Kárászi mesék

 

   Kárász sokoldalú település Baranya megyében: történelmének hétszáz évéből  hatvanat egy hatalmas könyv őriz. Régi fotók, újságcikkek mesélnek a térségben először itt fellendülő falusi turizmusról, a majdnem 200 év működés után bezárt iskoláról, az egykori aranybányáról, és az ország legkisebb gyáráról. 

 

 

 A malom múzeum nyáron

 

    Kárász a Mecsek keleti oldalán fekszik, a Baranyai-Hegyhát és a Völgység dombjainak találkozásánál, amelyet a lakosság „Vízvölgy”-nek nevez. Nevét a régi magyar személynévről kapta, amely a kárász halfajtából ered. A település története 1298-ban kezdődött, amikor Szent Erzsébet tiszteletére templomépítési hullám indult az országban. A felépült 70 templom közül az egyik a kárászi volt, amely 1721-ben még eredeti állapotában állt, azóta többször átépítették, s ma védett műemlék. Kárász 1543-ig a pécsi püspökség birtokában volt, Pécs elestével viszont török kézre került. A faluban dúló harcokat a lakosság a közeli erdőkben bujkálva élte túl. 1720-tól végleg Baranya megyéhez tartozik, 1778-tól már önálló község. 1908-ban I. Ferenc József Pécsre látogatott és a kárászi bort találta a legjobbnak. 1944. november 30-án az orosz hadsereg elérte a falut, a következő napon el is vonult. Mind a kitelepítések, mind 1956 történései kis mértékben érintették Kárászt.

    Mindez a „Kárászi füzetek” egyikében olvasható, sok más, a falu életével kapcsolatos fontos információ mellett. Praktikusabbnak tartották, hogy könyv-forma helyett „mobil”, téma szerint csoportosított füzeteket adjanak ki. „Ha valakinek van ötlete, anyaga valamiről, akkor születhet egy újabb füzet – így például helytörténet mellett az ipar, az iskola történetéről, vagy akár kárászi mesékből, anekdotákból is van már füzet.”- mondta el nekünk Mezei Zsuzsanna, Mezei András polgármester felesége, aki egyben a falu krónikáját is írja. A krónika az utóbbi hatvan év történéseit tartalmazza, külön lebontva minden évre. Az anyagot a helybeliek segítségével rakta össze, amelyből hatalmas könyv kerekedett. Ezt és a kiadványokat elsősorban helyieknek, vagy elszármazottaknak szánják, hiszen a humoros történeteket is elsősorban ők érthetik.

    Az egykori kárásziaknak kétévente rendeznek faluünnepséget, amelyen tavaly ötvenen vettek részt. Ilyenkor reggeltől estig tartó rendezvényekre várják a vendégeket, amelyet közös főzés vagy vacsora zár.

 

1  2  3  4

                                                                                                                                  Tovább