Felkészülési mérkőzésen

DVTK - Eger SE 6:0 (2:0)

Eger SE: Szalay - Fényes, Juhász, Rébék, Dobler, Hegedűs, Jónyer, Mezey, Kovács, Simon, Berki

Kispad: Sz.Varga, Jancsó, Kispál, Burger, Hadnagy, Banik, Batta, Révész, Nagy, Medveczki

Mire emlékszel legszívesebben az az ESE-vel kapcsolatban?  -Nagyon sok szép és kevésbé szép emlékem van NB 1-ből, NB 2-ből, NB 1/B-ből, de leginkább az egykori dohánygyár által szponzorált Marlboro kupákra emlékszem vissza! Különleges hétvégék voltak csupa jó csapattal, rengeteg vendég szurkolóval és mindig teltház volt. Készült külön műsorfüzet hozzá, szombaton volt a két elődöntő és vasárnap a bronz meccs és a döntő. Fantasztikus hangulatú kupák voltak, ma már el sem hinnék a fiatalok, hogy ilyen minden évben volt Egerben és csapatunk is nagyon jól teljesített rendre. Jó lenne valami hasonlót újra éleszteni…

Jártál-e már korábban vagy mióta élsz Egerben? -Itt születtem, itt jártam bölcsődébe, óvodába, itt kezdtem az általános iskolát, amíg 3.osztályos koromban családi okok miatt kiköltöztünk Feldebrőre. Később ide jártam gimibe, előbb két év “katkó”, aztán a Gárdonyi, ahol érettségiztem. Ezt követően Egerben laktam és dolgoztam mindenfélét: nagykernél raktárosként, az akkori erdőtervezési irodánál, voltam pultos és konyhai munkát is végeztem a Vadászkürtben, majd a Dobó István Vármúzeumba kerültem a restaurátorok mellé kisegítőnek. Ezután jött az ELTE és 5 év egyetemi élet Budapesten, majd visszatértem a városba előbb a Rádió Egerhez, aztán a Szent István Rádióban dolgoztam hírszerkesztő, műsorvezetőként. Aztán “beszippantott” a politika és jött egy évtized parlament, majd az egri városvezetés… Szóval azt hiszem a társadalom minden szintjét megjárva, elég jól ismerem a várost is és az egrieket is.

Milyen városnak ismerted meg Egert? -Mivel az igazi kisgyermekkori emlékeim a Tetemvár utcai lakhelyünkhöz kötődnek, azt hiszem nem meglepetés, ha azt mondom, hogy már gyermekkoromban magával ragadott a vár, az Egri Csillagok, az egri történelem, így a büszke “egriség” is. Ez mai napig meghatározó számomra, bár 2019 óta, nekem Eger városa a munkámat jelenti, ami egy egészen új helyzet a számomra, hiszen most már mindenben a megoldandó problémát keresem és szinte figyelmen kívül hagyom azt, ami rendben van. Egy szóval Eger? Szeretem. Otthonom, családom és életem kitörölhetetlen része, identitásom alapja.

Ajánlanád-e másoknak is a városunkat? -Csak ajánlani tudom. Magyarországon a legjobb hely.

Melyik vendéglátó egység a kedvenc helyed? -Rengeteg kedvenc van. De az én jelenlegi státuszomban, azt hiszem az a bölcs, ha erre nem válaszolok.

Hol töltődsz fel könnyebben? A természetben vagy Egerben? -Most nagyon speciális a helyzet. Egész életemben nekem Eger a feltöltődés színtere volt. Amióta polgármester vagyok, azóta nekem Eger hivatás, küldetés, fejlesztendő cél. A város most nekem 0-24 órás küldetéstudat, munka. A feltöltődést most leginkább a szabadtéri hússütés, főzés jelenti, olykor a horgászat vagy ha néha kikapcsolhatnám a telefonom, de azt ugye nem lehet…

Eger melyik városrészén laksz? -Almagyar-domb.

Kedvenc válogatottad? -Magyar! Ez nem kérdés. Ha nincs magyar válogatott, akkor a lengyeleknek szurkolok érzelmi alapon! De a jó focit nagyon szeretem, bárki is játssza! Alapvetően azt szeretem, amikor a technika és minden egyéb eltörpül az akarat mellett! Aki akar, az győz! És nekem ez a legszimpatikusabb. Láttam ilyet régen az angoloktól, németektől, írektől stb és a dél-szláv csapatok is rendre megmutatják ezt a mentalitást és rendkívül boldog vagyok, hogy a Rossi-legénységtől ugyanezt látom.

Kedvenc magyar csapatod? -Eger SE. Nem kérdés. Ha nem Eger, akkor Fradi, de Eger ellen nem tudnék még nekik sem szurkolni. Külföldi csapatok közül pedig a Legia Varsó. Aki volt már Légia meccsen az érti hogy miért, ha nem, akkor keressen rá a neten a Legia ultrákra. Szerintem a világ legjobbjai, de top 3-asok az biztos. Sok meccset végig szurkoltam velük Varsóban, azok is feledhetetlen élmények. Tehát nem elsősorban a foci miatt szeretem a Legiát, hanem a lengyel-magyar érzelmi szál és a páratlan atmoszféra miatt, Ja! És a Légia színe: piros-fehér-zöld

Kedvenc külföldi játékosod? -Sok volt. Most Robert Lewandwski. Korábban Miroslaw Klose. Soha nem az olyan igazi nagy sztároktól voltam elájulva, mint Messi vagy Cristiano Ronaldo… ők különleges, Isten adta tehetségek, talán akkor sem tudnának rosszul játszani, ha akarnának. De azok, akik a másoknak is megadatott tehetség mellett a szorgalma és alázata emeli ki a többi közül, nálam favoritok, az alázatot és a soha nem adom fel mentalitást rendkívül tisztelem.

Kedvenc magyar játékosod? -Nehéz kérdés. Sok van és mindenki más-más erény miatt. Most egyértelműen Szalai Ádám. Az ő mentalitását és alázatát kellene belenevelni már most a gyerekekbe.

Kedvenc ételed? -A húsleves alap. De ezen kívül szinte minden ami grill, szabadtűzön készült vagy barbecue! Ha valamit ki kell mégis emelni, akkor az érlelt bélszín steak zöldbors mártással, a hagyományos magyar konyhából pedig a sertéspörkölt nokedlivel és kovászos uborkával.

Kedvenc italod? -Jó egri és Eger környéki borok, fröccsök, alkoholmentesben pedig a házi paradicsomlé és a házi limonádék.

Kedvenc zenéd? -Depeche Mode és azon kívül a rock/metál/punk mindegy csak torzító legyen benne.

Van-e kedvenc állatod? -Szeretem az állatokat alapvetően, de klasszikus kedvenc nincs, talán mindig az, ami otthon van: most épp két törpe malac, 3 kutya, egy macska és egy nyúl. A gyerekek háziállatai.

Kedvenc színed? -Kék! Egy kis pirossal…

Család? Gyerek? -Feleségem magyar-történelem szakos tanárnő, 2005-ben házasodtunk, három 3 gyerkőcünk van, a két fiú Nimród és Csanád 10 és 12 évesek, a kislányom Zselyke 6 éves.

Korod? -44.

Hol születtél? -Eger.

Nem úszod meg ESE kérdés nélkül. Mit vársz a csapattól a 2022- 23-as idényben? Mindenképp 1-6 valamelyike! Beszélgetek Szekeres Adriánnal, értem hogy mit miért tesz és bízom benne. Azt vallja, amit én is: az elvégzett munkának mindig meg lesz az eredménye. Tavaly örökölt egy keretet, nem volt mozgástere így nem is lett volna igazságos a csodát várni. Ez most már azonban az ő csapata, most már övé a siker is és a kudarc is. Bevallom sokat várok az őszi szezontól!

Kedves szurkolók!

Mint azt halottátok eligazolok. Három évvel ezelőtt csatlakoztam az egri egyesülethez és ez idő alatt nagyon sok jó mindent átéltem és sok jó embert ismertem meg! Aki ismer, az tudja mennyire szerettem itt lenni és mennyire szerettem ezt a várost, és a klubbot! Nagyon sok változás történt az utóbbi egy évben, elment egy olyan ember, aki felépítette az egri focit és elmentek olyan játékosok, akik több éve meghatározó játékosai voltak az egyesületnek! Nyilván ezek a dolgok is valamennyire befolyásolták a döntésemet! Szeretném megköszönni az itt töltött éveim alatt az edzői stábok munkáját. Közülük szeretném kiemelni: Harmati Pétert, Sütő Szilárdot és Vitelki Zoltánt! De ezen kívül megismertem még jó sok fantasztikus embert, akik miatt nehéz elhagyni ezt a klubbot legyen az csapattárs, edző az utánpótlásban, szertáros (Kugler úr), szurkoló, takarító, irodai munkás, pályamunkás vagy esetleg a tartalék csapat játékosa! Emellett szeretném megköszönni a Polgármester Úrnak, hogy segített Magyar állampolgárrá válni! Eger köszönöm ezt a csodálatos 3 évet! Még találkozunk!

       DVTK II.-DVTK III. 

      3-1

Gólszerző:Simon

Elhoztuk a legjobb diósgyőri fiatalokat, de akik maradtak, simán vertek minket. Javaslom, hozzunk még néhány 16 évest. Közben a megyei I-es csapat nem tud kiállni, mert tele van túlkorossal. Gratulálunk!

Az edzőmérkőzések általában nagy lutrik! Ha mindenki beleadna mindent, akkor volna értelme, de sokszor visszajátszók vagy lábadozók meg próbajátékosok armadája szinte megtippelhetetlenné teszik a mérkőzéseket! Tiszaújvárosban simán győzött a DVTK II 4-1-re, senki nem várta ezt! Állítólag gyorsan, ügyesen játszottak, számolni kell velük a bajnokságban is, minimum a középmezőnyben! Gondolom ott jóval kevesebb próbázó van és évek óta együtt játszanak...csak látszani kellene ennek! Mieinknél én semmit nem tudok! Nulla honlap, nulla sajtós, nulla hírek! Semmi játékos bemutatás, semmi próbázók listázása, semmi, ami olyan klubbá minősítené az Egert, aki foglalkozna a szurkolókkal, a szimpatizánsokkal! Láthatjuk, hogy az edző sem kommunikál a szurkolói honlappal, ezt még senki nem tette meg! Őt minősíti ez! Gondolkoztam, hogy hozzá sem szólok ehhez az edzőmérkőzéshez, mert minek? Ha mi sem érdekeljük őket...... Ha a kövesdi tili-tolit nézzük, az sem sok semmi volt....itt max beleszaladunk mi is 2-3-4 gólba, oszt akkor mi lesz? Edző semmit nem mond! Majd jönnek a közhelyek, hogy edzőmérkőzésen az eredmény nem számít...stb.stb! Csinálni kell tovább...már láttam pár mozzanatot, amit gyakoroltunk előző héten.... Ugye ebből állt az előző tavasz is! Őszintén megmondom, 34 év után először nem érzek semmit a csapattal szemben...soha nem hittem, hogy eljön ez a nap! Négy embert ismerek a csapatból......A kövesdi mérkőzést elnézve, sok okos sincs a csapatban, mert egy közel 30 gólos rutinos csatárnak labdát nem adtak, akkor ki lő majd gólt? Én? De mindegy! Majd az edző elmagyarázza!

Tippem legyen stílusos: 4-1

Mire emlékszel legszívesebben az az ESE-vel kapcsolatban? -Ha általában az egri labdarúgást vesszük, az 1984, 1986., 2012-es Nb1-be jutás, ezen belül a 86-os csapat kiváltképp a szívem csücske. Ha szigorúan csak az ESE-t nézzük, a Harmati Péter nevével fémjelzett időszak. Egy klubnak, csapatnak mindig a lehetőségeken belüli fejlődésre kell törekednie, nem felejtve a múltat, megőrizve az értékeket, elismerve a klubhűséget, és meghallgatva a szurkolókat is. Ebből jelenleg nem sokat tapasztalok. Utoljára említem, de talán a legjobb emlékek az ÖREGriekkel való együttléthez, szurkoláshoz, összejövetelekhez kötődnek, no meg a tavalyi 50. szülinapi kezdőrúgás. Még ha nem is a Barca játékosok közt lehettem, nekem emlékezetes marad!

 Jártál-e már korábban vagy mióta élsz Egerben? -Születésem óta, 1971. július 19.-e reggel 7 óra óta.

Milyen városnak ismerted meg Egert? -Egy alapvetően élhető, hangulatos és szép városnak tartom, sajnos a jelenlegi sportéletről kevesebb jót tudok elmondani.

Ajánlanád-e másoknak is a városunkat? -Igen, feltétlenül.

 Melyik vendéglátó egység a kedvenc helyed? -Nincs ilyen, de ha mégis mondanom kell, Arany Patkó Söröző, Gesztenyés. A hangulatos helyeket mindig jobban kedveltem, mint a puccosokat. 

Hol töltődsz fel könnyebben? -A természetben vagy Egerben? -A természetben mindig jól érzem magam, legyen az horgászat, vagy szőlővel kapcsolatos munka.

Eger melyik városrészén laksz? -Maklári hóstya.

Kedvenc válogatottad? -Természetesen a magyar.

Kedvenc magyar csapatod? -Az ESE mellett a VASAS, bár utóbbi inkább a múltban volt igaz.

 Kedvenc külföldi játékosod? -Igazából nincs ilyen.

Kedvenc magyar játékosod? -Gondolom, nem ilyen választ vársz, de Horváth „róka”, Bodolai István, vagy ép Vaskó Tamás. Jelenleg pedig Vancsa Zalánnak szurkolok nagyon, hogy olyan karriert fusson be, amely „benne van.”

Kedvenc ételed? -Minden, ami magyaros…

Kedvenc italod? -Sör (legjobban barátokkal esik).

Kedvenc zenéd? -Mondhatnám, hogy az ESE induló, de maradjunk abban, szinte mindenevő vagyok e téren. A dallamosabb zene azonban közelebb áll hozzám.

Van-e kedvenc állatod? -Egyértelműen a kutyák.

 Kedvenc színed? -Piros (nem baj, ha kékkel párosul).

Család? Gyerek? -Néhány hét múlva leszek 25 éve házas (ugyanazzal), egy 22 éves lányom és egy 20 éves fiam van.

 Korod? -50.

Hol születtél? -Egerben

Nem úszod meg ESE kérdés nélkül. Mit vársz a csapattól a 2022- 23-as idényben? -Ez a legnehezebb kérdés. Várni bajnoki címet várok. De ha ez nem jön össze, legalább ne essünk ki. Viccet félretéve bízom benne, hogy a kettő közt végzünk, valahol félúton. Ettől több meglepetés lenne. Bár az átigazolási időszaknak még nincs vége…..

T. Lacibá is ott volt matyóföldön.

Nyugdíjas lévén van időm, ezért úgy gondoltam tegnap délután, kiruccanok a matyók fővárosába, megnézem, hol tart az egri alakulat, de kíváncsi voltam arra is, milyen erőt képvisel a kövesd II csapata.

Felbuzdulásom nem sokáig tartott. A csapatok nem kényeztettek el látványos, de még csak jó játékkal sem. Persze ezért kevéssé a házigazdák okolhatók. Egy megyei I osztályú középcsapattól azért csodákat mégsem várhatunk. A mieinktől – akik a hírek szerint az Nb 3 keleti csoportjának első felében végeznének – annál inkább szeretnénk határozott, gólra törő, eredményes futballt látni, még ha csak edzőmérkőzésről van is szó. Nos, ehhez képest gyengécske produkciót sikerült kivinni a pályára. A két gólon kívül meddő mezőnyfölény, kapura igen kevéssé veszélyes támadójáték volt az, ami a mieink játékát jellemezte. Pedig azt gondolná az ember, hogy a két félidőben pályára lépő 22 játékos itt tudná megmutatni, ott a helye a csapatban, a kezdőben. Még inkább igaz mindez a próbajátékon lévőkre.  Egy rendkívül erőtlen, talán tartalékos vendéglátói csapat ellen egy kevés elképzeléssel, váratlan megoldással próbálkozó hevesi alakulat. Hát nem sok. Továbbra is rettentően hiányzik 3-4 tapasztalt, a csapatnak fazont adó, a fiatalokat összefogó, irányító játékos. Jól látszik, Hege és Simon önmagában „kevés” ehhez. Július közepéhez érve a tapasztalt, minőségi játékos „beszerzése” egyre kevéssé tűnik olyan „szurkolói” elvárásnak, amit a klub teljesíteni tudna. (Már ha akarná egyáltalán.)

Összefoglalva ez mind játékosállományban, mind játékban kevés lesz a bajnokikon! Kezdem érteni, Szekeres Adrián miért nem szereti az edzőmeccseket. Ilyet én sem túl szívesen nézek… Meglátjuk mi sül ki ebből, de a látott meccs alapján semmi jóra ne számítsunk. Nem tudom, a DVTK II mellett miért kell még egy ilyen „csikócsapat”, minőség és egriek nélkül. Illetve tudom, de egriként annyira szégyellem, hogy ki sem mondom.