|
"Vannak
dolgok, melyeket csak az érez, kinek esze, s vannak
olyanok, melyeket csak az ért, kinek szíve van."
báró
Eötvös József
|
(Ha
volna még iskolánk...)
A tanévből még hátravan:
Alánlott
felbontás (min):
1152
x
864
(1280
x
768)
-- az Ön
képernyőjének felbontása:

IN
MEMORIAM GRÓF LÁSZLÓ
A
szívében
örökké csermajori diák
2020. április
6-án egy oxfordi
kórházban elhunyt Gróf
László,
56-os menekült, kartográfus,
történész, egykori
sárvári fiú
és csermajori diák…
Igaz vasi magyar emberként büszke volt
hazájára,
kántortanító
édesapjára, barátaira,
Erdélyre,
bélyegeire, 1956-ra, és arra, hogy ő
Csermajorban tanulta a tejes szakmát.
Angol humora és elegáns magatartása,
nem
pusztán egy nagy britanniai attitűd volt, hanem
mélyen
keresztyén értékű
és otthonról
magával vitt, majd kamatoztatott magatartás.
Diplomáját Summa cum laude szerezte az Oxfordi
Egyetemen, majd éveken át az egyetem
oktatója volt. Angliába kerülve kezdte
el gyűjteni a történelmi Magyarország
régi térképeit, megalakítva
a Carta Hungarica térképgyűjteményt.
Kutatómunkájának
elismeréséül tagjának
választotta a Brit Királyi Földrajzi
Társaság.
A Carta Hungarica
térképgyűjteményéből
Sárvárnak, ősei
szülővárosának több mint
félszáz lapból
álló, a magyar kartográfia
történetét bemutató
térképgyűjteményt, valamint Luigi
Ferdinando Marsigli 1741-ből származó
nagyméretű Duna-atlaszát adományozta,
mely a sárvári
Nádasdi-várkastély
állandó
kiállításának
anyagát képezi.
A fáradhatatlan,
önmagát nem kímélő
tenniakarására jellemző, hogy
az elmúlt másfél évtizedben
Feiszt György levéltáros
barátjával Erdély
közel száz
településén több mint
kétszáz előadást tartottak Erdély
címerei és térképei
címmel.
Amit igazán átadott
nekünk, az
nemcsak a nagy szakmai tudása volt, hanem az
emberség
és a méltóság egy
régi
rendtartásból, ahol a rész ugyanolyan
fontos, mint
az egész, egy olyan világ, amiben büszke
lehet
magára az ember!
Együtt küzdött velünk az alma mater, Csermajor
megmentéséért, és
táplálta bennünk a remény
lángját még akkor is, amikor
elkeseredésünkben harcunk
feladását fontolgattuk. Tudatosította bennünk azt az
érzést, hogy nincs lehetetlen, csak akarni kell
és tenni érte, tudva azt, hogy a hajnal előtt a
legsötétebb az éjszaka.
Hitt abban, hogy az
erény, a tisztesség, és a
jóság mindig győzedelmeskedik.
Most az elrejtett élet csendje
ólomsúllyal nehezedik ránk.
Siettetnénk a
feltámadást, de nem lehet. A halál
valósága csak akkor érint meg minket,
ha
utolsó
érzékünkig
megvisel. De tudjuk, hogy az is az életünk
része, és
így fogjuk megtalálni azt, akibe nem
mi lehelünk életet.
Nyugodj békében kedves
barátunk Gróf
László,
köszönjük, hogy voltál
nekünk!
|
Gróf László - az egykori csermajori diák -
az oxfordi egyetemen
oktatott történelmet.
Tanárként azonban a
térképekre nem csupán mint
szemléltetőeszközökre tekintett, hanem
szenvedélyesen gyűjtötte és kutatta
Magyarország és Erdély
középkori térképeit.
Kivételes gyűjteménye
segítségével igazi
időutazást tehetünk, bebarangolva a
Kárpát-medencét időben és
térben.
|



Csermajori búcsú... Búcsú Csermajortól
IN MEMORIAM...
2017. november 11-én elhunyt Lacza János,
a csermajori iskola egykori igazgatója.
Lacza János 1951-ben született a Baranya megyei
Godisán. Már ifjú
korától kezdve pedagógusnak
készült, ezért szerzett előbb
biológia–földrajz szakos
tanári diplomát a Pécsi
Tanárképző Főiskolán, amit aztán a szegedi
tudományegyetemen kiegészített bilológia
szakos középiskolai tanári szakkal.
Mosonmagyaróváron tejipari
szakmérnökként végzett,
és így teljesítette ki szakmai
ismereteit. Pályafutása alatt számos
tankönyve, cikke és tanulmánya jelent
meg. Szellemi atyja, életre hívója
volt a Magyar Sajtlovagrendnek.
Tanári pályája 1973-ban Csermajorban
kezdődött, ahol 1988-ban kinevezték az iskola
igazgatójává, és
több mint húsz éven át
vezette intézményünket.
Irányítása alatt valósult
meg többek között a tanüzem
korszerűsítése, a
számítógéptermek
és a könyvtár
kialakítása, az iskola
épületeinek és
kollégiumának
felújítása.
A nagy sikerű Csermajori Sajtversenyek megszervezése
és a felsőfokú élelmiszeripari
szakképzés elindítása,
valamint a szakmunkások
szakközépiskolájának
bevezetése egyaránt
bizonyították
elkötelezettségét
hivatásához. Kiépítette
Csermajor nemzetközi kapcsolatait, ennek
köszönhetően tanulóink cseregyakorlatokon
többször is bővíthették
ismereteiket a franciaországi Saint-Lô és
a csehországi Kroměříž
szakközépiskoláiban.
A Földművelésügyi és
Vidékfejlesztési Minisztérium 2009-ben
Ujhelyi Imre-díjjal ismerte el Lacza János
élelmiszeripar területén
végzett közel négy évtizedes
oktató-nevelő munkáját.
2009-ben a csermajori iskolát
összevonták a fertődi Porpáczy
Aladár Szakközépiskolával,
és Lacza Jánosnak a még
önálló csermajori iskola
utolsó igazgatójaként az
általa vezetett tantestülettel együtt
át kellett élnie, hogy kezdetét vette
a 120 éves intézmény, a
„tejesek Sárospatakjának”
leépítése. Az
összevonás következtében
Csermajor előbb tagiskola lett, majd rövid időn belül
teljesen felszámolták az oktatást
és a csermajori tantestületet. Így
ma az egykori iskolánk üresen, magára
hagyva, pusztulásra ítélve
várja sorsának
jobbra fordulását
A számunkra szakmailag és emberileg teljesen
elfogadhatatlan döntés után Lacza
Jánossal évek óta együtt
reménykedtünk Csermajor
újjáélesztésében.
A Gondviselés azonban már nem adott rá
időt, hogy megint láthasson szeretett
iskolájának tanműhelyében, a
laboratóriumokban és a tanügyi
főépület osztálytermeiben tanulni
vágyó, a szakma iránt
elkötelezett fiatalokat.
Velünk együtt meggyőződéssel vallotta: Csermajorra, az ott
végzett szakemberekre az iparnak és
hazánknak egyaránt szüksége
van. Nem veszhet el mindazon érték és
hagyomány, amit Csermajor jelképez, vagyis:
minden, ami a több mint százéves
iskolát a magyar tejipari szakképzés
vezérhajójává, emblematikus
helyévé emelte.
Nagy veszteség és
szomorúság jutott
osztályrészül nekünk,
csermajoriaknak. Igen, megint kevesebben lettünk, elment Lacza
János igazgató úr, és
így iskolánk még elhagyatottabban
áll.
Igazgató Úr, ígérjük, hogy mi nem adjuk fel a harcot, szem előtt tartva intelmedet, dr. Heimler Károly szavait idézve: "Minden nemzedéknek kötelessége, hogy az elődök hosszú sora által létrehozott javakat és értékeket híven megőrizze és azokat gyarapítva adja tovább a következő generációnak."
Nyugodjék békében, Igazgató
Úr, mi soha nem feledjük!

|
ÚJABB
SZOMORÚ HÍR...
Mély
fájdalommal tudatjuk, 2020. október
28-án elhunyt Ujvári Gizella
újságírónő, a
Tejipari Hírlap
főszerkesztője.
Sokat
segített nekünk, és sokat tett
értünk, hiszen szívügye volt
Csermajor. Nagyon
el vagyunk keseredve. Soha nem feledjük! Nyugodjék
békében!
(Ujvári
Gizella újságírónő,
főszerkesztő, szintén a COVID-19
egyik áldozata.)

|
„Emlékekből
él
az ember, s múltból él az emlékezet. Kinek nincs múltja, nem lehet jelene, s jövője sem.”Eötvös
József
|
Csermajorral bővült a Megyei Értéktár
 |
 |
"Mennyi
tudás, érzelem alussza
békés álmát a
borítók között!"
(Murakami Haruki) |
"Minden
könyv palack, benne üzenettel. Csak ki kell nyitni."
(Jeanette Winterson) |

Vannak
olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak,
és azt is tudjuk, hogy minden jó könyv
egy-egy tanítója a nemzetnek.

|
|
|
|
|
Csermajor
- diákfogalmakkal mérve - a tejesek
Sárospatakja,
hiszen innen kerültek
ki évtizedeken keresztül azok a szakemberek, akik
kiváló szakmai
tudásukkal a magyar tejipar
élgárdájához tartoznak. |
Iskolánk
történetének kezdetei a 19.
század derekáig nyúlnak vissza. Az
1867. évi kiegyezés utáni
Magyarországon erőteljesen fejlődött a
mezőgazdaság, valamint a termékeit
feldolgozó iparágak. A jó
minőségű nyerstej termelése, kezelése,
begyűjtése, szállítása
és különféle
tejtermékké való
feldolgozása, valamint azok
értékesítése
megkövetelt bizonyos szakértelmet.
Ez
késztette arra a
nagybirtokosok érdekeit és a nemzet
fejlődését egyaránt szem előtt
tartó kiegyezés utáni magyar
kormányt, hogy
a jó jövedelmet adó
tejtermelés céljára a
gazdaságoknak
tejkezelő, feldolgozó és
üzletvezető szakembereket képezzen.
1886-ban az
Országos
Tejgazdasági Felügyelőség
célul
tűzte ki maga elé, hogy minél előbb
megszervezi hazánkban a szakoktatást. Az
állam
legalkalmasabbnak látta
egy olyan helyen létesíteni a
szakiskolát, ahol
rendelkezésre állnak a
tej termeléséhez és
feldolgozásához
szükséges épületek
és
berendezések.
Így esett a választás Lajos bajor
királyi főherceg
és Estei Mária Terézia
Dorottya főhercegnő Vas
vármegyei birtokára -
láncpusztai major -, ahol
1889. június 29-én megalapították, majd 1890. augusztus
15-én megnyitották a
Sárvári Magyar Királyi
Tejgazdasági
Szakiskolát, az ország első ilyen
jellegű oktatási
intézményét.
|
A
tanintézet
alapításának célja a
Szervezeti
Szabályzatban olvasható:
"a
tejgazdaságok
számára megbízható
és kellő
szakismerettel bíró
munkásokat, tej-, sajt- és vajkezelőket
képezni, kik úgy gyakorlatilag,
mint elméletileg kellő módon értenek a
tejgazdaságokban előforduló
mindenféle munkához, u.m. a tehenek
ápolása, takarmányozása,
fejése, a
tej vizsgálata, kezelése, vajjá
és
sajttá földolgozása."
|
A
szerződés lejárta után - mely a herceg
és a Földművelésügyi
Minisztérium között köttetett a
láncpusztai major szakoktatási célokra
történő
kézbeadásáról -
a szakiskola 1929. november 24-én
átköltözött a
Sopron vármegyei Csermajorba, herceg Esterházy
Miklós uradalmába, ahol
1920 óta már működött a herceg
Esterházy Miklós-féle M. Kir.
Mezőgazdasági Szakiskola.
|
Az
I. világháború után
Magyarország
vezetése mindent megtett annak
érdekében, hogy az emberekkel feledtesse a
háború borzalmait. A magyar arisztokrácia több olyan
alapítványt hozott létre, amelyek nemcsak
a maguk dicsőségét, hanem az egész nemzet
érdekeit szolgálták.
Ilyen
alapítvány volt az is,
melyet az ország leggazdagabb hitbizományosa, Galántai
és
Fraknói
Esterházy Miklós herceg tett
egy
mezőgazdasági iskola
létesítésére. |
"Érezte
és tudta azt, hogy Szent István
koronája csak
akkor kaphatja vissza
régi fényét, ha ismét fel
tudja
építeni mezőgazdasági
kultúráját. Az
iskola alapításával biztos
és
határozott utat mutatott a nemzetnek a
feltámadásra." |
Az adományozó Esterházy
Miklós herceg nem élhette meg az
alapítványában megfogalmazott
célok
megvalósítását. Fia, herceg
Esterházy Pál
azonban mindenképp teljesíteni
kívánta apja
elhatározását, így a
felajánlott 200 kh ingatlant tartozékaival
együtt 1920.
október 19-én
átadta az Államkincstárnak.
Így az
alapítványi birtok a
rajta található majorral,
lakóépületekkel együtt a
"herceg
Esterházy
Miklós-féle" (Csermajori) M. Kir.
Kisgazdaképző Iskola tulajdonába
került. Ezáltal indulhatott meg Csermajorban 1920-ban a
M. Kir.
Mezőgazdasági Szakiskola, majd ugyanezen a birtokon
1929-től a
Sárvár-Láncpusztáról
áthelyezett M. Kir. Tejgazdasági Szakiskola.
1929.
november
24-én hagyta
el véglegesen a tejipari szakiskola a bajor
királyi
herceg Pusztalánc
majorját. Az
iskola teljes tanszemélyzete,
tanulói és tanügyi
felszerelései, anyakönyvei
átköltöztek
tehát Csermajorba.
|
Rövid
idő alatt felépült a tanügyi
épület, amelyben az iskola tanulói
és a
gazdasági irodák is elhelyezést
nyertek. A
tanulók élelmezésére
ebédlő
készült, melyet a későbbiekben
többször is bővítettek.
A tanműhely (tanüzem)
építése 1929-ben kezdődött, s
rövid idő múlva a tanulók
rendelkezésére állt.
Az
intézményben 1929-től 3 szervezeti
egység
működött egy közös
igazgatás alatt:
Tangazdaság
M. Kir. Mezőgazdasági Szakiskola
M. Kir. Mezőgazdasági Tejipari Szakiskola
|

A "magyar
tehén, magyar mester, magyar sajt"
jelmondat közel
félévszázados
megvalósítására Csermajor
tette fel a
koronát! |

Döntő
jelentősége volt a tejgazdaságok és
tejüzemek megszervezésénél, a
hazai
technológiák
kidolgozásánál
és elterjesztésénél a
magyaróvári
Tejgazdasági
Kísérleti Intézetnek,
amelyet 1903-ban alapítottak Magyar Királyi
Tejkísérleti Állomás
néven.
E téren úttörő munkát
végzett
az
akadémia több kiváló
professzora: Ujhelyi
Imre, Grátz Ottó, Budai
Gyula, Vas Károly, Vladár Endre,
Bánvárth
Sándor, Ejury Lajos,
Csiszár József és még sok
más
kutató is. A csermajori tanműhely gyakran
szolgált a sajtgyártási
kísérletek
színhelyéül, vagyis számos
hazai sajt technológiájának
kidolgozásánál
meghatározó szerepet játszott a
Csermajorban felhalmozott szakmai tapasztalat.
A nagy
álom, a nagy terv
megvalósítói, a "magyar
mester,
magyar sajt" elv diadalra
vitelében a
manuális munka zömét a Csermajorban
tanult
szakemberek segítségével
végezték el!
1939.
június 29.
A
Csermajori
Tejipari
Szakiskola 1930-as években végzett szakemberei,
sajt-
és vajmesterei
egyedül adták a magyar tejipar
meghatározó
szakembergárdáját. Ők
álltak
a kádak és köpülők mellett,
szereztek hírnevet a magyar
sajtnak és a többi hazai tejterméknek,
szervezték
újjá a II.
világháború után
a magyar tejipart.

|
1949-ben Csermajor
életében is nagy változás
történt. Az "Állami
Mezőgazdasági Tejipari Szakiskola" átalakult
Mezőgazdasági Gimnázium
Tejipari Tagozata elnevezésű iskolává.
Ezzel
együtt jelentősen
megváltozott az oktatás anyaga, vagyis a szakmai
tárgyak mellett
jelentős mértékben megnőtt a
közismereti tantárgyak
óraszáma.
Az 1950-es
esztendő két okból
is jelentős dátum Csermajor életében.
Egyrészt megindul
a képzés
a Csermajori
Tejipari Technikumban,
másrészt - a mezőgazdasági szakemberek
oktatásának megszűnése miatt - a
tangazdaság átadásra került a
Pusztacsaládi Állami Gazdaság
számára. Ez kb. 400 kh területet,
istállókat,
állatállományt és
felszereléseket jelentett. Csak a közvetlen
tejipari
oktatási célokat szolgáló
létesítmények maradhattak az iskola
birtokában. Az
átadás egyszerű
könyvjóváírással
történt!

Az iskola
fenntartója 1950-től az
Élelmezésügy
Minisztérium lett, amely igen sokat tett az
oktatás
személyi és anyagi feltételeinek
biztosításáért. Korszerűen
felszerelt
mikrobiológiai és kémiai
laboratóriumot
bocsátott a technikum rendelkezésére,
az
oktatás időtartamát
felemelték 4
évre, a végzett hallgatók az
érettségivel egyenlő tejipari technikusi
oklevelet kaptak.
A
minisztérium a közismereti tantárgyakat
tanító tanárok
beállításával alaposan
megemelte az
oktatás színvonalát. Az iskola
eredményei
évről évre javultak.
A
végzett technikusok nagyon keresettek voltak. A
technikusképzés
népszerűségét
mi sem bizonyítja jobban, minthogy pl. 1954
tavaszán a
felvehető 30 helyre, 85 tanuló
pályázott az
ország különböző
általános
iskolájából.
A
technikumi korszaknak meghatározó
tanárai voltak: Matócza
Zsigmond
igazgató, Beszterczey László,
Olessák
Albert, Telegdy Lajos, Varga Géza, Szilágyi
Károly és Majoros
Herbert.

Az
1964/65-ös tanén ismét
változásokat hozott iskolánk
életében. Felmenő rendszerben
elkezdődött
intézményeinkben a
szakközépiskolai
oktatás. Az
új első osztályosok már
más tanterv és óraterv szerint
haladtak.
Más lett a képzési cél,
más
lett a 4 év után kapott
bizonyítvány
és képesítés is. A
végzős
tanulók
a IV. osztály befejezése után
érettségi- és
szakmunkásvizsgát
tettek, így az érettségijük
mellé
tejtermékgyártó szakmunkás
végzettséget is szerezhettek.
Az
1980-as évek közepétől - a
következetes és tudatos fejlesztés
eredményeként - megteremtődtek azok a
személyi ill. tárgyi feltételek, hogy
1989.
szeptemberétől Csermajorban
újra megindulhatott nappali tagozaton a
technikusképzés,
de most
már 5
éves időtartammal. Ezzel egyidejűleg megszűntek
az addigi technikusminősítő tanfolyamok.
Intézményünk 1992-ben a
kárpótlás során
visszakapott az 1948 előtti földterületeiből 187
hektárt, valamint erdőt, és egy nagyon leromlott
állattelepet, így újra
kiépíthettük a csermajori
tangazdaságot.

1999.
szeptemberétől az
Élelmiszeripari Egyetem Szegedi Főiskolai Karával
közösen indítottuk az Élelmiszeripari
menedzser felsőfokú
szakképzést,
amely nagyon népszerű képzési forma volt az
érettségizett fiatalok számára.
Akikre büszkék voltunk
1994-ben francia-magyar
kormányközi
együttműködési program
keretében iskolánk oktatási
és szakmai kooperációs program
kidolgozásába kezdett
különös tekintettel arra, hogy a
kormányzati tervek alapján 1995-től a csermajori
iskola a hazai tejipari középfokú
szakképzés
bázisintézménye lesz.
Iskolánkból 1997.
április 1-tõl 17 -ig 6 fős tantestületi
delegáció járt
Franciaországban a
mosonmagyaróvári egyetem (PATE)
küldöttségével.
Először Párizsban és Angers -ban
jártak, majd a második héttől
tanulmányút további
részét a csermajori csoport a St. Lô-There
-i Mezőgazdasági
Középiskolában
töltötte, ahol a szaktanáraink
tanulmányozhatták az iskola
életét, megismerhették Normandia
mezőgazdaságát, iparát és
természeti szépségeit.
A Földművelési Minisztérium 83.700/1928.
számú rendelete alapján 1928-ban
hozták létre a Tejtermékek Magyar
Királyi Ellenőrző
Állomását. A 70 éves
évforduló alkalmából
iskolánk Országos Sajtversenyre hívta
a sajtgyártó üzemeket,
cégeket. A csermajori Ujhelyi Imre
Élelmiszer-ipari Középiskola 1998.
december 3-án rendezte meg az első Csermajori
Országos Sajtversenyt,
és azóta tizenötször
jöttek el iskolánkba a
sajtgyártók erre a szakmai
megmérettetésre.
 
|
Mivel
a munkaerőpiac fokozódó
elvárásainak
való megfelelés egyre több
tudást,
felelősséget és
példamutatást
követel meg tanártól és
diáktól
egyaránt,
ezért iskolánk jelenét és
jövőjét az ezen igények
kielégítésére
való
szüntelen törekvés jellemezte.
|
Csermajor "a tejesek Sárospatakja"

|
…nemcsak oktatták, de meg is tanították diákjaikat.
Egy pályadíj története


|
Fenntartónk
2009. augusztus 1-jével
(iskolánk alapításának
120. évében)
a csermajori Ujhelyi
Imre
Élelmiszeripari Közép- és
Felsőfokú Szakképző Iskola és a
fertődi Porpáczy Aladár Kertészeti
Szakközépiskola
összevonásával
megalapította a Győr-Moson-Sopron
Megyei Önkormányzat
Általános Művelődési
Központját,
így Csermajor a
létrehozott
új intézmény egyik tagiskolája lett Ujhelyi
Imre Középiskola néven.
Az iskolaösszevonással Csermajor
történetében ekkor zárult le
- de reményeink szerint nem örökre - az
önálló iskola korszaka.
Már
éve történt...
|
|
Az
összevonás
világos és egyértelmű
célja az volt,
hogy az ÁMK-ban a csermajori
és a fertődi iskola két,
egyenrangú intézményként
egymást erősítve a régió
egyik legmeghatározóbb szakképző
iskolája legyen.
A
kitűzött célok
megvalósítása helyett azonban már 2014-ben, öt évvel az
összevonás után nem volt
egyetlen csermajori diák és tanár sem
a közös intézményben.
Mivel Csermajorban megszüntették a
tanítást, ezáltal a tejesek
Sárospatakja már nem lehet része a magyar szakemberképzésnek…
Ugyan, a csermajori
iskola tantermei, épületei jelenleg üresen
állnak,
mi töretlen hittel és reménykedve
várjuk, hogy egyszer majd megint
benépesülnek a jelenleg elcsendesedett
osztálytermek.
Szomorúan látjuk, hogy a csermajori iskola
bezárásával megszűnik egy emblematikus hely,
így megsemmisül a több mint száz év
alatt felhalmozott szakmai érték és
hagyomány, eltűnik a nemzeti múltunk egy darabja.
A honlapunk feladata ma már csak az
lehet, hogy mindazok, akik Csermajorban tanultak, legalább
virtuálisan ellátogathassanak az alma materbe
és emlékezhessenek az ott
eltöltött diákévekre.
Ugyanakkor változatlanul szeretnénk
elérni, hogy minél többen
ismerjék meg Csermajort, vagyis azokat az
értékeket, amelyek miatt
büszkén vallhattuk: „Csermajor a
tejesek Sárospatakja” – és
szívünkben mindig is az marad.
A website oldalai a múltba vezetnek, mert
múltunk ismerete megerősíti a jövőbe
vetett hitünket.
|

Különösen
büszkén õrizzük azt az
aranyoklevelet, amelyet
a Pármai Nemzetközi Gasztronómiai
Versenyen a tanüzemünk által
gyártott Pálpusztai sajttal
érdemeltünk ki.

2013 augusztusától
a győri Veres Péter
Mezőgazdasági és Élelmiszeripari
Szakképző Iskola és Kollégium lett a
csermajori területek vagyonkezelője. Mivel szakmai
középfokú oktatás nincs Csermajor területén, így csak a tangazdaság egy részét tartották meg a még meglmaradt
állatállomány miatt. A tanüzemben sem folyik termelés, tehát ott gyakorlati képzés sincs.
Sajnos,
ma már a tangazdaságot is teljesen
felszámolták, a maradék
állatállományt eladták.
Csermajorban az üres épületek
állnak még, emlékeztetnek
arra, hogy egykor itt volt a „tejesek
Sárospatakja.”

|
Képlettár
az Élelmiszer-ipari műveletek és folyamatok
tankönyvhöz
(letölthető)
A
levegő
nedvességtartalmának mérése
Légifotók
Csermajorról

|
|
Az
utolsó élelmiszer-ipari (tejipari)
technikus osztály
Osztályfőnök:
Papp László
|
Megünnepeltük,
újra együtt voltunk!
Köszönet
a szervezõknek.
Csermajor,
2014. szeptember 13. |
Képek a találkozóról
A Csermajori Nagy Találkozó
Elismerés
Győr-Moson-Sopron megye szolgálatáért
(Győr, 2014. május 29.)

Pappné Szabó Alexandra

Nyílt
nap
„Egy
nemzet ereje
a kiművelt
emberfők
sokaságában rejlik.”
(Gróf
Széchenyi István)
Helye: Fertőd,
Esterházy-kastély


Sajtkóstolás
a
nagyszünetben
|
|
Iskolánkba
látogatott a
székelyudvarhelyi Bányai
János Műszaki Szakközépiskola
küldöttsége. Az erdélyi
testvériskolánkból érkezett
vendégeink (a tanulók és
tanáraik)
felállították Csermajorban az
általuk
készített, a nemzeti
összetartozásunkat
kifejező székelykaput (2012.06.07.).

Az eredeti csermajori
székelykapu (a "díszkapu") és a köszöntőfelirata - anno 1933
|
|
1938-ban végzett
diák
Rajhona
János József
|
|
Nagyon
fontosnak tartottuk, hogy iskolánk jelen legyen a 75.
Országos
Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari
Kiállításon
(2011.09.28-10.03.).
A
Tejfaluban levő szinpadon technikus
tanulóink naponta
készítettek
gomolyát, a Cserpes Sajtműhely
köpülőjével
pedig bemutatták a
vajgyártást.
|

|
|
|
|
|
|
Je
suis Csermajori
|
 |
 |
 |
Az
űrkutatás iránt érdeklődőknek
|

|
|
|