9371 Vitnyéd-Csermajor

A tanévből még hátravan: 

Alánlott felbontás (min): 1152 x 864 (1280 x 768) -- az Ön képernyőjének felbontása:

IN MEMORIAM GRÓF LÁSZLÓ A szívében örökké csermajori diák      2020. április 6-án egy oxfordi kórházban elhunyt Gróf László, 56-os menekült, kartográfus, történész, egykori sárvári fiú és csermajori diák…      Igaz vasi magyar emberként büszke volt hazájára, kántortanító édesapjára, barátaira, Erdélyre, bélyegeire, 1956-ra, és arra, hogy ő Csermajorban tanulta a tejes szakmát. Angol humora és elegáns magatartása, nem pusztán egy nagy britanniai attitűd volt, hanem mélyen keresztyén értékű és otthonról magával vitt, majd kamatoztatott magatartás.      Diplomáját Summa cum laude szerezte az Oxfordi Egyetemen, majd éveken át az egyetem oktatója volt. Angliába kerülve kezdte el gyűjteni a történelmi Magyarország régi térképeit, megalakítva a Carta Hungarica térképgyűjteményt. Kutatómunkájának elismeréséül tagjának választotta a Brit Királyi Földrajzi Társaság.      A Carta Hungarica térképgyűjteményéből Sárvárnak, ősei szülővárosának több mint félszáz lapból álló, a magyar kartográfia történetét bemutató térképgyűjteményt, valamint Luigi Ferdinando Marsigli 1741-ből származó nagyméretű Duna-atlaszát adományozta, mely a sárvári Nádasdi-várkastély állandó kiállításának anyagát képezi.      A fáradhatatlan, önmagát nem kímélő tenniakarására jellemző, hogy az elmúlt másfél évtizedben Feiszt György levéltáros barátjával Erdély közel száz településén több mint kétszáz előadást tartottak Erdély címerei és térképei címmel.       Amit igazán átadott nekünk, az nemcsak a nagy szakmai tudása volt, hanem az emberség és a méltóság egy régi rendtartásból, ahol a rész ugyanolyan fontos, mint az egész, egy olyan világ, amiben büszke lehet magára az ember!      Együtt küzdött velünk az alma mater, Csermajor megmentéséért,  és táplálta bennünk a remény lángját még akkor is, amikor  elkeseredésünkben harcunk feladását fontolgattuk. Tudatosította bennünk azt az érzést, hogy nincs lehetetlen, csak akarni kell és tenni érte, tudva azt, hogy a hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka.  Hitt abban, hogy az erény, a tisztesség, és a jóság  mindig győzedelmeskedik.      Most az elrejtett élet csendje ólomsúllyal nehezedik ránk. Siettetnénk a feltámadást, de nem lehet. A halál valósága csak akkor érint meg minket, ha utolsó érzékünkig megvisel. De tudjuk, hogy az is az életünk része, és így fogjuk megtalálni azt, akibe nem mi lehelünk életet.      Nyugodj békében kedves barátunk Gróf László, köszönjük, hogy voltál nekünk!

Gróf László - az egykori csermajori diák - az oxfordi egyetemen oktatott történelmet. Tanárként azonban a térképekre nem csupán mint szemléltetőeszközökre tekintett, hanem szenvedélyesen gyűjtötte és kutatta Magyarország és Erdély középkori térképeit. Kivételes gyűjteménye segítségével igazi időutazást tehetünk, bebarangolva a Kárpát-medencét időben és térben.

IN MEMORIAM... 2017. november 11-én elhunyt Lacza János, a csermajori iskola egykori igazgatója. Lacza János 1951-ben született a Baranya megyei Godisán. Már ifjú korától kezdve pedagógusnak készült, ezért szerzett előbb biológia–földrajz szakos tanári diplomát a Pécsi Tanárképző Főiskolán, amit aztán a szegedi tudományegyetemen kiegészített bilológia szakos középiskolai tanári szakkal. Mosonmagyaróváron tejipari szakmérnökként végzett, és így teljesítette ki szakmai ismereteit. Pályafutása alatt számos tankönyve, cikke és tanulmánya jelent meg. Szellemi atyja, életre hívója volt a Magyar Sajtlovagrendnek. Tanári pályája 1973-ban Csermajorban kezdődött, ahol 1988-ban kinevezték az iskola igazgatójává, és több mint húsz éven át vezette intézményünket. Irányítása alatt valósult meg többek között a tanüzem korszerűsítése, a számítógéptermek és a könyvtár kialakítása, az iskola épületeinek és kollégiumának felújítása. A nagy sikerű Csermajori Sajtversenyek megszervezése és a felsőfokú élelmiszeripari szakképzés elindítása, valamint a szakmunkások szakközépiskolájának bevezetése egyaránt bizonyították elkötelezettségét hivatásához. Kiépítette Csermajor nemzetközi kapcsolatait, ennek köszönhetően tanulóink cseregyakorlatokon többször is bővíthették ismereteiket a franciaországi Saint-Lô és a csehországi Kroměříž szakközépiskoláiban. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2009-ben Ujhelyi Imre-díjjal ismerte el Lacza János élelmiszeripar területén végzett közel négy évtizedes oktató-nevelő munkáját. 2009-ben a csermajori iskolát összevonták a fertődi Porpáczy Aladár Szakközépiskolával, és Lacza Jánosnak a még önálló csermajori iskola utolsó igazgatójaként az általa vezetett tantestülettel együtt át kellett élnie, hogy kezdetét vette a 120 éves intézmény, a „tejesek Sárospatakjának” leépítése. Az összevonás következtében Csermajor előbb tagiskola lett, majd rövid időn belül teljesen felszámolták az oktatást és a csermajori tantestületet. Így ma az egykori iskolánk üresen, magára hagyva, pusztulásra ítélve várja sorsának jobbra fordulását A számunkra szakmailag és emberileg teljesen elfogadhatatlan döntés után Lacza Jánossal évek óta együtt reménykedtünk Csermajor újjáélesztésében. A Gondviselés azonban már nem adott rá időt, hogy megint láthasson szeretett iskolájának tanműhelyében, a laboratóriumokban és a tanügyi főépület osztálytermeiben tanulni vágyó, a szakma iránt elkötelezett fiatalokat. Velünk együtt meggyőződéssel vallotta: Csermajorra, az ott végzett szakemberekre az iparnak és hazánknak egyaránt szüksége van. Nem veszhet el mindazon érték és hagyomány, amit Csermajor jelképez, vagyis: minden, ami a több mint százéves iskolát a magyar tejipari szakképzés vezérhajójává, emblematikus helyévé emelte. Nagy veszteség és szomorúság jutott osztályrészül nekünk, csermajoriaknak. Igen, megint kevesebben lettünk, elment Lacza János igazgató úr, és így iskolánk még elhagyatottabban áll. Igazgató Úr, ígérjük, hogy mi nem adjuk fel a harcot, szem előtt tartva intelmedet, dr. Heimler Károly szavait idézve: "Minden nemzedéknek kötelessége, hogy az elődök hosszú sora által létrehozott javakat és értékeket híven megőrizze és azokat gyarapítva adja tovább a következő generációnak." Nyugodjék békében, Igazgató Úr, mi soha nem feledjük!

ÚJABB SZOMORÚ HÍR...   Mély fájdalommal tudatjuk, 2020. október 28-án elhunyt Ujvári Gizella újságírónő, a Tejipari Hírlap főszerkesztője. Sokat segített nekünk, és sokat tett értünk, hiszen szívügye volt Csermajor. Nagyon el vagyunk keseredve. Soha nem feledjük! Nyugodjék békében! (Ujvári Gizella újságírónő, főszerkesztő, szintén a  COVID-19 egyik áldozata.)

„Emlékekből él az ember, s múltból él az emlékezet. Kinek nincs múltja, nem lehet jelene, s jövője sem.”Eötvös József

Pappné Szabó Alexandra

Nyílt nap

„Egy nemzet ereje

a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.”

(Gróf Széchenyi István)

Helye: Fertőd, Esterházy-kastély

Sajtkóstolás a nagyszünetben

Iskolánkba látogatott a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola küldöttsége. Az erdélyi testvériskolánkból érkezett vendégeink (a tanulók és tanáraik) felállították Csermajorban az általuk készített, a nemzeti összetartozásunkat kifejező székelykaput (2012.06.07.).

Az eredeti csermajori székelykapu (a "díszkapu") és a köszöntőfelirata - anno 1933

A székelykapu (vagy, ahogy Csermajorban mondták: a díszkapu) ácsolása
(A fényképet a székelykapu csapodi készítőjének - Bognár" Bella Ferenc családjától kaptuk.
A székelykaput 1933-ban ácsolták a herceg Esterházy Miklós-féle
Csermajori M. kir. Mezőgazdasági és Tejipari Szakiskola bevezető útjára.)

Kerékpárral Csermajorba
(Papp Jenő, a csornai Papp Géza kereskedő fia - a kép bal szélén - szintén Csermajorban végzett.)

Videó

1938-ban végzett diák

Rajhona János József