Valahol Magyarhonban járhatánk vala hõs gazdámmal Mattheus von Náfrády gróffal, ki nagyon jó ember vala, nagyon jó, és csak néha vert ájulásig mert elaludtam. Kissé indulatos ember volt isten kegyelmébõl. Bár szellemi képességekben, ravaszságban nem volt nagy gyakorlata, ezt remek, néha önkéntes tûzoltóként dolgozó barátja tanúsíthatja, ki most háztûznézõben volt. Gazdám néha kissé túlzásba vivé a fegyverkezést, mint mindig. Most szerencsére csak a páncélját, a pajzsát, a pallosát, a bárdját és a poggyászát kellett cipelnem. Máskor bezzeg majd' meg szakadtam.

Épp egy szép magyar városkában jártunk, valami Bukarest (vagy mi a fene!). Hirtelen Gazdám mély haverjával, Tomcsy de la Farkass báróval találkoztunk. Nyimnyám alak volt, de marha jó feje volt a teológiához meg az okkultizmushoz (mely miatt kis híján máglyára vetették), de a kardot nemigen bírta el. Most épp a csatlósa vállán sírt. Muszáj néhány szót szólni a csatlósáról is. 2 m-es volt, kövér és szõrös. A neve Karolyszkij "Büdöske" Zlatko volt, mellesleg egy szlovén medve. A báró baromira el volt keseredve, mert a sárkány elrabolta a szerelmét, Andyka hercegnõt, Szõr Jeti lovag egyetlen leányát. Gazdám rögtön ajánkozott, hogy segít megmenteni, mert barátja marhára be volt szarva a sárkánytól, sõt, még a szagától is.
De ezt hagyjuk… A lényeg: elindultunk!

De hisz magamról még nem meséltem. A nevem Csonttört Csaba, és egy gazdag ropigyáros fia vagyok. Apám és egy ropi törvénytelen szerelmébõl születtem. Kitagadtak emiatt, és Magyarországon nõttem fel. Von Náfrády gróf felkarolt, és csatlósává, és hû szolgájává tett. Azóta kísérem minden útján, minden hülye kalandján.