Figyelembe véve, hogy a kender füstje a dohányéhoz hasonlóan számos káros égésterméket, karcinogén anyagot tartalmaz, a dohányzással kapcsolatos figyelmeztetésekegy része nagy valószínűséggel itt is érvényes (ráadásul a kender füstje háromszor annyi kátrányt, és egyes karcinogén anyagokból 50 százalékkal többet tartalmaz, mint a dohányfüst). Megjegyzendő, hogy az erős dohányosok napi 20-40 szál cigarettájával szemben a "masszívan" füvezők is csak napi 6-8 szálat szívnak el (bár az is igaz, hogy a slukkokat rendszerint jóval mélyebben és hosszabban tüdőzik le, mint a dohányosok). A pszichikai hatások jóval szubjektívebbek, és egyénenként változnak, ezért nehezebb a közös jellegzetességeket megtalálni. A szer használói által leggyakrabban említett hatások a következők: boldogság, kedélyesség, megnövekedett fogékonyság, az egymás közti kommunikáció elmélyülése, egymás fokozottabb megértése (könnyebben "le lehet venni", miről is beszél, mire gondol a másik), szabad képzettársítások, szokatlan asszociációk, a képzelet játékai, egy különleges, "mögöttes" valóság érzékelése, a környezet olyan részleteinek észrevétele, amelyekre normális állapotban a használó nem figyel fel, jobb vizualizáló készség, megváltozott időérzékelés (percek óráknak tűnhetnek), változások a tér- és mélységérzékelésben, az érzékletes élmények gazdagodása (a hang- és ízérzékelés szubjektív aspektusai gyakran különös mértékben javulnak), könnyebb a gondolatokba belehelyezkedni, átélni és megérteni őket, esetenként előfordulhatnak vallásos jellegű meglátások is. Általános a gátlások feloldódása, ez többnyire barátságos hangulatban, vagy beszédességben, kitárulkozásban nyilvánul meg. Az aktív cselekvés nem jellemző, inkább a szemlélődés, nyugalom, üldögélés dominál. Magasabb dózisoknál előfordul, hogy a használó nem tudja magát folyékonyan kifejezni, mert a rövidtávú emlékezet zavarai miatt a mondat közepén elfelejti, mit is akart mondani (a figyelem nem marad meg a mondandónál, hanem folyamatosan ugrál tovább más tárgyakra - "fluktuál", ezért az elkezdett mondandó feledésbe merül, irrelevánssá válik). Gyakoriak a hirtelen hangulatváltozások: a féktelen jókedvet minden átmenet nélkül elmélyült csend válthatja fel. A használók gyakran érzik úgy, hogy megnövekedett a spontaneitásuk és a kreativitásuk. Egyes használók szerint a drog fokozza a szexuális élvezetet. A cannabis pszichés hatásai nagyrészt a drogot használó személy lelkiállapotától függnek. A set és a setting (a drogot fogyasztó személy lelki állapota és külső környezete) nagyban befolyásolják a drog hatását. Emiatt a drog zilált lelkiállapotú egyénekben, illetve nem megfelelő környezetben negatív élményeket is kiválthat. Előfordulhat félelem és szorongás, depresszió, ingerültség, rosszullét, fej- vagy hátfájás, szédülés, a figyelem tompulása, zavartság, letargia, illetve egyfajta nehézség-, gyengeség- vagy fáradtságérzet. Súlyosabb esetben felléphetnek tájékozódási zavarok, érzékcsalódások, paranoid téveszmék, sőt egyes esetekben pánik, az önkontroll elvesztése, végső esetben akut pszichózis is. Még nem tisztázott, hogy mi okozza az ilyen szélsőséges válaszreakciókat. Egyes feltételezések szerint a drog kihozhatja a fogyasztókból a már eleve bennük lappangó pszichózist (mintha gyufát dobnának egy lőporoshordóra). A fokozottan veszélyeztetett fogyasztók kiszűrésére ma még nincsenek elterjedt, jól használható módszerek, így a drog első kipróbálásakor a használók többsége "zsákbamacskát" játszik (ez egyébként az itt ismertetett drogok többségére igaz). A fű az arra hajlamos emberekben nemcsak robbanásszerűen, hanem lassan, fokozatosan is felszínre hozhat különféle mentális zavarokat. Újabb kutatások szerint azoknál a személyeknél, akik serdülőként használtak cannabist, nagyobb valószínűséggel alakul ki később skizofrénia, mint az átlagpopulációban.
A fű asszociációs készségre gyakorolt hatása miatt a szer hatása alatt állók nehezebben sajátítják el az új ismereteket, és a megtanult dolgokra később nehezebben emlékeznek vissza. Ez a jelenség akkor a legszembetűnőbb, ha valaki mind a tanulás, mind a felidézés során a szer hatása alatt áll. Hosszútávú, rendszeres fogyasztás esetén a kognitív folyamatokban már olyan szintű zavarok is felléphetnek, amelyek a szer használója számára a mindennapi életben való eredményes részvételt is megnehezíthetik. Néhány súlyos esetben ezek a zavarok a fogyasztás beszüntetése után sem szűnnek meg.
A cannabis kognitív és percepciós funkciókra, illetve a motoros koordinációra gyakorolt hatása miatt a szer fogyasztóinak a befolyásoltság állapotában nem tanácsos a volán mögé ülniük. Sok fogyasztó vélekedik hasonlóképpen, így a drog hatása alatt meg sem kísérelik a vezetést. Mások ezzel szemben úgy gondolják, ilyenkor fokozottabban tudnak koncentrálni a vezetésre. Ez igaz is, a cannabis hatása alatt állók rendszerint valóban jobban odafigyelnek a vezetésre (lassabban hajtanak, óvatosabbak), de ez nem csökkenti a kockázatot: a gyors reakciókat, vagy hosszú, kitartó figyelmet, koncentrációt igénylő helyzetekben érezhetően romlik a teljesítmény. Egy amerikai pilótákon végzett kísérlet során kimutatták, hogy a THC teljesítményt befolyásoló hatása a fogyasztást követő 24 órán keresztül kimutatható, annak ellenére, hogy maguk a fogyasztók nem érzik a befolyásoltságot. A szer hatásaihoz az idő múlásával hozzá lehet szokni. Ez egyrészt a fiziológiás tolerancia, másrészt pszichés tanulási folyamat eredménye: a használó megtanulja kontrollálni a szer egyes hatásait. A kezdetben riasztó vagy kellemetlen hatások (gyors szívverés, remegés, izgalom) és az ezek miatt kialakuló paranoid gondolatok idővel eltűnnek, a drog használója lassanként megtanul "együtt élni" a szerrel, azaz képes a szer hatása alatt is ugyanúgy kommunikálni, cselekedni, viselkedni a mindennapi életben, mint egyébként (belsőleg persze gyökeresen másképp élheti meg az adódó szituációkat). Ennek a tanulási folyamatnak az eredménye az ún. "negatív tolerancia" jelensége is: ha a használók megismerik a szer hatásmechanizmusát, megtanulják, hogyan "működik", már kisebb adag is elegendő ugyanazon hatás eléréséhez (már nem félnek a hatástól, hanem átengedik magukat neki, így az könnyebben "bejön"; nem pocsékolódik el az idő és az energia az ego ellenállásán). McGlothlin és West klinikai megfigyelések alapján arra jutottak, hogy egyes, cannabist rendszeresen fogyasztó fiataloknál az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő bizonyos negatív személyiségjegyek: apatikus állapot, nehezebb alkalmazkodás a mindennapi élet feladataihoz, a hosszútávú tervek kivitelezése iránti érdeklődés elenyészése, magasabb frusztrációs szint, nehézségek a rutinszerű munkavégzés, illetve új dolgok sikeres elsajátítása terén. Ezek a fiatalok hajlamosak a visszahúzódásra, az életben való szemlélődő, passzív részvételre, és gyakran vonzódnak a gyerekekre jellemző, ún. mágikus gondolkodásmódhoz. Az amotivációs szindrómát sokan sokféleképpen magyarázták, és nem egyértelmű, hogy valóban a marijuana hatásáról van-e szó. Egyes kutatók szerint a marijuanafogyasztás nem oka, csak kísérőjelensége az egyébként is kialakuló viselkedésformának (a fű hatása jól "passzol" a passzív, szemlélődő életvitelhez).
A korábbi vélekedéssel ellentétben a cannabis tartós, rendszeres (napi) fogyasztásánál kialakulhat a tolerancia a szer egyes hatásaival szemben, és a drogot napi rendszerességgel használók mintegy felénél függőség is fellép. A leggyakoribb elvonási tünetek: ingerültség, nyugtalanság, álmatlanság, rossz közérzet. A tünetek enyhesége azzal magyarázható, hogy a drog viszonylag lassan ürül ki a szervezetből (hosszabb ideig cannabissal kezelt patkányokon a receptorspecifikus antagonista jól megfigyelhető elvonási tüneteket vált ki).
A peyote (Lophophora williamsii) egy 2-5 cm átméroju lapos, kerek kaktusz. Természetes élohelyei Mexikóban és az USA délnyugati területein találhatóak. Pszichedelikus hatású növény. Fő hatóanyaga a meszkalin, amihez a feketepiacon világszerte hozzá lehet jutni. A San Pedro (Trichocereus pachanoi) egy 7-8 cm átmérőjű, hosszú kaktusz. Szintén a meszkalin a fő hatóanyaga. Közeli rokona a Trichocereus peruvianus nevű kaktusz. Számos további hallucinogén hatású kaktusz honos Amerikában, melyek egy részének fo hatóanyaga szintén a meszkalin. A tiszta meszkalint szájon át fogyasztják. A meszkalin tartalmú kaktuszokat frissen vagy szárítva megeszik, vagy főzetet készítenek belőlük. Fogyasztásuk igen intenzív és sokrétű pszichedelikus élményt nyújthat. Elfogyasztás után kb. 1 órával kezd hatni, és 6-12 óra hosszan tart. Néha előfordul, hogy a teljes visszatérés ezután még 10-12 órát is várat magára. A kezdeti fázisban kellemetlen fizikai hatások tapasztalhatók: légzési nehézségek, izommerevség, émelygés, hányinger. A meszkalin tartalmú kaktuszok aktív hatóanyagiai közül egyedül a meszkalinnak van pszichedelikus hatása; de ez nem jelenti azt, hogy a többi hatóanyag ne módosítaná az élmény természetét. A kaktusz trip általában jobban megérinti a fogyasztót fizikailag, mint a tiszta meszkalin.
Legjellemzőbb mentális élmények:
-
nyugalom,
-
az élettel való egység érzése,
-
felfokozott figyelem,
-
gyorsan változó gondolati folyamatok,
-
csukott szemmel látható képek,
-
nyitott szemmel látható képi változások.
A peyote kaktusz fogyasztása tradicionálisan az észak-amerikai és mexikói bennszülött vallások szerves része. Gyógyításra és spirituális szertartások során használják. Az USA-ban birtoklása kizárólag az Amerikai Bennszülött Egyház (Native American Church) tagjai számára engedélyezett. Magyarországon a meszkalin kábítószernek minosülő anyag. Így tehát a meszkalin birtoklását, fogyasztását, átadását, és előállítását a törvény bünteti.
Számos háztartási vagy vegyi boltban kapható szer (csavarlazító, jégoldó, festékhígító, lakk, zománcfesték, ragasztó, öngyújtógáz, körömlakk, körömlakk-lemosó, stb.) tartalmaz olyan anyagokat, amelyek az agyba kerülve kábító vagy enyhén hallucinogén hatást váltanak ki. A leggyakoribb ilyen anyagok a szerves oldószerek (toulol, aceton, benzin, triklóretilén, stb.) Ezek többségét a petróleum desztillációjával állítják elő, nagyobb részük erősen gyúlékony, sőt robbanékony. A szerves oldószereket rendszerint az orron át lélegzik be, így a szerben lévő hatóanyagok nagyon gyorsan elérik a központi idegrendszert. A leggyakoribb fogyasztási mód a zacskóból, illetve a rongyzsebkendőből történő "szipuzás". A szerves oldószerek hosszan tartó, rendszeres inhalálása komoly szervi károsodásokhoz vezethet. Vegyi üzemekben dolgozó munkásoknál (akik éveken át napi 8 órában "szipuztak" folyamatosan) gyakori az agy-, a máj- és a vesekárosodás, illetve ezek kísérőjelenségei: izomgyengeség, közömbösség, kimerültség, rossz közérzet, hányinger, alhasi fájdalmak, zavarodottság, ataxia, remegés, reszketés, viszketegség, ideggyulladás és idegbénulás. A "szipuzás" talán legnagyobb közvetlen veszélye, hogy a szervezetbe kerülő anyag halálos kimenetelű szívritmuszavarokat, esetleg légzésbénulást okozhat. Viszonylag gyakori a fulladásos halál.
c. Serkentőszerek:
1912-ben a Merck Company szintetizálta először Németországban, de az első toxikológiai vizsgálatok csak az 1950-es években történtek meg. Az emberre gyakorolt pszichoaktív hatását először 1978-ban jelentették. Az 1980-as években elkezdték használni az MDMA-t a pszichoterápiában, mert növelte a páciens önértékelését és megkönnyítette a kommunikációt a pszichiáterrel.A pozitív hatások ellenére az U.S. Drug Enforcement Agency 1985-ben az MDMA-t úgy sorolta be, mint "Schedule I drug", a lehetséges visszaélések, a klinikai alkalmazások hiánya és az egyre gyűlő bizonyítékok hatására, amik azt mutatták, hogy a szer indukálja a szerotonerg idegvégződések végleges leépülését a kísérleti állatokban. Mindezek ellenére, az 1980-as évek közepe óta az MDMA népszerű droggá vált az éjszakai klubokban és "rave" partikon, az elérhető enyhe stimuláns hatás, az eufória, a megnövelt önbizalom, és a "kitágult tudat" miatt.
Hatása:
A speed-hez hasonló, de lényegesen erősebb érzelmi típusú hatása van. A tabletta lenyelése után 30-45 perccel jelentkezik a hatása, de ez más fogyasztási móddal hamarabb bekövetkezik (pl. intravénás adagolás). A drog 1-1,5 óra múlva éri el a csúcsot és további 2-3 óráig kitart, 4-6 óra elteltével hatása elmúlik.Az átlagos adag 80–160 mg. A tabletták (MDMA) tartalma nem mindig ugyanannyi. Kikapcsolja a szervezet védekező mechanizmusait (éhség-, szomjúság-, fáradtságérzet), emeli a testhőmérsékletet, többszörös szív-, vese-, és májterhelést idéz elő. A meglévő alaphangulatot fokozza (függetlenül attól, hogy az milyen irányú). Hosszútávú használata máj-, vese- és agykárosodást okoz. Túladagolás és elvonási tünetek: ugyanaz, mint a speed-nél. A halálos dózis az anyagtól függően akár 1-2 tabletta is lehet! Az illegális előállítás miatt a tablettáknak gyakran ismeretlen szennyezőanyag-tartalmuk van, ez tovább növeli a mérgezés veszélyét. A pozitív hatások mellett a felhasználók a különféle hatásokról számoltak be: aluszékonyság, az állkapocs összeszorulása, fogcsikorgatás, megnövekedett izomtónus, zavaros látás és pánikreakció. Noha a drog nem okoz másnaposságot, a fogyasztók a szomorúságról, fejfájásról, fáradtságról, álmosságról, fájó állkapocsról, egyensúlyvesztésről számoltak be, amik a szer bevétele után még napokig tartottak. Extrém esetekben az MDMA halálhoz vezet a test hőmérsékletének tartós megemelése, a máj mérgezése és a szív- és érrendszer károsítása miatt.
A koffein elnevezés Friedrich Ferdinand Runge nevéhez fűződik, aki 1820-ban a világon elsőként mutatta ki ezt a hatóanyagot. A koffein (más néven 1,3,7-trimetilxantin) sokféle növényben fellelhető, a növények természetes védelmét szolgáló anyag. Megtalálható többek között a kávé- és kakaóbabokban, tealevelekben, guarana bogyókban,kóladióban. Európában az átlagos fogyasztás napi 200 mg koffein, de vannak olyan észak-európai országok Dánia, Finnország, Norvégia, Svédország, ahol ez az érték a napi 400 mg-ot is elérheti. A várandós nők esetében, mivel a koffeinlebontás lelassul terhesség alatt, biztonságosabb, ha egy kisebb, napi 200 mg fogyasztási felső határt tartanak szem előtt. Ugyan az anyatejbe csak nagyon kis mennyiségben jut át a koffein, a szoptatás alatt szintén ajánlott figyelembe venni az egészségügyi határértéket, és kerülni a koffeinbevitelt.
A gyerekeknél a túlzott koffeinbevitel könnyen ingerlékenységet, szorongást, átmeneti viselkedészavarokat eredményezhet. A betegek legyenek körültekintőek, legjobb, ha szakemberrel (orvossal, dietetikussal) konzultálnak az élénkítő hatású élelmiszerek fogyasztásáról.
Élettani hatása:
A központi idegrendszert izgató hatást elsősorban az agykéregre és a nyúltagyi vagus-, légző- és vazomotor centrumára hat, emeli a légzőközpont CO2 érzékenységét és a légzési percvolument. Alacsony koncentrációban csökkenti a perifériás ellenállást az agyi erek növekvő ellenállásával szemben, elernyeszti a simaizmokat, különösen a bronchusokét. Az agyalapi vegetatív központok izgatása révén emeli a testhőmérsékletet, a mellékveséből adrenalint vesz el, hatására a veseerek tágulása miatt a vesében kis mértékben növeli a glomerulus filtrációt és csökkenti a nátrium tubuláris reabszorpcióját ezért fokozódik a vizeletkiválasztás, fokozza a gyomorban a sav- és pepszinszekréciót. A szíven közvetlen hatással növeli a szív frekvenciáját és a kontrakciók erejét. Az agyi erek tónus fokozódása az adenozin receptorok gátlásán, a cardiovascularis hatás, valamint a bronchiális izomzat elernyedése, a foszfodiészteráz gátlásán alapszik. Foszfodiészteráz enzim gátló, és kompetitív A1 és A2A adenozin-receptor gátlószer; 3,5- cAMP foszfodiészteráz gátlószer, a cAMP szint emelése révén hat. Emellett direkt vagy indirekt hatása van az intracelluláris Ca2+-koncentrációra ill. az intracelluláris Ca2+ funkciójára. Gyógyszer-kombinációkban az agyi erek szűkítésével potenciálja a fájdalomcsillapítók analgetikus hatását, így azok dózisa, és ezzel a mellékhatások veszélye csökkenthető. A májban metabolizálódó gyógyszerek plazma-átáramlását csökkenti, így megnyújtja a felezési időt és növeli a steady-state koncentrációt. A koffein élénkítő hatású gyenge pszichostimuláns, valamint diuretikus hatású. Továbbá enyhíti a fáradtság tüneteit és fokozza a munkaképességet. Ugyancsak közismert a mérsékelt mennyiségű koffeinnek a gondolkodásért felelős cerebrocorticalis mezőkre gyakorolt serkentő hatása: fokozza a szellemi tevékenységet, javítja a szellemi funkciókat, gyorsítja a szellemi gondolattársítást, a gondolatok világosabbá válnak, könnyebben és gyorsabban születnek, javítja az ítéletalkotást és a megfigyelőképességet, csökkenti a fáradtságot és álmosságot. Az izmok teljesítőképességét fokozza. Ily módon a koffein serkentő hatása kellemesebb közérzetet is okozhat. Pszichés labilítás, depresszió, lehangoltság esetén szokványos adagjai is növelhetik a probléma súlyosságát, izgatottságot, ingerlékenységet okozva. Ez fokozottan jelentkezik koffeinérzékenység esetén. Tartós fogyasztás esetén enyhe tolerancia és addikció alakul ki, de ez nem tartós, néhány hetes „elvonókúra” megszünteti. 300 mg fölötti fogyasztás esetén kézremegést, erős szívdobogást, a fejben vértolulást idéz elő.
A kokain (INN: cocaine) helyi érzéstelenítő gyógyszer és pszichoaktív szer. Ezt az alkaloidot ma már csak a fül-orr-gégészek használják a központi idegrendszert erősen izgató hatása miatt. Az anyagot a dél-amerikai kokacserje (Erythroxylon coca) leveleiből vonják ki. A legtöbb országban kábítószerlistán szerepel, használata az ellenőrizhetetlen mellékhatások miatt tiltott. Kémiai megnevezése: benzoil-ekgonin metilészter. A kokain erős tudatmódosító hatású szer, használatának több - a használók által is nemkívánatosnak tartott – mellékhatása van. A legnevezetesebb a "rovarhatás": a kokainisták a szer hatása alatt úgy érzik, "mintha bogarak mászkálnának a bőrük alatt" (ezeket a szakirodalom "kokainbogaraknak" nevezi, bár természetesen nem valódi, létező rovarokról, hanem érzékcsalódásról van szó.) A kokain közvetlen hatását az agyban fejti ki. Főképpen a dopamin és a szerotonin nevű ingerületátvivő anyagokra hat. Mindkettő az idegsejtek kommunikációjáért felel. Előbbit alapesetben egy specializált protein, az úgynevezett dopamin-transzporter szállítja vissza a helyére, miután az elvégezte feladatát. A kokain pont ezt a visszavételt gátolja meg, így a dopamin egyre csak szaporodik a szinapszisban, ettől alakul ki az eufória. A szerotoninra gyakorolt hatása, és annak szerepe még nem teljesen tisztázott. Hatását orrba szippantva 20-30 percen belül kifejti. Intravénásan a hatás azonnal jelentkezik. A beszedés után rendszerint farkasétvágy jelentkezik, ami több napon keresztül ismétlődően tarthat. Vannak, akik szerint a pszichikai és szociális feladatok egyszerűbbek lesznek, mások szerint nehezebbé, elvégezhetetlenné válnak.
Élettani hatásai nagy mennyiség esetén:
-esetlegesen bizarr, kiszámíthatatlan viselkedés
-paranoia
-izomgörcsök
-szédülés
-szívritmus-zavarok (a szer elhagyása után a probléma rendeződik, mivel a károsító hatásai reverzibilisek, azaz visszafordíthatók, folyamatos használat mellett viszont a zavarok csak fokozódnak, gyakran halálhoz vezetnek)
-szívelégtelenség
-szívroham
-mellkasi fájdalom
-légzési nehézség
-légzési elégtelenség
-fejfájás
-migrén
-rohamok
-különböző mentális pszichózisok kialakulásának veszélye (például paranoia, skizofrénia)
-agyvérzés
Hosszútávú mentális hatásai:
-irritáltság
-idegesség
-fáradékonyság
-fáradtság
-paranoia
-hallucinációk (vizuális és auditoriális egyaránt, bár utóbbi gyakrabban jelentkezik)
-"kokainbogarak" érzése
Formái, használati módjai:
Két formája létezik, a kokain-hidroklorid (=kokain), valamint a szabad-bázisú kokain (=crack).
Kokain
Por formában van jelen, a tiszta, finomított kokain hófehér, bár az utcán általában van valamilyen mellékszíne. Leginkább orrba szippantják, valamint a maradékot többnyire a fogínybe dörzsölik. Használható még cigarettában avagy pipában elszívva, bár mivel hő hatására igen instabillá válik, a veszteség elérheti a 80%-ot, azaz igen gazdaságtalan módja a drága szer felhasználásának. Vízben oldva injekcióban is beadható, bőr alá, izomba vagy vénába. Utóbbi esetben igen intenzív élményt okoz, bár túladagolási veszélye intravénás használat esetén nagyobb, mint a heroinnak. Savas folyadékkal keverve lenyelve is hatásos. Gyorsan kialakul az erős pszichikai függés.
Crack
Az 1976-ban szintetizált szer (ami gyakorlatilag a kokain szabad bázisú formája) - speciális pipában elszívva -, sokkal nagyobb élményt okoz, mint a kokain maga (kivétel talán az intravénás adagolás). Kis kavicsok formájában árusítják, nevét a jellegzetes ropogásról, pattogásról kapta, égetés közben. Extrém módon károsítja a tüdőt és a felsőbb légzőszerveket. Igen gyors leépülést eredményez, s a használó már az első alkalom után erős vágyat érez a következő élményre, mely élmény nagyjából 30-45 perc alatt elmúlik. Pszichikai függése a heroinéval vetekszik.
A speed a feketepiacon leggyakrabban fehér vagy színezett por alakjában fordul elő. Fogyasztható szájon át, felszippantható az orrba (nálunk ez a leggyakoribb), elszívható és intravénásan is beadható (ez utóbbi módszer intenzív, orgazmusszerű "flasht" eredményez). A szer kb. 4-6 órán keresztül tartózkodik a vérplazmában. Egy órával az elfogyasztás után már megjelenik a vizeletben, és nyomai további egy héten keresztül kimutathatók. A szer mintegy fele változatlanul kerül a vizeletbe, így akár ki is vonható belőle újrahasznosítás céljára (volt már erre példa). A speed szerkezetében hasonló az ecstasy-hoz (mindketten az amfetaminszármazékok családjába tartoznak), hatásmechanizmusa azonban eltérő. A speed fokozza a katecholaminerg rendszerekben a transzmitterek (noradrenalin, dopamin) felszabadulását, gátolja e transzmitterek újrafelvételét és metabolizmusát a szinaptikus végződéseknél, ennek következtében e helyeken jelentősen megnő a transzmitterek mennyisége és ezáltal a neuronok aktivitása is. A megnövekedett katecholaminerg transzmisszió okozza mind a központi idegrendszer stimulációját, mind a periférián jelentkező hatásokat. Minél több speed jut az agyba, annál több dopamin lesz a preszinaptikus membránoknál, és annál nagyobb a receptorok károsodásának a veszélye is. A dopaminerg rendszer a felelős többek között az örömérzetért és az elégedettségért. Azok a drogok, amelyek ebbe nyúlnak bele, erős addikciós potenciállal rendelkeznek (könnyű rájuk szokni). A szer fogyasztásának abbahagyásával a dopamin mennyisége az átlagos szint alá csökken, ez sokszor fáradtságot, kimerültséget és depressziót okoz. Mivel a drogot mindenki más sebességgel bontja le, egyénenként változik a `biztonságos' adag is. Kezdő használóban, aki még nem szokott hozzá a droghoz, már 50 milligramm is toxikus reakciókat (akár szívrohamot) eredményezhet, míg azok, akiknél kiépült a tolerancia, több száz (sőt, akár napi több ezer) milligrammot is elviselnek.
Hatások:
A drog hatása felszippantás esetén pár másodperctől néhány percig terjedő idő alatt jelentkezik, a pontos időtartam függ mind a dózistól, mind a használó drogra való érzékenységétől. A hatás teljes időtartama szintén dózisfüggő, átlagosan 4-8 óra. A szer a katecholaminerg rendszerekre kifejtett hatása miatt olyan reakciókat vált ki, mintha hirtelen stressz érte volna az egyént (csak ez a stressz nem múlik el olyan hamar). A leggyakrabban megfigyelhető központi idegrendszeri tünetek: eufória, hiperérzékenység, nagyfokú idegesség, nyugtalanság, álmatlanság, fogcsikorgatás, folyamatos, gyors beszéd, a pupillák kitágulása. Az asszociációs készség fokozódik, a diszkrimináció romlik. Perifériásan gyakori a gyors szívverés, verejtékezés, szédülés. A speed beszűkíti a vérereket, ezáltal emelkedhet a vérnyomás, lassulhat az emésztés, kiszáradhat a száj, illetve általános dehidratáció léphet fel. A drog elnyomja az étvágyat, ezért sokáig közkedvelt volt, mint fogyókúrás szer (gyakori speed-fogyasztókon általában megfigyelhető a testsúly csökkenése). A hatás elmúlása után gyakori a fáradtság, a levertség és a depresszió. A speed nem mulasztja el a fáradtságot, csak későbbre tolja ki a pihenés idejét. Egyes használók szerint a szer fokozza a szexuális aktivitást, és rendkívüli mértékben megnyújtja az aktus időtartamát.
Kisebb dózisok rendszerint eufórikus érzéseket váltanak ki, emellett megfigyelhető az éberség, a tettrekészség növekedése, a környezeti ingerekre való nagyobb érzékenység, az előzetes unalom vagy fáradtság elenyészése, a jó hangulat. Hosszan tartó (több napos) speedezés esetén gyakoribbak a negatív reakciók: félelem, paranoid gondolatok, nyugtalanság, ingerültség, irracionális viselkedés, torzult látás, remegés, rosszullét, fejfájás, koncentrációs zavarok, szédülés, erős szívdobogás, szorongás, mellkasi fájdalmak, hidegrázás, székrekedés vagy más emésztési zavarok. Nagyobb dózisok pszichotikus reakciókat is kiválthatnak. A speed nem befolyásolja számottevően a mentális képességeket, sőt, egyszerű feladatoknál növelheti a végrehajtás hatékonyságát. Ha a szervezet kifárad a túlerőltetéstől (pl. több napos speedezést követően), akkor már jelentkezhetnek az alváshiányból fakadó mentális zavarok, pl. hallási és vizuális hallucinációk vagy az emlékezés és az ítélőképesség zavarai. A drog hosszútávú fogyasztása gyakran okoz észrevehető változásokat a droghasználó személyiségében (maguk a drogfogyasztók ritkán veszik ezeket észre). Az életvitel megváltozásának kísérőjelenségei mellett megnövekedhet a használó agresszivitásra való hajlama, ingerlékenyebbé válhat, érzelmileg elszegényedhet.
Tolerancia, függőség:
A speeddel szemben gyorsan kiépül a tolerancia, egyre több kell a szerből ugyanazon hatás eléréséhez. Szélsőséges speedfogyasztók naponta akár több ezer milligrammot is elviselnek (vénásan). Fizikai függőség nem alakul ki, ezzel szemben magas az igen erős pszichikai függőség kialakulásának az esélye. Ha a használót az élet nehéz feladatok, megoldandó, határidős problémák elé állítja, nagyon könnyen megfordulhat a fejében a gondolat: "mennyivel könnyebb lenne egy kis speeddel" (és a gondolatot gyakran tett követi). A folyamatos pörgéshez könnyen hozzá lehet szokni, előfordulhat, hogy a használó előbb-utóbb úgy érzi, speed nélkül már nem is képes kielégítően funkcionálni.
Ha idült speed-fogyasztóktól megvonják a szert, ólmos fáradtság, levertség, depresszió, kimerültség lesz úrrá rajtuk, farkaséhség, szívpanaszok, esetleges bélgörcsök, letargia, érzelmi lehangoltság kíséretében. Ezek a tünetek - bár súlyosságban meg sem közelítik a valódi fizikai függőséget okozó szerek (pl. alkohol, heroin) elvonásánál tapasztalható reakciókat - értékelhetők elvonási tünetekként is.
