Bécsi gyertyafénykeringő

 

1. rész : Karácsony feeling

 

 

Immáron zsinórban harmadszor sikerült eljutnom Karácsony előtt a kedvenc városomba. Lassan előre köszön nekem a Mariahilfer Straße. Most alig 9 órám van, hogy végigjárjam Bécs legérdekesebb helyeit. A hegyeshalmi határ magyar oldalán könnyen át lehet jutni. Az osztrák oldal már nehezebb kérdés. Ott valamiért többet áltatják az embert, ha nem vonattal megy, hanem mondjuk busszal, mint én most.

Persze decemberben a legfőbb célpont a Rathaus Platz, és ott a karácsonyi vásár. Vagy ahogy az osztrákok hívják, Cristkindlmarkt. Ezen a helyen abszolút nem egyszerű ilyenkor közlekedni. Hiába áll meg több villamos is itt (kiemelném az 1-es és 2-es viszonylatokat, mert ezek közlekednek a legsűrűbben a Ring két oldalán), a sógorokkal ellentétben mi magyarok még a legteljesebben túltömött közlekedési eszközre is megpróbálunk felmászni. Pedig nem vagyunk annyian, mint a japánok, hogy a metró kocsikba úgy kelljen betuszkolni minket külön dolgozóknak. Mi vagyunk annyira „elvetemültek”, hogy egyedül is megoldjuk ezt a kérdést. A téren viszont jó lesz figyelni! A tömeg egyetlen hömpölygő folyammá válik, ha belekerül az ember. Márpedig belekerül, hiszen azért megy oda. Muszáj utakat törni magunknak különben a büdös életbe nem kerülünk ki ebből az áradatból. Igaz, ez csak hétvégén (szombat-vasárnap) van így, mert mondjuk péntek délelőtt, amikor én ott jártam nagyon kevesen lézengtek és így nyugodtan lehetett körülnézni, és bizony megmondom őszintén, bármennyire nem szeretem Budapesten ezt a bódés kitelepülést karácsonyi vásár címszóval, Bécsben én sem maradhattam ki az élményből.

Jogos a kérdés, hogy mit kínál a „piac”, amiért ekkora csődület tud támadni ezen a látszólag kis téren. Nos a válasz a kis fabódékban rejlik. Ezeknek az 1/3-a főleg puncsot, lángost és sült, fűszeres almakarikákat árul. Na és süteményt, ameddig a szem ellát. A többi pedig az ajándékokat vadászó turistákra alapoz. Mert a turista szépen körbe ájulja a Császárvárost, aztán rájön, hogy hoppá idő van, mindjárt indulás van haza. De ajándék meg még semmi. Ilyenkor milyen praktikus a „Mindent egy helyről” megoldás. Szépen körbesétálja (vagy rohanja) a kis faházakat, ami megtetszik, azt megveszi, aztán nyomás. Nem is számol senki azzal, hogy ez a helyzet a zsebtolvajoknak maga a Kánaán. Ezért mondom, tessék vigyázni!

 

 

Előbb említettem a villamost. Bécsben nagyon ravaszul megoldották a tujakérdést a Ringen. Nálunk ugye a Nagykörúton két villamos vonal fut szimultán az utca közepén. Lényegileg annyira minimális a különbség a 2 vonal között, hogy ha a végállomásokat összekötnénk, kapnánk egy körjáratot. Kint ez nem is volt kérdés. Az egyik vonal a Ring egyik oldalán megy, a másik pedig lényegileg ugyanazon az útvonalon de a Ring másik oldalán és visszafelé. A Rathaus Platzról én a Mariahilfer Straße felé ajánlom venni az irányt, mert ott is tombol ám a karácsonyi láz! Ráadásul a legtöbben ezt az utcát ismerik Bécsből, mintha az egész város csak ebből állna meg a rajta elhelyezkedő Gerngross áruházból. Na az aztán a labirintus!

A Gerngross nagyáruház. Nem plaza, hanem az az igazi, békebeli nagyáruház, mint nálunk anno a Divatcsarnok. Egyetlen kritikus pontja a mozgólépcsők eléggé rapszodikus elhelyezkedése. Aki járt már Budapesten a Westendben, az érti, mire gondolok. Lényegében nem másra, mint hogy nem ott jövök fel, ahol lementem. Sokszor kell végigjárni az épületet, mire már rutinból tudunk közlekedni benne. Persze vannak itt is shopping centerek. Most nem csak a sokak által kedvelt Shopping City Süd-re gondolok (továbbiakban: SCS), hanem mondjuk a Bécs belterületén található talán legnagyobb bevásárlóközpontokra a Gasometerre , és a Millenium Cityre. Ez utóbbi a Handelskai kikötőállomásnál található. Itt szinte mindent lehet kapni, épp ezért shopaholistákkal (kényszeres vásárlásmániásokkal) ne menjünk a közelébe. Igaz maga a hajóállomás az Új Duna látványával minden gondot hamar el tud űzni. Tán még a vásárlási lázét is.

 

 

 

 

 

 

Wolfi