|
Lóna völgye
A Récekeresztúr község területén, a csaknem 700 méter magas Babgyi-hegy oldalában eredő Lóna patak, bő 30 kilométer megtétele után Szamosjenőnél torkollik a Kis-Szamosba. A Kolozsvár - Dés főútról azonban már Szamosjenő előtt letér balkéz felé a Páncélcsehig vető út. Az első falu a 800 lelkes Kendilóna, mintegy 70 fős református gyülekezettel. Az út mellett baloldalt már messziről látszik a református templom mintegy 25 méter magas körerkélyes tornya. A templom nem középkori, 1727-ben épült. Csupán néhány részlet – például a déli csúcsíves – került beépítésre az egykori középkori templomból, amely a domboldalon a régi temetőnél állt. Továbbhaladva elérjük Doboka községet, Doboka vármegye egykori központját. A falu két látnivalója a Dobokai-vár, illetve a református templom. A ma mintegy 800 lelkes faluban a magyarok már az 1700-as évek elejétől szórványban éltek, a magyarok többségét alkotó reformátusság létszáma a az elmúlt évszázadokban a 100 főt tartósan sohasem haladta meg. 1944 októberében a román csapatok bevonulásakor nagy csapások érik a település magyar közösséget, a református lelkészt elűzik. Az elmúlt évtizedekben az elvándorlás és ez elöregedés apasztotta a létszámot, így 1992-ben már csak 10 református élt Dobokán. A ma is álló dobokai református templom viszonylag fiatal: 1742-ben építtette Káli Kun István özvegye, Keserű Zsófia. Ha azonban megtekintjük a templom formáját, tipikus középkori formát figyelhetünk meg. Ez nem véletlen. Doboka, az egykori vármegyeközpont egykor jelentős település volt, két középkori temploma is volt. A régebbi – a XIII. századi eleji – Szent Erzsébet templom a vár közelében állott és 1730 körül pusztult el, az unitárius gyülekezet elfogytával. Romjait Kornis gróf magtárrá alakítja! A másik – az egykori Boldogasszony templom – a reformátusok használatába került, de az 1700-as évek elején már romos állapotban volt. Ez utóbbi templom formáját követve, és részben köveit felhasználva épült a jelenlegi templom. Feltehetően a Boldogasszony templomból származik a templom reneszánsz ajtókerete is. A templomot 1867-ben megújítják. A templom hajója egyszerű síkmennyezetű, a szentély a nyolcszög felével záródó, boltozott. A külső támpillérek közül több erősen rongált állapotú. Barokkos jelleget mutatnak a padok és a fa huszártorony bádogteteje. A községben vett birtokot, és itt is halt meg Hodor Károly (1796-1851) Doboka vármegye táblabírája, a reformkor kiváló, nagyműveltségű tudósa, aki 1837-ben megjelentette Doboka vármegye leírását. Ebben a korban, 1827 és 1835 között volt református lelkész Dobokán a népdalgyűjtő és egyháztörténész Almási Sámuel, (1807-1875) kinek kéziratban maradt népdalgyűjteménye a magyar népzenekincs egyik fontos forrása.
Áthaladva Lónapolklostelkén, két felé ágazik az út, a betonút balra tér Magyarderzse és Páncélcseh felé, azonban felemelőbb a jobbra induló mintegy öt kilométer hosszú köves úton elzötykölődni Magyarköblősre. Az itt található középkori eredetű egyszerű református templom mai formáját 1745-ben kapta, és belső díszítése szépen képe a XVIII századi művészetnek. Az 1758 után készült kőszószék Kidei Sipos Dávid műve. A szószékkoronát idősebb Umling Lőrinc készítette 1774-ben. Az 1778-as szószékmellvéden nyolc festett példázatot találunk, alattuk egy-egy versszak. Az első:
„Gyermeki buborék e világi élet Merő serpenyővel el-jő az Ítélet, Pokol tüze füstje lesz jutalom bére, Akinek nem kellett a Váltságnak vére.” Érdemes a többit is végigböngészni.
Ha Lónapoklostelke után maradunk a főúton, Magyarderzsére és Páncélcsehre jutunk. Mindkét településen a hívek elfogytával az 1990-es években dőlt össze a református templom. Magyarderzsén (amely már csak nevében magyar település) a templomromot a főúttól balra, egy dombháton találjuk, elhanyagolt környezetben. A XIII századi templomot, 1658-ban a tatárok feldúlták, a falu templomba menekült lakóit leöldösték, a település azóta román többségű. A romos templomot Varsányi Benedek helyi birtokos 1721 és 29 között építette újra. A falu magyarságának XIX. századi asszimilációjához jelentősen hozzájárult a településen 1830-körül alapított kiváló román görög katolikus iskola, ahova – mivel a református iskola csak névleg létezett - a helyi református magyarok is járatták gyermekeiket. A templom még álló torony kései, 1889-ben épült, a harangok azonban XVIII. századiak. A hajó román kori, egyetlen kőből faragott déli ablakai ritkaságnak számítanak, pontosabban számítottak. Ha belegondolunk, hogy a 70-es évekig rendszeresen karbantartott templom tetejét ’csak’ 1996-ban rongálta meg a vihar, megfigyelhetjük, hogy karbantartás híján milyen hamar (kevesebb, mint egy évtized alatt) bekövetkezik egy épület végromlása.
A következő település az egykor szebb napokat látott Páncélcseh, amely mindmáig a környék központja, községközpont, noha lakóinak száma már csak alig haladja meg a 700 főt. Mivel a településen találkozik az észak-dél irányú kereskedelmi út, a Kalotaszeget Déssel összekötő úttal kelet-nyugati országúttal, ez indokolja, hogy a település híres vásáros község. Híres állat és kirakodóvásárán a környék 60-100 falvának lakossága szerezte be a szükségeseket. A kétnapos nagyvásárokat Szent-Iván napkor (június 23-24) és Kisasszony napján (szeptember 8-9) tartották. A hetivásárok keddenként voltak. A vásárokra települve komoly zöldségkertészet, kisipar, szolgáltatóipar alakult ki a faluban már a XIX században. Az egykori páncélcsehi vásárokat, vásárosokat maradandóan örökíti meg Kós Károly híres írása. (A páncélcsehi vásár.) 1850-ben az még az 1050 lakó csaknem negyede magyar volt, és ez az arány növekvő lélekszám mellett lényegében egészen a második világháború idejéig fennállt. A magyar nyelvű közösség leépülése 1944-ben kezdődött, amikor a csendőrök a helyi magyar nyelvű és identitású zsidóság haláltáborokba hurcolását végrehajtották. Még ez évben a bevonuló román Maniu-gárda négy magyart kivégezett, többeket elűzött a faluból. Az ötvenes években felszámolták a magyar nyelvű oktatást, a hatvanas évektől a jómódú magyar iparosréteg elköltözött az erősen csökkenő lélekszámú településről, a hetvenes években megszűnt a református lelkészség is. Ma már a tízet sem éri el a faluban a magyarok száma, és ők is három felekezet között oszlanak meg: vannak közöttük reformátusok, római és örmény katolikusok. A református templom romjait a település központjához közel egy dombocska tetején, igen elhanyagolt környezetben találjuk. A XIII. századi egyenes szentélyzáródású román-gótikus stílusú templomot 1912-ben jelentősen átalakították. Ekkor a szentélyt elbontották, és a helyére barokk (!) stílusú tornyot építettek, a bejáratot is áthelyezték. A templom végzetét éppen a kései túlméretes barokk toronysisak okozta, ugyanis a 2002 március végén egy vihar a gyülekezet nélkül maradt templom rongált állapotú torony sisakját a templomhajóra döntötte, ezzel szétzúzva annak fedélszékét. A templommal együtt pusztul a déli oldalon található gótikus ablakai eredeti kőrácsa, az 1753-as festett fakarzat, az Umling Lőrinc által 1791-ben készített szószékkorona, a Kidei Sipos Dávid modorában készült kőszószékel, és a meszelt fal alatt lappangó feltáratlan középkori Szent László freskók.
|
|