Kultúra
Erdélyi magyar
népviselet, Torockó, 1854
A magyarság a keleti és nyugati kultúrák
sok elemét felhasználva sajátos, sokszínű
népi kultúrát alakított ki az
évszázadok folyamán. A népi
hagyományokat és a magyar nemesség
történelmi hagyományait egyesítve
fejlődött ki a 19. század elejétől a sajátos
magyar nemzeti kultúra. A modern városi, főleg budapesti
„urbánus” kultúrával tovább
színesedve, majd a 20. századi történelem
viharai, politikai ideológiák és
diktatúrák között alakult ki a magyarság
mai kultúrája, amely egyszerre sokféle és
egységes. A magyarok összetartozásának alapja
a magyar nyelv, egyes helyeken emellett a vallás is
mindmáig fontos szerepet játszik.
A magyar kultúra forrásai
A magyar népi kultúra legismertebb
jellegzetességei a látványos népviselet, a
sajátos magyar néptánc, népdal és
népzene, a sokszínű mese- és mondavilág, a
gazdag hímzés és fazekasművészet. A
népviselet vidékenként eltér, de
mindenütt jellegzetesek a hímzéssel gazdagon
díszített, színes női öltözetek. A
táncok szintén vidékenként
változnak, azonban az összeállításuk,
a táncrend (csárdás, porka, lassú és
friss táncok), a rendkívül összetett, sok
gyakorlást igénylő, látványos
párostáncok és virtuóz férfi
szólótáncok (legényes)
váltogatása szinte minden magyar vidék
parasztságára jellemző volt. A magyar népdalokra
jellemző az ázsiai és európai hagyományok
ötvözéséből születő
egyedülálló hangzásvilág, a
népzenére a népi zenekarok tipikus
hangszerkombinációi (citera, duda, hegedű, nagybőgő). A
népmesék és mondák közül
jellegzetesen magyar mesealak a griffmadár, a hétfejű
sárkány és a táltosparipa.
Egyedülállóak az igazságos
Mátyás királyról szóló
történetek. A díszítőművészetben egyes
tájak különösen gazdag formavilágot
alakítottak ki, mint a „tipikusan magyar”
népművészetként ismert színpompás
kalocsai hímzés és mintafestészet vagy az
összetéveszthetetlen korondi edényfestés.
Számos nagy magyar író, zeneszerző és
képzőművész merített a gazdag
néphagyományokból, mint Benedek Elek, Móra
Ferenc, Tamási Áron, Kodály Zoltán vagy
Kovács Margit. Egyes könnyűzenei alkotók is
felhasználnak magyar népzenei elemeket, kezdve az
Illés együttestől Sebő Ferencen át a Kormorán
és Kárpátia együttesig. Sajátosan
magyar jelenség az eredeti néphagyományokat a mai
életmódhoz igazító
táncházmozgalom, amelynek leghíresebb
képviselői a Muzsikás együttes és a
világhírű Sebestyén Márta. A magyar
pásztorkultúra harcművészeti hagyományait
követi az újkeletű baranta nemzeti küzdősport. A
magyar népszokások közül szinte minden
magyarlakta tájon máig ismert a húsvéti
locsolkodás szokása, sok helyen pedig a karácsonyi
regölés, illetve betlehemezés is. A
külföldön is ismert magyar
néphagyományokhoz tartozik a betyárvilág
és a „magyar puszta”, főleg a Hortobágy
pásztorélete, amely a rideg állattartás
(vagy mai kifejezéssel ökológiai
állattenyésztés) máig fennmaradt
öröksége. A népi kultúrához
tartozik továbbá a jellegzetes magyar ételek egy
része is, mint a híres gulyás
(bográcsgulyás, babgulyás stb.),
gulyásleves, illetve a pörkölt (angolul goulash), a
húsleves, a halászlé, a paprikás csirke, a
pogácsa, a papírvékony
tésztájú tipikus magyar rétes vagy a
túrós csusza.
Szüreti mulatság Vác
környékén, 1859
A magyar nemesség által évszázadokon
át fenntartott hagyományokból
táplálkozik a magyar történelmi
küldetéstudat és a nemzeti szabadság
eszménye. Ehhez kapcsolódtak a középkori
nemzeti szimbólumok, az egész országot
jelképező Szent Korona és a magyar címer. A
nemességre jellemző volt katonáskodó
életmódja (a világszerte elterjedt
könnyűlovas huszárság), valamint ünnepi
viselete, a férfi és női díszmagyar. A magyar
földbirtokosok tipikus kikapcsolódása volt
például az agarászat (magyar agár)
és a lótenyésztés (magyar
félvér, nóniusz).
A Rákóczi-szabadságharc küzdelmei
között fejlődött ki a kuruc költészet, a
kuruc zene a tárogatóval, a hajdútánc, majd
a 19. században a csárdás és a
palotás. Kialakult a világszerte a magyar kultúra
egyik fő elemének tartott magyar cigányzene, előbb a
verbunkossal, majd a cigányzenekarok klasszikus
stílusával, amely nagy hatást gyakorolt sok
európai zeneszerzőre. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc
létrehozták a magyar klasszikus zenét és a
magyaros stílust. Katona József Bánk bánja
és Arany János Toldija ugyanakkor megteremtették a
nemzeti irodalom fő műfajait (magyar dráma és eposz),
és ekkor alkottak nemzeti irodalmunk legnagyobb alakjai,
Csokonai Vitéz Mihálytól kezdve Madách
Imréig. Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt,
Vörösmarty Mihály a Szózatot, megszületett
az új jelkép, a magyar nemzeti színek, és
létrejöttek a nemzeti intézmények, a Magyar
Tudományos Akadémia, a Nemzeti Múzeum és a
Nemzeti Színház.
Elsősorban a budapesti, illetve a városi kultúra
talaján jött létre a 19. század végi,
20. századi magyar építészet,
képzőművészet, irodalom és zene sok
kimagasló alkotása vagy a magyar tudomány sok
világhírű eredménye. Csak néhány
példa a magyar kultúrához szervesen hozzá
tartozó alkotásokból: a budapesti Parlament, a
kecskeméti Cifrapalota vagy a marosvásárhelyi
Közművelődési Palota, Ady Endre, Kaffka Margit,
Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, József Attila,
Radnóti Miklós, Krúdy Gyula és mások
művei, valamint Bartók Béla zenéje. Sajátos
jellegzetesség a magyar humor, ezen belül
különösen híres a hagyományos pesti humor.
A magyar nyelv elterjedtsége
A magyar nyelv
Bővebben: Magyar nyelv
A magyar kultúra egységének alapja a magyar nyelv.
Ez az, ami az összes magyart mindig összekötötte,
társadalmi osztályoktól,
származástól,
pártállástól függetlenül. A
magyar nyelvre jellemzőek a különlegesen gazdag
szóképzési lehetőségek és a
sokszínű hangrendszere. Harminckilenc különböző
hangja egyedülálló az európai nyelvek
között. A rengeteg nyelvtani kivétel miatt
tanulása az idegenek számára nem könnyű, a
világ egyik legnehezebb nyelvének tartják. Ez is
az egyik oka annak, hogy a magyar kultúra elszigeteltebb maradt
más európai kultúráknál. A magyar
nyelvnek ráadásul egyetlen közeli rokona sincs. A
finnugor nyelvekkel való kapcsolat túl ősi időkbe
nyúlik vissza. Ezekből a nyelvekből a magyarok ma már
legfeljebb csak néhány hasonló szót
ismernek fel, de beszélőikkel nem értik meg
egymást.
Magyarság és vallás
A Magyar Katolikus Egyház fő temploma, az Esztergomi
Bazilika
A vallás ma többnyire nem olyan alapvető
összetartó erő a magyar kultúrában, mint
számos más népnél. A magyarok
többsége ma már nem gyakorolja a
vallását, vagy alkalmi vallásgyakorló. Ez
különösen Magyarországon igaz, ahol ma
csupán 12% körüli a hetente templomba
járók aránya. A többség ennek
ellenére mindenütt követi a házassággal
és az elhalálozással, temetkezéssel
kapcsolatos vallási előírásokat és a
legtöbben a gyermekeiket is megkeresztelik. Ennek alapján a
Magyarországon élő magyarok több mint fele a Magyar
Katolikus Egyházhoz tartozik, körülbelül
egynegyedük pedig más vallási felekezetek
követője, ezen belül főleg reformátusok
(kálvinisták), kisebb részben pedig az
evangélikus, a görögkatolikus vagy valamely más
keresztény egyház hívei (baptisták,
unitáriusok, egyéb keresztények), illetve
izraeliták vagy valamely újabban elterjedt vallás
követői.[24] A vallásnak leginkább azokon a
tájakon van ma is nagy szerepe és összetartó
ereje, ahol a magyarok kisebbségbe kerültek.
Például az erdélyi, vajdasági vagy
muravidéki szórványmagyarságnál
sokszor ma is leginkább a vallásos
közösségi élet biztosítja a magyar nyelv
és kultúra fennmaradását.
Az egyházak közül különösen a Magyar
Katolikus Egyház és a Magyarországi
Református Egyház, valamint a Romániai
Református Egyház, a Kárpátaljai
Református Egyház, a Magyar Református
Keresztyén Egyház Szerbiában és
Montenegróban, a Horvátországi Magyar
Református Keresztyén Egyház és az
immár egyesült Magyarországi- és
Erdélyi Unitárius Egyház tartja magát
nemzeti egyháznak. Ezek mellett a Romániai Katolikus
Egyház egyes egyházmegyéi (az erdélyi
egyházmegyék zöme) is afféle nemzeti
egyházként működik (noha elvétve román
és német nyelven is miséznek). A Romániai
Evangélikus-Lutheránus Egyháznak és a
Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak
vannak ugyan szlovák egyházmegyéi, de a
hívek elsöprő többsége és a legtöbb
egyházközségben az istentisztelet nyelve is magyar.
Ezek az egyházak is általában magyar nemzeti
egyházként vannak számontartva (noha pl. a
szlovákiai református egyházi szervek nem
csatlakoztak az egységes Magyar Református
Egyházhoz, tekintettel más nemzetiségű
híveikre). Ez az önmeghatározás az egyes
egyházak esetében általában a
tagjaiknál is a nemzeti kultúra tudatosabb
vállalását, ápolását jelenti
– bár ez gyakran a kisebb egyházak tagjaira,
például az evangélikusra, unitáriusokra is
jellemző. A keresztények sajátos magyar szokásai a
katolikusoknál a magyar nemzet
pártfogójának tartott Boldogasszony kultusza
és Szent István király tisztelete
(például az augusztus 20-i budapesti Szent Jobb
körmenet), valamint egy-egy templom védőszentjének
az ünnepe (búcsú). Ezek közül az
erdélyi csíksomlyói búcsú a
legismertebb, ahol minden évben több százezres
tömeg gyűlik össze. A második legnagyobb magyar
vallási felekezet, a református vallás
(kálvinizmus) az írás-olvasás
terjesztésével a nép anyanyelvén és
a Biblia magyar nyelvre fordításával
(Károli Gáspár) nagy szerepet játszott a
magyar irodalmi nyelv fejlődésében. A kálvinizmus
a 16-17. században egyenesen magyar nemzeti vallásnak
számított a katolikus Habsburgokkal való
szembenállás jegyében. A kálvinista
erdélyi fejedelmek támogatásának
köszönhetően a magyar kultúra virágzott
Erdélyben, ahol a későbbi időkben is sok nagy magyar
író és tudós született és
alkotott. Többek között ezért is fontos, szinte
nemzeti jelkép a magyarságnak Erdély, hiszen a
magyar történelem és kultúra számtalan
emléke található meg a tájegység
városaiban és falvaiban. A reformátusokra jellemző
az ízes nyelvű régi magyar zsoltárok
közös éneklése az istentiszteleteken. A magyar
izraelita felekezet abban különleges, hogy a világon
egyedül náluk alakult ki a hagyományos zsidó
vallást megreformáló úgynevezett
neológ zsidó vallási irányzat, amely
szertartásaiban és szokásaiban a magyar nyelv
használatán alapul.
Magyar ünnepek
Petőfi (ősfénykép, 1844)
A jellegzetes magyar ünnepek közül a legrégebbi
az államalapító István király
ünnepe, augusztus 20-án. Ilyenkor tartják a Szent
Jobb körmenetet, az új kenyér
megszentelését, a debreceni virágkarnevált,
valamint este a budapesti és debreceni tűzijátékot.
Március 15-e a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe,
az 1848-as forradalom emléknapja. Ezen a napon tört ki a
pesti egyetemi ifjúság lelkes tüntetése a
Habsburg elnyomás ellen, és a vér
nélkül diadalra jutó pesti forradalom
eredményeképpen megalakult a független magyar
kormány. A béke azonban nem lehetett tartós az
osztrák császár szószegése miatt,
aki a magyarság hősies szabadságharcát
végül csak az Orosz Birodalom
segítségével tudta leverni.
Október 6-a a szabadságharc tizenhárom
tábornoka (az aradi vértanúk)
kivégzésének emléknapja. A
kivégzés előestéjén sörrel
vigadó osztrák börtönőrök
viselkedése miatt attól fogva a magyarok sörrel nem
koccintanak. (Egyesek szerint ez a nemzeti fogadalom csak 150
évig, azaz 1999-ig volt érvényes, de vannak, akik
továbbra is megtartották a szokást.) A
szabadságharcot leverték, de erkölcsi ereje a
vértanúk példája révén
azóta is hat a lelkekben. Ráadásul a hatása
jóval több, mint pusztán erkölcsi: a
magyarság önállósodásának
mozgalmát végleg megtörni nem sikerült, az
egymásnak feszülő erők politikai harca végül a
Deák Ferenc-féle kiegyezés révén
kvázi kétközpontúvá tette az addig
osztrák birodalmat, lehetővé téve az
óriási anyagi és szellemi fejlődését
a századfordulón.
Október 23-a a legújabb nemzeti ünnep. 1956
őszén a „magyar csodáról” írtak
a nagyvilág újságjai: egy kis nép
fellázadt a nagy szovjet birodalom ellen. Az 1956-os forradalmat
leverte a túlerő, de emléke máig ható erő a
nemzet életében. Hivatalos állami
ünneppé csak az 1989-es rendszerváltás
óta válhatott. A három nemzeti ünnep
Magyarországon egyben munkaszüneti nap is.
Emellett sok magyar számon tartja a három nemzeti
gyásznapot, az említett október 6-át,
november 4-ét az 1956-os forradalom leverésének
napját, valamint június 4-ét is. 1920.
június 4-én darabolták fel ugyanis a
történelmi Magyarországot a trianoni
békeszerződés (amelyet Magyarországon
legtöbben diktátumnak neveznek) során, aminek
következtében több mint három millió
magyar kisebbségbe és sok helyen elnyomás
alá került.
Vissza a főoldalra
Vissza Magyarország
gazdaságához
Tovább a
sporthoz