Willkommen Wolfi in Wien
(köszönet az alapötletért Majláth Mikes Lászlónak)
5. rész : Kurz
Csókolom Anyuka!
Gondoltam még felhívom mielőtt hazamennék a vonattal.
Mit tetszik? Ja hogy miért megyek haza ilyen hamar? Mert se idő, se pénz nincs többre Anyuka drága. Majd ha már itt dolgozom, akkor meg Magyarországon leszek keveset. Más Mallorcára meg Korfura jár évente 1 vagy 2 hétig, én meg csak átruccanok Bécsbe, amikor csak pénzem engedi.
Milyen az idő otthon? Képzelje itt esik. Nem, nem az életszínvonal. Az csak nálunk szokott. Itt az eső esik. Mindenki azt mondja, hogy de rohadt idő van meg nincs kedve semmihez. Én meg itt rohangálok a Ringen, mert nem tudom melyik villamosmegállónál kell leszállni a Hofburghoz. Venni akarok egy két csekélységet.
Na megyek Anyuka, mert ha lekésem a vonatom, akkor ma éjszaka a Keletiben fogok aludni.Majd megyek magához.
Csókolom.
A Kurz-zug Bécsben egy fontos szó, mert ugyebár rövid vonatot jelent. Ez mind az U-bahn, mind az S-bahn tekintetében lényeges, mert ha bemondják vagy kiírják, hogy rövidebb szerelvény érkezik a szokottnál (bár az S-bahn esetében ez nem olyan nagy dolog, mert az eredeti kék-fehér vonatok amúgy is rövidebbek a normál vonatnál) , akkor érdemes megkeresni a peron elejét, hogy ne legyen kellemetlen meglepi ha a az utolsó kocsi tőlünk jópár lépésre áll meg. Tudom erre szokták mondani, hogy szégyen a futás de hasznos. Na de tudvalevőleg vonat és nő/férfi után nem futunk.

Egy hihetetlen jó hangulatú buliba keveredtem amikor most Bécsben jártam. Igaz ehhez, kellett az részint hogy sikeresen eltévesszem az utcát ahol a két napban laktam, másrészt Hht hathatós segítsége a tájékozódásban. Azért még nem mozgok tuti biztonsággal Bécsben sajna. Vendéglátóim gondolom nekem akartak kedveskedni, hogy az NLC fórum Ausztria topicjának szinte minden fontos személyiségét odacsábították. Mondjuk ez a felettük lakó lengyel szomszédnak nagyon nem tetszett, de szerintem ez ugyanolyan pasi lehetett, mint aki az egyik Sziget Fesztivál előtt pár nappal betelefonált a III.kerületi rendőrkapitányságra, hogy akkora zaj van a Hajógyári - szigeten, hogy nem tud aludni. Ettől függetlenül szerintem ha mindenki el tudott volna jönni, aki a topicba ír, akkor megdöntöttük volna az egy lakásban elférő emberek Guiness rekordját.

Sajna minden csoda csak három napig tart, az enyém még addig se. Mert bár még volt időm megnézni az őstermelőknek felajánlott Helden Platzt, bejutni némi souvenirt venni a Burg ajándékboltjainak egyikében, és még egy finom ebédre is futotta a Grabenen, azért vészesen közelgett a hazaút időpontja.
Azért az ebédről annyit, hogy a bécsi Pestis oszlop árnyékában (jó tudom ez most képzavar hiszen ömlött az eső) ráérősen malacsültből készült érméket enni, finom mártással... na ez az amit soha életemben nem hittem volna, hogy megtörténik velem. Ebéd után még eljutottam az Alte Donauhoz. Ez nekem míg élek nem fog fejembe férni, hogy miért van ennyiféle Duna a császárvárosban. Alte Donau, Neue Donau, Donau, meg a Donau-kanal. Én ilyen fantasztikusat még nem láttam. Még esőben is gyönyörűség volt az Öreg Dunát látni. Szegény apám, ha még élne biztos sárga irigység fogná el, mert ideális hely lenne egy kis csónakból pecázásra.

|
Willkommen Wolfi in Wien 1. rész

Willkommen Wolfi in Wien 2. rész

Willkommen Wolfi in Wien 3. rész

Willkommen Wolfi in Wien 4. rész

Willkommen Wolfi in Wien 5. rész

Na de az idő nagyon nagy és könyörtelen Úr! Alte Donautól még vissza kellett jussak Floridsdorfba. Ez egy echte bécsinek ugye nem jelentene nagy kihívást, na de nekem mint turistának már okozott némi fejvakarást. No nem azért mert nem tudtam merre menjek. Hiszen anélkül nem indulok el sehova, hogy ne tervezzem meg fejben, hogy jutok A-ból B-be. Főleg mióta többször sikerült hirtelen rögtön C-be érkeznem. Most is megvolt a terv, és mivel időm elég szűkösen volt így kézenfekvő megoldásnak tünt, hogy a Pratertől eleve S-bahnnal menjek vissza. Na igen, csak azt felejtettem el, hogy hanyas számú járatok állnak meg tutin Floridsdorfban. Így biza egy járatot hagytam elmenni. míg kibogarásztam, hogy kár volt. Mindenesetre még aránylag időben értem vissza ahova akartam. Na igen, csak még 2 villamosmegálló hátra volt és csak 6 perc múlva érkezett volna a következő síndöcögény. Más választásom nem lévén belehúztam és mintha az olimpiai aranyért siettem volna úgy elkezdtem hol futva hol távgyalogló stílusban sietni. Szegény vendéglátóimhoz szinte a szó szoros értelmében beestem. Gyorsan összepakoltam, bedobtam egy kávét és egy sütit gyorsan aztán gyerünk.
Ezúton szeretném megköszönni Nomi segítségét aki elvitt a floridsdorfi állomásig autóval (sok időt nyertem vele), a Wiener Liniennek, hogy ilyen sűrűn közelekedteti az S-bahn-t és az U-bahnt (itthoni körülmények közt tuti nem kaptam volna el a vonatom) és köszönöm az ÖBB-nek, hogy megint csúszott a vonatérkezéssel. Így bő 10 percel az indulás előtt odaértem simán a Westbahnhofra.
Felszálltam a vonatra és elkezdtem gondolkodni. Tényleg hazamegyek? Hiszen végülis nekem már majdnem olyan mintha otthonról mennék haza. Nekem Bécs lelkemben, szívemben ugyanúgy otthonom mint Budapest. Hiszen a keringő dallamát a fülemből, az Alte Donau látványát és a bécsi szelet ízét már senki nem veheti el tőlem, és semmivel ki nem írthatják belőlem!
Wolfi
|