1918-tòl kezdtek kísérletezni Bécsben az utcai gázvilágítással, amit szénböl nyertek.Már a 17.században felfedezték, hogyan lehet szénböl éghetö gázt nyerni. Mégis 1792-ig tartott, mìg Angliàban a feltaláló, Mordoch az elképzeléseit a  vilàgításról realizálni tudta.  A kezdetekben a városi gázt a városban szétszórt kis gázüzemekböl üzemeltették és privát épületekben pròbálták ki, mint a gyógyszertárak, vagy a Technikai iskola. Ök voltak  a gázvilágítás igazi úttöröi.

 

 

 

Több cég is érdekelt volt a gázvilágításban, a legtöbb privát èrdekeltségü.  1842-ben az angol ICGA (Inter-Continental-Gas-Association) is érdekelt lett a bécsi gáziparban, megvette a kis üzemeket és ez után uralta a piacot is.Igy természetesen az árakat is meghatározta, amivel Bécs vezetösége nem volt tùl elègedett.

 

 

 

Az akkori bécsi polgármester, Dr.Karl Luegner kezdeményezése alapján elkezdödött egy egységesítés az egész városban, beleértve a gázmüveket is. Ez nem csak az utcai világításra használt gáz árát tette olcsóbbá, hanem a háztartásokban is lehetövé tette a megfizethetö szolgáltatást.

A gázmüvek akkori napi kapacitása 432 000 kubikméter volt.

 

 

 

1896-ban hosszú alkudozások után a városi tanács engedélyezte a terv megvalósítását.Franz Kapaun vom Stadtbauamt übernahm die Leitung des Baues. Franz Kapaun vezetésével, a városi épìtöcég elkezdhette a munkálatokat. 

Rövid idö alatt 47 millió téglát és 67 tonna építöanyagot használtak fel. Rekordidö alatt,  csak 72 napig építették a Gasometert. 1899 júliusában mint a négy épület bevetésre kész volt és 1899 október 31.-én ünnepeltèk a hivatalos megnyitót.