Szenvedélyek - függőségek

Egyéb

 

Magamról

Bemutatkozás helyett álljon itt rólam egy cikk, ami a Lépésről lépésre című folyóirat 2010. 9-10. számában jelent meg:

Nem mondhatom, hogy rossz gyermekkorom volt. Nagyanyám nevelt hat hónapos koromtól egészen 10 éves koromig. Szüleim a helyi bányában dolgoztak: anyám 3 műszakban, apám pedig állandóan délután. Nem volt idejük velem foglalkozni, hát rábíztak a nagyira. Ez idő alatt nagyon ritkán, csak hétvégeken és ünnepeken láttam a szüleimet. Gyermekkorom nagyrészt eseménytelenül telt el néhány emlékezetes kivételtől eltekintve. Ilyen volt, amikor történetesen egy induló busz hátsó kerekei alól szedtek ki, vagy amikor egy alkalommal ötéves koromban elindultam az unokatestvéremékhez a harmadik faluba, - persze egyedül. Az iskolában kezdetben elég jól tanultam: elsőben 4.7 voltam. Ezt az eredményt aztán nyolcadikra 2.7-re "sikerült" lerontanom. Nem azért mert nem volt eszem, hanem mert lusta voltam, és nem érdekelt a tanulás. Az első részegségem is az általános iskola utolsó évében történt, amikor találtunk a haverommal egy pénztárcát, és vettünk egy üveg vanília likőrt. A Laci apjától lopott egy liter borral együtt olyan csont részegre ittam magam, hogy nem tudtak hazavinni a haverok a közeli erdőből: a bicikli egyik oldalán felraktak, a másikon meg leestem. Ősz volt már, és kezdett fagyni, így ez volt a harmadik eset amikor komoly veszélyben forgott az életem. Szerencsémre egy ismerős később épp arra járt, és hazatámogatott. Nem vertek el, de egy darabig nem kellett elmennem sehova, ugyanis nem engedtek.
Az általános iskola befejezése után Vépre jelentkeztem mezőgazdasági gépszerelőnek, ahol épp túljelentkezés volt, így nem vettek fel. Apám elintézte, hogy a közeli szakmunkásképző iskolában vegyésznek tanulhassak. Ez érdekes volt, egyrészt mert kettes kémiával végeztem általánosban, másrészt mert az első félévben nem tanultam semmit, és mégis az elsők között voltam. Elég volt annyi, amennyit az órán hallottam. Így amikor bejelentettem az osztályfőnökömnek, hogy otthagyom az iskolát, sírva kért, hogy ne tegyem. Mivel már akkor is önfejű voltam, természetesen eljöttem, annak ellenére, hogy december volt, és év végén nem vettek fel sehova. Apám január elején 43 éves korában meghalt infarktusban, (ekkor voltam 15 éves) ami nagy részben annak köszönhető, hogy fiatal korában ő is mindkét végén égette a gyertyát. Időszakos alkoholista volt, ami azt jelentette, hogy 2-3 hónaponként 1-1 hetet „kikapcsolódott”, utána pedig nem győzte ledolgozni a hiányzóit.
Apám halála után visszamentem az iskolába, de mivel nem volt senki, akire felnézhettem volna, akinek engedelmeskedhettem volna, és év végére három tantárgyból megbuktam. Ez osztályismétlést jelentett volna, de mivel a következő tanévben nem indult vegyész osztály, átiratkoztam hegesztőnek. Ezt a döntésemet nagyban befolyásolta, hogy Laci barátom is oda járt. Nagyon jóban voltunk, azóta sem sikerült még egy olyan emberre akadnom, akivel ennyire, csupán fél szavakból is megértettük volna egymást. (Nőként feleségnek jó lenne!) Együtt aztán többet jártunk az iskola mellé, mint oda, így itt is csak fél évig tartott a "tanulás". Ez után úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk a munkával. 
Mivel már anyámmal laktam, és ő még mindig három műszakban dolgozott, felügyelet híján megindult a csavargás is. Sajnos nem maradtam meg helyben, hanem a közeli városba is elcsatangoltam a „jó” barátaimmal. Ez épp a csöves időszakra tehető, ami akkor még a lázadó ifjúságot jelentette szűk farmerrel és kockás inggel, s nem a hontalanokat illették ezzel a szóval, mint most. Ekkor kezdődtek a buliba járások és a koncertek is. Ha nem számítom a gyermekkori szexuális játékaimat a lányokkal, akkor ez idő tájt vesztettem el a szüzességemet egy nálam 3 évvel idősebb lánnyal, de erre még visszatérek később. Nem panaszkodhatom, elég híres személyiség voltam a városban, ami aztán lassan de biztosan hírhedtséggé alakult át. 18 évesen megnősültem. Előtte történt, hogy negyedszer is életveszélybe kerültem. Ma már meg vagyok győződve arról, hogy Isten így figyelmeztetett, hogy ne tegyem. Valahol mélyen belül éreztem is, hogy ennek még nem lenne itt az ideje. Az esküvő előtt, hétfőn volt ugyanis egy balesetem, ami viszonylag szerencsésen, "mindössze”egy bordatöréssel végződött. Nem sokon múlott azonban, hogy 3 méter helyett 10-et zuhanjak, amit biztos nem éltem volna túl.
Esküvő után hamarosan bevonultam 18 hónapra katonának. Itt már olyan szinten függtem az alkoholtól, hogy megittam mindenféle arcszeszt is, ha nem jutottam normális alkoholhoz. Volt, hogy századgyakorlaton őrségben megittam a konzervmelegítésre kapott denaturált szeszt, és a váltás úgy vitt el a sátorig, mert nem találtam oda. Ráadásul a százados sátra mellett kezdtem el énekelni, és a srácok alig tudták betapasztani a számat. Ha akkor lebukom, akkor a műanyag lakat is rám rozsdásodott volna, és még mindig ülnék. Már bent a seregben kijelentettem a srácoknak, hogy 3 hónapon belül elválok, ha leszerelek. Ez sikerült is, mégpedig úgy, hogy nem is én adtam be a válópert, hanem a feleségem.
A katonaság elég nagy törést okozott nekem abból a szempontból, hogy engedelmeskedni kellett, amit előtte nem nagyon gyakoroltam. Ez után egészen egyértelmű volt, hogy teljesen szabad akartam lenni, senkivel se törődni. Ezt a nejem is észrevette, és kompromisszum elé állított. A pia vagy ő. Persze nem kell mondanom, hogy mit választottam. Az ezután következő egy évet nem kívánom senkinek. Amikor csak fizetéshez vagy pénzhez jutottam, az mind lefolyt a torkomon, hisz már nem volt semmilyen kontroll mellettem, ami lassította volna a lejtőn való száguldásomat. Olyan testi-lelki mélypontra süllyedtem egy év alatt, hogy véget akartam vetni az életemnek. Két átmulatott hétvége után is előfordult, hogy ezzel a szándékkal bevittem magammal a kést a szobámba. Szerencsére józan pillanatomban volt még annyi eszem, hogy elmentem egy elvonókúrára. Az ott eltöltött idő után persze hamar visszaestem, és 3 hónap múlva újra ott voltam az intézetben. Ekkor egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően kaptam egy idegösszeomlást. Önismereti szakkörön vettem részt, és az volt a házi feladat, hogy nézzünk magunkba, és vizsgáljuk meg, hogy az önzetlenségnek milyen jelei találhatók bennünk. Biztos volt bennem is ilyen, de abban a lelkiállapotban nem jutott eszembe semmi. Mivel épp akkor hagytam abba az elvonási tünetekre adott nyugtató szedését, és hatalmas erővel tört fel belőlem az elnyomott feszültség, nem bírtam tovább lelkileg, és összeroppantam.
Nagyon elkeseredett lettem, hogy én javulni mentem az intézetbe, és rosszabb állapotba kerültem, mint ahogy bementem. Ekkor kezdődtek a pszichés zavarok: tömegiszony, tériszony, paranoia. Fél év után ráittam az első beültetésre, és már nem is számolom, hogy hányadszor kerültem életveszélyes helyzetbe. Semmi bajom nem lett. Nem értettem a dolgot. Amikor lejárt az idő, és visszamentem az intézetbe a következő évi adagért, számon kértem az orvostól, hogy miért placebót adott nekem. Ő is meglepődött, de én is, amikor azt mondta, hogy ebből csak "éles" van. Talán Isten már akkor is vigyázott rám? Nem tudom.
Ezután kitartottam, és vagy öt Esperál - beültetéssel kb. 10 éven keresztül nem ittam. Hamarosan leszoktam a cigarettáról is. Tudtam, hogy egy függőséget csak egy másikkal tudok felcserélni. Apránként vettem egy komoly HI-FI tornyot, és lemezeket vásárolgattam.
Eljártam könyvtárba, és olvasással meg zenehallgatással teltek a napjaim. Egy kicsit magamnak való lettem, nem jártam munkán kívül sehova egy darabig. Aztán a zenét hamarosan felváltotta a vágy, hogy megnősüljek. Nagyon élveztem az ismerkedéseket. Persze mindig más városban próbálkoztam, hiszen Ajkán ismertek, és nem lett volna jövője a születendő kapcsolatnak. Egyszer azért mégis kipróbáltam. Telefonon beszéltem meg a randit. A hölgyet az adott időben, a megbeszélt helyen vártam nagy csokor virággal, de hiába. Mint később kiderült, volt egy falubeli munkatársnője, aki "felvilágosította", kivel is akar randevúzni. Nem ért meglepetésként a dolog, így nem is idegesített nagyon.
Aztán van egy igazán emlékezetes történetem is. Egy közeli városban találkoztam egy „hölggyel”, akivel már előzőleg kb. 10 levelet váltottam. Helyes volt, szőke, és olyan kis törékeny, mint akit mindenki meg akar védeni. Sétálgattunk délelőtt a városban, aztán elmentünk hozzá, ebédet főzött, majd újra irány a város és beszélgetés. Este nem köntörfalazott, megkérdezte, hogy nem akarok-e nála aludni. Persze, hogy akartam. Egy hét múlva újra elutaztam hozzá, és akkor már természetesnek találtam, hogy ott maradok nála éjszakára is. Ekkor derült ki, hogy van egy élettársa, aki kéthetente hazamegy. Meg is érkezett szokás szerint. Mi a lánnyal az egyik szobában voltunk, az élettársa a másikban, a tesója meg a harmadikban. Másnap, mire mi felkeltünk, az élettársa és a testvére megfőzte a vasárnapi ebédet, amit együtt, egy asztalnál meg is ettünk. Utána négyen leültünk kártyázni. Talán nem is kell mondanom, hogy ezzel a szívélyes együttléttel le is zárult ez a kapcsolat. Megundorodtam a társkereséstől. Akkoriban problémám támadt az egészségemmel is, begyulladt a prosztatám. Utáltam a gyógyszereket, és ebből az apropóból kezdtem gyógyteákkal foglalkozni. Majd egyre mélyebbre süllyedtem az okkultizmusba: reiki, agykontroll. Éppen egyik reiki-összejövetelen találkoztam egy hölggyel, aki egy gyülekezetről mesélt, ahol az emberek sírtak, nevettek, futkároztak, kiabáltak: önfeledten boldogok voltak. Nagyon megragadott a leírása, és arra gondoltam, hogy felnőtt emberek ilyet nem csinálnak, hacsak nincs ott valami tényleges természetfeletti erő.
A következő héten én is ott voltam. Voltam már előtte is néhány összejövetelen, de ez túltett mindenen, amit eddig tapasztaltam. Talán harmadik éneket kezdték, amikor egy belső hang így szólt:

„OTTHON VAGY, HAZATALÁLTÁL, MEGTALÁLTAD AZT, AMIT KERESTÉL.”

A gyülekezet kétségtelenül nagy hatással volt rám, mégsem tértem meg azonnal. Egy másik gyülekezetben szerzett korábbi rossz élményem akadályozott meg ebben. A harmadik alkalommal azonban már fenntartás nélkül elfogadtam, hogy a megváltó értem is meghalt, s az ebben való hitem által elnyerem az üdvösséget. Aki azt mondj, hogy egyfajta "agymosásban" volt részem, annak félig igaza van, mert olyan dolgoktól szabadított meg engem akkor Isten, amelyektől egyedül nem voltam képes. A második héten vettem észre, hogy nem használok "kötőszavakat", nem káromkodok. Majd szép lassan épp olyan függővé váltam a Szentlélektől, mint régebben az alkoholtól. A Biblia is azt írja, hogy ugyanúgy meg lehet részegedni tőle, mint a szesztől, csak ennek pozitív hatása van. Hónapról hónapra jobban éreztem magam. Fokozatosan megszabadultam a paranoiától, és az ahhoz hasonló gyötrelmektől. Az új megnyilvánulásokat már nem néztem értetlenül, mert az Apostolok cselekedeteiben le van írva, hogy a tanítványokkal is ugyanez történt, a körülöttük lévő emberek tőlük is megkérdezték, hogy édes bortól részegedtek-e meg. Azóta is sokszor megtapasztaltam Isten jóságát. Akkor segített pénzhez jutnom, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, a bútoraimért sem kellett egy fillért sem fizetnem, és persze sorolhatnám tovább a "csodákat", hisz még számtalan helyen és módon tapasztaltam meg Isten hűségét és gondoskodását. Ha bárki azt mondja, hogy bolond vagyok, nem foglalkozom vele, mert inkább vagyok Isten bolondja, mint normális az emberek előtt. Ez idő alatt könyveket, kazettákat, cd-t árultam a gyülekezetben, minden alkalmon ott voltam, napi kb. egy órát imádkoztam otthon, és közbenjártam másokért. Ma is Istennek adok hálát azért, hogy Jogosítványt szereztem, hogy van egy személy- és vagyonőr, ill. egy műtős képesítésem, leérettségiztem, nem dohányzom, nem csavargok kocsmáról kocsmára, inkább otthonülő típus lettem.
Aztán egyre több támadás ért, és abbahagytam az imádkozást. Ma is ennek tudom be mindazt, ami ezután történt velem. Ha van Isten, akkor van ördög is, és ő nem igazán nézi jó szemmel, ha te kiszabadulsz a fogságából. Ha megtámadsz valakit, és nem harcolsz utána folyamatosan ellene, akkor újra ellened fog menni, és talán le is győz, mint ezt tette velem is. Előjöttek régi ismerősök és barátnők, elhívtak ide-oda. Nem fog megjelenni neked a sátán, és nem fog csábítani, de van épp elég olyan elkötelezett harcosa, akik öntudatlanul is neki szolgálnak, és visszahúznak a mocsokba. Eleinte működött még a kontroll, de a tízéves absztinenciának vége szakadt. A kontrollált hétvégi szórakozást lassan, de biztosan felváltotta a mindennapos ivászat, a bulizások, a csajozás, a cigi, meg a többi. Még a füves cigarettát is kipróbáltam párszor. Persze nem nagyon jártam alkalmakra sem, sőt a gyülekezetből is visszarántottam azokat, akik még gyengék voltak a hitükben, akik még nem szabadultak meg. Szépen lassan "összekötöttem" a hétvégéket, és kezdtem lesüllyedni a korábbi állapotomra: részegen jártam dolgozni, a munkahelyen is ittam, ami egy kórházban különösen veszélyes dolog. Attól féltem, hogy elvesztem az állásomat, már rezgett a léc, ugyanis a főnököm többször észrevette az állapotomat. Ekkor döntöttem úgy 4-5 év " rosszalkodás után, hogy újra elvonulok egy kis „pihenőre”. A már ismert intézetbe nem akartam menni, mert időközben oda ment dolgozni a volt feleségem és anyósom. Így keveredtem el egy drogambulanciára, ahol valójában több alkoholista volt, mint drogos. Az ott létemről igazából nem tudok sok dolgot említeni. Akkor teljesen mindegy volt, hogy hol vagyok, hisz mélyen belül a döntésem már megvolt, és csak egy helyre volt szükségem, ahol egy kis időre alkoholtól elszigetelt helyen lehetek. 3 hónapot töltöttem el az intézmény falai között, és persze azért ez a hely sem hagyott érintetlenül: itt kezdtem el verseket írni. Az intézetből távozva nem sokan bíztak bennem, nem hitték, hogy ilyen rövid idő is elég lesz az absztinenciához. Én azonban most már a negyedik éve józanodok, nem fogyasztok alkoholt. 
Nagy sajnálattal s persze együttérzéssel tudok nézni azokra a sorstársaimra, akik még mindig nem tudnak megszabadulni az ivásvágyuktól. Bennem nincs. Egyszerű oka van a dolognak: Isten gondoskodott rólam. Megvallottam bűneimet, alkoholizmusomat, megtértem, és elhagytak ezek az önpusztító vágyak. Megszabadultam. Voltak olyan ismerőseim, akik a megtérésükkor megkapták ezeket az ajándékokat, csoda történt velük és elvonási tünetek nélkül megszabadultak szenvedélyeiktől. Józanodásom négy éve alatt látszólag nem sok minden történt velem, mert mint már említettem, otthonülő ember vált belőlem. Lefoglalom magam a számítógéppel, olvasással, versírással. Egy felkavaró élményről azért még említést kell tennem, mert azt hiszem nem lenne teljes a kép, ha nem írnám meg. Írásom elején említettem egy lányt, akit még 16 éves koromban ismertem meg, és aki elköltözött később egy másik városba. Amikor elkezdtem az interneten közösségi oldalakhoz csatlakozni, ő megtalált az egyiken, és felvette velem a kapcsolatot. Először csak chat- eltünk, aztán kétszer eljött hozzám. Elmondta, hogy ő akkor azért költözött el innen másik városba, mert terhes lett tőlem, és a szülei azt akarták, hogy vetesse el a gyermeket. Bennem nem bízott, nem hitte, hogy melléállok. (És ebben igazat is kell adnom neki.) Ezért tehát elköltözött, és megszülte a gyereket, aki közben már 20 év felett jár, és „ami hab a tortán”, van egy kislánya. Szerintem nem sokan mondhatják el magukról, hogy ugyanazon a napon lettek apák és nagyapák is. Ez volt az egyetlen esemény, amikor nagyon erősen megkísértett, hogy megfogjam a poharat, de aztán ellenálltam. Nehezen tudtam feldolgozni az eseményt, beletelt vagy két hétbe. Azóta is csak képen láttam őket. Az édesanyjukkal megbeszéltük, hogy nem keverünk bele senki életébe. Amikor elment, öthónapos terhes volt, akkor elvette egy férfi, és a gyerek úgy tudja, hogy ő az apa. Nehéz azzal a tudattal élni, hogy van a világon két ember, aki hús a húsodból, vér a véredből, és még csak nem is láthatod őket.
Ami miatt Te itt olvashatod az életemről írt sorokat az az, hogy egy gyermekkori ismerősöm, aki egyébként 8 évig az osztálytársam is volt, beszélt nekem az A.A-ról. Vegyes érzelmekkel látogattam meg az első meetinget, de kellemesen „csalódtam”. Mivel már az AA előtt találkoztam Istennel, és előbb alakult ki a hitem, ezért azt vizsgálgattam, hogy megfelel-e a közösség a Biblia „elvárásainak”. Örömmel tapasztaltam, hogy valójában azért működik ez a dolog olyan jól, mert hasonló dolog történik itt is, mint egy gyülekezetben. Sokszor és sok módon megtapasztaltam már, hogyha még nem is tér meg valaki, de betölt bibliai igazságokat az élete valamely területén, akkor az a terület jól fog működni. Ugyanis a Bibliát nevezhetjük az életünkhöz szóló használati utasításnak. Ha betartod, jól működik, ha nem, akkor jönnek a gondok és problémák.
Örülök, hogy megtalálhattam ezt a csoportot, mert pár éve, amikor még a drogambulancián voltam, kivittek egy közeli iskolába prevencióra. Nagyon tetszett, hogy beszélhetek az életemről azzal a szándékkal, hogy talán elrettenthetek fiatalokat attól a fajta életmódtól, amilyet én folytattam, vagy a már beteg fiataloknak megcsillanthassam a kilábalás esélyét. A másik dolog, ami miatt örülök, hogy talán egy hónapos hívő lehettem, amikor feltettem Istennek a kérdést, hogy mi lehet az elhívásom oka, mit csináljak, ami neki tetszik. A válasz, ami megfogalmazódott bennem az volt, hogy: Visszamenni azokért az emberekért, akik még az alkohol rabságában sínylődnek, és elmondani nekik, hogy van szabadulás.
Összegzésképpen csak annyit írnék, hogy a saját tapasztalatom alapján 3 lehetőséged van kilábalni a függőségedből:
-A szenvedélyedet felváltod egy másik, nem annyira káros másik szenvedélyre amivel lekötöd magad.
-Elmész a Hit Gyülekezetébe és őszinte szívvel megtérsz és megszabadulsz a függőségeidtől, lehet, hogy azonnal.
-Keresel egy Anonim Alkoholista csoportot és a 12 lépéses program szerint fogsz élni.
Én a helyedben a másodikra szavaznék, mert itt nem csak a függőségeidtől szabadulsz meg hanem üdvösséget igaz barátokat, testvéreket is nyersz.
Kis irományom végén álljon itt egy költemény, ami az egyik korai verseim közül való, és a címe:

ÉLETEM

Apám korán meghalt,
Lazult a gyeplő,
Így lett belőlem,
Városi tekergő.

Jött hívás,
A sátántól személyes:
Élni csak úgy jó,
Ha életed veszélyes.

Jött a ragasztó,
Jöttek a lányok,
Jöttek sorba,
A drága jó barátok.

Vittek a bűnbe,
Izzott az élet,
A jó erkölcs,
Lassan semmivé lett.

Volt életemnek,
Sok sötét bugyra,
Hány bűnt követtem el,
Csak Isten tudja.

Hányszor feküdtem,
Részegen, kábán.
Elmentek mellettem,
Szájukat tátván.

A gyertya sokáig,
Mindkét felén égett.
Akkoriban Úgy volt,
Hogy sürgettem a véget.

Múlnak az évek,
Változunk oly sokan,
Szeretnék élni,
Békésen, boldogan.

Életem fertője elmúlt,
Majd semmivé lett,
Nem zavar engem,
Az utolsó ítélet.

Kibékültem Istennel,
Felemelt a porból.
Hallani sem akarok,
Kocsmáról és borról.

Megtisztított az Úr,
Lemosta a sarat,
Élek szabadon,
Bűnöm nem is maradt.

Élni jobb így,
Józanul és frissen,
A drog a pia elment,
Semmi bajom sincsen.

Képgaléria:

Linkek:

Felhasznált oldalak:

Wikipedia
Harmonet
Webbeteg
Egészségkalauz
Önmegvalósítás
Stop
Adsite
Egészséglap
Drogvilág
Vital
Nodrog

Ajánlott oldalak:

Hit Gyülekezete
Anonim Alkoholisták

Vissza a lap elejére