tamopeotvos

Tanuló társadalom

Oktatás és képzés az Európai Unióban

A 20. század második felétõl végbemenõ gazdasági –technológiai, társadalmi, kulturális fejlõdés hatással volt, van a nemzetközi gazdasági-, társadalmi viszonyokra. Kialakul a sokat vitatott globalizáció; az ismeretek, technológiák, áruk, szolgáltatások, emberek országhatárokat nem ismerõ áramlása. Kiélezi a versengést, de egyben fel is gyorsítja a fejlõdést. Ez a kiélezett verseny erõteljesen szükségessé tette a tudás, a különbözõ készségek, kompetenciák kialakulását. Az Európai Unión belül is szükségszerûvé vált az oktatás, képzés átértékelése, egy új oktatáspolitika kialakítása. A tagállamok továbbra is kizárólag maguk döntenek a nemzeti oktatás minden kérdésérõl, de az együttmûködés a tagállamok között az oktatásra, képzésre vonatkozóan erõsödött. Fontos céllá vált, melyet az Európai Tanács 2000-ben tartott lisszaboni csúcstalálkozóján fogalmaztak meg, hogy Európa a világ legversenyképesebb, legdinamikusabban fejlõdõ térségévé váljon. Elkészült egy 10 évre szóló program (Oktatás és Képzés 2010). Az oktatás minden területét átfogja: óvodától a felsõoktatásig. A 2002. évi Koppenhágai nyilatkozat egyik legfontosabb célként tûzi ki a szakképzés minõségének javítását, az átjárhatóságot, átláthatóságot.
Magyarország a 90-es évek óta vesz részt uniós szakképzési programokban. (Socrates, Leonardo da Vinci). Ezeknek a megújulásával 2007-tõl az Egész életen át tartó tanulás közösségi akcióprogram lépett életbe. Az Unióhoz való teljes körû csatlakozás után Magyarország aktívan bekapcsolódott a nemzetközi oktatáspolitikába. A szakmai felügyeletet az Oktatási Minisztérium, és a mellette mûködõ TEMPUS közalapítvány látja el. Magyarország az Oktatási Tanács munkájában aktívan részt vesz. A fejlesztési programokat az Unió pályázati rendszer keretében anyagilag is finanszírozza. A Nemzeti Fejlesztési Terv uniós forrásokat biztosít az átfogó célkitûzések megvalósításához.

Az „Egész életen át tartó tanulás”

Korunkban végbemenõ gazdasági, társadalmi, kulturális változások teszik szükségessé és elkerülhetetlenné az élethosszig tartó tanulás igényét. A rohamos információs és technológiai fejlõdéssel elérkeztünk ahhoz az idõhöz, amikor az egyénnek és a közösségnek egyaránt elemi érdeke, hogy a tanulás mindenki számára elérhetõ legyen. Minden európai polgárnak egyenlõ esélyt kell biztosítani arra, hogy a megváltozott társadalmi, gazdasági körülményekhez igazodni és alkalmazkodni tudjon, azokban aktív és alkotó résztvevõ legyen. Az etnikailag, nyelvileg, kulturálisan színes Európában fontos szerepe van az oktatásnak abban, hogy az emberek képesek legyenek megérteni az új kihívásokat, és képesekké váljanak arra megfelelõ válaszokat adni. Európa versenyképességének és jólétének alapja a tevékeny és aktív állampolgári magatartás, és az, hogy az egyén foglalkoztatható legyen. Mindkettõ nagyban függ a naprakész, alkalmazható tudástól és a megfelelõ készségektõl („az egész életen át tartó tanulás az állampolgári tudatosság, a társadalmi kohézió és a foglalkoztatás fejlesztésének lényeges eszköze”).
Az egész életen át tartó tanulásnak nagyon jelentõs szerepe van a társadalmi integrációban, az esélyegyenlõség megvalósulásában is. Az oktatási-, képzési rendszernek átláthatónak és mindenki számára elérhetõnek kell lennie; az államnak támogatnia kell az esélyegyenlõséget (fogyatékossággal élõk segítése, alacsony iskolai végzettségûek támogatása, romák, munkából kimaradók ösztönzése; fontos az anyagi források hatékony felhasználása; a közoktatási, szakképzési, felsõoktatási, felnõttoktatási törvényt fejleszteni kell, meg kell találni a megfelelõ, bevonható partnereket).
A tudásalapú társadalom megköveteli bizonyos kompetenciák, az élet folyamán sokszor újabb és újabb kompetenciák kialakulását. Társadalmunkban a tevékeny élethez szükséges kulcskompetenciák: anyanyelvi kommunikáció, matematikai készségek, idegennyelv-tudás, kommunikáció, természettudományi-, mûszaki-, informatikai alapkészségek, a tanulás tanulásának képessége, állampolgári alapkészségek, vállalkozói készségek, általános mûveltség. Fontos, hogy az egyénben meglegyen az igény a tanulásra, és meglegyen a képesség az új kompetenciák kifejlesztésére. Ennek alapvetõ feltétele, hogy már kisgyermekkorban a tanulás igénye kialakuljon. Ezért természetesen nagyon fontos szerepe van az általános iskolai szakasznak. A kellõ motiváció, a megfelelõ módszerek, az alapkészségek kialakítása, megerõsítése ebben az életszakaszban kezdõdik, melyet természetesen az óvodai nevelés már elõkészít. E szakaszban nagyon fontos a játékos személyiségfejlesztés, ennek segítségével a megfelelõ szocializáció, amiben a családnak is igen fontos szerepe van. Az együttmûködés iskola és szülõ között hozhat megfelelõ eredményt.

Neuwirth Éva