Panorámafej szerelés, beállítás, tanácsok

Panohead SV360

Mint korábban említettem a kereskedelemben nagyon sokféle és ehhez mérten igen változó árú (a mi pénztárcánk kapacitását meghaladó) panorámafej kapható. Ezek közül választottam az itt látható Panohead SV360 típusút, azzal a szándékkal, hogy egyrészt szemléltessem az összeszerelését, beállítását, másrészt hogy esetleg ötletet adjak a vállalkozó kedvűeknek egy hasonló házilagos elkészítéséhez.

Fontos tudnivalók

A legfontosabb dolgok a helyszínen dőlnek el. A legprofibb szoftver is elakad egy rosszul elkészített sorozat illesztésénél, de ha technikailag megfelelően kivitelezzük a képeket, akkor a legprimitívebb "fapados" program is elboldogul a panoráma összerakásával!
Az állványunk tengelyét egészen pontosan függőlegesre, míg a panorámafejet vízszintbe kell állítani, tehát jó, ha van rajta vízi mérték. Ha ez nem sikerül, akkor fordulásnál egyre nagyobb lesz a dőlésszög, és használhatatlan eredményt kapunk. Ezért nem tanácsos pl. domboldalon felállítani állványunkat. Ha mégis, akkor elég körülményes lesz vízszintbe állítani.

A szakirodalom és a profi alkalmazók szerint használjunk manuális módot, mivel automatikus üzemmódban a fénymérés minden képnél különböző értéket állíthat be, így világosságbeli különbségek lehetnek a képek között. Tehát állítsunk be egy konstans zársebesség-rekesz kombinációt, és azzal lőjük végig a képeket. (Nekem ez a sok, 62 db kép miatt nem jött be, maradtam az automatikus beállításnál.)

Fontos, hogy a gyújtótávolságot ne változtassunk meg, mert így változik az objektív-torzítás és a software-ek nem ismerik fel az illesztési pontokat.
Ne használjunk beépített vakut, mert a legtöbb gép a visszavert fény alapján határozza meg a villanás erősségét, és ahogy elfordulunk a fényképezőgéppel ez is változik.
Figyeljünk a kompozícióra is, hiszen itt egy sokkal nagyobb térrészt kell megtölteni képalkotó elemekkel, erősebb a térhatás, így egy zavaró objektum sokkal erősebb hatást fejt ki!
Próbáljuk meg elkerülni, hogy az illesztési felületekre mozgó tárgyak kerüljenek, így kevesebb dolgunk lesz utómunkánál.

Átfedésben kell készítenünk a képeket, mely mértéke minimum 20-30% kell, hogy legyen, hogy megfelelő mennyiségű referenciapontot tudjon a panorámakészítő program kinyerni a képből. Az is fontos, hogy az átfedésen belül legyen valamilyen kontrasztos tárgy, ami nem mozdul, és elég távol van tőlünk, hogy a parallaxis ne okozzon hibákat. Ha közelebbi tárgyakról készítünk képeket akkor nagyobb, akár 50%-os átfedést is érdemes használni, hogy a szoftverek könnyebben megbirkózzanak a parallaxissal.
Ha mindeközben mozgó dolgok is lesznek a képen (pl. hullámzó tenger, szél miatt mozgó növényzet), akkor nehezebb kiküszöbölni a szellemképet. Ilyen esetekben lehetőleg ne várjunk sokat két kép elkészítése között. Ugyanakkor, ha egy sétáló ember, vagy egy távolabb úszkáló hajó zavarja meg a mozdulatlanságot, akkor érdemes megvárni azt a pillanatot, amíg a mozgó tárgy nincs átfedésben az előző képen rögzítettel, mert könnyebb kiretusálni pl. két egymás mellett lévő madarat, mint két egymásra vetítettet!