Willkommen Wolfi in Wien

(köszönet az alapötletért Majláth Mikes Lászlónak)

 

1. rész : "Hogyha elindul a vonat..."

 

 

Csókolom Anyuka! Hogy tetszik lenni?

Fáj a feje?

Miért?

Mert még nem kapta meg a nyugdíját de a számláit igen. Na akkor nem is csodálom, hogy fáj. Lássa Anyuka milyen rendes vagyok, elviszem magát Bécsbe a barátnőjéhez, akivel levelezni szokott. Én meg addig elmegyek az én ottani barátaimhoz, egy villámlátogatásra Floridsdorfba.

Mivel mennénk? Vonattal. Csak nem képzeli, hogy repülőre szállok, amikor hetente 2-3 gép pottyan az égből?

Mit tetszik mondani? Hogy menjünk hajóval? Rendben Anyuka, de akkor szárnyashajóval.

Miért azzal? Mert az legalább 6 - 6,5 óra alatt ott van. Hogy lenne tengeri beteg a Dunán? Ja hogy magának egyforma. Víz az víz. Akkor hogy szokott fürdeni? Na hagyjuk. Vonattal megyünk és kész. Már a jegyeket is megvettem.

Mit? Hogy meggondolta magát?

Miért?

Mert itt akar lenni a Budapest Parádén.

Anyuka, maga a Szigetre is ki akart menni.

Igen, tény hogy kijutott. Ide az utca sarkán levő járdaszigetre.

Szóval nem jön? Rendben Anyuka, akkor majd én megyek és felhívom, hogy mit láttam. Csókolom.

 

Felszálltam a vonatra, még jó korán, hogy a kevés nem rezervált hely valamelyikét megszerezzem. Sikerült. A vasúttársaságnak azt a kevés embert megijeszteni akik még korán felszálltak. Min. háromszor megnézhettem a Keleti pu-i műhelyt oda-vissza annyit tologatták a szerelvényt egyik vágányról a másikra. Nehézkesen de megérkeztünk a Westbahnhofra. Első utam egy nyilvános helyiségbe vezetett. Ugye a szükség nagy úr. Már kiszúrtam magamnak anno, hogy a villamosvégállomásnál levő U6 lejárat közelében van pár illemhely. Mostanra valamiért bezárták őket, és kitették valahova a Mariahilfer felőli oldalra. Körbejártam az építményt de a mai napig nem tudom, hova irányított a felirat. Végül az aluljáró dzsungelben találtam egy liftet, aminek egyik megállója a WC volt. Megkönnyebbültem.

Fellszáltam az U6-ra és irány Floridsdorf. Hol fenn, hol lenn közlekedett a metró, ahogy az ezen a vonalon megszokott. Végre a célomhoz értem, feljöttem a metró végállomásról és két szépség fogadott. Egyik a házigazdám Nomi (akinek ezúton köszönök minden segítséget) és az állomás aluljárójának tekinthető épület.

 

 

Ez valaha falu volt, mára azonban a főváros részévé vált. Igaz ha a villamos, busz és metróvégállomásról beljebb haladtunk nagyon szép zöldkörnyezet tárul a szemem elé. Olyan szép külvárosi feelingem lett. Csodás környék, szívesen laknék erre. Na talán majd egyszer.

 

 

 

Na de én azért csak bementem a városba.

Van egy nagyon érdekes építészeti megoldás az Urban Loritz Platzon. Elsőre azt hinné az ember, hogy egy nagy sátor. De nem. csak az építészeti szakembereknek hála ki van feszítve ez a nagy sátorvászon, ami esőben vagy hóban nagy hasznára lehet az embernek.