Borsa völgye Kolozsvár központjától mintegy 25 kilométerre Válaszút község területén torkollik a Kis- Szamosba a Borsa patak. A csaknem 40 kilométer hosszú patak a mai Szilágy és Kolozs megye határán, Kisesküllő közelében ered. A Borsa patak völgyében és a mellékvölgyekben mintegy húsz kisebb-nagyobb falu található. A Borsa-völgy, mivel Kolozsvárhoz elég közel fekszik, a legismertebb és a legjobban feltárt a Kis-Szamos mellékvölgyei között. Az 1940-es években kiváló kolozsvári tudósok külön kiadványsorozatot jelentettek meg borsa-völgyi néprajzi, nyelvészeti, szociológiai kutatásaik eredményeiről. Építészeti és kultúrtörténeti szempontból a Borsa-völgy két legérdekesebb települése két kis zsákfalu: Bádok és Kide. Kolozsborsa után jobbkéz-felé nyíló kis mellékvölgyben, a főúttól mintegy három kilométerre fekszik Bádok, amely gyalogosan Kide és Doboka felől is megközelíthető. A kora- középkori magyar alapítású (a falut 1306-ban említik először az oklevelek) zsákfalu első lakói a dobokai-vár őrzőkatonái voltak. A XIII. században épült bádoki református templom különösen értékes középkori falusi műemléktemplomunk. Román kori tornya ezen a környéken ritkaság. A hajó és a szentély keresztboltozta a XVII. században beszakadt, 1735-ben, a század végén majd 1838-ban ismét restaurálták. A meszelés alatt jó állapotban megmaradt középkori freskók találhatóak, néhány helyen már elkezdődtek a feltárási munkák. A feltárt freskók minősége és elhelyezkedése arra utal, hogy a falak meglehetősen épen vészelték át a történelem viharait. A templom egységes stílusú belső berendezése (karzat, szószék, padok stb.) szintén nagy érték, mivel a maga egységében korhűen felidézi az XVIII század második felének református templombelsőit. Történelmileg a falu lakosságának mintegy harmadát alkották a magyar nemzetiségű református nemesi családok. Ez a 150-200 fős gyülekezet képes volt saját lelkészt tartani, rendben tartani a templomot. A XX. század második fele azonban felszámolta a magyar iskola és helyi lelkész nélkül maradt közösséget, amelynek tagjai többségében – a helyi románsághoz hasonlóan – elvándoroltak a városokba. Az 1940-ben még csaknem 700 lelkes faluban ma mintegy másfélszázan laknak, és a reformátusok száma alig egy- két tucat. A ma már alig másfélszáz főnyi lakosságú Kide a Dobokai-dombvidék egyetlen mindmáig magyar többségű faluja. Bádokkal és Csomafájával együtt a dobokai vár őrizetét ellátó katonák lakták, így lakosainak többsége nemesi kiváltságokkal rendelkezett. Jellegzetessége, hogy a kicsiny faluban négy vallás temploma is megtalálható (katolikus, református, unitárius, és a görög katolikus ma ortodox fatemplom). A település egykor lényeges népesebb volt, 1850-ben több mint 700 lakójával szűkebb környezete legnagyobb településének számított. Az első világháború alatt a falu katolikus plébánosa Nyírő József, a későbbi népszerű író volt. A lakosság fogyatkozása az 1950-es évektől gyorsult fel a település jövője szempontjából igen-igen igen aggasztó mértékben, A falu templomai közül műemléki szempontból egyértelműen a legértékesebb a XIII században épült egyenes záródású szentélyű mai református templom, amely csaknem teljesen megőrizte eredeti formáját. A templom különös értéke a kidei Sipos Dávid által faragott szószék, de szép munka a XVIII. századi, de csak 1837-ben felszentelt katolikus templom szintén Sipos Dávid által faragott kő szószéke is. Ez utóbbit Nyirő József szállítatta át a lebontott bábóci templomból. A faluba látogatva feltétlenül érdemes megtekinteni a tájházat is. A település iránt jobban érdeklődők figyelmébe ajánljuk a Kide egyesület által szerkesztett, a faluban megvásárolható igen színvonalas Kide című kis könyvecskét, amely részletesen, sok fényképpel illusztrálva mutatja be a falu múltját és jelenét. A falunak saját magyar nyelvű honlapja is működik: www.kide.ro címen. |
||||||||||||||||||||||